Megölnél egy ártatlan embert? Nagy dolog…

Nagy dolog egy ártatlan ember meggyilkolása? Ön képes lenne rá? Ha úgy gondolja, hogy semmiképp sem, jó eséllyel téved. Van egy kísérlet, ami bizony azt mutatja, hogy az olvasó is valószínűleg benne van abban a 65%-ban, aki képes lenne egy ártatlan személy meggyilkolására. Erről a kísérletről és a miértekről olvashat.                                                                                                       

pszichológia milgram kísérlet ideológia engedelmesség társadalom nagydologsprint norma

Vajon nagyon gonosz dolgokat csak nagyon gonosz emberek követhetnek el? A válasz nyilvánvaló, hiszen számos olyan esetről tudunk, akár a saját életünkből is, amikor jó emberek követtek el gonosz cselekedeteket. Vagy épp mi. De vajon miért? Miért tesz valaki ilyesmit, ha alapvetően jó ember és pszichikailag is rendben van?

Stanley Milgram valószínűleg örökre beírta magát a pszichológia történetébe. Az amerikai szociálpszichológus a 60-as évek elejétől kezdődően azt vizsgálta, hogy hogyan képesek átlagos emberek parancsra agresszív viselkedésre, sőt gyilkolásra. Engedelmességi kísérletével (pontosabban: kísérleteivel) többek közt azt kívánta demonstrálni, hogy például a holokausztot elkövetők vagy a vietnami háborúban civileket mészárló amerikai katonák ugyanolyan normális, ép emberek voltak, mint mi. Csupán néhány tényező és néhány személy egész egyszerűen gyilkológépekké változtatta őket.

pszichológia milgram kísérlet ideológia engedelmesség társadalom nagydologsprint norma

A kísérlet

Milgram a vizsgálathoz újsághirdetésen keresztül toborzott résztvevőket. Miután a kísérleti alany megérkezett a laboratóriumba, közölték vele, hogy ő fogja játszani a tanár szerepét. Ez azt jelentette, hogy szópárokat kellett felolvasnia a másik félnek (tanuló), illetve hibás válasz esetén áramütéssel kellett büntetnie. A kísérleti személy látta, ahogy a tanulót leszíjazzak egy elektromos vezetékekkel felszerelt székbe, illetve egy elektródát kapcsolnak a csuklójára. Ezután a kísérleti személyt (tanárt) a szomszédos szobába kísérték. Itt egy vezérlőasztal elé ültették, amelyen 30 kapcsoló volt, egyenként címkézve 15-től („gyenge áramütés” felirattól) egészen 450 („veszélyes áramütés”). A kísérleti alany feladata egyszerű volt: minden egyes hibát követően eggyel magasabb fokozatú áramütést kellett adjon a tanított félnek.
 

A tanuló természetesen nem kapott tényleges áramütést, csupán a látszat volt meg. Egy 47 éves, kellemes modorú könyvelőt képeztek ki a szerepre, aki a szomszédos szobából kiáltott, tiltakozott a büntetés ellen. Ahogy egyre erősebb „áramütést kapott”, egyre hangosabban kiabált, káromkodott, majd 300 volt felett a falat rugdosta. Ezután nem válaszolt a kérdésekre, elnémult.

A várakozásnak megfelelően sok alany tiltakozott a kísérlet ellen, szerették volna abbahagyni ezt a gyötrelmes eljárást. Ám minden ilyen próbálkozásnál a kísérletvezető határozott utasítást adott a folytatásra. És az eredmény:

a kísérleti alanyok 65% százaléka mindvégig engedelmeskedett, elment a legmagasabb fokozatig, azaz a halálos áramütésig.

