A liberális nevelés megbukott?

Egy cikk szerint igen, állítólag ez tény. Sőt, az is, hogy ezzel minden szakember egyetért. Vajon tényleg így van? A liberális nevelés megbukott? Ha igen, akkor mikor, hogyan és miért? És úgy egyáltalán: mi az a liberális nevelés?                                                                                                                                                                                                                                                                                                                

nevelés oktatás gyerek gyermek Kurt Lewin vezetés vezetési stílus liberális nevelés laissez-faire családMinap olvastam egy irományt, amely azt állítja, hogy a liberális nevelés megbukott. A kijelentést állítólag József István gyerekpszichológus tette a Kaposvárimami Egyesület családi és információs napján. De vajon tényleg így lenne? A liberális nevelés – feltéve, ha van olyan – tényleg megbukott?

Rögtön az elején felmerül egy elemi probléma: mi az a liberális nevelés? Eléggé egyértelmű, hogy a fent említett cikkek a liberális nevelés fogalmát a laissez-faire vezetői (jelen esetben nevelési) stílussal mossák össze. Ezt Kurt Lewin nevéhez köthetjük, aki ezen kívül még három vezetési stílust határozott meg: az autokratikust és a demokratikust. Hogy ezek hogy néznek ki, arról íme egy nagyszerű videó:

A laissez-faire vezetés az egyes személyek önálló és részben független tevékenykedést jelenti a csoporton belül. Ilyenkor a normák, szabályok, feladatok behatárolása legfeljebb részleges és a vezető minimális koordinációt valósít meg. Nagyjából erről szól mindkét említett írás, olyan erős kijelentésekkel tarkítva, mint pl.: „Minden, amit tesz [megj.: a gyerek], amivé válik az a mi munkánk gyümölcse vagy munkánk hiánya!”. Persze a genetikáról egy szó sem esik, annak ellenére, hogy a neveléstudomány és pszichológia jelen állása szerint hasonlóképpen meghatározó, mint a tanult dolgok. De vissza az eredeti problémakörhöz!

Tehát

a liberális nevelés nem egyenlő a laissez-faire neveléssel, vezetéssel

(már csak azért sem, mert azt ha ideológiai jelzővel látják el, akkor azt az „anarchikus” jelzőt használva teszik). De akkor mégis mi az a liberális nevelés?

nevelés oktatás gyerek gyermek Kurt Lewin vezetés vezetési stílus liberális nevelés laissez-faire család

A családi nevelést gyakran 3 dimenzió mentén osztályozzák a szakemberek, amik a következőek:

1. A család érzelmi légköre (hideg-meleg)
2. A nevelés rugalmassága (nyílt-zárt)
3. A követelmények határozottsága (erős-gyenge)

(megjegyzés: úgy vélem, hogy az egyes dimenziók milyenségét skálaszerűen kell értelmezni, nem pedig „fekete-fehér” alapon)

Ezek alapján meghatározhatjuk az alábbi nevelést:

1. Harmonikus nevelés (meleg-nyílt-erős)
2. Liberális nevelés (meleg-nyílt-gyenge)
3. Normatív nevelés (meleg-zárt- erős)
4. Túlvédő nevelés (meleg-zárt gyenge)
5. Autonóm-demokratikus nevelés (hideg-nyílt-erős)
6. Elhanyagoló nevelés (hideg-nyílt-gyenge)
7. Kemény nevelés (hideg-zárt-erős)
8. Diszharmonikus nevelés (hideg-zárt-gyenge)

nevelés oktatás gyerek gyermek Kurt Lewin vezetés vezetési stílus liberális nevelés laissez-faire család

Ezek szerint a liberális nevelés akkor áll fenn, amikor: a család érzelmi légköre meleg, a nevelés rugalmassága nyílt, ám a követelmények határozottsága gyenge. Ez utóbbi természetesen hibaként is felfogható, ám ez függ a gyengeség mértékétől. Továbbá, ha megnézzük az egyes típusokat, látjuk, hogy ez egyáltalán nem a legrosszabb eset, sőt.

Nem tudhatom, hogy mit értettek pontosan liberális nevelés alatt az érintettek. Ám azt tudom, hogy nem szerencsés olyan kijelentéseket tenni, amelyek egy szubjektív véleményt objektív tényként, általános igazságként tüntetnek fel („a mai gyerkőcök...” – ez nagyjából olyan, mint a „régen minden jobb volt” kijelentés). Továbbá az sem túlságosan előnyös, ha a dolgokat csakis fekete-fehérben látjuk és láttatjuk. Ezekben a cikkekben leginkább az érzékelhető, hogy a „liberális” (valójában: laissez-faire) áll szemben a normatív (valójában: autokratikus) neveléssel. Holott a fentiekből látszik, hogy közel sem csak ez a két végpont létezik. Még a Lewin-féle elmélet szerint sem: bizony a kettő között kell megtalálni a középutat.

