Szürrealista fotók a telefonfüggőségünkről

Napjában véve hányszor pillant a mobiljára? Óránként, negyedóránként? Mennyire érzi magát frusztráltan, ha nem nézhet a telefonjára? Az emberek többsége igencsak, mivel a kutatások szerint általánosságban naponta nagyjából 46-szor érintjük meg a telefonunk kijelzőjét. Erről készült egy szürrealista fotósorozat Antoine Geiger jóvoltából.

fotó mobil okostelefon képek telefon technológia

 

Az előző posztban arról írtam, hogy mennyire mocskos és gusztustalan a telefonunk, ám ennek ellenére mégis milyen gyakran szorítjuk az arcunkhoz. A fiatal francia fotós, Antoine Geiger éppen ezt jeleníti meg szürrealista fotói: Surfake (surface ’felület’ és fake ’hamis’ szavakból alkotott szójáték) című digitálisan módosított sorozata mindennapi mobilfüggőségünkre reflektál. És nem is akárhogy!

fotó mobil okostelefon képek telefon technológia

fotó mobil okostelefon képek telefon technológia

 

fotó mobil okostelefon képek telefon technológia

fotó mobil okostelefon képek telefon technológia

fotó mobil okostelefon képek telefon technológia

fotó mobil okostelefon képek telefon technológia

fotó mobil okostelefon képek telefon technológia

Még több fotó itt.

A blog követése Facebookon.

0 Tovább

A kényelmetlen igazság arról, milyen gusztustalan az Ön telefonja is

Mit szólna, ha azt valaki azt mondaná, hogy gusztustalan a telefonja, és telis-tele van baktériumokkal? Elképzelhető, hogy nem örülne, pedig ez a szomorú igazság. Az egyik leggyakrabban használt, ám egyben leggusztustalanabb eszközünk a telefonunk.  A cikkből kiderül, miért, avagy: Ön milyen gyakran tisztítja a telefonját?                                                                           

mobil smartphone okostelefon mobiltelefon telefon baktériumok bektérium és telefon kórokozók mocskos telefon gusztustalan

Azt már tudjuk, hogy milyen gusztustalan a törülközőnk, illetve, hogy milyen gyakran kellene mosnunk azt ahhoz, hogy ne így legyen. No de mi a helyzet a telefonunkkal? A telefonnal, amely nélkül a legtöbben létezni sem tudnak. Ami olyannyira az életünk része, hogy nélküle kényelmetlenül, frusztráltan, sőt szabályosan rosszul érezzük magunkat. Szóval milyen mocskos is az egyik legfőbb függőségünk tárgya?

Napközben rengeteg baktérium és mindenféle kórokozóval érintkezünk. Amikor simogatjuk a kutyánkat, levisszük a szemetet, felvágjuk a húst, kezet fogunk másokkal – ezek a szituációk mind-mind potenciális kórokozóforrások.  Még számtalan ilyet lehetne sorolni, ám felesleges. A lényeg, hogy

a különféle baktériumokat átvisszük a különböző tárgyakra, amiket megérintünk, így a telefonunkra is.

Ez az oka, hogy az Ön telefonja is jó eséllyel gusztustalan.

mobil smartphone okostelefon mobiltelefon telefon baktériumok bektérium és telefon kórokozók mocskos telefon gusztustalan

Átlagosan egy amerikai polgár 46-szor érinti meg a telefonját naponta. Ám ez csak az átlag, tehát nem a fiatalabb generáció tagjaira vonatkozik. Ők ugyanis ennél jóval többször érnek a mobiljukhoz egy-egy nap. Ez a szociális viselkedésen és a reális énképen túl még az egészségünkre igen kedvezőtlenül hat, ugyanis számos baktérium és vírus tanyázik a mobilunkon. Egy ismert mikrobiológus, Philip Tierno szerint ezek elsősorban a bőrről, a légutakból és a fekáliából származnak.

Amikor telefonálunk, akkor mi ezt a baktériumtenyészetet szorítjuk az arcunkhoz. Nem véletlen, hogy sok-sok bőrgyógyász hívja fel a figyelmet arra, hogy a mobiltelefon használata hozzájárulhat a pattanásos bőr kialakulásához, meglétéhez.  De akkor milyen gyakran is kellene tisztítanunk a telefonunkat? A válasz igen sokatmondó, hiszen

minden este meg kellene tisztítanunk a telefonunkat.

