Időperspektívák

Egyesek nagyon szeretnek a múltba révedni, régi dolgokat felidézni, míg mások inkább előre néznek, s a jövőre fókuszálnak, illetve olyanok is akadnak, akik a jelennek élnek, afféle hedonista élvezethajhászként. De vajon ki csinálja jól? A hedonista, a nosztalgiázó vagy a jövőbe tekintő? És Ön melyik kategóriába tartozik? Idő, időkategóriák és időészlelés a boldogságunk szolgálatában.

zimbardo idő időperspektíva múlt jelen jövő érzékelés

Életünk döntések sokaságából épül fel. Vannak, akik rengeteget rágódnak egy-egy döntés meghozatalán, és akadnak olyanok is, akik szinte gondolkodás nélkül döntenek ugyanabban a helyzetben. De vajon min múlik ez?

A stanfordi börtönkísérletéről híressé vált Philip Zimbardo és kollégája, John Boyd szerint az időperspektívánkon, amely meghatározza életünk szinte minden mozzanatát. Ha ez megfelelő, akkor az életben való boldogulásra és boldogságra sokkal nagyobb az esélyünk. Éppen ezért érdemes tisztában lenni a saját időészlelésünk fajtájával, majd céljainkhoz mérten alakítanunk azt.

Az objektív idő(észlelés), amely az idő tényleges múlását jelöli. Ezzel szemben a szubjektív idő(észlelés) az idő megélésének személyes vonatkozása, amit az adott szituáció és érzelmi állapot befolyásol. Nem véletlen a „jó társaságban röpül az idő” szólás: ha nagyon jól érezzük magunkat valakikkel, akkor az órák perceknek tűnnek. Ezzel szemben, ha olyasmit csinálunk, amiben nem érezzük jól magunkat, akkor a percek óráknak tűnnek.

zimbardo idő időperspektíva múlt jelen jövő érzékelés

Az ilyen és ezekhez hasonló élményeinket aztán emlékekként tároljuk tovább, azaz a múltunk részét fogják képezni. Azonban ezek kihatással vannak a jelenünkre – gondoljunk csak a megszerzett tapasztalatainkra, amik alapján egy-egy szituációban automatikusan cselekszünk –, ezáltal a jövőnkre is. Persze mindez gyakran tudattalanul működik, hiszen döntéshelyzetekben erre nem feltétlen gondolunk.

Az időkategóriák

Zimbardoék nem meglepő módon három időkategóriát különítenek el, amik a következőek: múlt, jelen és jövő. Ezeket tovább bontják negatív és pozitív alcsoportokra, így tehát összesen hat időperspektíváról vagy időkategóriáról beszélhetünk. Ha például valaki a jelen időkategóriáját részesíti előnyben, akkor ő a pillanatnyi szükségletei azonnali kielégítésére törekszik, kockázatot vállal stb., de lehet jelenfatalista is, aki sokkal behatároltabban működik (alapvetően hisz a sorsszerűségben, de igyekszik kontrollálni az eseményeket). A nosztalgikusan gondolkodók tekinthetnek a múltra negatívan vagy pozitívan, és ugyanígy a jövőre fókuszálók, attól függően, hogy hogyan tekintenek az adott idősíkra.

zimbardo idő időperspektíva múlt jelen jövő érzékelés

Mindegyik időkategóriának megvan a maga előnye és hátránya, illetve meg kell találni a középutat, ugyanis bármelyik időperspektíva túlsúlya problémákhoz vezethet. Ha túlságosan az egyik idősíkban élünk, akkor az korlátozza döntési lehetőségeinket. Éppen ezért fontos, hogy mindegyik időperspektíva pozitív, releváns részét vegyük figyelembe, egyensúlyra törekedjünk ezek között.