A blog követése Facebookon.

2 Tovább

Kedves borotválatlan, kockás inges Tanárok!

Nagyon úgy néz ki, hogy Klinghammer „Pipa” István egy új mozgalom elindítójává vált tanárokat becsmérlő nyilatkozatával. A Facebookon már több tanár, sőt egész tanári kar is rendkívül frappáns választ adott a volt felsőoktatási államtitkárnak. Csatlakozzon Ön is a kezdeményezéshez!                                                                                                                                                               

tanárok tanár oktatás közoktatás nevelés fidesz

Kép forrása: http://hestyle.blog.hu/

Azon túlmenően, hogy Klinghammer István úgy véli, a pedagógusok tüntetése semmit sem old meg, még azt is elmondta, hogy:

"Olyan pedagógusokra van szükség, akik okosak, erkölcsösek, és ezeket adják át a diákoknak. Ezért vagyok pipa, ha a tévében nézem, hogy borotválatlan, kockás inges tanári kar grasszál."

Mit is lehetne erre mondani? Nehéz szavakat találni… Talán ugyanezt gondolták a Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnázium tanárai is, akik szavak nélkül reagáltak - ekképpen:

tanárok tanár oktatás közoktatás nevelés fidesz

Ugyanezt tette több tanárkolléga is: profil- és/vagy borítóképeiket kockás ingben (férfiak esetében szakállban) grasszáló önönmagukra cserélték. Úgyhogy a kihívás adott, kockás ingeket és szakállakat elő kedves kollégák! Mert ugyebár a tüntetésnek nincs semmi értelme, Klinghammer István is megmondta.

(Apró érdekesség, hogy a Klinghammer-féle tanárleírás – ha kiegészítjük a természet szeretetével – tökéletes definíciója a lumberszexualitásnak, úgyhogy plusz egy nyomós okunk van megváltoztatni profilképünket).


 

A blog követése Facebookon.

5 Tovább

A 8 intelligenciatípusból hányat kér számon az iskola?

Tudta, hogy az intelligencia alatt nem csak a hagyományos értelemben vett „okosságot” érthetjük? Egy elmélet szerint például kapásból 8 intelligenciatípust tudunk elkülöníteni. De vajon melyik ez a 8? És hányat kér ebből számon az iskola?                                                                                                                                                                                                                                

Vekerdy Tamás intelligencia IQ értelem ész Gardner Howard közoktatás oktatás nevelés iskola

Pár napja volt egy beszélgetés Vekerdy Tamással. Ennek egyik központi témájáról, a boldogságról és az önmagvalósításáról már szó volt egy korábbi posztban. Most egy másik nagyon érdekes és fontos témáról lesz szó, nevezetesen az intelligenciáról és az iskola ahhoz való viszonyáról. Erről Vekerdy a következőt mondta:

„Ahány gyerek, annyiféle érdem, intelligenciából nyolcféle létezik, de az iskola csak az értelmi intelligenciát kéri számon. Az iskolában megfelelés nem lesz azonos az életben való megfeleléssel, Churchill rossz tanuló volt, Petőfi megbukott, Stephen Hawking későn tanult írni, olvasni."

Először is nézzük meg, hogy mi ez a nyolcféle intelligencia. A többszörös intelligencia elmélete Howard Gardner nevéhez fűződik. A Harvard Egyetem pszichológia- és pedagógiaprofesszora szerint nyolc, egymástól jól elkülöníthető intelligencia létezik, mégpedig:

1. Nyelvi-verbális

2. Logikai-matematikai

3. Képi-térbeli

4. Testi-mozgásos

5. Zenei

6. Természeti

7. Társas (interperszonális)

8. Személyes (intraperszonális, önismereti)

Vekerdy Tamás intelligencia IQ értelem ész Gardner Howard közoktatás oktatás nevelés iskola

Ehhez képest a legismertebb és talán leggyakoribb IQ-teszt, a Stanford–Binet-féle IQ-vizsgálat a gyerekeknek csupán a nyelvi, matematikai-logikai és képi-térbeli képességét méri. Az iskolákban tulajdonképpen ugyanez a három IQ-típus határozza meg, hogy kit szeret a tanárnéni, kit tart okosnak, s kit nem. Aki ugyanis magas pontszámot ér el a tesztben az a teszt szerint intelligens, okos; s ugyanígy, aki ezen területeken jól teljesít – pl. jól számol, logikus a gondolkodása, választékosan fejezi ki magát (vagy inkább a standardnak megfelelően) – azt a tanárok okosnak tartják. Ám azt, aki mondjuk gyönyörűen rajzol vagy csodálatos hangja van legfeljebb ügyesnek vélik.

