Erőszak = fertőző betegség?

Mi lenne, ha valaki azt mondaná, hogy az erőszak olyan, mint a fertőző betegségek többsége? Ugyanaz a lefolyása, a továbbadása, valamint a terjedése is. Mi több, ugyanúgy is kell kezelni. Legalábbis ezt állítja egy fertőző betegségekkel foglalkozó orvos, Gary Slutkin. És nem csak állítja mindezt: programja hatására 50-60%-kal csökkent az erőszakos cselekedetek száma.

erőszak társadalom fertőzés eroszak

Gary Slutkin, orvos, infektológus, azaz fertőző betegségekkel foglalkozik. Közel tíz éven keresztül dolgozott Afrikában, többek között a tuberkulózis, a kolera és az AIDS járványok ellen küzdve. Aztán hazatérve rövid időn belül rájött: ugyanaz fogadta Amerikában, mint ami elől elmenekült Afrikából, annyi különbséggel, hogy itt nem a járványok, hanem az erőszak jelentett mindennapos problémát. Minderről 2013-as TED-előadásában beszél:

Slutkin arról beszél, hogy akkoriban arról számoltak be az ismerősei és barátai, hogy egyre elterjedtebb az iskolai lövöldözés és az erőszak. Az amerikai társadalom pedig – habár próbálkozik – nem tudja orvosolni a problémát. Ez nem meglepő: saját szakterületén gyakran találkozott olyasmivel, hogy egy probléma megoldásának folyamata megakad valahol. Ilyenkor valami mással kell próbálkozni, új ötletekre van szükség.

Slutkin egyre mélyebbre ásta magát az iskolai erőszak témakörében. Tanulmányozva a statisztikákat, adatokat és térképeket, azt találta, hogy

az amerikai városok erőszaktérképének többsége olyan kolóniákat mutat, mint amilyen a fertőző betegségek egy-egy járvány terjedésekor.

És mi az, ami leginkább előrejelez egy erőszakos cselekményt? Ugyanaz, mint ami egy fertőzést: egy másik eset.

Ha tehát van egy erőszakos eset, akkor a környezetében megnő a valószínűsége annak, hogy lesz másik erőszakos eset is.

Ebből kifolyólag egy nagyon fontos pozitívuma is van a dolognak. Ha arra van mód, hogy a járványokat megállítsák, és az erőszak valóban a járványokhoz hasonlóan terjed, akkor az erőszak terjedését is meg lehet fékezni.

erőszak társadalom fertőzés eroszak

Ehhez három kulcsmozzanatra van szükség:

1. Megakadályozni a továbbadást,
amihez az első eset azonosítása, ahhoz pedig új munkatársakra van szükség. Olyan személyek (ki)képzésére, akik észreveszik az első esetet.

2. Megfékezni a továbbterjedést,
amihez az erőszak szempontjából potenciálisan „veszélyeztetettek” (de még „nem fertőzöttek”) felderítésére, megtalálása szükséges.

3. A normák megváltoztatása,
amihez újfajta közösségi értékekre, tevékenységekre, oktatásra van szükség.

Ezen három lépéssel hozható létre „immunis” közösség az erőszakkal szemben Slutkin elmélete szerint. Ám hogy ez ne csak elméleti szinten jelenjen meg, a kutató átültette módszerét a gyakorlatba is. A 2000-es évektől kezdődően több olyan területen is kipróbálta a módszert, ahol az erőszakos cselekedetek száma igen magas volt. Az első kísérlet után a lövöldözések száma 67%-kal csökkent, illetve a többi próbálkozás is hasonló (50-70% körüli) csökkenést hozott. Vagyis a módszer hatékony. A kérdés (bár némileg álnaív kérdés ez) csak az, hogy akkor miért nem alkalmazzák szélesebb körben?

A blog követése Facebookon.

0 Tovább

Mi az a nyelvi erőszak?

Az erőszaknak sokféle megjelenési formája létezik. Ezek közül az egyik legérdekesebb a verbális vagy nyelvi erőszak. Mi az a nyelvi erőszak és hogyan valósulhat meg? A káromkodás nyelvi erőszak? Mi a különbség a férfiak és nők között a témában? És az egyes kultúrák között? Általános ismeretterjesztő egy mindenki számára ismert, ám kevésbé tudatosított erőszakformáról.   

pszichológia élet életmód ember tudomány közélet arc arculat nyelv erószak nyelvi agresszió nyelvészet kommunikáció erőszak

Kép forrása: http://www.adforum.com/

(Először is egy rövid magyarázat a témát, illetve a blog előző havi szünetelését illetően. A kihagyás oka a disszertációírás volt, ahogy a téma alapja is - részben. Nyelvi diszkriminációval foglalkozom, ennek kutatása során többek között a nyelvi agresszióval kapcsolatosan is olvastam néhány tanulmányt az elmúlt hónapokban. A versenykiírást látva pedig jó ötletnek tűnik kamatoztatni ezen ismereteket.)

Az agresszió és erőszak kutatásával sok-sok tudományterület foglalkozik a pszichológiától kezdve az etológiáig. A nyelvészet sem kivétel ez alól, jóllehet itt elsősorban a verbális úton megjelenő agresszió képezheti a vizsgálódások tárgyát. A probléma csak az, hogy a nyelvi agresszió körülhatárolása közel sem olyan egyszerű feladat, mint pl. a szociálpszichológiai értelemben vett erőszaké.

pszichológia élet életmód ember tudomány közélet arc arculat nyelv erószak nyelvi agresszió nyelvészet kommunikáció erőszak

A nyelvi erőszak általános meghatározás szerint

olyan szóbeli viselkedésforma, melynek során a beszélő szándéka az, hogy a megnyilatkozása tartalmával és/vagy minőségével (pl. hangerő, stílus) egy másik személyt bántalmazzon, szidalmazzon, megsértsen.

Ez persze már ősidők óta jelen van az ember hétköznapjaiban. A különböző érzelmek (pl. a harag, düh, de akár az öröm is) vagy épp a tehetetlenség nyelvi síkra történő átültetése is ily módon jelenik meg. Csakhogy a káromkodás vagy a durvább stílus még nem feltétlen tekinthető nyelvi erőszaknak. Ennek oka, hogy

a nyelvnek különböző funkciói vannak és a különböző szituációkban ezek a funkciók más-más súllyal bírnak.

Például. Ha valaki rácsap a kezére egy kalapáccsal, akkor az gyakran káromkodáshoz vezet, de az illetőnek nem állt szándékában mások sértegetése. Vagy: egyes káromkodások egy-egy társaságban, csoportban a csoportidentitás kifejezőeszközei, nincs bántalmazó vagy sértő szerepük.

pszichológia élet életmód ember tudomány közélet arc arculat nyelv erószak nyelvi agresszió nyelvészet kommunikáció erőszak

Vagyis az egyik feltétele a nyelvi erőszaknak, hogy ugyanúgy sérülést okozzon a bántalmazott félben, mint a fizikai erőszak. Természetesen ez esetben nem testi, hanem lelki sérülés lesz a kimenetel – ám ettől még ugyanúgy fájdalommal jár (sokszor még nagyobbal is, mint a fizikai erőszak). Így mondhatjuk, hogy a nyelvi erőszak éppúgy elítélendő, mint bármely más erőszakforma, vagy ahogy a témával foglalkozó egyik kutató fogalmaz:

„a másik ember lelki terrorizálása, önmagáról alkotott képének verbális megsemmisítése, önértékelése alapjául szolgáló vonatkozásainak és attribútumainak (pl. szerelmi és családi kapcsolatok, vallás, etnikai eredet) szisztematikus negatív verbalizálása pszichikai bántalmazásnak minősül”

pszichológia élet életmód ember tudomány közélet arc arculat nyelv erószak nyelvi agresszió nyelvészet kommunikáció erőszak

A verbális agresszió számos formában megjelenhet. Egyrészt alapvetően a közlés tényleges tartalmában, valamint a közlés módjában: abban amit mondunk és ahogy mondjuk. Másrészt, lehet ez az agresszió direkt és indirekt. Direkt agresszió például a csúfolás, a beszólás, minősítés, káromkodás. Indirekt ezzel szemben például a hazugság, a rágalmazás vagy a rosszindulatú pletyka. Ezek azért is nagyon problémásak, mert sokszor nem is tekintjük erőszaknak, hogy verbális agresszió áldozatává vált az illető.

Egyes kutatók elkülönítik még a verbális agresszió passzív és aktív változatát. Az előbbi azt jelöli, amikor a kommunikációban részt vevő felek egyike nem válaszol, megtagadja a válaszadást, ezzel szándékosan okozva sérülést a másiknak (aktív változat nyilván minden egyéb).

Ezzel függ össze Erving Goffman szociológus arc vagy arculat fogalma. Az arculat az ő szociálpszichológiai értelmezésében az az énkép, amit a beszélők magukról mások felé szeretnének közvetíteni. Ennek fenntartására folyamatosan figyelni kell, mivel az arculat sérülékeny, rombolható (és egyben vissza is építhető). Ez a rombolhatóság a nyelvi erőszak által nagyon gyakran meg is valósul – ezt hívják arculatromboló tevékenységnek.

pszichológia élet életmód ember tudomány közélet arc arculat nyelv erószak nyelvi agresszió nyelvészet kommunikáció erőszak

Végezetül érdemes kitérni az egyes emberek és embercsoportok közötti különbségekre. Általánosságban az emberiség egészére jellemző a nyelvi agresszió, erőszak, ám lényeges eltérések mutatkoznak kultúránként, társadalmanként, társadalmi csoportonként, és így tovább. Például több (néprajz)kutató szerint a dél-amerikai yanomamók a legagresszívebbek, míg az afrikai busmanok a legkevésbé azok. Az egyes társadalmi csoportok közül a leggyakoribb a nyelv erőszak előfordulása: a fiatalok körében, a katonaságnál és a börtönben

Közismert továbbá, hogy a férfiak többet élnek a nyelvi agresszióval, mint a nők, és másként is viszonyulnak a káromkodáshoz. Azonban ez nem igaz minden társadalomra: például Madagaszkáron a nők beszéde tartalmaz több erőszakos megnyilvánulást. És ne feledjük, hogy a rosszindulatú pletykálkodás és a hírbehozás szintén a nők beszédére jellemzőbb, akárcsak a passzív agresszió. Ezzel kapcsolatban pedig az a legérdekesebb, hogy a kutatások tanulságai szerint a nők az említett nyelvierőszak-formákat nem a férfiakkal folytatott beszélgetésük során alkalmazzák gyakrabban, hanem más nőkkel szemben.

Idézet forrása:
Kegyesné Szekeres Erika 2008: Verbális agresszió és nemi sztereotípiák. In: Zimányi Árpád (szerk.) Az agressziókutatásról interdiszciplináris keretben. Eger, EKF Líceum Kiadó, 61–90.

A blog követése Facebookon.

8 Tovább

Mindenki másképp egyforma

blogavatar

Az emberek hülyék - gyakran mondjuk ezt a legkülönfélébb dolgok miatt. De mi vajon mások vagyunk-e? Mit mond a tudomány erről? A blog célja, hogy közéleti eseményeken keresztül mutassa be: a sok-sok köztünk lévő különbség ellenére, mégis milyen hasonlóak vagyunk.

Utolsó kommentek