Tény, hogy a legtovább a pozitív jövőorientáltságú személyek élnek, ami többek között a tudatos életmódnak, a kockázatok kerülésének köszönhető. Ám ha a jövőfókusz túlsúlyba kerül, akkor az ilyen személyek munkamániásokká válnak, így nem marad idejük az olyan lényeges dolgokra, mint a család vagy a barátok. De ugyanígy, ha valaki túlságosan a múltban él, korlátozza a lehetőségei megélését, és kevésbé tud alkalmazkodni az új dolgokhoz. Akinél pedig a jelenorientáltság az erőteljes, pillanatnyi boldogságát megkapja ugyan, ám ez hosszútávon függőséget, szenvedélybeteg viselkedést okozhat.

Hogy jön ez a kapcsolatainkhoz?

Amint az látszik, az időperspektíváink életünk számos területére kihatással vannak. Ezek közül a legérdekesebb talán az időperspektívák kapcsolatainkban betöltött szerepe. Tudniillik ezeket is befolyásolja mind a saját, mind a másik fél időperspektívája, legyen szó barátságról vagy épp párkapcsolatról.

Először is azt kell megemlíteni, hogy az időkategóriák nagyban meghatározzák, hogy kiket kedvelünk, szeretünk. Azokat az embereket kedveljük jobban, akik hozzánk hasonló időkategóriával rendelkeznek. Fordítva pedig: azokat kritizáljuk, akiknek az időmegítélése a mienktől eltér.

Ha megértjük, hogy milyen a hozzánk közeli emberek időkategóriája, akkor számos felesleges konfliktust kerülhetünk el. Emellett könnyebben megérthetjük, sőt elfogadhatjuk azt, ami a mi időzónánkból nézve első ránézésre elfogadhatatlannak tűnik. „Ráadásul – mondja Zimbardo – megtanulhatjuk értékelni mások időperspektíváját: ha például mi túlságosan a jövőben élünk, mások révén beengedhetünk némi szórakozást és kockázatvállalást az életünkbe, vagy – szünetet tartva rohanó életmódunkban – tanulhatunk kicsit a múltból.”

Irodalom

Izsák Norbert (2012): Túllépni a kudarcokon – interjú Philip Zimbardoval, HVG extra: Pszichológia #2, 2012/02 szám.
Kovács Petra: A személyes időperspektívák elmélete és gyakorlata
Philip Zimbardo – John Boyd (2012): Időparadoxon, Budapest, HVG könyvek.

 

0 Tovább

Megölnél egy ártatlan embert? Nagy dolog…

Nagy dolog egy ártatlan ember meggyilkolása? Ön képes lenne rá? Ha úgy gondolja, hogy semmiképp sem, jó eséllyel téved. Van egy kísérlet, ami bizony azt mutatja, hogy az olvasó is valószínűleg benne van abban a 65%-ban, aki képes lenne egy ártatlan személy meggyilkolására. Erről a kísérletről és a miértekről olvashat.                                                                                                       

pszichológia milgram kísérlet ideológia engedelmesség társadalom nagydologsprint norma

Vajon nagyon gonosz dolgokat csak nagyon gonosz emberek követhetnek el? A válasz nyilvánvaló, hiszen számos olyan esetről tudunk, akár a saját életünkből is, amikor jó emberek követtek el gonosz cselekedeteket. Vagy épp mi. De vajon miért? Miért tesz valaki ilyesmit, ha alapvetően jó ember és pszichikailag is rendben van?

Stanley Milgram valószínűleg örökre beírta magát a pszichológia történetébe. Az amerikai szociálpszichológus a 60-as évek elejétől kezdődően azt vizsgálta, hogy hogyan képesek átlagos emberek parancsra agresszív viselkedésre, sőt gyilkolásra. Engedelmességi kísérletével (pontosabban: kísérleteivel) többek közt azt kívánta demonstrálni, hogy például a holokausztot elkövetők vagy a vietnami háborúban civileket mészárló amerikai katonák ugyanolyan normális, ép emberek voltak, mint mi. Csupán néhány tényező és néhány személy egész egyszerűen gyilkológépekké változtatta őket.

pszichológia milgram kísérlet ideológia engedelmesség társadalom nagydologsprint norma

