Miért válunk gonosszá? (a stanfordi börtönkísérlet tanulságairól)

A legtöbb ember elítéli, ami Hitler irányítása alatt történt a Harmadik Birodalomban. Azon azonban már kevesen gondolkodnak el, hogy hogyan váltak fiatal, normális fiúk nácikká. Miért válnak alapvetően jó emberek gonosszá? Mi magunk nem ilyenek vagyunk? Nem lennénk SS-tisztek adott körülmények között? A stanfordi börtönkísérlet tanulságaiból és a résztvevők feljegyzéseiből megtudjuk.

borton bortonsprint börtön zimbardo kísérlet gonosz náci helyzet kontextus rab őr szabadság

A szicíliai bevándorlók gyermekeként született amerikai (szociál)pszichológus, Philip George Zimbardo 1933. március 23-án, New Yorkban látta meg a napvilágot. 1954-ben pszichológia, szociológia és antropológia diplomával a zsebében a Brooklyn College-ban kezdett el tanulni, később pedig a Yale-en doktorált. Ezután több amerikai egyetemen tanított, végül 1968-tól a Stanfordra került, ahol elvégezte a méltán híressé vált börtönkísérletét.

Zimbardo az emberek fogságban való viselkedéséről szeretett volna többet megtudni az 1971-es stanfordi börtönkísérletével. A helyi lapban feladott újsághirdetésre jelentkezők közül kiválasztotta a legegészségesebb, mentálisan legstabilabb 24 férfit (ezek többnyire a középosztályból való, intelligens egyetemista hallgatók voltak). Ezután véletlenszerű kiválasztással két csoportra osztották az alanyokat: rabokra és börtönőrökre. Ezek a kiosztott szerepek a rabok tekintetében tehetetlenséget, a saját életre való befolyás hiányát jelentették, míg az őrök számára korlátlan hatalmat – a való élethez hasonlóan.

Hogy a kísérlet minél élethűbb legyen a rabszereppel rendelkező alanyoknak azt mondták, hogy majd a későbbiekben fogják őket felkeresni, amikor ténylegesen elkezdődik a kísérlet. A megkeresés a Palo Alto-i rendőség által történt. A rendőrök a lakásukon keresték fel őket, elmondták a hivatalos szöveget, a kocsinak lökték, megmotozták, majd megbilincselték őket, és a szirénákat bekapcsolva hajtottak el velük a helyi rendőrkapitányságra. Itt ujjlenyomatot vettek tőlük, lefényképezték, végül egy valódi börtöncellába zárták őket, ahonnan később bekötött szemmel átszállították a kísérlet helyszínéül szolgáló Stanfordi Egyetem alagsorába, ahol rituálisan lealacsonyították az alanyokat, a nevüket egy számra cserélték. Minderre azért volt szükség, mert ha valaki önszántából adja fel szabadságát, akkor ez nem a valóságot modellezi, hiszen a valóságban elveszik azt az embertől. Az őrök két utasítást kaptak: tartsák fenn a rendet és ne alkalmazzanak fizikai erőszakot, csakis szimbolikusat (pl. ha megérintenek valakit a gumibotjukkal, akkor az olyan, mintha megütötték volna).

borton bortonsprint börtön zimbardo kísérlet gonosz náci helyzet kontextus rab őr szabadság

A kísérlet érdemi része ezután következett. A börtönőrök az első naptól kezdődően visszaéltek hatalmukkal. Zsarnok, már-már szadista módon viselkedtek, örömüket lelték a rabok verbális és fizikai bántalmazásában, megalázásában. Megpróbálták őket egymás közötti szexuális játékokra rávenni, esetenként a WC használatát is megtiltották számukra. Minderről a kísérlet után az egyik alany (Doug [8612]) így nyilatkozott a kísérlet utáni csoportfoglalkozásokon:

"A tárgyi feltételek, az őrök, a cellák meg ilyesmik egyáltalán nem érdekeltek – például sosem zavart, hogy meztelen vagyok, lánccal a bokámon. A legrosszabb a lélektani rész volt, ami a fejemben zajlott. Azt tudni, hogy nem mehetek el, amikor csak tetszik… nem mehetek a fürdőszobába, amikor akarok… attól borul ki az ember, hogy nincs választási lehetősége".