Mellékszál: egyetlen személy sem állt meg 300 volt alatt. De hogyan lehetséges mindez?

pszichológia milgram kísérlet ideológia engedelmesség társadalom nagydologsprint norma

Az okok

Milgram úgy vélte, hogy a tekintélynek való engedelmesség olyannyira nélkülözhetetlen követelmény a különféle társadalmakban, hogy valószínűleg az evolúció során épült be az emberi faj viselkedésébe. A szülőktől kezdve egészen az oktatási rendszerig minden ezt táplálja, az egyént állandóan emlékeztetik arra, hogy mennyire fontos mások utasításának a követése. Hogy mi győzi meg az egyéneket az önállóságuk feladásáról, és szinte bármely utasítás végrehajtásáról?

1. A szociális normák jelenléte
Ne felejtsük el, hogy az alanyok önként jelentkeztek a hirdetésre, és a jelentkezéssel implicit módon bele is egyeztek a kísérletvezetővel való együttműködésbe. Ez egy igen erős szociális norma, amit tovább fokoz, hogy a kísérletet szándékosan olyanra tervezték, hogy nagyon nehéz legyen megállni, ha egyszer már belekezdtek. Ugyanis a kilépéssel el kellene viselniük azt a bűntudatot, ami abból a hibából származik, hogy egyáltalán elkezdték a kísérletet.

2. Állandó felügyelet/jelenlét a kísérletvezető részéről
A kísérlet egy másik verziójában a kísérletet vezető elhagyta a szobát, és parancsait telefonon keresztül adta. Ennek következtében az engedelmesség 65 százalékról 21 százalékra esett vissza.

3. Áttételesség
Habár a kísérleti alanyok tudták, hogy erőszakos cselekedet követnek el, számos áttétel elfedte, homályossá tette ezt a tényt, illetve gyengítette a tapasztalat közvetlenségét. Például az az egyszerű kiindulópont, hogy az áldozat a másik szobában volt, már jelentősen növelte az engedelmességet. Milgram arról számolt be, hogy ha egy szobában voltak már csak 40 százalék engedelmeskedett, ha pedig a kísérleti személynek kellet az elektródát a tanulón kezén tartani, 30 százalékra esett az arány.

4. Ideológiai igazolás
Az egyén egy számára teljesen meggyőző és elfogadható ideológiát kapott, amely legitimálta a hatalommal rendelkező személy tekintélyét, igazolta utasítása helyességét. A Milgram-féle kísérletben az ideológiai alapot a tudomány jelentette. A náci Németországban ugyanezt a fajelmélet szolgáltatta.

Mindezeket figyelembe véve már kevésbé tűnik érthetetlennek, amit például a náci tisztek tettek a zsidókkal vagy az amerikai katonák ártatlan civilekkel. Természetesen ez semmi esetre sem felmentés a számukra: a bűnük ugyanolyan szörnyű bűn marad, attól függetlenül, hogy ismerjük a pszichológiai hátterét.

Irodalom:
Atkinson, L. R., Atkinson, C. R., Smith, E. E., Bem, J. D., Nolen-Hoeksema, S. (1999): Pszichológia, Budapest, Osiris, 524-549.

 

 

blog követése Facebookon.

1 Tovább

Mi az az arcmunka és mire jó?

A nyelvészetben van egy olyan fogalom, hogy arc vagy másképpen arculat – ezzel minden ember rendelkezik. Mit jelent ez és miért fontos? Mit értünk az alatt, hogy arcmunka? Hogyan védhetjük meg az arculatunkat és milyen tényezők fenyegetik? És vajon mi köze mindennek a (nyelvi) udvariassághoz?                                                                                                                                                  

munkasprint pragmatika nyelvészet nyelvi udvariasság kommunikáció arc arculat

A nyelvészetben, azon belül a pragmatikában rendszerint megjelenő fogalom az arc vagy arculat (egyes szakirodalmakban: homlokzat). Ez nem más, mint a külvilágnak önmagunkról nyújtott, mutatott kép, tulajdonképpen egy énkép, amit a társadalmilag jóváhagyott tulajdonságok körvonalaznak. Ezt számos dolog befolyásolja – az adott kultúrától kezdve a családi mintákig – és bizony nem ritkán sérül is, ám nem feltétlen külső hatások miatt. Itt jön elő egy másik fogalom, az arcmunka.