A kísérlet

Milgram a vizsgálathoz újsághirdetésen keresztül toborzott résztvevőket. Miután a kísérleti alany megérkezett a laboratóriumba, közölték vele, hogy ő fogja játszani a tanár szerepét. Ez azt jelentette, hogy szópárokat kellett felolvasnia a másik félnek (tanuló), illetve hibás válasz esetén áramütéssel kellett büntetnie. A kísérleti személy látta, ahogy a tanulót leszíjazzak egy elektromos vezetékekkel felszerelt székbe, illetve egy elektródát kapcsolnak a csuklójára. Ezután a kísérleti személyt (tanárt) a szomszédos szobába kísérték. Itt egy vezérlőasztal elé ültették, amelyen 30 kapcsoló volt, egyenként címkézve 15-től („gyenge áramütés” felirattól) egészen 450 („veszélyes áramütés”). A kísérleti alany feladata egyszerű volt: minden egyes hibát követően eggyel magasabb fokozatú áramütést kellett adjon a tanított félnek.
 

A tanuló természetesen nem kapott tényleges áramütést, csupán a látszat volt meg. Egy 47 éves, kellemes modorú könyvelőt képeztek ki a szerepre, aki a szomszédos szobából kiáltott, tiltakozott a büntetés ellen. Ahogy egyre erősebb „áramütést kapott”, egyre hangosabban kiabált, káromkodott, majd 300 volt felett a falat rugdosta. Ezután nem válaszolt a kérdésekre, elnémult.

A várakozásnak megfelelően sok alany tiltakozott a kísérlet ellen, szerették volna abbahagyni ezt a gyötrelmes eljárást. Ám minden ilyen próbálkozásnál a kísérletvezető határozott utasítást adott a folytatásra. És az eredmény:

a kísérleti alanyok 65% százaléka mindvégig engedelmeskedett, elment a legmagasabb fokozatig, azaz a halálos áramütésig.

Mellékszál: egyetlen személy sem állt meg 300 volt alatt. De hogyan lehetséges mindez?

pszichológia milgram kísérlet ideológia engedelmesség társadalom nagydologsprint norma

Az okok

Milgram úgy vélte, hogy a tekintélynek való engedelmesség olyannyira nélkülözhetetlen követelmény a különféle társadalmakban, hogy valószínűleg az evolúció során épült be az emberi faj viselkedésébe. A szülőktől kezdve egészen az oktatási rendszerig minden ezt táplálja, az egyént állandóan emlékeztetik arra, hogy mennyire fontos mások utasításának a követése. Hogy mi győzi meg az egyéneket az önállóságuk feladásáról, és szinte bármely utasítás végrehajtásáról?

1. A szociális normák jelenléte
Ne felejtsük el, hogy az alanyok önként jelentkeztek a hirdetésre, és a jelentkezéssel implicit módon bele is egyeztek a kísérletvezetővel való együttműködésbe. Ez egy igen erős szociális norma, amit tovább fokoz, hogy a kísérletet szándékosan olyanra tervezték, hogy nagyon nehéz legyen megállni, ha egyszer már belekezdtek. Ugyanis a kilépéssel el kellene viselniük azt a bűntudatot, ami abból a hibából származik, hogy egyáltalán elkezdték a kísérletet.

2. Állandó felügyelet/jelenlét a kísérletvezető részéről
A kísérlet egy másik verziójában a kísérletet vezető elhagyta a szobát, és parancsait telefonon keresztül adta. Ennek következtében az engedelmesség 65 százalékról 21 százalékra esett vissza.

3. Áttételesség
Habár a kísérleti alanyok tudták, hogy erőszakos cselekedet követnek el, számos áttétel elfedte, homályossá tette ezt a tényt, illetve gyengítette a tapasztalat közvetlenségét. Például az az egyszerű kiindulópont, hogy az áldozat a másik szobában volt, már jelentősen növelte az engedelmességet. Milgram arról számolt be, hogy ha egy szobában voltak már csak 40 százalék engedelmeskedett, ha pedig a kísérleti személynek kellet az elektródát a tanulón kezén tartani, 30 százalékra esett az arány.