Annak ellenére, hogy mentálisan a legjobb állapotban lévők közül kerültek ki a rab szerepű alanyok egyre inkább depresszióssá, irracionális gondolkodásúvá, pszichésen instabillá váltak. Mindezek következtében két rabot elbocsájtottak, végül pedig a kéthetesre tervezett kísérletet hat nap elteltével befejezték. A kísérlet kontrollálhatatlanná, ellenőrizhetetlenné és túlságosan kockázatossá vált. Minderről Zimbardo így írt:

"amit láttunk, iszonyatos volt. Többé már nem volt nyilvánvaló sem számunkra, sem a legtöbb kísérleti személy számára, hogy hol végződnek ők és hol kezdődnek szerepeik […] a bebörtönzés élménye (időlegesen) elmosta az egész addigi életük során tanult dolgokat; felfüggesztette az emberi értékeket, kikezdte az énképüket, és az emberi természet legtorzabb, legközönségesebb, legpatologikusabb oldala került felszínre. El kellett borzadnunk, amint láttuk, hogy egyes fiúk („őrök”) úgy kezelnek másokat, mintha hitvány állatok lennének, örömüket lelik a kegyetlenségben, miközben mások („foglyok”) szolgálatkész, engedelmes, dehumanizált gépekké váltak, akiket csak a menekülés, a saját egyéni túlélésük, valamint az őrök ellen halmozódó gyűlöletük foglalkoztatott."

Azt követően, hogy a kísérletet megszakították, a résztvevőknek egy lezáró, levezető beszélgetést tartottak. Először külön-külön a két (őr és rab) csoportnak, majd együtt az összes alanynak, ami heteken keresztül folytatódott, ugyanis mindkét tábornak segítség kellett az eset feldolgozásához. A raboknak a lelki problémáik, míg az őröknek a viselkedésük miatt érzett bűntudat következtében. Ezt Zimbardo és kollégái úgy próbálták orvosolni, hogy elmagyarázták a kísérlet egyik legfőbb tanulságát.

A fő tanulság pedig a következő: nem a személyiségbeli jegyek határozták meg a kísérleti személyek viselkedését, hanem az adott helyzet. Ahogy megkapták és felvették a szerepüket, elkezdtek csoporttagként, nem pedig egyénként viselkedni. Ebből kifolyólag az érzett felelősség mértéke erőteljesen csökkent. Továbbá egy megfelelő ideológia (a rendet fenn kell tartani, ők gonoszak, mi jók vagyunk), illetve környezeti háttér (intézmény) legitimálhat bármilyen szörnyű, gonosz cselekedetet, valamint engedelmességet és befolyásolhatóságot válthat ki az emberekből. Vagyis mi is jó eséllyel hasonlóképpen tennénk börtönőrként vagy a második világháború idején élő német fiatalemberként. Hihetetlennek hangzik, igaz? Bizonyára megfordul a kedves olvasó fejében, hogy ő biztosan nem tenne ilyesmit, nem viselkedne úgy. De a kísérlet tanulságai óva intenek minket. Többek között Chuck Burdan, az egyik „börtönőr” is hasonlóan vélekedett a kísérlet előtt, ám a kísérletben a viselkedése jelentős változáson ment keresztül. Íme a feljegyzéseinek néhány részlete:

(A kísérlet előtt): Mivel pacifista vagyok, és az erőszak alkalmazását elvetem, el sem tudom képzelni, milyen őrnek lenni, és/vagy élőlényekkel rosszul bánni. Remélem, rab leszek, és nem őr.

(Az őröknek tartott eligazítás után): Kétlem, hogy olyan „komolyan” vennénk a feladatot, mint ahogy a kísérletvezetők gondolják. Némi megkönnyebbülést érzek, hogy csak tartalékos őr vagyok.

