A sikertelen ember 12 szokása

Az ember életében nagyon sok szokás és különféle minta működik, melyekről sokszor nem is tudunk. Ezek közül jó néhány biztos záloga a sikertelenségnek, legyen szó munkáról vagy épp párkapcsolatról. És ön? Sikeresnek vagy sikertelennek érzi magát? Ha az utóbbi, akkor különösen hasznos lehet a következő poszt. Ha ez előbbi, akkor is.                                                                      

szokas sikertelenség siker hazugság ego kommunikáció

Minden ember számos jó és rossz szokással rendelkezik. Van, aki nem hajtja le az ülőkét, egyesek mindig ugyanakkor kelnek, megint mások az ujjukat ropogtatják. Az emberi szokások tárháza gyakorlatilag végtelen. Ám vannak ezek között olyanok, amelyek sokkal nagyobb mértékben felelnek a sikertelenségünkért, mint más szokások. Persze, ezek nembiztos, hogy közvetlenül felelnek  a sikertelenségért: némelyik életünk egy sokkal nagyobb problémájára utal.

1. Késés

Ady írja Akik mindig elkésnek c. versében, hogy „Mi mindig mindenről elkésünk”. Nos, valószínűleg a kedves olvasó ismer olyan személyt, aki mindig elkésik mindenhonnan. Vagy talán épp Ön az a személy?

Lehet, hogy ez a baráti társaságban nem is olyan nagy probléma, de jobb, ha tudja, hogy a karrierépítésnél igencsak. Ugyanis – nem nagy titok – megbízhatatlanságot és nemtörődömséget sugároz. Úgyhogy jobb, ha időben érkezik meg a találkozóira mostantól.

szokas sikertelenség siker hazugság ego kommunikáció

2. A (ki nem mondott) szavak ereje

Tény, hogy aki hallgat és nem nyilvánítja ki másokkal szemben ellentétes véleményét, gyakran sokkal többre jut, mint aki kiáll a véleménye mellett, meg meri mondani azt. Nem véletlen a közismert mondás, hogy „hallgatni arany”, nem igaz?
Szerencsénkre (vagy szerencsétlenségünkre – ezt mindenki döntse el maga) nem egészen. Habár a hallgatás és lapulás jó stratégiának tűnhet, hiszen számos dologtól megvéd, valójában visszatart minket. Visszatart többek között attól, hogy kiteljesedjünk, boldogok legyünk, és számtalan belső és külső konfliktus forrásává válik. Ugyanis nem leeszünk így harmóniában magunkkal, ami kihat a a párkapcsolatunkra, a baráti kapcsolatainkra és minden egyébre.

szokas sikertelenség siker hazugság ego kommunikáció

3. A (ki nem mondott) szavak ereje 2.0.

Amint arról az előbb szó volt, a sikerességhez vezető úton fontos, hogy ki merjük mondani, amit gondolunk. Ám ez nem azt jelenti, hogy gondolkodás nélkül, azaz meggondolatlanul beszéljünk. Ugyanis, ha ezt tesszük, könnyen tájékozatlannak, butának, gyerekesnek vagy épp durvának tűnhetünk. Számoljunk el háromig, mielőtt megszólalunk.

4. Harag(tartás)

A haragtartó embert sokszor megértjük, hiszen ha az illető jogosan haragszik, akkor átérezzük a helyzetét, és mi is legitimáljuk a hozzáállását. Csakhogy, ami megtörtént az megtörtént: nem tudunk rajta változtatni. Éppen ezért csak az energiánkat és az időnket pocsékoljuk, ha nem tudunk túllendülni a történteken. Vagyis magunknak ártunk. Nem mellesleg, a harag félelmetes és ijesztő lehet mások számára, így könnyen a sikertelenségét alapozhatja meg a vele az ember. Inkább engedje el.

5. Simulékonyság – megfelelés

A simulékonyság egy remek taktika a túléléshez.  például a középsuliban. De nem felnőttkorban. Persze hasonló a helyzet, mint a hallgatásnál: sokan használják és kifizetődőnek tűnhet, ám a felszín alatt valójában ártalmas.

A simulékonyságba itt beleértendő a megfelelési vágy, pontosabban a megfelelési vágy mások (vagy épp mindenki) irányába. Ez az egyik lehető legrosszabb szokás a felsoroltak közül, ugyanis egyrészt nyilvánvaló, hogy ez teljes egészében lehetetlen, másrészt: tökéletesen felesleges. Ám ennek megértéshez először is nem a külső visszacsatolásból kell merítenünk a boldogságunkhoz, hanem a belső összhangból. Tehát: feleljünk meg inkább magunknak, aztán ha nagyon akarunk, másoknak!

szokas sikertelenség siker hazugság ego kommunikáció

6. Túlköltekezés

Ezt a pontot nem kell túlmagyarázni. Aki túlköltekezik, vagy nem tudja beosztani a pénzét, az folyamatos pénzügyi bizonytalanságban fog élni. Ez frusztrációhoz vezet, meg persze a hosszú távú, pénzalapú célok sikertelenségéhez. Az már más kérdés, hogy egyes országokban, mint amilyen például Magyarország, mennyire lehet egyáltalán olyan dolgokat megvalósítania egy átlag polgárnak, mint például egy nagyobb összegű megtakarítás.

7. Halogatás

Megcsinálom később. Ráér az még. Majd a jövőhéten...Ismerős?
A halogatás egy tipikus rossz szokás és a sikertelenséghez vezető út egyik alapköve. Hiszen rengeteg időt veszítünk általa, ami – közvetve vagy közvetlen – anyagi veszteséget is jelent. Plusz: rombolja az imidzsünket, hitelességünket és presztízsünket. Ennek kiküszöbölésére érdemes a teendőinkről listát írni, méghozzá úgy, hogy osztályozzuk őket prioritás szerint. Mik a fontosabbak, miket kell előbb megcsinálni, s mi az, ami még várathat magára.

szokas sikertelenség siker hazugság ego kommunikáció

8. Hazugságok

Minden ember hazudik – ez biztos. Az ismert amerikai pszichológus és hazugságszakértő, Paul Ekman (róla mintázták, vagy legalábbis a könyve az alapja a Hazudj, ha tudsz c. sorozatnak) szerint pontosan háromszor egy kb. tízperces beszélgetés során. Persze az egyáltalán nem mindegy, hogy milyen jellegű és célú ez a hazugság, ahogy az sem, hogy kivel szemben követjük el. Azért hazudunk, hogy a másikat ne bántsuk meg vagy azért, hogy előnyösebb helyzetbe kerüljünk? A párunk elől hallgatjuk el az igazságot vagy a főnünk elől? Esetleg magunkat csapjuk be?
A hazugság azért hat negatívan, mert általában egyre inkább összekuszálódnak az egyes hazugságszálak, és előbb-utóbb összedől a hazugságaink által teremtett világ. Így vezethet könnyedén sikertelenséghez – nyilván hosszabb távon. Természetesen mindnyájan ismerünk olyan sztorikat, amik olyan szélhámosokról, csalókról szólnak, akik hazugsággal jutottak el a csúcsra, így tulajdonképpen sikeresnek is nevezhetjük őket. Ám azt ne felejtsük el, hogy ezek az esetek ugyancsak ritkák; a legtöbb ilyen személy lebukik, csakhát róluk nem szól a fáma, mert az kevésbé érdekes.

szokas sikertelenség siker hazugság ego kommunikáció

9. Nyugtalanság

Rendkívül érdekes, hogy a nyugtalanság egyes esetekben igen hasznos tud lenni. Ám alapvetően a sikerességünket gátolja, hiszen borzalmasan idegesítővé válhat más emberek számára. Különösen a kollégák számára, hiszen a nyugtalanság általában zavaró egyéb szokásokkal társul. Például ujjropogtatással, asztalon dobolással, folytonos lábrángatással stb.

Kerülje! Tényleg idegesítő.

10. Pletyka

A pletyka hasonló a hazugsághoz, ugyanis az emberek többsége mindkettőt szokásszinten űzi, és szokásszinten tagadja is ezt. A pletykálkodás éppúgy természetes, mint a hazugság, és éppúgy veszélyeztetheti a sikerességünket. Hogy miért? Egyszerű: gondoljunk csak bele, hogy mennyire bízunk meg egy olyan emberben, akiről tudjuk, hogy pletykás. Elárulnánk neki a titkainkat? Vagy egyáltalán szívesen folytatnánk vele mélyebb kommunikációt a napi, rutinszerű beszélgetéseken (pl. mi újság? Hogy vagy?) kívül?

Valószínűleg nem. Hát ugyanez áll fordítva is: ha mi vagyunk a tipikusan pletykás személy a csapatban, akkor könnyen elidegeníthetjük az embereket magunktól, valamint számos fontos információról le is maradhatunk.

szokas sikertelenség siker hazugság ego kommunikációszokas sikertelenség siker hazugság ego kommunikáció

11. Panaszkodás

Akárcsak a pletykálkodással, a panaszkodással is könnyen elidegeníthetjük az embereket. Csalódottság? Fájdalom? Betegségek? Lelki problémák? Mindenki életében jelenlévő dolgok, és gyakran sokat segít, ha valakinek beszélhetünk róluk. De azt senki sem szereti, ha folyamatosan negatív ingereket sugároznak felé. Van elég problémája mindenkinek.

12. Kifogások

Végül egy elég banális, ám annál lényegesebb szokás, amit úgy hívunk, hogy kifogások keresése és gyártása. Jó eséllyel nem kell túlmagyarázni senkinek sem, hogy hogyan működik ez a jelenség: felmerül egy probléma és megoldás helyett inkább kifogást keresünk, arra, hogy miért nem oldjuk meg a problémát. Ami nagyon érdekes ezzel kapcsolatban, hogy minél intelligensebb valaki, annál jobb és kifinomultabb kifogásokat gyárt önmaga becsapására. Igen, sokszor nem is másoknak szólnak a kifogásaink, hanem önmagunknak. És ezen talán a legnehezebb változtatni az összes rossz szokásunk közül.

Forrás: TechInsider.

A blog követése Facebookon.

1 Tovább

Ön Nárcisztikus-e?

A „nárcisztikus” jelzőt általában azokra az emberekre használjuk, akik önmagukat túlságosan szeretik, beképzeltek. Ám a fogalom pszichológiai értelemben ezen jóval túlmutat. Tudta például, hogy nem csupán egyféle nárcizmus létezik? És hogy mindannyiunkban jelen van egyfajta nárcizmus? Csak nem mindegy, hogy milyen mértékben.

Freud nárcisztikus nárcizmus ego grandiózus nárcizmus sebezhető nárcizmus TED

A közösségi oldalak térnyerésével az emberekben felerősödött az arra való igény, hogy minél több külső visszajelzést gyűjtsenek be. Közös mániánk lett – kinek kisebb, kinek nagyobb mértékben – , hogy elismerjenek minket, szeressenek az ismerőseink, és minél többször nyomják meg a lájk-gombot, ha valamit kiteszünk az üzenőfalra. Azt akarjuk, hogy az emberek tudják, mennyire okosak, szépek, ügyesek vagyunk. Mindenáron azt akarjuk, hogy figyeljenek ránk, tiszteljenek, hogy lássák, milyen különlegesek vagyunk. És ha az előbbieket el is hisszük magunkról, akkor máris elérkeztünk a nárcizmus fogalmához, amit a következő TED-videóban nagyszerűen szemléltetnek nekünk a készítők:

A nárcizmus, nárcisztikus kifejezések a görög mitológiából származnak. Narcissus egy délceg fiatalember volt, aki mikor először meglátta a tükörképet egy tó vizében (amiről nem tudta, hogy saját képmása), azonnal beleszeretett saját arcának tükröződésébe. Csakhogy mivel szerelme nem teljesülhetett be, bánatában nárcisszá változott.

A fogalom pszichológiában történő használata először Freudnál jelent meg, a 20. század elején. Freud úgy vélte, hogy mindannyiunkban jelen van egy bizonyos mértékű nárcizmus a születésünktől kezdődően. Csak az nem mindegy, hogy ez a bizonyos mérték mekkora és mennyire indokolt.

A nárcisztikus személyek (szakszerűen: nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő betegek) felnagyított, grandiózus énképpel és önbecsüléssel rendelkeznek. Szebbnek, okosabbnak és általában véve sokkal fontosabbnak tartják magukat a többi embernél, mindemellett úgy vélik, hogy különleges bánásmódot és figyelmet érdemelnek. Ezen felül már-már megkövetelik a csodálatot, ám viszonozni nem akarják, aminek legfőbb oka, hogy önzőek és az empatikus képességeikkel problémáik vannak.

Freud nárcisztikus nárcizmus ego grandiózus nárcizmus sebezhető nárcizmus TED

A pszichológia a nárcizmusnak két formáját különíti el: a grandiózus és a sebezhető nárcizmust. Ezek közül a grandiózus nárcizmus az ismertebb. Az ilyen típusú személyekre jellemző az extrovertáltság, a dominancia és az állandó igény a figyelemre, nem ritkán a hatalomra. Egyértelműen stabilnak és magabiztosnak tűnnek, ami annak köszönhető, hogy extrovertáltságuk ellenére elrejtik a hibáikat, gyengeségeiket. Nem meglepő módon ez a típus gyakorta jellemző a politikusokra, sztárokra, valamint a kulturális vezetőkre is.

Ezzel szemben a sebezhető nárcizmus jellemzője, hogy az illető többnyire introvertált, csendes és visszafogott. Azonban időnként előfordul, hogy viselkedése bizonytalanná, hangulata pedig ingadozóvá válik, ami egyes esetben dühkitörésekkel jár. Emellett gyakori, hogy az ilyen személyek olyan áldozatként állítják be önmagukat, akinek különlegességét, felsőbbrendűségét környezete nem veszi észre.

A két típus részletes összehasonlítása pedig az alábbi táblázatban olvasható (forrás):

Freud nárcisztikus nárcizmus ego grandiózus nárcizmus sebezhető nárcizmus TED

Hogy mit tegyünk a nárcisztikus személyek esetében? Egyes pszichológusok szerint a legjobb stratégia, ha azonnal továbbállunk, ugyanis az ilyen személy csupán (ki)használ bennünket, és csak addig tart meg minket, amíg szüksége van ránk. Ezzel szemben mások úgy vélik – tekintettel arra, hogy az ilyen személy lehet pl. családtag vagy kolléga is –, hogy jobb megoldás, ha felvértezzük magunkat, alkalmazkodunk a helyzethez. Ezt egész egyszerűen tudjuk kivitelezni. Nem kell más, mint sok dicséret és három lépés távolság.

(Lényeges adalék a témához, hogy attól még, hogy valaki nárcisztikus vonásokat mutat, még nem feltétlen nárcisztikus személyiség (pontosabban: nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő).

(A következő részben a Facebook és nárcizmus kapcsolatáról lesz szó)

A blog követése Facebookon.

0 Tovább

Ego és boldogság, avagy mikor ült le egy őszinte beszélgetésre önmagával?

Nemrégiben volt egy beszélgetés Vekerdy Tamással. A neves pszichológus többek között arra tért ki, hogy „a gyerek őszinte, spontán, azonos önmagával és ez legnagyobb értéke gyermeki mivoltának”. Amit Vekerdy mondott, sokkal fontosabb, mint gondolnánk. Tudja, hogy miért? Gyorstalpaló az ego fogalmából és a boldogtalanságunk kulcsáról.                                                         

ego Vekerdy Tamás self id én éntudat Freud személyiség nevelés hazugság

Mit tanulhatunk a gyermekektől? – ez volt a témája a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott beszélgetésnek, amelyen az egyik vendég Vekerdy Tamás volt. Az ismert pszichológus elmondta, hogy

a gyerek őszinte, spontán, azonos önmagával és ez legnagyobb értéke gyermeki mivoltának, ami visszafojtható, de akkor megváltozik, megromlik. Eljutunk a nevelés alapvető kérdéséhez, hogy melyiket fogadjuk el: „legyél, aki vagy”, és ehhez segítek, megteremtem a környezetet és megismerlek. Nem ugyanaz mint a „csinálj amit akarsz”. Vagy ott van a másik út, a képmutatásra nevelésé, „legyél akivé én akarlak tenni”, de ez az örök harcok útja

Valamint hozzáteszi később, hogy

úgy próbálják az egyházi iskolák a gyerekeket megszólítani, hogy folyton szabályoknak kell megfelelni. Amikor a gyerekek megkapják a szabad döntés lehetőségét, és látják, hogy komolyan veszik őket, a vívódásukat, kételyüket, és így is elfogadják és szeretik őket, akkor képesek megnyílni”

Vekerdy igen közérthetően fogalmazza meg, ami felett az emberek (még a neveléstudományi szakemberek és pedagógusok is) gyakran elsiklanak. Nevezetesen az önmagunkhoz való őszinteségről, önreflexióról és önmegvalósításról van itt szó. Arról, hogy az emberek többsége folyamatosan hazudik nemcsak másoknak, hanem önmagának is (egyébként az egyik legismertebb hazugságkutató, Paul Ekman szerint egy átlagember egy beszélgetés során háromszor hazudik 10 perc alatt). Ennek következtében a többség sohasem lesz boldog, folyamatosan elégedetlen az életével. Ugyanis addig, amíg nem vagyunk képesek megteremteni a belső harmóniát, esély sincs a hosszú távú elégedettségre és boldogságra. De még mielőtt coelhoi magasságokba emelkednék, nézzük meg ennek a pszichológiai hátterét!

ego Vekerdy Tamás self id én éntudat Freud személyiség nevelés hazugság

Van egy olyan fogalmunk, hogy ego. Ez Sigmund Freud nevéhez köthető, aki emberi személyiséget három nagy rendszerre bontotta. Ezek a következőek: id (ösztön-én), ego (én), illetve szuperego (felettes én). E három rendszer egymással kölcsönhatásban irányítja a viselkedésünket.

Az id a személyiség legprimitívebb része, aminek tartalmát biológiai késztetések, ösztönök (például: éhség, szomjúság, fájdalom elkerülése, szexuális vágy) alkotják. Ennek következtében az id az ösztönök azonnali kielégítésére, az örömök azonnali megszerzésére törekszik. Például a kisgyermek rögtön szeretne élelmet kapni, amikor éhes lesz vagy nem képes még visszatartani a vizeletürítését, így bepisil.

Viszont az ösztönök nem minden esetben elégíthetőek ki azonnal. A gyermeknek várni kell míg ételt adnak neki szülei, vagy még kiér a mellékhelyiségbe, vagyis elkezdi a valóság követelményeit, 

a környezeti feltételeket is figyelembe venni. A személyiségben egy új tartomány alakul ki, az ego. ami lényegében a személyiségünk végrehajtószerve. Az ego dönti el, hogy az id mely impulzusai megfelelőek, hogy ezek hogyan, milyen cselekvés által elégíthetők ki. Ám az ego nem egyenlő velünk, csak egy részünk, attól függetlenül, hogy gyakran úgy érzékeljük, hogy mi magunk vagyunk.

A harmadik rendszer, a szuperego a társadalmi értékek és erkölcsi normák belső kivetülése, ami magában foglalja az egyén lelkiismeretét és erkölcsi felfogását is. A szuperego dönti el, hogy egy adott cselekedetünk jó vagy rossz. Ennek egyik alapja a szülői jutalmazás és büntetés. Ezek ugyanis idővel beépülnek a gyermek személyiségébe (interiorizálódnak), ezáltal külsőből belső késztetésekké válnak.

Az ösztön-én, a felettes én és a valóság között az ego tölti be a közvetítő szerepét. Csakhogy a személyiség három összetevője könnyen konfliktusba kerülhet egymással. Például amikor a szexuális vágy úrrá lesz rajtunk (id tartománya), de a társadalmi és erkölcsi normák ellenzik a kielégülést (szuperego tartomány). Ilyenkor az ego dönt. A probléma ott kezdődik, hogy az ego a legkülönfélébb módokon képes elhatárolni magát az el nem fogadható tetteitől (pl. felejtés vagy önámítás által).

Amit Vekerdy mond, hogy „a gyerek őszinte, spontán, azonos önmagával”, illetve hogy „legyél, aki vagy” azért rendkívül fontos, mert csakis úgy valósíthatjuk meg önmagunkat, ha tudatosítjuk az erősségeinket, értékeinket, ahogy a gyengeségeinket és hibánkat is. Úgy is mondhatjuk, hogy leülünk egy őszinte beszélgetésre önmagunkkal. Megfogalmazzuk a valódi problémákat és a saját szerepünket, felelősségünket ebben a történetben. Persze, ha már gyerekkorban kiölik az emberből az alapokat ehhez, akkor igen nehéz a feladat. Hogy még világosabb legyen, íme Csernus Imre előadás ugyanerről a párkapcsolatok vonatkozásában:

Jó-jó, de akkor miért van mindezzel olyan kevés ember tisztában? – merül fel a kérdés teljes joggal. Két lényeges oka van ennek. Az egyik, hogy az emberek nem tudnak az egojukról, nem is sejtik annak létezését. Nem véletlen, hiszen ott rejtőzik, ahol utoljára keresnék: önmagukban. A másik fontos dolog pedig, hogy az emberek – még ha tisztában is vannak a fentiekkel – félnek szembenézni önmagukkal, és félnek kimondani: én vagyok a felelős az életem alakulásért – legyen szó boldogtalan párkapcsolatról, utált munkáról vagy személyekről. Hiszen gondoljunk csak bele, mennyivel kényelmesebb, könnyebb elfogadni azt, ami van vagy mást okolni a történésekért. Ez érthető, nagyon is. De sajnos ez a nyílegyenes út a szürke, boldogtalan mindennapok felé.

Forrás: librarius.hu

Közelgő esemény: Beszélgetés Vekerdy Tamással (Dunaújváros)

A blog követése Facebookon.

0 Tovább

Mindenki másképp egyforma

blogavatar

Az emberek hülyék - gyakran mondjuk ezt a legkülönfélébb dolgok miatt. De mi vajon mások vagyunk-e? Mit mond a tudomány erről? A blog célja, hogy közéleti eseményeken keresztül mutassa be: a sok-sok köztünk lévő különbség ellenére, mégis milyen hasonlóak vagyunk.

Utolsó kommentek