Persze nem a különféle vegyszerekkel, amik tönkreteszik a mobilunkat. Léteznek speciális oldatok, amelyeket kimondottan erre a célra hoztak létre. Végül még egy jó tanács: ne hanyagoljuk el a kézmosást!

Forrás: TechInsider

A blog követése Facebookon

0 Tovább

Tanárok! Kihasználtak és felhergeltek titeket!

Hogy kik? Nem, most nem Soros György volt. Nem is a bevándorlók, bár nekik is közük van a dologhoz. Kitalálta már? Rövid cikk következik a sztrájkoló tanárok és a velük kapcsolatos kormányzati állásfoglalás kapcsán.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                

migráns pedagógussztrájk bevándorlók és pedagógusok tanár tanársztrájk tanárok MO fidesz kormányzati kommunikáció kormány kommunikációs csalfaságokA Fidesz ismét bevetette a már-már csúcsára járatott kormányzati kommunikációt. Ezúttal a következőt írták közleményükben:

„Tóbiás József és a szocialisták kormányzásuk alatt csökkentették a pedagógusok bérét és több tízezer pedagógust tettek utcára. Most is csak kihasználják és olyan balliberális civilszervezetekkel hergelik őket, akik eddig a bevándorlók mellett szerveztek tüntetéseket, nem a gyermekek és nem a pedagógusok fontosak számukra”

Azzal most nem kívánok foglalkozni, hogy az első mondat mennyiben igaz vagy sem. Nem párpolitikai érdekből, egész egyszerűen nem vagyok kompetens a témát illetően, és egyébként sem ez az érdekes számunkra. Sokkal inkább az, hogy mit állít a kormány idézett közleménye második mondatával.

Először is azt, hogy a szocialisták és a balliberális civilszervezetek csak kihasználják és hergelik a pedagógusokat. Ezzel implicit a következőt is kimondja: a pedagógusok irányíthatóak, manipulálhatóak. Ez persze elmondható szinte minden emberről, tehát végső soron igaz. Ámde: a pedagógusok nem ezért mentek ki az utcára, nem ezért álltak ki a szakadó esőben az oktatásért és legfőképpen nem ezért fogtak össze. Hanem azért, mert most telt be a pohár, eddig tűrtek.

migráns pedagógussztrájk bevándorlók és pedagógusok tanár tanársztrájk tanárok MO fidesz kormányzati kommunikáció kormány kommunikációs csalfaságok

Meggyőződésem, hogy ez egy, az ellenzéktől független lépés volt, egy nagyon bátor és önálló lépés, ami – habár elkerülhetetlen, hogy politikai vonatkozásai is legyenek – nem a politikáról szól.

A fő mondanivaló, hogy elég volt a társadalom és az oktatás szétzilálásából és tönkretételéből. Szeretnénk, ha az oktatásunk rendbe jönne, vagy legalábbis nem a szakadék felé tartana.

Az meg csak hab a tortán, hogy még a migránsokat is sikerült idekeverni, ráadásul szembeállítva őket a pedagógusokkal és a gyerekekkel. Gyakorlatilag a mondatszerkesztésből kitűnik az a mérhetetlenül manipulatív kommunikációs stratégia, amit a kormány alkalmaz. Figyeljük meg nagyon alaposan ezt a mondatrészt:

„olyan balliberális civilszervezetekkel hergelik őket, akik eddig a bevándorlók mellett szerveztek tüntetéseket,”

Tegyük fel, hogy elfogadjuk ezt az állítást (most az mindegy, hogy mennyire igaz vagy nem). És jön a csavar, a zseniális trükk (tényleg így gondolom): egy hiányzó kötőszó + a mondat további felének jelenidőbe történő áthelyezése. Íme:

"nem a gyermekek és nem a pedagógusok fontosak számukra."

migráns pedagógussztrájk bevándorlók és pedagógusok tanár tanársztrájk tanárok MO fidesz kormányzati kommunikáció kormány kommunikációs csalfaságok

Tá-dámmmm! Olvassuk össze! Bárhogy is kombinálunk, bárhogy is egészítjük ki a hiányzó részeket, a következőt fogjuk kapni.

Nem fontosak nekik a gyerekek és a pedagógusok (jelen), tehát/de/mert/és a bevándorlók voltak azok (múlt).

Azt látjuk, hogy a szembenállás mindenképp ott van, akármit is tegyünk. Ez így pedig egy borzalmas nagy megvezetés (ha finomkodni akarnék, és nem lennék biztos abban, hogy szándékos, azt mondanám, érvelési hiba).

A Fidesz hivatalos honlapján megtalálható mottóval (l. az említett közlemény oldalának fejléce) búcsúzom, egy apró kiegészítést hozzáfűzve:

Magyarország nem hagyja magát! Tanítani sem!

Aki lemaradt volna az eddigi történésekről, az OFOE honlapján olvashat egy nagyszerű összegzést.
 

A blog követése Facebookon.

3 Tovább

Tényleg ez az örökségünk?

Örökségünk mottóval indult kampány, aminek középpontjában egy dal áll. A cél megszólítani a kivándorolt honfitársakat, és ösztönözni őket a magyarságtudat, azon belül pedig kiemelten a magyar nyelv megtartására. Ez először jól hangzik, kár, hogy csak hangzik. Hát „nincsen határ ottan, ahol egy nyelvet beszélnek”?

magyarság magyarságtudat magyar magyar nyelv magyarok hol vagytok? határon túl határon túli magyarok MAgyarország MO kormány

Nemzetpolitikai államtitkárunk, Pótápi Árpád János a napokban jelentette be, hogy új kezdeményezés indul a magyarság és a magyar nyelv megtartásáért. Ennek központi elem az alábbi dal:

Az egy dolog, hogy sem zeneileg, sem pedig dalszövegügyileg nem éppen a legnívósabb magyar produkcióról van szó. Az is egy dolog, hogy a kínrímek és az erőltetett népiesség épp a kitűzött célt teszik nevetségessé. No de ilyet! Ennyi nyelvészeti ostobaságot, tévképzetet belezsúfolni egyetlen dalba. Ráadásul épp a magyar nyelv megtartásának érdekében?

„Megtanulom, megőrzöm, tanítom, tovább adom, a szüleim nyelvét a gyerekeim hangján elkopni nem hagyom // Megtanulom, megőrzöm, tanítom,tovább adom, a szüleim nyelvét a gyerekeim hangján elvenni nem hagyom.”

Ez lenne a refrén. Gyönyörű, nemde? Kár, hogy épp az iskola és a magyar társadalom az, ami a szüleink nyelvét nemhogy hagyja elkopni: szabályosan, két kézzel, a legerősebb smirglivel csiszolja, méghozzá csontig vagy felniig (feltéve, ha van a nyelvnek olyan, de ha már kopik, csak van). Miről beszélek? A jelenség neve: nyelvi alapú diszkrimináció.

Az iskolában különböző nyelvhasználattal és nyelvváltozatokkal találkoznak a gyerekek mind a tanár, mind pedig a társaik részéről.

A tanulók formális beszédhelyzetekben először nyilvánulnak meg, illetve új regiszterekkel, szókészleti elemekkel ismerkednek meg. Mindez sok gyereknek könnyed feladat, élvezetes tapasztalatszerzés, azonban nem kevés tanuló számára rendkívüli erőfeszítés

magyarság magyarságtudat magyar magyar nyelv magyarok hol vagytok? határon túl határon túli magyarok MAgyarország MO kormány.

Otthonról hozunk rengeteg kulturális ismeretet, tapasztalatot, valamint egy bizonyos nyelvhasználati módot, nyelvváltozatot is. Ez utóbbi szerencsés esetben az iskolaihoz nagyjából hasonló, azaz a standard nyelvváltozatnak (köznyelvnek) megfelelő.

A probléma ott kezdődik, amikor az iskolai és az otthoni nyelvhasználat eltér.

A gyerek elsőként azzal szembesül, hogy az új közösségben másképp beszélnek, mint ő (és a szülei). Másképp beszélnek a diáktársak, és ami még nagyobb probléma, hogy másképp beszél a tanár is, aki ugyebár az elsajátítandó tudásanyag közvetítője is. Így

a nem köznyelvet beszélő gyermek máris hátrányból indul, hiszen egy új nyelvváltozatot (neki szinte új nyelvet) kell megtanulnia az új ismeretek mellé.

Másrészről a diák próbálja megérteni az eltéréseket, de sok esetben ahelyett, hogy segítő tanárra és diáktársakra találna, azzal szembesül, hogy

a beszéde miatt folyton kijavítják, félbeszakítják vagy rosszabb esetben kinevetik, megalázzák.

magyarság magyarságtudat magyar magyar nyelv magyarok hol vagytok? határon túl határon túli magyarok MAgyarország MO kormány

Háttal nem kezdünk mondatot.” „A magyarban nincs olyan, hogy deviszont.” „Nem-e? Nem-e lehetne, hogy magyarul mond?” Ezek mind-mind ennek a jelenségnek a megvalósulási formái és valószínűleg már mindannyian találkoztunk hasonlókkal. Itt valójában nem történik más, mint a nyelvhasználó által otthon tanult, helyes nyelvi formák megbélyegzése a tanár (vagy más személy) saját nyelvváltozatának szemszögéből. Így a tanár egyik legfontosabb feladatát, a tanulók személyiségének fejlesztését nem teljesíti, ugyanis ez a fajta megbélyegzés óhatatlanul is az otthonról hozott nyelv leértékeléséhez, valamint nyelvi bizonytalansághoz vezet, ami a tanuló személyiségére kedvezőtlenül, nem pedig fejlesztő módon hat.

Másik dolog. Az énekes gyakorlatilag mindent magyarul csinál:

„Én magyarul érzek, magyarul félek, magyarul kérdek, magyarul érted, magyarul sírok, magyarul mondom, magyarul írok, magyarul mosolygok, magyarul küzdök, magyarul tűrök, magyarul dobbanok...és magyarul álmodom.”

Ha megfigyeljük, akkor ezeknek a dolgoknak több mint a fele olyan, amit nem lehet „magyarul” csinálni. Könyörgöm. Másképp sír egy görög? Az olaszok spagettijukat hátrahagyva, hevesen gesztikulálva olaszul félnek? Az iszlámok iszlámul mosolyognak a csadorjuk alatt? (nyelvészet iránt érdeklődőknek ajánlatos a Saphir-Whorf hipotézisről és a nyelvi relativizmusról, ill. az azzal kapcsolatos problémákról szóló cikk)

Ennek a dalnak akkor lenne értelme, ha a határon túli magyarokhoz, például a felvidékiekhez, kárpátaljaikhoz, vajkdaságiakhoz szólna, úgy, hogy a nyelvcsere iszonyatos problémáját megpróbálná kicsit is megérteni. Ennek a dalnak akkor lenne értelme, ha azoknak, akiket tényleg fenyeget az a veszély, hogy elveszítik nyelvüket, hiteles üzenetet küldene. De ez a zene nem tesz ilyet, nem hiteles, mivel üvölt róla a felületesség: gyönyörűen beszéltek, öröm hallani a hangtok? Hangtok? Talán, ha nem olyan nyelvi formákat erőltettek volna bele a dalba (ráadásul köznyelvet beszélők előadásában), amik inkább archaikusak, mintsem nyelvjárásiak, akkor legalább a hitelesség nem sérül annyira. De így...magyarul írom és magyarul érzem: ez borzalmas.


 

A blog követése Facebookon.

2 Tovább

Miért nem sztrájkol a magyar (pedagógus)?

A napokban egy nagyszerű írás jelent meg, „nem lehet mindenkit kirúgni […] Még a pedagógusok felé sem lehet kirúgni, mert akkor összeomlik az oktatás.” – áll benne. Akkor mégis miért nem sztrájkolnak a tanárok? Vagy úgy egyáltalán: miért nem sztrájkol a magyar? Egy kis játékelmélet.                                                                                   

fogolydilemma MO sztrájk pedagógus magyar hungarikum tüntetés

A minap jelent meg Andor Mihály kiváló írása, amiben többek között olyan kérdéseket feszeget, hogy miért nem sztrájkolnak a magyarok (kiváltképp a pedagógusok)? Persze a kérdés részben költői, hiszen Andor Mihály is tudja, le is írja, hogy van egy iszonyú félelem a magyar társadalomban. És van egy – az ő szavaival élve – önpusztító bizalomhiány is bennünk. De vajon miért?

Sokan – erre a Andor is felhívja a figyelmet – a félelemmel és a kiszolgáltatottsággal magyarázzák azt, hogy nem mernek a pedagógusok (meg úgy általában a magyarok) sztrájkolni, kiállni az érdekeik és a meggyőződésük mellett. Ám azt mintha elfelejtenék az így érvelők, hogy:

„Nem lehet mindenkit kirúgni […] Még a pedagógusok felé sem lehet kirúgni, mert akkor összeomlik az oktatás. […] Azt még a legvadabb XX. századi diktátor sem merte vállalni, hogy megszünteti a közoktatást. Bármilyen könnyű is ezt belátni, mégsem jön össze a sztrájk. Miért nem?”

Erre a szerző maga válaszol. Dióhéjben annyit, hogy egyszerűen nem bízunk egymásban. Ő ezt önpusztító bizalomhiánynak nevezi, ám hogy ez miért van ilyen intenzíven jelen, maga sem tudja. Így zárja sorait:

„Jómagam nem tudom a választ arra, hogy melyek az okai ennek az önpusztító bizalomhiánynak.

De ameddig nem sikerül kideríteni, és nem sikerül valamit tenni ellene, addig itt nem lesz se sztrájk, se élhetőbb ország.”

fogolydilemma MO sztrájk pedagógus magyar hungarikum tüntetésVan a játékelméletben egy olyan fogalom – amelyről egyébként Mérő László épp a blog névadó könyvében ír –, hogy fogolydilemma. Erre a klasszikus példa:

Egy bűncselekmény miatt két férfit letartóztat a rendőrség. Mivel nincs elegendő bizonyítékuk a vádemeléshez, ezért elkülönítik őket egymástól, majd mindkettejüknek ugyanazt az ajánlatot teszik: ha vall és a társa hallgat, akkor büntetés nélkül elmehet, míg a másik, aki nem vallott, 10 év börtönt kap. Ha egyikük sem vall, akkor kisebb bűntényért 6 hónapot kapnak mindketten. Ellenben ha mindketten vallanak, mindegyikük 6 évet kap.

Ön mit tenne? Nem egyszerű, igaz? Az nyilvánvaló, hogy ha mindkét fél érdekeit nézzük, akkor a legjobb stratégia, ha egyikőjük sem beszél. Csakhogy felmerül a dilemma: mi van ha a másik mégis beszél? Éppen ezért a legvalószínűbb kimenetel az, hogy mindkét fél vallani fog és megkapják a 6 év büntetést. Azaz a kisebbik rosszat választják, a mindkét fél számára legkedvezőbb lehetőség helyett.

fogolydilemma MO sztrájk pedagógus magyar hungarikum tüntetés

Igaz ugyan, hogy jelen esetben nem foglyokról és börtönbüntetésről van szó, de az elv ugyanaz. A közös érdek, a legoptimálisabb kimenet, a sztrájk (=a foglyok hallgatnak) azonos. Ha mindenki (vagy legalábbis a többség) meglépi, győztesként kerülnek ki a helyzetből. Ez a legkedvezőbb kimenetel. No de mi van akkor, ha nem fog a többség csatlakozni (=a fogoly vall)? Akkor bizony belép az, amit Andor Mihály a cikke elején számos példával illusztrál, méghozzá, hogy „egyenként mindenkivel el lehet bánni”, vagy legalábbis egy kisebb réteggel el lehet. És ez az, ami miatt nem lépik meg a legjobb lehetőséget, hiszen a nagy rizikó helyett a biztos kisebb rosszat választják, amivel magukat is bebiztosítják. A kooperáció mint stratégia elhal, akárcsak a sztrájk és az élhetőbb ország lehetősége.

A blog követése Facebookon.

0 Tovább

Mindenki másképp egyforma

blogavatar

Az emberek hülyék - gyakran mondjuk ezt a legkülönfélébb dolgok miatt. De mi vajon mások vagyunk-e? Mit mond a tudomány erről? A blog célja, hogy közéleti eseményeken keresztül mutassa be: a sok-sok köztünk lévő különbség ellenére, mégis milyen hasonlóak vagyunk.

Utolsó kommentek