(Második nap): 5704 dohányozni szeretne, de nem adok rá engedélyt – én nem dohányzom és nem szimpatizálok a sráccal […] Később azon kapom magam, hogy a hatalmamat fitogtatva a falakat, rácsokat, székeket ütögetem a gumibottal … Létszámellenőrzés és lámpaoltás után Hellmann meg én (a rabok bosszantására) hangosan megbeszéljük, mit fogunk csinálni a barátnőnkkel, miután hazamentünk.

(Harmadik nap): […] még egyszer emlékeztetjük a rabokat, hogy eszükbe ne jusson panaszkodni, különben azonnal megszakítjuk a láthatást. Önként jelentkeztem az egyik őrnek, aki a beszélő alatt jelen van az udvarban, mert első alkalommal próbálhattam ki azt a fajta manipulátori hatalmat, ami igazán élvezek: én vagyok az a megkerülhetetlen valaki, aki szinte teljes mértékben meghatározza, miről szabad beszélni, és miről nem.

(Negyedik nap): A pszichológus leszid, mert az egyik rab kezét összebilincselem, és a szemét bekötöm, amikor elvezetem a szobájából, mire én háborogva megjegyzem, ez biztonsági intézkedés és különben sincs semmi köze hozzá… Otthon egyre kevésbé vagyok képes a valóságos helyzetről beszélni.

(Ötödik nap): Az új rab [416] nem hajlandó megenni a pár virslit. A verembe toloncoljuk, és megparancsoljuk, hogy egy-egy virslit szorongasson a kezében. A tekintélyünk forog kockán […] Elhatározom, erőszakkal megetetem, de nem eszik. Hagyom, hadd csorogjon végig az arcán az étel. Mintha nem is én művelném mindezt. Gyűlölöm magam, mert evésre kényszerítem. És gyűlölöm őt is, mert nem eszik.

(Hatodik nap – kísérlet megszakítása): Nehezemre esik a beszéd a „kijózanító” beszélgetés alatt: minden olyan feszül és kellemetlen. Felpattanok a bringámra, hazatekerek, süt a nap. Átkozottul jó kint lenni.

(Hetekkel később): Csak hetekkel később ébredek rá az esemény mérhetetlen kegyetlenségére…

borton bortonsprint börtön zimbardo kísérlet gonosz náci helyzet kontextus rab őr szabadság

Zimbardo kísérlete arra próbál választ adni és megérteni (vagy megértetni), hogy hogyan változnak adott helyzetben jó emberek rosszakká, ifjú németek náci gyilkosokká. Ám ettől még a bűn bűn marad, a felelősség nem szűnik meg – a kísérlet és annak tanulsága nem felmentés. Csupán belátható lesz a helyzet hatalma, az hogy hasonló szituációban mi is hasonlóan cselekednénk. És ha ezt elfogadjuk, akkor talán kevésbé leszünk fogékonyak ilyesmire a konkrét helyzetben.

(Megjegyzés: A stanfordi börtönkísérlet alapján filmfeldolgozás is készült, amit azért érdemes fenntartásokkal kezelni a valódi történések tekintetében. Ellenben, ha az eredeti kísérlet tovább folytatódott volna, könnyen elképzelhető, hogy a filmbeli jelenetek egyáltalán nem minősülnének túlzásnak).

Felhasznált irodalom:
Elliot Aronson (1987): A társas lény, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 50.
Mackie, Diane M. és Smith, Eliot R. (2004): Szociálpszichoilógia, Osiris Kiadó, Budapest, 118-120.
Zimbardo, Philip (2012): A Lucifer-hatás – hogyan és miért válnak jó emberek gonosszá, Ab Ovo.

A blog követése Facebookon.

4 Tovább

Megölnél egy ártatlan embert? Nagy dolog…

Nagy dolog egy ártatlan ember meggyilkolása? Ön képes lenne rá? Ha úgy gondolja, hogy semmiképp sem, jó eséllyel téved. Van egy kísérlet, ami bizony azt mutatja, hogy az olvasó is valószínűleg benne van abban a 65%-ban, aki képes lenne egy ártatlan személy meggyilkolására. Erről a kísérletről és a miértekről olvashat.                                                                                                       

pszichológia milgram kísérlet ideológia engedelmesség társadalom nagydologsprint norma

Vajon nagyon gonosz dolgokat csak nagyon gonosz emberek követhetnek el? A válasz nyilvánvaló, hiszen számos olyan esetről tudunk, akár a saját életünkből is, amikor jó emberek követtek el gonosz cselekedeteket. Vagy épp mi. De vajon miért? Miért tesz valaki ilyesmit, ha alapvetően jó ember és pszichikailag is rendben van?

Stanley Milgram valószínűleg örökre beírta magát a pszichológia történetébe. Az amerikai szociálpszichológus a 60-as évek elejétől kezdődően azt vizsgálta, hogy hogyan képesek átlagos emberek parancsra agresszív viselkedésre, sőt gyilkolásra. Engedelmességi kísérletével (pontosabban: kísérleteivel) többek közt azt kívánta demonstrálni, hogy például a holokausztot elkövetők vagy a vietnami háborúban civileket mészárló amerikai katonák ugyanolyan normális, ép emberek voltak, mint mi. Csupán néhány tényező és néhány személy egész egyszerűen gyilkológépekké változtatta őket.

pszichológia milgram kísérlet ideológia engedelmesség társadalom nagydologsprint norma

A kísérlet

Milgram a vizsgálathoz újsághirdetésen keresztül toborzott résztvevőket. Miután a kísérleti alany megérkezett a laboratóriumba, közölték vele, hogy ő fogja játszani a tanár szerepét. Ez azt jelentette, hogy szópárokat kellett felolvasnia a másik félnek (tanuló), illetve hibás válasz esetén áramütéssel kellett büntetnie. A kísérleti személy látta, ahogy a tanulót leszíjazzak egy elektromos vezetékekkel felszerelt székbe, illetve egy elektródát kapcsolnak a csuklójára. Ezután a kísérleti személyt (tanárt) a szomszédos szobába kísérték. Itt egy vezérlőasztal elé ültették, amelyen 30 kapcsoló volt, egyenként címkézve 15-től („gyenge áramütés” felirattól) egészen 450 („veszélyes áramütés”). A kísérleti alany feladata egyszerű volt: minden egyes hibát követően eggyel magasabb fokozatú áramütést kellett adjon a tanított félnek.
 

A tanuló természetesen nem kapott tényleges áramütést, csupán a látszat volt meg. Egy 47 éves, kellemes modorú könyvelőt képeztek ki a szerepre, aki a szomszédos szobából kiáltott, tiltakozott a büntetés ellen. Ahogy egyre erősebb „áramütést kapott”, egyre hangosabban kiabált, káromkodott, majd 300 volt felett a falat rugdosta. Ezután nem válaszolt a kérdésekre, elnémult.

A várakozásnak megfelelően sok alany tiltakozott a kísérlet ellen, szerették volna abbahagyni ezt a gyötrelmes eljárást. Ám minden ilyen próbálkozásnál a kísérletvezető határozott utasítást adott a folytatásra. És az eredmény:

a kísérleti alanyok 65% százaléka mindvégig engedelmeskedett, elment a legmagasabb fokozatig, azaz a halálos áramütésig.

Mellékszál: egyetlen személy sem állt meg 300 volt alatt. De hogyan lehetséges mindez?

pszichológia milgram kísérlet ideológia engedelmesség társadalom nagydologsprint norma

Az okok

Milgram úgy vélte, hogy a tekintélynek való engedelmesség olyannyira nélkülözhetetlen követelmény a különféle társadalmakban, hogy valószínűleg az evolúció során épült be az emberi faj viselkedésébe. A szülőktől kezdve egészen az oktatási rendszerig minden ezt táplálja, az egyént állandóan emlékeztetik arra, hogy mennyire fontos mások utasításának a követése. Hogy mi győzi meg az egyéneket az önállóságuk feladásáról, és szinte bármely utasítás végrehajtásáról?

1. A szociális normák jelenléte
Ne felejtsük el, hogy az alanyok önként jelentkeztek a hirdetésre, és a jelentkezéssel implicit módon bele is egyeztek a kísérletvezetővel való együttműködésbe. Ez egy igen erős szociális norma, amit tovább fokoz, hogy a kísérletet szándékosan olyanra tervezték, hogy nagyon nehéz legyen megállni, ha egyszer már belekezdtek. Ugyanis a kilépéssel el kellene viselniük azt a bűntudatot, ami abból a hibából származik, hogy egyáltalán elkezdték a kísérletet.

2. Állandó felügyelet/jelenlét a kísérletvezető részéről
A kísérlet egy másik verziójában a kísérletet vezető elhagyta a szobát, és parancsait telefonon keresztül adta. Ennek következtében az engedelmesség 65 százalékról 21 százalékra esett vissza.

3. Áttételesség
Habár a kísérleti alanyok tudták, hogy erőszakos cselekedet követnek el, számos áttétel elfedte, homályossá tette ezt a tényt, illetve gyengítette a tapasztalat közvetlenségét. Például az az egyszerű kiindulópont, hogy az áldozat a másik szobában volt, már jelentősen növelte az engedelmességet. Milgram arról számolt be, hogy ha egy szobában voltak már csak 40 százalék engedelmeskedett, ha pedig a kísérleti személynek kellet az elektródát a tanulón kezén tartani, 30 százalékra esett az arány.

4. Ideológiai igazolás
Az egyén egy számára teljesen meggyőző és elfogadható ideológiát kapott, amely legitimálta a hatalommal rendelkező személy tekintélyét, igazolta utasítása helyességét. A Milgram-féle kísérletben az ideológiai alapot a tudomány jelentette. A náci Németországban ugyanezt a fajelmélet szolgáltatta.

Mindezeket figyelembe véve már kevésbé tűnik érthetetlennek, amit például a náci tisztek tettek a zsidókkal vagy az amerikai katonák ártatlan civilekkel. Természetesen ez semmi esetre sem felmentés a számukra: a bűnük ugyanolyan szörnyű bűn marad, attól függetlenül, hogy ismerjük a pszichológiai hátterét.

Irodalom:
Atkinson, L. R., Atkinson, C. R., Smith, E. E., Bem, J. D., Nolen-Hoeksema, S. (1999): Pszichológia, Budapest, Osiris, 524-549.

 

 

blog követése Facebookon.

1 Tovább

Közoktatásunk tönkretételének legfontosabb állomásai

KLIK, PÖCS, tankönyvtörvény és még sok-sok egyéb, ami a közoktatásunk színvonalának a rohamléptékű csökkenését szolgálták és szolgálják. Jöjjenek a közoktatásunk tönkretételének legfőbb állomásai!                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                   

közoktatás fidesz magyar oktatás magyar közoktatás ofi pedagógus kar KLIK pedagógus képzés szakképzés NGM PÖCS élepálya életpályamodell tankönyvek kísérleti tankönyvek tankötelezettségi korhatár

Egy kicsit eltérek most a blog eredeti tematikájától, de erre alapos okom van. Nevezetesen az, hogy ami a mai magyar közoktatásban zajlik, tarthatatlan. És mint tudjuk, a közoktatáson múlik többek között, hogy milyen lesz a társadalmunk, ha úgy tetszik: mindenki másképp lesz-e egyforma, avagy ugyanolyan:

közoktatás fidesz magyar oktatás magyar közoktatás ofi pedagógus kar KLIK pedagógus képzés szakképzés NGM PÖCS élepálya életpályamodell tankönyvek kísérleti tankönyvek tankötelezettségi korhatár

2012. Tankötelezettségi korhatár leszállítása

Társadalmi szempontból sokkal nagyobb károkat okoz, mint amennyit spórolhat vele a társadalom és az állam. Egyrészt azért, mert sokkal nagyobb lesz a lemorzsolódás, és a lemorzsolódó fiatalok jó eséllyel nem fognak rendelkezni a munkaerőpiac által elvárt képességekkel, ismeretekkel. Az a plusz két év némi reményt jelentett arra nézve, hogy a szakiskolákban tanulók ezeket elsajátítsák. Azaz gyengén képzett munkaerőt bocsájtunk ki, aki nem mellesleg nagy valószínűséggel nem lesz képes alkalmazkodni a munkaerő-piaci változásokhoz. Ezenkívül a korhatárcsökkentés remek munkanélküli-generáló eszköz is egyben. Egy amerikai-izraeli közgazdász, Joshua Angrist így nyilatkozott a témáról:

„A kárvallottak jellemzően nem a leggazdagabbak lesznek, viszont ezáltal biztosan kevésbé lesznek értékesek a munkaerőpiacon, kevesebbet fognak keresni, ami az egész társadalomnak ráfizetés”


2012. KLIK

A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ bevezetésénél a legfontosabb cél nyilvánvalóan a költségcsökkentés volt, ezért alapból hiánnyal indultak. Ebből a költségvetési hiányból egy-egy intézményt fenntartani képtelenség. Ráadásul a beszerzéseknél többségében hozzá nem értő személyek ülnek a székekben, az ügyintézés pedig katasztrofális. Minderről egy pályáját már elhagyó pedagógus így mesélt nekem:

„Nem tudsz vetíteni abban a teremben, pedig az óráid arra épülnek és több hónap az átfutás a bürokrácia miatt. Ezért sok tanár inkább saját pénzből megveszi a kis dolgokat (kábelek, táblafilc, kréta, stb.), hogy tudjon dolgozni. Saját költségen, és ezért is van az, hogy rá tudják mondani, hogy nincs annyi panasz a klik-re és az iskolák el vannak látva dolgokkal.”


2013. Tankönyvellátás államosítása, új tankönyvtörvény, új taneszközök

Már a 2010-es évek elején pedzegette a kormány a tankönyvellátás államosításának gondolatát, amit később meg is valósított. Felvásároltak két kiadót, illetve létrehozták – nagyjából 3 hónap alatt – a kísérleti tankönyveket. Gyakorlatilag megszüntették a többi kiadót (köztük a Mozaikot), a versenypiacot szintén. És miért? Hogy olyan tankönyvek jöjjenek létre, amelyek nemhogy tankönyvnek, még kísérleti tankönyvnek sem alkalmasak (hasonló a helyzet a több milliárdba kerülő „digitális” tananyagokkal is, amelyekre nagyjából ugyanaz áll, mint a tankönyvekre). Minderről csupán egy rövid gondolat, amelyet Szilágyi N. Sándortól még a 80-as években mondott egy konferencián, ám sajnos jelenleg is aktuális:

„Ezek a tankönyvek a mi gyerekeink elleni merényletek”

közoktatás fidesz magyar oktatás magyar közoktatás ofi pedagógus kar KLIK pedagógus képzés szakképzés NGM PÖCS élepálya életpályamodell tankönyvek kísérleti tankönyvek tankötelezettségi korhatár


2013. Pedagógus-életpályamodell

Az egyik legnagyobb változás az életpályamodell bevezetése jelentette, ami azzal kecsegtetett, hogy „egzisztenciális biztonságot” hoz majd a pedagógusoknak, kiváltképp a pályakezdőknek. Ehhez képest egy gyakornok nem kapja meg két év után a megígért emelését, ugyanis ha megcsinálja a vizsgát, akkor a következő naptári év januárjától kap emelést. Azaz 3 év múlva. Hogy arról ne is beszéljünk, hogy a pályakezdők, ha óraadóként kezdenek (ami nem ritka), akkor ezen időszak nem számít bele a gyakorlati idejükbe.

De nem csak a pályakezdők szempontjából nézve problémás a modell. A már évtizedek óta pályán lévő tanárok sem értik, hogy miért van erre szükség, kinek jó az értelmetlen dokumentumgyártás. Gyakorlatilag az egésznek semmi értelme, különösképpen azért nem, mert valójában hazugságra épül az egész. Erről blogbejegyzésében így nyilatkozik egy tanár:

„Tanár vagyok – hazudok! Ez a dolgom! Éppen ezért portfóliót írok. Én vagyok a legszebb, a legjobb, a legokosabb. 30 évre visszamenőleg is pontosan tudom, hogy mikor, milyen órákat tartottam, hisz dokumentáltam, mert már akkor ígérték, hogy ez nekem jó lesz”


