Mindenki fogolydilemmában

Az elmúlt héten a Mindenki című filmtől volt a hangos a magyar média. Sokan beszéltek és írtak a filmről sok szempontból. De vajon pedagógiai oldalról mit lehet róla elmondani? Milyen oktatási és nevelési vonatkozásokat tartalmaz ez a film? Mennyire életszerű vagy sem tudományos szemmel nézve, és hogy jön ide a fogoly-dilemma?

film mindenki fogolydilemma csoport csoportnorma közoktatás nevelés tanár pedagógus gyerek gyermek

Kép forráa: Origo

A nemrég Oscar-díjat kapott Mindenki című magyar kisfilmmel többen foglalkoztak már, sokféle szempontból. Jelen cikk is ezt teszi, ám nem a film esztétikai minőségére vagy filmművészeti eredményeire fókuszálva. Sokkal inkább a pedagógiai és szociálpszichológiai tanulságokat, fogalmakat és kérdéseket kiemelve. Különös tekintettel arra, hogy ha tudományosabb szemmel nézzük, akkor mennyire lehet életszerű egy ilyen szituáció.

Kiindulópont: csoport és csoportnorma

A Mindenki című film egyik központi fogalma a csoport. Ennek több megközelítése is lehetséges, ám a legtöbb humán tudományág és szakirodalom abban többé-kevésbé egységes, hogy ahhoz, hogy csoportról beszélhessünk a következő feltételeknek kell teljesülniük: közös célok, viszonylag stabil kapcsolatok, ezáltal függés a tagok között, tagok közötti kommunikáció és interakciók.

A csoportalakulás egyik lényegi része a normaképzés. Ennek lényege, hogy kialakul a csoportban követendő érték- és szabályrendszer, az, hogy mi tartozik bele és mi nem a helyes és elfogadott, azaz az elvárt viselkedések körébe. Ennek kialakításában nagy szerep jut a csoport informális vezetőjének, aki a film értelmében valószínűleg a főszereplő kislány, Liza (emlékezzünk arra a jelenetre, amikor azért harcol két másik lány, hogy mellette ülhessen)

film mindenki fogolydilemma csoport csoportnorma közoktatás nevelés tanár pedagógus gyerek gyermek

Miért fontos ez? Azért, mert a a tanár mint formális vezető van legtöbbször jelen egy-egy osztály vagy tanulócsoport életében. Vagyis a hatalma pusztán a pozíciójából származik, illetve a csoportnormák kialakításánál általában korlátozott szereppel bír. Ellenben az a személy, akit a csoport informális vezetőnek választ, nagy hatással lesz a csoportnormák alakulására.

Mennyire életszerű?

Ez a kérdés többekben megfogalmazódott a film kapcsán. Sokan kétségbe vonják a végkifejletet, azt hogy egy gyerekekből álló csoport képes ilyen mértékben összefogni egy autoriter személy ellen, akinek ki vannak szolgáltatva. Be kell látni, hogy valóban nehéz ezt elképzelni, különösen Magyarországon, ahol ez a fajta mentalitás nem túl jellemző. De mi ennek a pszichológiai háttere?

A játékelméletben gyakran esik szó a fogolydilemma fogalmáról (amelyről egyébként Mérő László épp a blog névadó könyvében ír). Ennek lényegét a következő példa illusztrálja.

Egy bűncselekmény miatt két férfit letartóztat a rendőrség. Mivel nincs elegendő bizonyítékuk a vádemeléshez, ezért elkülönítik őket egymástól, majd mindkettejüknek ugyanazt az ajánlatot teszik: ha vall és a társa hallgat, akkor büntetés nélkül elmehet, míg a másik, aki nem vallott, 10 év börtönt kap. Ha egyikük sem vall, akkor kisebb bűntényért 6 hónapot kapnak mindketten. Ellenben ha mindketten vallanak, mindegyikük 6 évet kap.

film mindenki fogolydilemma csoport csoportnorma közoktatás nevelés tanár pedagógus gyerek gyermek

Igaz ugyan, hogy jelen esetben nem foglyokról és börtönbüntetésről van szó, de az elv ugyanaz. A közös érdeknek és legoptimálisabb kimenetnek a mi esetünkben a lázadást (nem éneklést) tekinthetjük. Ha mindenki így tesz, akkor győztesként kerülnek ki a helyzetből, azaz ez a legkedvezőbb kimenetel. No de mi van akkor, ha nem fog a többség csatlakozni (=a fogoly vall)? Akkor a renitenseket megbüntetik, azaz ők a lehető legrosszabbul járnak a játékban. És ez az, ami miatt nem lépik meg a legjobb lehetőséget, hiszen a nagy rizikó helyett a biztos kisebb rosszat választják, amivel magukat is bebiztosítják. A kooperáció mint stratégia elhal, akárcsak a közös ellenállás.

Mindezek ellenére azt is meg kell jegyezni, hogy a film alapstruktúrája szerint sem feltétlen elképzelhetetlen a csoport ilyen szinte összefogása és tekintéllyel való szembehelyezkedése. Ennek kulcsa abban áll, hogy a főszereplő, akitől indul a kezdeményezés és aki először nyíltan szembeszáll a hatalmi pozícióban lévő tanárral. A kislány az osztályon belül magas informális hatalommal bír. Az egyes csoporton belüli szerepek közül övé a „sztár” szerep, ami azt jelenti, hogy a csoport egy jelentős részére (vagy akár egészére) nagy hatással van. Az ő cselekedetei követendő mintaként szolgálnak a csoporttagok számára, az ő normái könnyen a csoport normáivá is válhatnak.