Vekerdy Tamás éppen erre hívja fel a figyelmünket, jóllehet, nem ilyen részletekbe menően. Persze felmerülhet egyesekben, hogy „dehát van ének-zene meg rajz”, ami igaz is. Viszont a súlyuk, a fontosságuk kevésbé jelentős. Akárcsak az a ténynek, amit Vekerdy a második mondatával közöl híres példákon keresztül, nevezetesen, hogy

az intelligencia (akárcsak a képességek) fejlődése nem egyenletes, hanem életkoronként változó még egyazon tanulónál is.

Vekerdy Tamás intelligencia IQ értelem ész Gardner Howard közoktatás oktatás nevelés iskola

Erről korábban már írtam Kósa Lajos zárványos szegregátumos nyilatkozata kapcsán, a lényeget tekintve ugyanez áll itt is. A képességek és a Gardner elméletének megfelelő intelligenciák fejlettségi rangsorában többször helyet cserélnek a gyerekek. A fejlődés korai szakaszában, például az iskolába való belépéskor, lehetetlen megjósolni a végső tudás- és képességszintet. Vagyis még akkor sem tudnánk különbséget tenni „okos” és „kevésbé okos” gyerekek között, ha a pedagógusok esetlegesen rendelkeznének valamiféle objektív mérési módszerrel ehhez. Csak az a baj, hogy mindez az iskolát általában egy fikarcnyit sem érdekli.

Forrás: librarius.hu

Közelgő esemény: Beszélgetés Vekerdy Tamással (Dunaújváros)

A blog követése Facebookon.

3 Tovább

Ego és boldogság, avagy mikor ült le egy őszinte beszélgetésre önmagával?

Nemrégiben volt egy beszélgetés Vekerdy Tamással. A neves pszichológus többek között arra tért ki, hogy „a gyerek őszinte, spontán, azonos önmagával és ez legnagyobb értéke gyermeki mivoltának”. Amit Vekerdy mondott, sokkal fontosabb, mint gondolnánk. Tudja, hogy miért? Gyorstalpaló az ego fogalmából és a boldogtalanságunk kulcsáról.                                                         

ego Vekerdy Tamás self id én éntudat Freud személyiség nevelés hazugság

Mit tanulhatunk a gyermekektől? – ez volt a témája a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott beszélgetésnek, amelyen az egyik vendég Vekerdy Tamás volt. Az ismert pszichológus elmondta, hogy

a gyerek őszinte, spontán, azonos önmagával és ez legnagyobb értéke gyermeki mivoltának, ami visszafojtható, de akkor megváltozik, megromlik. Eljutunk a nevelés alapvető kérdéséhez, hogy melyiket fogadjuk el: „legyél, aki vagy”, és ehhez segítek, megteremtem a környezetet és megismerlek. Nem ugyanaz mint a „csinálj amit akarsz”. Vagy ott van a másik út, a képmutatásra nevelésé, „legyél akivé én akarlak tenni”, de ez az örök harcok útja

Valamint hozzáteszi később, hogy

úgy próbálják az egyházi iskolák a gyerekeket megszólítani, hogy folyton szabályoknak kell megfelelni. Amikor a gyerekek megkapják a szabad döntés lehetőségét, és látják, hogy komolyan veszik őket, a vívódásukat, kételyüket, és így is elfogadják és szeretik őket, akkor képesek megnyílni”

Vekerdy igen közérthetően fogalmazza meg, ami felett az emberek (még a neveléstudományi szakemberek és pedagógusok is) gyakran elsiklanak. Nevezetesen az önmagunkhoz való őszinteségről, önreflexióról és önmegvalósításról van itt szó. Arról, hogy az emberek többsége folyamatosan hazudik nemcsak másoknak, hanem önmagának is (egyébként az egyik legismertebb hazugságkutató, Paul Ekman szerint egy átlagember egy beszélgetés során háromszor hazudik 10 perc alatt). Ennek következtében a többség sohasem lesz boldog, folyamatosan elégedetlen az életével. Ugyanis addig, amíg nem vagyunk képesek megteremteni a belső harmóniát, esély sincs a hosszú távú elégedettségre és boldogságra. De még mielőtt coelhoi magasságokba emelkednék, nézzük meg ennek a pszichológiai hátterét!