2013. Nemzeti Pedagógus Kar

Az Nemzeti Pedagógus Kar egy felülről létrehozott és irányított szervezet, amely többnyire a kormányhoz lojális pedagógusokból jött létre. Ebből nem nehéz kitalálni, hogy a fő célja nem az, hogy a pedagógusokat is bevonják a döntéshozatalba (ez csupán a látszat), hanem hogy egy széles, önálló véleménnyel rendelkező értelmiségi réteget megregulázzon. Erről egy régóta pályán lévő tanár, Tóth László a következőt mondta:

„úgy szervezték, akár az előző átkosban, Rákosi és Kádár idejében: mintha alulról kezdeményezték volna. Ez számomra azt is jelenti, hogy elvből szembehelyezkedem. A tanár nem azért viselkedik úgy, ahogy egy tanárnak kell, mert ők ott fönt megmondják.”

közoktatás fidesz magyar oktatás magyar közoktatás ofi pedagógus kar KLIK pedagógus képzés szakképzés NGM PÖCS élepálya életpályamodell tankönyvek kísérleti tankönyvek tankötelezettségi korhatár
2015. PÖCS-ök felállítása, etikai kódex

A Pedagógus Önértékelési Csoport, amely a szerencsétlen névválasztás miatt már BECS (Belső Önértékelési Csoport) néven is fut, sokak szerint nem más, mint egy közönséges besúgórendszer. Ezen felül rengeteg papírmunkával is jár, és ha ez nem lenne elég, akkor itt van még az etikai kódex, amely szabályozni kívánja a tanár viselkedését, öltözködését, magánéletét. Mindezek ellen tiltakozva egy budaörsi gimnázium tanárai nyilatkozatot adtak ki, amiben többek között az írják, hogy:

"Jól emlékszünk az önbírálat hivatalos gyakorlását, valamint az egymás viselkedéséről szóló jelentéstételt etikai normaként kezelő korszakra, és nem vagyunk hajlandók részt venni ennek feltámasztásában"


2015. Szakképzés, szakképző iskolák átkerülése az NGM-hez

2015. július elsejétől több száz szakképző iskola került a KLIK-től az Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) fennhatósága alá, amelyek ún. szakképzési centrumok alá szerveződtek. Ennek következtében az iskolák tagintézmények, az igazgatók jobb esetben azok vezetői, rosszabb esetben munkanélküliek lettek. És nem mellesleg mai napig nincs Szervezeti és Működési Szabályzat (SzMSz). Erről egy budapesti szakközépiskola igazgatója írt levelet, amiben így fogalmaz:

„ez sem más, mint egy jó kis hatalmi játék: lebegtetjük az állást, a megélhetést, tessék igába hajtani a fejet, így lehet igazi alattvalókat gyártani.”

Mindehhez még hozzájön az elmúlt napok két vezető híre. Az egyik, hogy a pedagógusbérek késnek, ami tovább rombolja a tanárok amúgy sem túl rózsás helyzetét és hangulatát. A másik a kilencosztályos általános iskola bevezetése, amihez két megjegyzést fűznék. Először is: Szlovákiában megpróbálták, jelenleg is ez a rendszer van, és nagyjából ugyanolyan „jól teljesít”, mint a mienk.

Másodszor, amíg ilyen feltételek és körülmények között tanítanak a tanáraink és tanulnak a diákjaink, amíg rendre elmarad a kompetenciák fejlesztése a túl sok ismeretanyag miatt, amíg hozzá nem értők ülnek azokon a bizonyos helyeken, addig nem lesz változás (tökmindegy, hogy 5 vagy 15 osztályos az iskola).

(Képek forrása: hivatlanul.com és index.hu)

15 Tovább

Mindenki másképp egyforma

blogavatar

Az emberek hülyék - gyakran mondjuk ezt a legkülönfélébb dolgok miatt. De mi vajon mások vagyunk-e? Mit mond a tudomány erről? A blog célja, hogy közéleti eseményeken keresztül mutassa be: a sok-sok köztünk lévő különbség ellenére, mégis milyen hasonlóak vagyunk.

Utolsó kommentek