Végül: nagyon izgalmas lenne, ha a gyerekek közötti kapcsolatokat, illetve a főszereplők meggyőzési stratégiáit is bemutatná a film. Hogy hogyan vették rá az egész csoportot a lázadásra, mit kezdtek azokkal, akik közel álltak a tanárnőhöz, mi játszódott le egyéni szintén az egyes szereplőkben. Mert ahhoz, hogy mindenki úgy döntsön, ahogy, ahhoz sok-sok egyéni döntésnek kell megszületnie, sok-sok egyéni és csoportközi konfliktusnak kell feloldódnia, és nem utolsó sorban egyfajta bizalomnak kelll kialakulnia a csoporttagok között.

A blog követése Facebookon.

2 Tovább

Miért nem sztrájkol a magyar (pedagógus)?

A napokban egy nagyszerű írás jelent meg, „nem lehet mindenkit kirúgni […] Még a pedagógusok felé sem lehet kirúgni, mert akkor összeomlik az oktatás.” – áll benne. Akkor mégis miért nem sztrájkolnak a tanárok? Vagy úgy egyáltalán: miért nem sztrájkol a magyar? Egy kis játékelmélet.                                                                                   

fogolydilemma MO sztrájk pedagógus magyar hungarikum tüntetés

A minap jelent meg Andor Mihály kiváló írása, amiben többek között olyan kérdéseket feszeget, hogy miért nem sztrájkolnak a magyarok (kiváltképp a pedagógusok)? Persze a kérdés részben költői, hiszen Andor Mihály is tudja, le is írja, hogy van egy iszonyú félelem a magyar társadalomban. És van egy – az ő szavaival élve – önpusztító bizalomhiány is bennünk. De vajon miért?

Sokan – erre a Andor is felhívja a figyelmet – a félelemmel és a kiszolgáltatottsággal magyarázzák azt, hogy nem mernek a pedagógusok (meg úgy általában a magyarok) sztrájkolni, kiállni az érdekeik és a meggyőződésük mellett. Ám azt mintha elfelejtenék az így érvelők, hogy:

„Nem lehet mindenkit kirúgni […] Még a pedagógusok felé sem lehet kirúgni, mert akkor összeomlik az oktatás. […] Azt még a legvadabb XX. századi diktátor sem merte vállalni, hogy megszünteti a közoktatást. Bármilyen könnyű is ezt belátni, mégsem jön össze a sztrájk. Miért nem?”

Erre a szerző maga válaszol. Dióhéjben annyit, hogy egyszerűen nem bízunk egymásban. Ő ezt önpusztító bizalomhiánynak nevezi, ám hogy ez miért van ilyen intenzíven jelen, maga sem tudja. Így zárja sorait:

„Jómagam nem tudom a választ arra, hogy melyek az okai ennek az önpusztító bizalomhiánynak.

De ameddig nem sikerül kideríteni, és nem sikerül valamit tenni ellene, addig itt nem lesz se sztrájk, se élhetőbb ország.”

fogolydilemma MO sztrájk pedagógus magyar hungarikum tüntetésVan a játékelméletben egy olyan fogalom – amelyről egyébként Mérő László épp a blog névadó könyvében ír –, hogy fogolydilemma. Erre a klasszikus példa:

Egy bűncselekmény miatt két férfit letartóztat a rendőrség. Mivel nincs elegendő bizonyítékuk a vádemeléshez, ezért elkülönítik őket egymástól, majd mindkettejüknek ugyanazt az ajánlatot teszik: ha vall és a társa hallgat, akkor büntetés nélkül elmehet, míg a másik, aki nem vallott, 10 év börtönt kap. Ha egyikük sem vall, akkor kisebb bűntényért 6 hónapot kapnak mindketten. Ellenben ha mindketten vallanak, mindegyikük 6 évet kap.

Ön mit tenne? Nem egyszerű, igaz? Az nyilvánvaló, hogy ha mindkét fél érdekeit nézzük, akkor a legjobb stratégia, ha egyikőjük sem beszél. Csakhogy felmerül a dilemma: mi van ha a másik mégis beszél? Éppen ezért a legvalószínűbb kimenetel az, hogy mindkét fél vallani fog és megkapják a 6 év büntetést. Azaz a kisebbik rosszat választják, a mindkét fél számára legkedvezőbb lehetőség helyett.

fogolydilemma MO sztrájk pedagógus magyar hungarikum tüntetés

Igaz ugyan, hogy jelen esetben nem foglyokról és börtönbüntetésről van szó, de az elv ugyanaz. A közös érdek, a legoptimálisabb kimenet, a sztrájk (=a foglyok hallgatnak) azonos. Ha mindenki (vagy legalábbis a többség) meglépi, győztesként kerülnek ki a helyzetből. Ez a legkedvezőbb kimenetel. No de mi van akkor, ha nem fog a többség csatlakozni (=a fogoly vall)? Akkor bizony belép az, amit Andor Mihály a cikke elején számos példával illusztrál, méghozzá, hogy „egyenként mindenkivel el lehet bánni”, vagy legalábbis egy kisebb réteggel el lehet. És ez az, ami miatt nem lépik meg a legjobb lehetőséget, hiszen a nagy rizikó helyett a biztos kisebb rosszat választják, amivel magukat is bebiztosítják. A kooperáció mint stratégia elhal, akárcsak a sztrájk és az élhetőbb ország lehetősége.

A blog követése Facebookon.

0 Tovább

Mindenki másképp egyforma

blogavatar

Az emberek hülyék - gyakran mondjuk ezt a legkülönfélébb dolgok miatt. De mi vajon mások vagyunk-e? Mit mond a tudomány erről? A blog célja, hogy közéleti eseményeken keresztül mutassa be: a sok-sok köztünk lévő különbség ellenére, mégis milyen hasonlóak vagyunk.

Utolsó kommentek