4. Ideológiai igazolás
Az egyén egy számára teljesen meggyőző és elfogadható ideológiát kapott, amely legitimálta a hatalommal rendelkező személy tekintélyét, igazolta utasítása helyességét. A Milgram-féle kísérletben az ideológiai alapot a tudomány jelentette. A náci Németországban ugyanezt a fajelmélet szolgáltatta.

Mindezeket figyelembe véve már kevésbé tűnik érthetetlennek, amit például a náci tisztek tettek a zsidókkal vagy az amerikai katonák ártatlan civilekkel. Természetesen ez semmi esetre sem felmentés a számukra: a bűnük ugyanolyan szörnyű bűn marad, attól függetlenül, hogy ismerjük a pszichológiai hátterét.

Irodalom:
Atkinson, L. R., Atkinson, C. R., Smith, E. E., Bem, J. D., Nolen-Hoeksema, S. (1999): Pszichológia, Budapest, Osiris, 524-549.

 

 

blog követése Facebookon.

1 Tovább

Miért nem szép a magyar nyelv?

„A magyar a legszebb nyelv a világon” – valószínűleg Ön is találkozott már ezzel az állítással, talán még ezt is gondolja. De mi lenne, ha azt mondaná valaki, hogy nem is szép a magyar nyelv. Sőt, egyenesen ronda? Felháborodna? Pedig ez utóbbinak is ugyanannyi létjogosultsága és igazságtartalma van, mint az ellentétének.                                                                                                                

szépség szepseg magyar nyelv nyelvészet nyelvi ideológiák nyelvi tévhit nyelvek

Közismert tény, hogy ma Magyarországon három dologhoz biztosan mindenki ért: a focihoz, a politikához és a nyelvhez. Ez persze csak irónia, az igazság valójában az, hogy ezekkel a dolgokkal kapcsolatban nagyon markáns véleménye van az embereknek, annak ellenére, hogy szakmailag nem igazán jártasak a témában. Éppen ezért születhetnek olyan közkedvelt tévhitek, mint például az, hogy a magyar nyelv a legnehezebb vagy éppen legszebb a világon.

Természetesen a magyar nyelv szép – annyira amennyire bármelyik más nyelv is. De akkor miért tűnik olyan különlegesnek, különlegesen szépnek sok-sok ember számára? Az egyik ok a viszonyítás alap, pontosabban annak korlátozott mivolta. A világon nagyjából 5-6 ezer nyelvet beszélhetnek. Ebből egy átlagember legfeljebb két-három európai nyelvet ismer az anyanyelvén kívül, ezek pedig jó eséllyel az angol, francia, orosz és német. Ebből jön az a klasszikus érvelés, mely így szól: „Ismeri a magánhangzó-harmóniát ezen nyelvek bármelyike? Persze, hogy nem, csakis a magyar. Hát akkor nem ez a legkülönlegesebb és legszebb nyelv a világon?” Hát nem. Ilyen alapon: a névelőt nem ragozza sem az angol, se a magyar, az oroszban meg egyáltalán nincs, a franciában meg ugyan jelölheti a nemet és a számot, de az esetet ott sem. Bezzeg a német! Vagyis a német egy különlegesen szép nyelv.

szépség szepseg magyar nyelv nyelvészet nyelvi ideológiák nyelvi tévhit nyelvek

IDe kapcsolódik a másik tényező, neveztesen hogy mennyire ismert vagy épp egzotikusnak vélt az adott nyelv, illetve a benne található nyelvi jelenségek, formák. Ha nem az angol nyelv, hanem például egy dél-afrikai nyelv lenne a legelterjedtebb a világon, természetesnek tartanánk, hogy vannak ún. csettintő hangok (ezt l. ebben a videóban). Ám nem ez a helyzet, így könnyen érvelhetünk az ilyen sajátságokkal, de mielőtt megtennénk, arról nem árt tudni, hogy a dél-afrikai nyelvek többsége ilyen, valamint hogy minden nyelvnek megvan a maga sajátsága, ezáltal a maga szépsége is.

A harmadik ok, amiért a magyar nyelvet éppúgy tarthatjuk szépnek, mint csúnyának az a szubjektív megítélés. A szépség egy szubjektív fogalom, így nem tudjuk objektívan megítélni, pláne nem a nyelvek esetében. Arról nem is beszélve, hogy egy olyan állításhoz, mint az, hogy a magyar nyelv a legszebb a világon, minimum a nyelvek felét kéne ismernünk. Na már most a világ legtöbb nyelvén beszélő személyek is legfeljebb 40-50 nyelvig jutnak, ami a világ nyelveinek töredéke. Hogyan rangsorolhatnánk akkor?

Meg kell még említeni azt is, hogy vannak bizonyos nyelvi ideológiák, melyek befolyásolják a különféle nyelvvel, nyelvekkel kapcsolatos vélekedéseinket. Érdemes tudni, hogy mindenki rendelkezik ilyenekkel – legfeljebb nem tud róla. Itt egy nyelvi ideológiát mindenféleképpen ki kell emelni, amely igen komoly szerepet játszik a magyar nyelv nagyon szépnek gondolásában. Ez a nyelvi nacionalizmus, azaz az egy adott etnikai, nemzeti csoporthoz tartozó beszélők azon meggyőződése, hogy a saját etnikai/nemzeti identitásukhoz kötődő nyelv magasabb rendű és/vagy szebb más nyelveknél.

szépség szepseg magyar nyelv nyelvészet nyelvi ideológiák nyelvi tévhit nyelvek

A felfogással kapcsolatban több probléma is felmerül. Az egyik, hogy nem lehet a különböző nyelveket rangsorolni (pl. szépség, tanulhatóság alapján), legfeljebb szubjektív módon. Vagyis minden olyan megnyilvánulás, amely egy-egy nyelvet a többi fölé emel valamilyen szempontból, csupán egy személyes benyomást rögzít, nem pedig objektív tényt. Mondhatjuk, hogy a magyar nyelv rendkívül különleges vagy szép, de tudnunk kell, hogy ennek semmiféle tudományos alapja sincs.

A másik probléma, hogy mivel a nyelv nem egységes, így a nyelvi nacionalizmus követői általában egy nyelvváltozatot tekintenek „a magyar nyelvnek”. Pedighát a magyarnak rengeteg változata él, és nyelvészeti alaptézis, hogy egyik nyelvváltozat sem rosszabb a másiknál, mindegyik egyenrangú. Akárcsak a különféle nyelvek esetében.

Összességében tehát. A szépség relatív és szubjektív kategória legyen szó egy emberi arcról, egy festményről vagy épp a magyar nyelvről. Ellenben az, hogy mit mond erről a kérdésről a nyelvészet, már egyértelműen objektív: nincs szebb, jobb vagy kifejezőbb nyelv, az egyes nyelvek egyenrangúak. Természetesen mindenki elmondhatja a véleményét a nyelvről. Azt is bárki nyugodtan megkísérelheti, hogy szebbnek véljen egy nyelvet és ennek hangot is adjon. Ám azzal is tisztában kell lennie, hogy ennek semmiféle tudományos alapja nincs.

A blog követése Facebookon.

15 Tovább

Ha felnőtté akar válni, 3 feladata van

Mik a felnőttség kritériumai? Ki számít felnőttnek? Aki családot alapít, házat és kocsit vesz, és felneveli a gyerekeit? Vagy az, aki dolgozik és önellátó? Esetleg az, aki nagykorúvá vált hivatalosan? A pszichológia szerint három fő feladatot vagy feltételt kell teljesítenünk ahhoz, hogy valóban felnőtteké váljunk.                                                                                                                                                             

feladat felnőtt felnőttség nagykorúság idő

Az, hogy ki számít felnőttnek nehezen definiálható dolog. Ennek egyik oka, hogy nem csupán egyféle nézőpontból lehet megközelíteni a kérdést. Létezik jogi, biológiai, társadalmi felnőttség – csak, hogy néhányat említsünk. Valamint létezik egy pszichológiai felnőttség is, ami egy amerikai pszichológiaprofesszor, Jeffrey Jensen Arnett szerint 3 tényezőben érhető tetten. Másképpen: ezt a 3 feladatot kell teljesítenünk ahhoz, hogy felnőttnek mondhassuk magunkat.

(Adalék a témakörhöz az érzelmi felnőttség, ill. az ahhoz kapcsolódó önámítás és boldogtalanság)

1. Felelősségvállalás

A felelősség vállalása a tetteinkért, az hogy leismerjük, ha hibáztunk, nem könnyű feladat. Senki sem szeret szembesülni a gyengeségeivel, gyarlóságaival önmaga előtt sem, nemhogy mások előtt felvállalva. Ennek egyik fő oka, hogy ilyen helyzetekben az egónk sérül, amit – éppen az egó működése és tevékenykedése miatt – nehezen viselünk el. Nehéz azzal a ténnyel szembesülni, hogy nemhogy nem vagyunk tökéletesek, még csak meg sem közelítjük az idealizált, eszmei képet, amit magunkról alkotunk.

Aki felnőtt, képes arra, hogy felelősséget vállaljon a cselekedetei következményeiért, legyen az egy kisebb sértés vagy egy komolyabb károkozás. Ha valamit elront vagy valami elromlik, akkor képes kijavítani vagy legalábbis megpróbálja (ki)javítani azt – mindezt anélkül, hogy másokat hibáztatna. Nem keres kibúvókat sem olyan személyeket, akikre átháríthatja a felelősséget.

feladat felnőtt felnőttség nagykorúság idő

2. Független döntéshozatal

Biztos mindenki ismeri az „anyuci pici fia” embertípust. Rá általában jellemző, hogy nem tud vagy nem mer önállóan döntéseket hozni, így gyakran – még, ha implicit is – más dönt helyette (pl. az édesanya vagy a feleség). Ez pedig az identitásra nem éppen a legkedvezőbben hat.

A felnőttség fogalmában kétség kívül kimagasló szerep jut az identitásunk kialakításának, kialakulásának. Míg fiatal korban például szeretnénk valakire hasonlítani, így az ő személyiségét igyekszünk lekopírozni, addig később egyre inkább a saját utunkat járjuk és önmagunk kiteljesítésére törekszünk (jobb esetben). Ilyenkor a következő kulcsfontosságú kérdések merülnek fel többek között:

  • Mit kellene tanulnom?
  • Milyen munkát kellene végeznem?
  • Hol kellene élnem és kivel?
  • Kapcsolatban akarok élni vagy független akarok maradni?
  • Ki fontos az életemben és ki nem?
  • Mi fontos és mi nem az életemben?

Azt kell kiderítenünk az ilyen és ehhez hasonló kérdések mentén, hogy kik vagyunk és hol a helyünk a világban – mondja Jensen Arnett – és ez egy sor (önálló) döntés eredménye lesz. Megnyugtatásképp: ezeket a 30. életév felé közeledve a legtöbb ember egyre inkább meg tudja válaszolni, mivel ekkora már egyre inkább igánylik a stabilitást és az önállóságot.

feladat felnőtt felnőttség nagykorúság idő

3. Anyagi függetlenség

A harmadik feladat a felnőtté váláshoz, hogy anyagilag függetlenedjünk. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen egy bizonyos kor felett ez az egészséges hozzáállás. Vagy mégsem? Íme három érdekes kutatási eredmény a világ különböző tájairól ezzel kapcsolatban:

  1. Egy 2015-ös kutatás szerint a 18 és 34 év közötti amerikaiak nem kevesebb, mint 39%-a él a szüleivel az Egyesült Államokban. Többek között a magas oktatási költségek miatt.
  2. Az olaszoknál sem jobb a helyzet. Egy 2012-es jelentés értelmében nagyjából minden harmadik (31%) olasz felnőtt a szüleivel él. További adalék, hogy ennek a halmaznak a része a 18 és 29 év közöttiek 60,7 %-a, akik otthon laknak.
  3. Végül egy 2013-as vizsgálat arra az eredményre jutott, hogy Szingapúrban a 15 és 34 év közötti, nem házas személyek 97% él szüleivel. Ennek oka pedig a hagyományos értékekben és a magas bérleti díjakban keresendők.

Hogy mi a helyzet Magyarországon? A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 20–39 éves korosztálynak 31,4 százaléka él a szüleivel Magyarországon, és nagyjából kétszer annyi férfi „felnőtt gyermekek” aránya, mint a nőké.

Forrás: TechInsider

A blog követése Facebookon.

3 Tovább

Szex egy idegennel: 3 tudományos tény, amit nem tudott az alkalmi szexről

Szex egy általunk kevésbé ismert személlyel vagy egy teljesen idegennel? Egyesek még csak a gondolattól is undorodnak, míg mások rendszerint bonyolódnak egyéjszakás kalandokba. Ez eddig nem meglepő. Azonban van néhány olyan dolog, ami már annál a témát illetően. Milyen hatása van az alkalmi szexnek? Mennyi az esély rá, hogy komoly kapcsolat legyen belőle? Érdekességek az alkalmi szexről – tudományos alapon.

idegen szex alkalmi szex evolúciós pszichológia egyéjszakás szerelem férfi-nő

Kép forrása: http://lovelace-media.imgix.net/

Sokan ódzkodnak attól, hogy egy kevésbé ismert vagy egy teljesen idegen személlyel létesítsenek szexuális kapcsolatot. Ez persze érthető, hiszen sokak számára a szex egy nagyon bizalmas, intim dolog, amit képtelenek lennének egy számukra ismeretlen személlyel folytatni. Mások épp ellenkezőleg vannak ezzel: szinte lételemük az egyetlen éjszakára szóló intim együttlét. Vajon miért?

Az egyéjszakás kalandok ebben az évszakban különösen jellemzőek. Ennek oka, hogy a szexuális vágyért felelős hormonok (a dopamin és a szerotonin) szintje megemelkedik a napfény és a könnyedebb időtöltés hatására, ezáltal nyitottabbak leszünk a szexuális kalandokra. Ha egy ilyen élmény egy teljesen idegen személlyel történik, nem számít, hogy kik vagyunk valójában, ahogy a hibáink sem fontosak, és még igazi tétje sincs a dolognak. Mindezzel az emberek többnyire tisztában is vannak. Ám van három dolog, ami kevésbé ismert a téma kapcsán.

1. Egyeseknek kifejezetten jót tesz több dolog miatt is

Közismert, hogy egy jó szex – történjen az egy ismeretlennel vagy párunkkal – rendkívül pozitív élettani hatással bír. Azt is viszonylag sokan tudják, hogy egy idegennel folytatott szexuális aktus az önbizalomra is kedvezően hathat. Azonban van néhány kevésbé ismert pozitívuma is.

Egy Zhana Vrangalova nevű pszichológus által vezetett 2014-es vizsgálat arra mutatott rá, hogy

azok a személyek, akik az alkalmi szexre leginkább hajlamosak nagyobb önbecsüléssel, életörömmel és elégedettséggel rendelkeznek, a depresszió és a szorongás pedig jóval ritkább náluk.

Ezek az emberek általában extrovertáltak, impulzívak, attraktívak. Ja, és férfiak. Ám a lényeg a mi szempontunkból, hogy akik preferálják az alkalmi szexet, azok több pozitív hatással is számolhatnak. Ellenben azoknak, akiknek a viszonyulást negatív a dologhoz, jó eséllyel csalódás lesz, nem sok pozitívummal.

idegen szex alkalmi szex evolúciós pszichológia egyéjszakás szerelem férfi-nő

2. Az alkalmi szex gyakran hosszú távú kapcsolathoz vezet

Az idegenekkel folytatott szex egyik leginkább lényegi eleme, hogy nincs felelősség, elköteleződés, számadás és a többi. Akkor hogy mondhatnánk, hogy könnyen hosszú távú kapcsolathoz vezethet? A kérdésre a Colorado-i Egyetem antropológusa, Helen Fisher válaszol:

Fisher többek között azt mondja, hogy a megkérdezettei

arra a kérdésre, hogy „volt-e része olyan alkalmi szexben, ami hosszú távú kapcsolathoz vezetett?” 25-35%-a a nőknek és férfiaknak igennel válaszol. Vagyis az alkalmi szex sokszor valójában nem csak alkalmi.

Ennek oka a szakértő szerint, hogy a szex, a szerelem és a szeretet együtt működik, egymás kiváltói, mozgatórugói. Azaz az egyik, könnyen előhívhatja a másikat is, ezért is lehet veszélyes az alkalmi szex, ha az egyik fél nem tudja a helyén kezelni.

3. A nők és a férfiak szexuális bűntudata különbözik e téren (is)

A nők és a férfiak számos szituációban másképp gondolkodnak, viselkednek. Nincs ez másképp a a szexuális bűntudat területén sem, itt is több különbség van a nemek között. A közhiedelem úgy tartja, hogy a férfiak hajlamosabbak belebonyolódni egyéjszakás kalandokba, a nők kevésbé. Ez, ha evolúciósan nézzük, nem is meglepő, hiszen evolúciós gyökerekre vezethető vissza (erről itt). És vajon mi a helyzet azzal az izgalmas kérdéssel, hogy milyen különbségek vannak az érzelmi viszonyulás területén ebben a témában?

Egy 2013-as igen nagy volumenű kutatás érdekes eredményeket hozott az alkalmi kapcsolatokhoz való viszonyulást illetően. Ha dióhéjban akarjuk összefoglalni, akkor azt mondhatjuk, hogy

a férfiak sokkal jobban bánják, mint a nők, ha nem használnak ki egy alkalmi szexre való lehetőséget. A nők pedig ennek megfelelően sokkal jobban bánják, ha belemennek egy ilyen kalandba, nagyobb a bűntudatok ilyen téren.

idegen szex alkalmi szex evolúciós pszichológia egyéjszakás szerelem férfi-nő

Bővebben. A nők top3-as listája a szexuális bűntudatot illetően:

  1. A szüzesség nem megfelelő partnerrel való elvesztése (24%)
  2. Megcsalás (23%)
  3. A szexualitáshoz való túl gyors eljutás (20%)


A férfiaké ezzel szemben:

  1. Egy potenciális szexuális partner bátortalanságból adódó elvesztése (27%)
  2. A fiatalkori kalandok elmulasztása (23%)
  3. A független időszakok szexuális kihasználatlansága (19%)

Továbbá több nő (17%) érzett bűntudatot amiatt, hogy egy számára testileg nem vonzó partnerrel létesített szexuális viszonyt. Ugyanez az arány a férfiaknál csupán 10% volt. Érdekesség, hogy a vizsgálatba leszbikus, homoszexuális és biszexuális alanyokat is bevontak, és náluk is ugyanez a séma rajzolódott ki: a nők nagyobb arányban éreztek bűntudatot egy-egy alkalmi kapcsolat miatt. Hogy miért van ez így? Arra a kutatás vezetője, Martie Haselton válaszolt (ford.: sg.hu):

„A férfiaknak az evolúciós történetünkben minden kihagyott lehetőség egy szexuális kapcsolat létesítésére egy új partnerrel gyakorlatilag egy elszalasztott reprodukciós lehetőség – ami igen nagy veszteség evolúciós szempontból. A nőknek azonban a reprodukció sokkal nagyobb befektetést igényel minden egyes utód esetében, beleértve a terhesség kilenc hónapját, valamint a szoptatás várható további két évét. Az alkalmi szex következményei sokkal jelentősebbek a nőknél, mint a férfiak esetében”


 

A blog követése Facebookon.

5 Tovább
«
12345

Mindenki másképp egyforma

blogavatar

Az emberek hülyék - gyakran mondjuk ezt a legkülönfélébb dolgok miatt. De mi vajon mások vagyunk-e? Mit mond a tudomány erről? A blog célja, hogy közéleti eseményeken keresztül mutassa be: a sok-sok köztünk lévő különbség ellenére, mégis milyen hasonlóak vagyunk.

Utolsó kommentek