ego Vekerdy Tamás self id én éntudat Freud személyiség nevelés hazugság

Van egy olyan fogalmunk, hogy ego. Ez Sigmund Freud nevéhez köthető, aki emberi személyiséget három nagy rendszerre bontotta. Ezek a következőek: id (ösztön-én), ego (én), illetve szuperego (felettes én). E három rendszer egymással kölcsönhatásban irányítja a viselkedésünket.

Az id a személyiség legprimitívebb része, aminek tartalmát biológiai késztetések, ösztönök (például: éhség, szomjúság, fájdalom elkerülése, szexuális vágy) alkotják. Ennek következtében az id az ösztönök azonnali kielégítésére, az örömök azonnali megszerzésére törekszik. Például a kisgyermek rögtön szeretne élelmet kapni, amikor éhes lesz vagy nem képes még visszatartani a vizeletürítését, így bepisil.

Viszont az ösztönök nem minden esetben elégíthetőek ki azonnal. A gyermeknek várni kell míg ételt adnak neki szülei, vagy még kiér a mellékhelyiségbe, vagyis elkezdi a valóság követelményeit, 

a környezeti feltételeket is figyelembe venni. A személyiségben egy új tartomány alakul ki, az ego. ami lényegében a személyiségünk végrehajtószerve. Az ego dönti el, hogy az id mely impulzusai megfelelőek, hogy ezek hogyan, milyen cselekvés által elégíthetők ki. Ám az ego nem egyenlő velünk, csak egy részünk, attól függetlenül, hogy gyakran úgy érzékeljük, hogy mi magunk vagyunk.

A harmadik rendszer, a szuperego a társadalmi értékek és erkölcsi normák belső kivetülése, ami magában foglalja az egyén lelkiismeretét és erkölcsi felfogását is. A szuperego dönti el, hogy egy adott cselekedetünk jó vagy rossz. Ennek egyik alapja a szülői jutalmazás és büntetés. Ezek ugyanis idővel beépülnek a gyermek személyiségébe (interiorizálódnak), ezáltal külsőből belső késztetésekké válnak.

Az ösztön-én, a felettes én és a valóság között az ego tölti be a közvetítő szerepét. Csakhogy a személyiség három összetevője könnyen konfliktusba kerülhet egymással. Például amikor a szexuális vágy úrrá lesz rajtunk (id tartománya), de a társadalmi és erkölcsi normák ellenzik a kielégülést (szuperego tartomány). Ilyenkor az ego dönt. A probléma ott kezdődik, hogy az ego a legkülönfélébb módokon képes elhatárolni magát az el nem fogadható tetteitől (pl. felejtés vagy önámítás által).

Amit Vekerdy mond, hogy „a gyerek őszinte, spontán, azonos önmagával”, illetve hogy „legyél, aki vagy” azért rendkívül fontos, mert csakis úgy valósíthatjuk meg önmagunkat, ha tudatosítjuk az erősségeinket, értékeinket, ahogy a gyengeségeinket és hibánkat is. Úgy is mondhatjuk, hogy leülünk egy őszinte beszélgetésre önmagunkkal. Megfogalmazzuk a valódi problémákat és a saját szerepünket, felelősségünket ebben a történetben. Persze, ha már gyerekkorban kiölik az emberből az alapokat ehhez, akkor igen nehéz a feladat. Hogy még világosabb legyen, íme Csernus Imre előadás ugyanerről a párkapcsolatok vonatkozásában:

Jó-jó, de akkor miért van mindezzel olyan kevés ember tisztában? – merül fel a kérdés teljes joggal. Két lényeges oka van ennek. Az egyik, hogy az emberek nem tudnak az egojukról, nem is sejtik annak létezését. Nem véletlen, hiszen ott rejtőzik, ahol utoljára keresnék: önmagukban. A másik fontos dolog pedig, hogy az emberek – még ha tisztában is vannak a fentiekkel – félnek szembenézni önmagukkal, és félnek kimondani: én vagyok a felelős az életem alakulásért – legyen szó boldogtalan párkapcsolatról, utált munkáról vagy személyekről. Hiszen gondoljunk csak bele, mennyivel kényelmesebb, könnyebb elfogadni azt, ami van vagy mást okolni a történésekért. