Válasz a Köznevelési Kerekasztalra: CKP

Az országos méretűre dagadt pedagógustiltakozásra reagálva a kormány összehívott egy köznevelési kerekasztalt, amire leginkább a kormány által létrehozott vagy vele barátságos szervezeteket hívtak meg. Válaszképp 50 oktatási szakmai szervezet és tiltakozó mozgalom képviselői létrehozták a Civil Közoktatási Platformot. Íme a nyilatkozatuk.                                                                

ckp kerekasztal tanárok pedagógus közoktatás

Kedden volt a Civil Közoktatási Platform (CKP) alakuló ülése, melyen Radó Péter oktatáskutató, egyben az ülés elnöke elmondta: a CKP nem egy alternatív kerekasztal, hanem egy teljesen új kezdeményezés, melynek célja, annak megvitatása, hogy hogyan lehet az eddigi törekvéseket továbbvinni, támogatni.  

A Civil Közoktatási Platform nyilatkozata

Ötven oktatási szakmai szervezet, szakszervezet és tiltakozó mozgalom megjelent képviselői létrehozták a Civil Közoktatási Platformot (CKP).

A CKP megköszöni a közoktatás érdekében felemelt szavunkat megerősítő társadalmi szolidaritást, a szülők és a társszakmák támogatását.

A CKP-hoz csatlakozó szervezetek támogatják a pedagógus sztrájkbizottság 25 pontos, valamint a Tanítanék Mozgalom 4 pontos követelés listáját.

A CKP-hoz csatlakozó szervezetek nem vesznek részt a jelenlegi összetételben működő, a kormány által létrehozott Köznevelési Kerekasztal munkájában. A CKP-hoz csatlakozó szervezetek kinyilvánítják érdekeltségüket a kormánnyal folytatott nyílt, minden érdekelt bevonásával zajló tárgyalásokban.

A CKP-hoz csatlakozó szervezetek létrehoznak egy munkacsoportot a különböző tiltakozó akciók összehangolása és koordinációja érdekében.

A CKP-hoz csatlakozó szervezetek létrehoznak egy munkacsoportot az akut problémák gyors megoldását célzó azonnali követelések összegzett listájának elkészítésére.

A CKP-hoz csatlakozó szervezetek létrehoznak egy munkacsoportot egy hosszú távú alternatív közoktatási stratégia, valamint egy közoktatási és szakképzési törvénytervezet megalkotására.

A CKP várja további a közoktatásban működő civil szervezetek csatlakozását.

2016.02.16.


 

A CKP Facebook oldala.

Az eredeti közlemény.


 

A blog követése Facebookon.

0 Tovább

Kedves borotválatlan, kockás inges Tanárok!

Nagyon úgy néz ki, hogy Klinghammer „Pipa” István egy új mozgalom elindítójává vált tanárokat becsmérlő nyilatkozatával. A Facebookon már több tanár, sőt egész tanári kar is rendkívül frappáns választ adott a volt felsőoktatási államtitkárnak. Csatlakozzon Ön is a kezdeményezéshez!                                                                                                                                                               

tanárok tanár oktatás közoktatás nevelés fidesz

Kép forrása: http://hestyle.blog.hu/

Azon túlmenően, hogy Klinghammer István úgy véli, a pedagógusok tüntetése semmit sem old meg, még azt is elmondta, hogy:

"Olyan pedagógusokra van szükség, akik okosak, erkölcsösek, és ezeket adják át a diákoknak. Ezért vagyok pipa, ha a tévében nézem, hogy borotválatlan, kockás inges tanári kar grasszál."

Mit is lehetne erre mondani? Nehéz szavakat találni… Talán ugyanezt gondolták a Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnázium tanárai is, akik szavak nélkül reagáltak - ekképpen:

tanárok tanár oktatás közoktatás nevelés fidesz

Ugyanezt tette több tanárkolléga is: profil- és/vagy borítóképeiket kockás ingben (férfiak esetében szakállban) grasszáló önönmagukra cserélték. Úgyhogy a kihívás adott, kockás ingeket és szakállakat elő kedves kollégák! Mert ugyebár a tüntetésnek nincs semmi értelme, Klinghammer István is megmondta.

(Apró érdekesség, hogy a Klinghammer-féle tanárleírás – ha kiegészítjük a természet szeretetével – tökéletes definíciója a lumberszexualitásnak, úgyhogy plusz egy nyomós okunk van megváltoztatni profilképünket).


 

A blog követése Facebookon.

5 Tovább

A 8 intelligenciatípusból hányat kér számon az iskola?

Tudta, hogy az intelligencia alatt nem csak a hagyományos értelemben vett „okosságot” érthetjük? Egy elmélet szerint például kapásból 8 intelligenciatípust tudunk elkülöníteni. De vajon melyik ez a 8? És hányat kér ebből számon az iskola?                                                                                                                                                                                                                                

Vekerdy Tamás intelligencia IQ értelem ész Gardner Howard közoktatás oktatás nevelés iskola

Pár napja volt egy beszélgetés Vekerdy Tamással. Ennek egyik központi témájáról, a boldogságról és az önmagvalósításáról már szó volt egy korábbi posztban. Most egy másik nagyon érdekes és fontos témáról lesz szó, nevezetesen az intelligenciáról és az iskola ahhoz való viszonyáról. Erről Vekerdy a következőt mondta:

„Ahány gyerek, annyiféle érdem, intelligenciából nyolcféle létezik, de az iskola csak az értelmi intelligenciát kéri számon. Az iskolában megfelelés nem lesz azonos az életben való megfeleléssel, Churchill rossz tanuló volt, Petőfi megbukott, Stephen Hawking későn tanult írni, olvasni."

Először is nézzük meg, hogy mi ez a nyolcféle intelligencia. A többszörös intelligencia elmélete Howard Gardner nevéhez fűződik. A Harvard Egyetem pszichológia- és pedagógiaprofesszora szerint nyolc, egymástól jól elkülöníthető intelligencia létezik, mégpedig:

1. Nyelvi-verbális

2. Logikai-matematikai

3. Képi-térbeli

4. Testi-mozgásos

5. Zenei

6. Természeti

7. Társas (interperszonális)

8. Személyes (intraperszonális, önismereti)

Vekerdy Tamás intelligencia IQ értelem ész Gardner Howard közoktatás oktatás nevelés iskola

Ehhez képest a legismertebb és talán leggyakoribb IQ-teszt, a Stanford–Binet-féle IQ-vizsgálat a gyerekeknek csupán a nyelvi, matematikai-logikai és képi-térbeli képességét méri. Az iskolákban tulajdonképpen ugyanez a három IQ-típus határozza meg, hogy kit szeret a tanárnéni, kit tart okosnak, s kit nem. Aki ugyanis magas pontszámot ér el a tesztben az a teszt szerint intelligens, okos; s ugyanígy, aki ezen területeken jól teljesít – pl. jól számol, logikus a gondolkodása, választékosan fejezi ki magát (vagy inkább a standardnak megfelelően) – azt a tanárok okosnak tartják. Ám azt, aki mondjuk gyönyörűen rajzol vagy csodálatos hangja van legfeljebb ügyesnek vélik.

Vekerdy Tamás éppen erre hívja fel a figyelmünket, jóllehet, nem ilyen részletekbe menően. Persze felmerülhet egyesekben, hogy „dehát van ének-zene meg rajz”, ami igaz is. Viszont a súlyuk, a fontosságuk kevésbé jelentős. Akárcsak az a ténynek, amit Vekerdy a második mondatával közöl híres példákon keresztül, nevezetesen, hogy

az intelligencia (akárcsak a képességek) fejlődése nem egyenletes, hanem életkoronként változó még egyazon tanulónál is.

Vekerdy Tamás intelligencia IQ értelem ész Gardner Howard közoktatás oktatás nevelés iskola

Erről korábban már írtam Kósa Lajos zárványos szegregátumos nyilatkozata kapcsán, a lényeget tekintve ugyanez áll itt is. A képességek és a Gardner elméletének megfelelő intelligenciák fejlettségi rangsorában többször helyet cserélnek a gyerekek. A fejlődés korai szakaszában, például az iskolába való belépéskor, lehetetlen megjósolni a végső tudás- és képességszintet. Vagyis még akkor sem tudnánk különbséget tenni „okos” és „kevésbé okos” gyerekek között, ha a pedagógusok esetlegesen rendelkeznének valamiféle objektív mérési módszerrel ehhez. Csak az a baj, hogy mindez az iskolát általában egy fikarcnyit sem érdekli.

Forrás: librarius.hu

Közelgő esemény: Beszélgetés Vekerdy Tamással (Dunaújváros)

A blog követése Facebookon.

3 Tovább

Nincs füzet vagy tesicucc? Egyes! – Mi ezzel a gond?

Hiányzó füzet, vonalzó, vagy épp tesicucc – ismerős helyzet? És az, amikor a pedagógus reakciója erre egy elégtelen osztályzat? Valószínűleg már minden olvasó tapasztalta a tanári értékelés azon változatát, amiről tegnap jelent meg egy cikk az egyik ismert honlapon. Ez a törvényre és a szakállamtitkár véleményére alapoz, de van ennél fontosabb nézőpont is. Nevezetesen a pedagógia.

közoktatás pedagógiai értékelés egyes karó büntetés pedagógia iskola iskolai értékelés felszereléshiány

Forrás: www.takenbythewind.com

Tegnap jelent meg egy rövid, ám annál érdekesebb cikk a pedagógiai értékelés azon válfajáról, amikor is a tanár a hiányzó felszerelést vagy épp az órai beszélgetést egyessel bünteti. A cikk fő mondanivalója, hogy

az érdemjegy és az osztályzat nem lehet fegyelmezési/büntetési eszköz.

Ezt mondja a szakállamtitkár és ezt mondja a köznevelési törvényünk 54. § is, ám ezt sok pedagógus nem veszi figyelembe. Bizonyos szempontból érthető az ő álláspontjuk is, hisz mit kezdjenek azzal a gyerekkel, aki nem hozza el a felszerelését, így nem is tud részt venni érdemben a tanórán? Mit tegyen a tanár, ha több gyerek is ilyen módon „vonja ki” magát az órai munkából?

A válasz nem egyszerű. Induljunk ki abból, hogy egyáltalán

miért jelent problémát a jegyek fegyelmezési eszközként, büntetésként való alkalmazása? A rövid válasz: mert ezek a tanuló szaktárgyi tudását kell, hogy visszatükrözzék, így azonban éppen ezt torzítják.

Gondoljunk csak bele! Van egy feledékeny, ámde matematikából nagyon tehetséges tanulónk. Ha ő kap néhány egyest azért, mert mondjuk nem hozott körzőt vagy vonalzót, az az év végi érdemjegyét lefelé húzza. Például nem ötös lesz, hanem csak négyes. Azonban ez nem ad valós képet az ő matematikai tudásáról, amire ugyebár ezt a jegyet kapta. Ezt szaknyelven úgy mondják, hogy

a mérés-értékelés folyamatában a validitás (érvényesség) nem megfelelő, azaz nem azt mérjük és értékeljük, amit eredetileg szerettünk volna.

közoktatás pedagógiai értékelés egyes karó büntetés pedagógia iskola iskolai értékelés felszereléshiány

Forrás: http://www.addictinginfo.org/

A másik aspektusa a témakörnek a tanuló önmagáról alkotott képe, az ún. énkép. Ez alapvetően pozitív és negatív irányú lehet, ami nagyban befolyásol, hogy a tanár, hogyan értékeli a gyermeket.

Ha a tanuló énképe inkább negatív, akkor az azzal jár, hogy a kudarcélmények hatására lebecsüli a saját teljesítményét, tudását és önmagát. Mindez pedig megnehezíti a gyerek iskolai, majd később társadalmi beilleszkedését, ill. negatívan hat a fejlődésére.

közoktatás pedagógiai értékelés egyes karó büntetés pedagógia iskola iskolai értékelés felszereléshiány

Forrás: http://nancyebailey.com/

De akkor mi a helyes pedagógiai hozzáállás, eljárás ilyen esetekben? Elsőként fontos a helyzet mérlegelése. Egy testnevelőtanár nyilvánvalóan nem várhatja el, hogy a felszerelését otthonhagyó diák érdemben részt vegyen az óráján, míg mondjuk egy magyartanár egy füzetéről, könyvéről elfeledkező diáktól igen. Vagyis az utóbbi probléma megoldása egyszerűbb, az óra haladhat az eredeti célok szerint, legfeljebb a tanuló elővesz egy lapot vagy a mellette ülővel együtt dolgozik.

A testnevelő-példában már nehezebb a problémamegoldás, akárcsak akkor, ha bármely szakos tanár arra építi föl az óráját, amit a gyerek otthon hagy, elfelejt. Ilyenkor – ha lesarkítjuk – két típus van: akivel rendszerint ilyen jellegű probléma van és akivel nem. Az utóbbi nem olyan nagy probléma, előfordul az ilyesmi. Viszont akivel nem csak alkalomadtán történik meg, hogy otthon hagyja valamiét, annál valódi problémáról beszélhetünk.

Az ilyen helyzetekben a büntetés jó eséllyel nem éri el a célját. Vagy hidegen hagyja a gyereket (ilyenkor tökéletesen értelmetlen egy újabb egyest beírni, mert a helyzet nem fog változni), vagy pedig rosszul esik neki, igazságtalannak érzi, és az énképére negatívan hat.

közoktatás pedagógiai értékelés egyes karó büntetés pedagógia iskola iskolai értékelés felszereléshiány

Forrás: www.unhappymarriage.info

Gondoljunk bele, ha például szegény családból származik a gyermek, és nincs pénzük tornacuccra. Vagy ha 3-4 testvérével él egy szobában, és egyszerűen nem tud koncentrálni a feladatára vagy nincs rá ideje. Erről így nyilatkozik egy fiatal lány Oscar Lewis Sanhez gyermekei című könyvében:

Ahogy nőttem, egyre világosabbá vált előttem, hogy rengeteg dologba bele kell törődnie annak, aki egyetlen szobában lakik családjával. Én fantáziavilágban éltem, szerettem álmodozni, és ezért rettenetesen bosszantott, ha megzavartak álmodozásaimban. A testvéreim állandóan visszarángattak a valóságba: „Hé, mi van veled? Benarkóztál?” máskor meg az apám szólt rám: „Ébresztő! Szállj le a fellegekből! Mozgás, gyorsan!”

Tehát a legjobb, amit a pedagógus tehát ilyen helyzetekben, ha először megpróbál a szülőkkel és a gyerekkel is beszélni. Természetesen az egyértelmű, hogy nem mindegy hogyan teszi mindezt. Az elutasítás vagy az elfogadás nyelvén, mert – l. Gordon-módszert – ez kulcsfontosságú.

A blog követése Facebookon.

3 Tovább

A zárványos szegregátumok húzzák le az oktatásunk színvonalát

Kósa Lajos nemrég nyilatkozott a közoktatásunkkal kapcsolatban. Bár ne tette volna...szerinte az oktatásunk jó irányba halad, két fontos lépés már megtörtént, a harmadik ezután jön: az integráció „dogmájának” átgondolása. Merthogy az oktatásunk színvonalát azok a bizonyos „szegregátumok, amelyek ilyen zárványos helyeken és struktúrában működnek”, na azok húzzák le.

kósa lajos fidesz szegregáció integráció szegregál korai szelekció szelekció közoktatás életpálya

Kósa Lajos két napja nyilatkozott az ATV esti műsorában, elsősorban oktatási kérdésekkel kapcsolatban. Ami rögtön szembetűnik, hogy a Fidesz frakcióvezetője vagy nincs tisztában a magyar közoktatás helyzetével vagy gátlástalanul hazudik, de mindenesetre iszonyú ostobaságokat beszél:

Szóval, lényegében megtudtuk Kósa Lajostól, hogy három lépésben fog megújulni az oktatásunk, amiből kettő már meg is valósult. Az első a KLIK-rendszer, a második a még most is zajló pedagógus-életpályamodell. Ezek nyilván zseniálisan működnek, azért lázadtak fel a pedagógusok, azért nincs kréta sem az iskolákban, ahogy fizetése se a tanároknak (a nagyszerű reformhadműveletről bővebben itt olvashat).

Végül a harmadik állomás ebben a sikertörténetben – kapaszkodjon meg a kedves olvasó – az integrációs kísérletek felszámolása lesz. Kósa megfogalmazásában:

„a harmadik lépés az az, hogy újragondoljuk azt a dogmát […] hogy kizárólag csak az integrált oktatási modell lehet Magyarországon, ami megvalósul”

Vagyis a hátrányos helyzetű tanulókat nem integráltan kellene oktatni – a Fidesz frakcióvezetője szerint – hanem szegregáltan, ami „a gyerekek érdekében történne”. Mindezt azért, mert Kósa szerint az integrációs oktatási modellről

„azt mutatják a felmérések és a statisztikák, hogy ez kudarc. Olyan olyan zárványok jönnek létre az oktatási rendszerben, amelyek a társadalmi egyenlőtlenségeket újra termeik […] a magyar oktatási rendszer egésze […] rossz teljesítményt mutat, de ez azért megtévesztő, mert az átlagot ezek a szegregátumok, amelyek ilyen zárványos helyeken és struktúrában működnek, húzzák le – nagyon”

kósa lajos fidesz szegregáció integráció szegregál korai szelekció szelekció közoktatás életpálya

Oh, ha ezt Bourdieu vagy Bernstein megélhette volna! Az idézet első mondata nyilvánvaló hazugság, hiszen az összes kutatás és szakirodalom éppen az ellenkezőjét mondja az elhangzottaknak (l. pl. Kertesi és Kézdi tanulmányát). A gond az, hogy Magyarországon még mindig makacsul tartja magát az nézet, mely szerint a lassabban haladókkal külön csoportokban kell foglalkozni, hogy ne húzzák vissza a jobbakat. Ugyanígy a jobbakat is el kell különíteni azért, hogy kibontakoztassák tehetségüket, és gyorsabban fejlődjenek. Csak az probléma, hogy ez a felfogás – a statisztikák, kutatások alapján – elavult és téves. Elég csak a PISA-vizsgálatok eredményeire gondolni, ahol a legeredményesebb országok (pl. a sokat emlegetett Finnország) integráltan oktatnak, nem pedig szelektíven.

Továbbá igencsak elgondolkodtató, hogy az fel sem merül Kósa Lajos úrban, hogy nem az integrációs modell a rossz, hanem a kivitelezése, ami valljuk be, itthon egy cseppet sem lenne meglepő. Miféle integráció, kérem

az nem integráció, hogy 20 fehér bőrszínű tanuló közé berakunk 10 romát.

Az integráció nem erről szól, hanem arról, hogy – leképezve a társadalmat – vegyes osztályokat hozunk létre mindenhol, ahol foglalkozunk is a nehezebb helyzetben lévő gyerekekkel. Nem ám, hogy csak belökjük őket a „gyengébb, rosszabb” iskolákba. Az elitiskolákban ugyanúgy integrálni kellene az ilyen tanulókat, sőt: felmerül a kérdés, hogy jó-e egyáltalán, hogy vannak elitiskolák. A tehetőseknek biztosan.

kósa lajos fidesz szegregáció integráció szegregál korai szelekció szelekció közoktatás életpálya

A (korai) szelekcióval szembeni egyik érv, hogy

a képességek fejlődése nem egyenletes, hanem életkoronként változó egyazon tanulónál is.

Vagyis a képességek fejlettségi rangsorában számtalanszor helyet cserélnek a gyerekek (a pedagógiai gyakorlatban azonban ezt az iskola figyelmen kívül hagyja, ahogy Kósa Lajos is). Ennek következtében azt mondhatjuk, hogy a fejlődés korai szakaszában, például az iskolába való belépéskor lehetetlen megjósolni az elérhető végső tudás- és képességszintet. Ergo még akkor sem tudnánk különbséget tenni „jó” és „kevésbé jó” képességű gyerekek között, ha a pedagógusok esetlegesen rendelkeznének valamiféle objektív mérési módszerrel ehhez.

Fontos lenne a Kósa-félékkel tudatni, hogy az életpályamodell helyett érdemesebb lett volna egy olyan rendszert kialakítani, ami elismeri azt a többletteljesítményt, amely kétségtelenül a hátrányos helyzetű tanulókkal való foglalkozás egyik velejárója. Nemcsak differenciáltan kell oktatni, hanem differenciáltan kell a pedagógusokat is bérezni, és akkor talán az országos átlagok is javulnak. Mert a szegregáció erősítésével biztosan nem fognak.


(Aki kíváncsi a fentiek sok-sok adattal, statisztikávval alátámasztott tudományosabb változatára, annak ajánlom Nahalka István blogbejegyzést ugyanerről a Kósa-féle ámokfutásról.)


 

A blog követése Facebookon.

2 Tovább

Mindenki másképp egyforma

blogavatar

Az emberek hülyék - gyakran mondjuk ezt a legkülönfélébb dolgok miatt. De mi vajon mások vagyunk-e? Mit mond a tudomány erről? A blog célja, hogy közéleti eseményeken keresztül mutassa be: a sok-sok köztünk lévő különbség ellenére, mégis milyen hasonlóak vagyunk.

Utolsó kommentek