Az arcmunka az olyan cselekedeteket jelöli, melyeket valaki annak érdekében tesz, hogy összhangban maradjon az általa mutatott arccal.

Itt kétféle arctípus érvényesül. Az egyik a tartózkodó arc, ami a mások befolyásától való függetlenségünket (freedom of imposition), önálló döntéseinket, a cselekedeteink szabadságát jelenti. Ezzel szemben a közelítő arc a beszédpartnerrel való közösségre, egyetértésre törekvésünket szimbolizálja. Ennek alapja a kölcsönös elfogadás igényének megjelenítése, azáltal egy kedvező kép kialakítása a hallgatóban.

munkasprint pragmatika nyelvészet nyelvi udvariasság kommunikáció arc arculat

Ahhoz, hogy két ember között a kapcsolat zavartalan legyen, szükség van egymás arcának elfogadására és megőrzésre. Ebben fontos tényező, hogy az egyén milyen stratégiák használatával próbálja önmaga és a hallgatója arcát megőrizni vagy épp rombolni (a stratégiák az illető adott helyzetben mutatott arcához alkalmazkodva változnak, ami ilyen értelemben az udvariasság megnyilvánulását jelzi).

Az arcfenyegető aktusok a klasszikus értelmezés szerint alapvetően kétfélék lehetnek: ún. mikrofonba (on record) és mikrofon mellé (off record) stratéfiák – feltéve, ha az adott egyén egyáltlaán megcselekszi az adott arcfenyegető aktust.

A mikrofonba stratégia, amikor valaki szándékát nyíltan, direkt módon juttatja kifejezésre, míg a mikrofon mellé stratégia esetében, közvetetten, valódi szándékát elrejtve történik ugyanez.

munkasprint pragmatika nyelvészet nyelvi udvariasság kommunikáció arc arculat

A két stratégiát tovább differenciálhatjuk. A mikrofonba stratégiát megvalósíthatjuk pőrén (bald-on-record), valamint orvoslással (with redress). Az előbbit alkalmazzuk például, ha a külső tényezők (veszély, végzett tevékenység hatékonysága), arra késztetnek bennünket, hogy direkt módon fejezzük ki magunkat. Továbbá az olyan esetekben is, amikor nem félünk a címzett megtorlásától, vagy a felek egyetértenek abban, hogy a sürgősség, eredményesség érdekében felfüggeszthető arcvédő munka, avagy értelmetlen az, hiszen az adott cselekedet a hallgató számára előnyös.

Az orvosló stratégiával – ami kétféleképpen, közelítő és távolító udvariassággal történhet – az illető jelzi, hogy tisztában van megnyilvánulása arcromboló hatásával, illetve hogy a másik jogosan igényli az elszenvedett károk méltánylását. Ezen orvosló stratégiákon belül számos alstratégia létezik, a közelítő udvariassággal történőnél konkrétan 15 (pl. nézeteltérés kerülése, viccelés), míg a távolítónál 10 (pl. konvencionális közvetettség, tiszteletadás, általánosítás).

munkasprint pragmatika nyelvészet nyelvi udvariasság kommunikáció arc arculat

Vegyünk egy konkrét hétköznapi példát: az ismerősünk késik. Először is eldönthetjük, hogy szóvá tesszük e ezt a tényt. Ha igen, akkor megtehetjük pőrén, ha közöljük: késtél (nem örülök neki). Ha az orvoslás közelítő udvariasság stratégiát választjuk, akkor mondhatjuk például viccelődve (nem baj, hogy késtél, úgysincs jobb dolgom) vagy a nézeteltérést elkerülve (nem baj, én is szoktam késni – holott ez mondjuk nem igaz). Az orvoslás távolító udvariasság stratégiánál pedig megfogalmazhatjuk az arcfenyegető aktust mint általános szabályt (úriember nem késik) vagy például a „kérdezz, biztosíts!” stratégiával (lehet, hogy nem kéne jeleznem, de zavar a késésedet).

És hogy mely stratégia a leginkább eredményes? A válasz egyértelmű és egyben a legkevésbé sem az: mindig az adott helyzettől függ.

Felhasznált irodalom
Szili Katalin: Az udvariasság pragmatikája

 

A blog követése Facebookon.

0 Tovább

Makarenko hagyatéka a pofonon túl és a makarenkoi pofon valódi története

A szovjet pedagógus, Makarenko nevéről az emberek többségének elsőként a híres „makarenkói pofon” jut eszébe. Azonban Makarenko munkássága ennél jóval fontosabb szerepet töltött be és bizonyos elemeiben még ma is nagy jelentőséggel bír a pedagógiában. Többek között erről lesz szó, illetve annak a bizonyos pofonnak a teljes történetéről és valódi jelentéséről.

Makarenko pofon makarenkoi pofon nevelés köznevelés oktatás pedagógus pedagógia tanár

Anton Szemjonovics Makarenko neve hallatán általában az ő nevével fémjelzett pofon jut az emberek eszébe. Erről is szó lesz majd, ám ennél jóval lényegesebb dolgokra kerül a hangsúly. Elsősorban azon pedagógiai hatásokról, elvekről, amelyek a szovjet szerzőhöz köthetőek és amelyek mind a mai napig a pedagógiai elmélet és gyakorlat részét képezik.

Makarenko pedagógiai munkássága az 1920-as évekre nyúlik vissza. Ekkor alapították meg Oroszországban a fiatalkorúak bűnözők számára fenntartott Gorkij-telepet, ami egy nevelőintézet volt. Az intézet működésének megszervezése nem kis feladatot jelentett, ugyanis ekkor még javában tartott a polgárháború, mélyszegénység jellemezte az emberek többségét, az intézet felszereltsége, a személyzet ellátása nem volt kielégítő (pl. nem volt fűtés, bútorzat vagy épp élelem). Ezen felül az ide kerülő fiatalkorúak mindegyike rendszerint kisebb-nagyobb bűntényeket követett el, és igazodva környezetéhez, agresszív és erőszakos volt.

Hogy némileg el tudjuk képzelni a helyzetet, íme néhány, a telepen történt esetek közül Makarenko elbeszélései nyomán: elfagyott végtagok, különböző betegségek, csecsemőgyilkosság, abortusz, zsidó származású gyerekekkel szembeni erőszak, lopás, nemi erőszak – mai szemmel nézve ezek elfogadhatatlannak tűnnek, ám ne feledjük: a gyerekek (és általában az ember) viselkedése sosem független a környezeti hatásoktól, s a társadalomtól, amiben él.

Makarenko pofon makarenkoi pofon nevelés köznevelés oktatás pedagógus pedagógia tanár

A szóban forgó telepnek lett a vezetője Makarenko, és az ő keze alatt vált valóban nevelő szándékú intézetté, illetve ehhez köthető a szovjet pedagógus közösségi neveléssel kapcsolatos elméleti és gyakorlati pedagógiája. A Gorkij-telep még egy dolog miatt bír jelentőséggel számunkra: itt csattant el a híressé- hírhedtté vált makarenkoi pofon. Azonban ennek is megvan a maga története, és igen nagy tévedés azt feltételezni, hogy Makarenko a testi fenyítés híve volt. Épp ellenkezőleg:

az elhíresült pofonól Makarenko úgy ír munkájában mint pedagógiai hiba, téves lépés, amellett mint őszinte emberi reakció. S ez utóbbi a kulcsa az egész történetnek.

A pofon az őszintesége és emberi mivolta által vált hatásossá. Megmutatta azt a már-már közhelynek számító tényt, hogy a tanár is ember, akárcsak a tanulók, akik ez esetben fiatal bűnözők voltak. A pofon jóval túlmutat a testi fenyítésen: két ember, két egyenrangú egyén személyes kapcsolatáról szól, amely sorsfordító hatással bír a gyerek életében (ezt nevezte Makarenko ráhatásnak). Az ilyen jellegű, interperszonális helyzetben működésbe lépő váratlan ráhatás olyan érzelmeket, belső motivációkat mozgósít, amely az egyént a változtatásra sarkallja. Ez azonban önmagában kevés a hatékony neveléshez, oktatáshoz.

(Az eddigiekről egyébként Makarenko maga számolt be Pedagógiai hősköltemény c. 3 kötetes művében)

Makarenko pofon makarenkoi pofon nevelés köznevelés oktatás pedagógus pedagógia tanár

Kell még valami, amit a mai pedagógiai irodalom a kooperáció és szociális készségek fejlesztésénél előszeretettel hangsúlyoz. Ez nem más, mint a közös cél, ami a makarenkoi felfogásban a környezeti és közösségi hatás részeként jelenik meg. Ennek megteremtése adta magát:

ezen közösség számára a leginkább kézenfekvő, elérni kívánt és elérhető célt élhetőbb környezet jelentette, egy jobb életszínvonal megteremtése jelentette.

Ez a közös cél – ami nemcsak a gyerekek, hanem a pedagógusok és egyéb személyzet számára is egyaránt rendkívüli jelentőséggel bírt – hatalmas motivációt jelentett a gyerekek számára.

A közös cél megvalósítása érdekében pedig fizikai munkára (ami mellett a másik két fő foglalatosságot a szórakozás [színjátszás, különböző játékok] és a tanulás jelentette) volt szükség. A munka nemcsak motivációs eszköz volt (az eredmény révén), hanem alternatívát is nyújtott a fiatalok számára. Napról napra, hónapról hónapra érezhetően javult az élet színvonala, minősége a telepen. Ezen felül egy új közösséghez való tartozás záloga lett, mely közösség normái jóval közelebb álltak a társadalom által elvárt normákhoz. És ugyanezek a mozzanatok tetten érhetők a mai pedagógiai törekvésekben is – persze a mai környezeti viszonyokhoz, társadalmi kihívásokhoz és normákhoz igazítva.

Felhasznált irodalom:
Nemeh Diana (2016): Anton Szemjonovics Makarenko munkássága


 

A blog követése Facebookon.

5 Tovább

Amikor divat tanárnak lenni

Habár mifelénk furcsának tűnhet, vannak olyan országok, ahol a tanári szakma nem a kevésbé megbecsült munkakörök közé tartozik. Épp ellenkezőleg: az egyik legdivatosabb szakma. Hogyan lehetséges ez? Hogy függ ez össze az ilyen országok fejlettségével? Hogyan tehető divatossá a tanári pálya?                                                                                                                                                             

divatsprint pedagógus nevelés oktatás iskola közoktatás tanár finn-modell társadalom

Magyarországon és a környező országokban ma nem divat tanárnak lenni. Ennek több oka is van. Ilyen a tanári szakma társadalmi megbecsültségének a hiánya, ami összefügg az alacsony bérezéssel vagy a túlterheltség – csak, hogy a leglényegesebbeket említsük. De vajon elegendő-e csupán ezeket megváltoztatni ahhoz, hogy a tanári pálya vonzó és divatos legyen? Elmélkedések helyett egy gyakorlatban működő példán keresztül kapunk választ.

Finnországot gyakran hozzuk fel példaként, ellenpéldaként a közoktatással, PISA-méréssel, tanárképzéssel és sok más egyéb oktatási kérdéssel kapcsolatban. Ez nem véletlen, hiszen az egyik leghatékonyabb és legeredményesebb oktatási rendszer az övék (egyébként ugyanígy példaként hozhatnánk Japánt, Kanadát, Koreát vagy épp Észtországot). De mi a titkuk?

1. lépés: társadalmi feltételrendszer megteremtése/megléte

Az első lépés az oktatás (vagy legalábbis a tanári szakma) színvonalának emelésére a megfelelő társadalmi feltételrendszer kialakítása. Ez azt jelenti, hogy a pedagóguspályát vonzóvá kell tenni, növelni a presztízsét, amihez elengedhetetlen a tanári kereset növelése. Ám ne gondoljuk azt, hogy csupán a pénzről szólna a történet.

divatsprint pedagógus nevelés oktatás iskola közoktatás tanár finn-modell társadalom

A finneknél például a pedagógusok nagyjából az OECD-átlagnak megfelelő fizetést visznek haza (5-600 ezer forint), ami nem számít kiugróan magasnak Finnországban, nem jelent kiemelkedően magas életszínvonalat (összehasonlításképp: míg a finn pedagógusok bére az OECD-átlag körül mozog, addig a magyar pedagógusoké nagyjából annak az 50-60%-át teszi ki). Ám a finn pedagógusokat, magát a tanári hivatást nagyra becsüli a társadalom. Ez többek között annak köszönhető, hogy a szülők bíznak a pedagógusokban, azoknak a szakértelmében (ez természetesen nem véletlen, hiszen északi nyelvrokonaink már elég régóta tisztában vannak azzal, hogy egy kisebb társadalom fejlődésének egyik legfőbb záloga a minőségi oktatás). Mindez erőteljesen összefügg a következő ponttal.

2. lépés: a legjobbak kiválasztása

Az előbb említett pont maga után vonja, hogy a tanári pálya igen népszerű: a tanári szakmai presztízse közel azonos az ügyvédi vagy orvosi szakmákéval. Annak ellenére, hogy a bérezés jóval szerényebb, mint az utóbbiaké. Valójában a társadalmi megbecsültség mellett fontos szerepet játszik még, hogy a tanárok igen nagy szabadsággal rendelkeznek, önálló döntéskörük van a legtöbb dologban, illetve a rendszer és a társadalom megbízik a tudásukban, szakértelmükben (nincs pl. felsőbb ellenőrzés). Nem véletlen, hogy Finnországban sokszoros a túljelentkezés a tanári szakokra (egyes tanári szakokra akár harmincszoros is lehet, de általánosságban is kb. tízszeres).

divatsprint pedagógus nevelés oktatás iskola közoktatás tanár finn-modell társadalom

A nagymértékű túljelentkezésnek köszönhetően az egyetemeknek lehetőségük van a legalkalmasabbak kiválasztására. A jelentkezők többkörös felvételi eljárásban vesznek részt, aminek – a hagyományos írásbeli teszt mellett – része a jelölttel való elbeszélgetés, majd a csoportos beszélgetés a jelöltekkel. Ezeket szakemberek segítségével végzik, ahol elsősorban nem a tárgyi tudásra, hanem az egyes, tanári hivatásban lényeges kompetenciákra fókuszálnak. Ilyen például az együttműködési képesség (pl. a túlságosan versengő, domináns jelentkezőket is szűrik), az empátia vagy épp a problémamegoldó képesség.

3. lépés: megfelelő felkészítés

Miután megtörtént a legalkalmasabb jelentkezők kiválasztása, elindul a képzés, ami alapjaiban véve eltér a nálunk megszokott rendszertől. A tudományos ismeretek jóval korszerűbbek és szorosan kapcsolódnak a mindennapi tanítási tevékenységhez, valamint igen markáns szerep jut a szakmai gyakorlatnak. A tanárjelöltek már az első évtől kezdve tanítási gyakorlaton vesznek részt, illetve a tanulmányaik kb. egyharmadát ez teszi ki.

divatsprint pedagógus nevelés oktatás iskola közoktatás tanár finn-modell társadalom

A tanítási gyakorlat azért mérhetetlenül fontos, mert egyrészt ez az a terep, ahol ténylegesen megismerkedik a leendő tanár az iskola világával – ezúttal nem diákként, hanem tanárként. Másrészt itt ütközhetnek ki azok a problémák, amik egy elméleti képzés során nem (pl. hogy egyáltalán szeretne-e ő valóban tanár lenni). Harmadrészt a gyakorlat készít leginkább fel a valódi tanári tevékenységre, amit persze az elmélet kiegészít és megalapoz, de nagyon jól tudjuk, hogy más az elmélet és más a gyakorlat. Más valamit elméletben tudni és más alkalmazni.

Félreértés ne essék. Ezek a lépések amilyen egyszerűnek tűnnek, olyan nehezen megvalósíthatóak, mivel mindezek megváltoztatásához számos más tényezően is – az emberek mentalitásától kezdve egészen a nemzeti alaptantervig – változtatni kellene. És még ha ezek a változások meg is történnek, akkor is szükség lesz egy elengedhetetlen feltételre: időre. A finneknek nagyjából 30 évre volt ahhoz szükségük, hogy a világ egyik legjobb oktatási rendszerének birtokosai legyenek. Ehhez persze az is kellett, hogy ezen évtizedek alatt az épp aktuálisan hatalmon lévő kormány a meglévő reformtörekvéseket folytassa, nem pedig újakba kezdjen. Talán tanulhatnánk tőlük. Talán nálunk is lehetne divat tanárnak lenni.

Felhasznált irodalom
Szabó Tamás Péter 2015: Ahol divat tanárnak lenni.

A blog követése Facebookon.

0 Tovább

Mindenki fogolydilemmában

Az elmúlt héten a Mindenki című filmtől volt a hangos a magyar média. Sokan beszéltek és írtak a filmről sok szempontból. De vajon pedagógiai oldalról mit lehet róla elmondani? Milyen oktatási és nevelési vonatkozásokat tartalmaz ez a film? Mennyire életszerű vagy sem tudományos szemmel nézve, és hogy jön ide a fogoly-dilemma?

film mindenki fogolydilemma csoport csoportnorma közoktatás nevelés tanár pedagógus gyerek gyermek

Kép forráa: Origo

A nemrég Oscar-díjat kapott Mindenki című magyar kisfilmmel többen foglalkoztak már, sokféle szempontból. Jelen cikk is ezt teszi, ám nem a film esztétikai minőségére vagy filmművészeti eredményeire fókuszálva. Sokkal inkább a pedagógiai és szociálpszichológiai tanulságokat, fogalmakat és kérdéseket kiemelve. Különös tekintettel arra, hogy ha tudományosabb szemmel nézzük, akkor mennyire lehet életszerű egy ilyen szituáció.

Kiindulópont: csoport és csoportnorma

A Mindenki című film egyik központi fogalma a csoport. Ennek több megközelítése is lehetséges, ám a legtöbb humán tudományág és szakirodalom abban többé-kevésbé egységes, hogy ahhoz, hogy csoportról beszélhessünk a következő feltételeknek kell teljesülniük: közös célok, viszonylag stabil kapcsolatok, ezáltal függés a tagok között, tagok közötti kommunikáció és interakciók.

A csoportalakulás egyik lényegi része a normaképzés. Ennek lényege, hogy kialakul a csoportban követendő érték- és szabályrendszer, az, hogy mi tartozik bele és mi nem a helyes és elfogadott, azaz az elvárt viselkedések körébe. Ennek kialakításában nagy szerep jut a csoport informális vezetőjének, aki a film értelmében valószínűleg a főszereplő kislány, Liza (emlékezzünk arra a jelenetre, amikor azért harcol két másik lány, hogy mellette ülhessen)

film mindenki fogolydilemma csoport csoportnorma közoktatás nevelés tanár pedagógus gyerek gyermek

Miért fontos ez? Azért, mert a a tanár mint formális vezető van legtöbbször jelen egy-egy osztály vagy tanulócsoport életében. Vagyis a hatalma pusztán a pozíciójából származik, illetve a csoportnormák kialakításánál általában korlátozott szereppel bír. Ellenben az a személy, akit a csoport informális vezetőnek választ, nagy hatással lesz a csoportnormák alakulására.

Mennyire életszerű?

Ez a kérdés többekben megfogalmazódott a film kapcsán. Sokan kétségbe vonják a végkifejletet, azt hogy egy gyerekekből álló csoport képes ilyen mértékben összefogni egy autoriter személy ellen, akinek ki vannak szolgáltatva. Be kell látni, hogy valóban nehéz ezt elképzelni, különösen Magyarországon, ahol ez a fajta mentalitás nem túl jellemző. De mi ennek a pszichológiai háttere?

A játékelméletben gyakran esik szó a fogolydilemma fogalmáról (amelyről egyébként Mérő László épp a blog névadó könyvében ír). Ennek lényegét a következő példa illusztrálja.

Egy bűncselekmény miatt két férfit letartóztat a rendőrség. Mivel nincs elegendő bizonyítékuk a vádemeléshez, ezért elkülönítik őket egymástól, majd mindkettejüknek ugyanazt az ajánlatot teszik: ha vall és a társa hallgat, akkor büntetés nélkül elmehet, míg a másik, aki nem vallott, 10 év börtönt kap. Ha egyikük sem vall, akkor kisebb bűntényért 6 hónapot kapnak mindketten. Ellenben ha mindketten vallanak, mindegyikük 6 évet kap.

film mindenki fogolydilemma csoport csoportnorma közoktatás nevelés tanár pedagógus gyerek gyermek

Igaz ugyan, hogy jelen esetben nem foglyokról és börtönbüntetésről van szó, de az elv ugyanaz. A közös érdeknek és legoptimálisabb kimenetnek a mi esetünkben a lázadást (nem éneklést) tekinthetjük. Ha mindenki így tesz, akkor győztesként kerülnek ki a helyzetből, azaz ez a legkedvezőbb kimenetel. No de mi van akkor, ha nem fog a többség csatlakozni (=a fogoly vall)? Akkor a renitenseket megbüntetik, azaz ők a lehető legrosszabbul járnak a játékban. És ez az, ami miatt nem lépik meg a legjobb lehetőséget, hiszen a nagy rizikó helyett a biztos kisebb rosszat választják, amivel magukat is bebiztosítják. A kooperáció mint stratégia elhal, akárcsak a közös ellenállás.

Mindezek ellenére azt is meg kell jegyezni, hogy a film alapstruktúrája szerint sem feltétlen elképzelhetetlen a csoport ilyen szinte összefogása és tekintéllyel való szembehelyezkedése. Ennek kulcsa abban áll, hogy a főszereplő, akitől indul a kezdeményezés és aki először nyíltan szembeszáll a hatalmi pozícióban lévő tanárral. A kislány az osztályon belül magas informális hatalommal bír. Az egyes csoporton belüli szerepek közül övé a „sztár” szerep, ami azt jelenti, hogy a csoport egy jelentős részére (vagy akár egészére) nagy hatással van. Az ő cselekedetei követendő mintaként szolgálnak a csoporttagok számára, az ő normái könnyen a csoport normáivá is válhatnak.

Végül: nagyon izgalmas lenne, ha a gyerekek közötti kapcsolatokat, illetve a főszereplők meggyőzési stratégiáit is bemutatná a film. Hogy hogyan vették rá az egész csoportot a lázadásra, mit kezdtek azokkal, akik közel álltak a tanárnőhöz, mi játszódott le egyéni szintén az egyes szereplőkben. Mert ahhoz, hogy mindenki úgy döntsön, ahogy, ahhoz sok-sok egyéni döntésnek kell megszületnie, sok-sok egyéni és csoportközi konfliktusnak kell feloldódnia, és nem utolsó sorban egyfajta bizalomnak kelll kialakulnia a csoporttagok között.

A blog követése Facebookon.

2 Tovább

Mindenki másképp egyforma

blogavatar

Az emberek hülyék - gyakran mondjuk ezt a legkülönfélébb dolgok miatt. De mi vajon mások vagyunk-e? Mit mond a tudomány erről? A blog célja, hogy közéleti eseményeken keresztül mutassa be: a sok-sok köztünk lévő különbség ellenére, mégis milyen hasonlóak vagyunk.

Utolsó kommentek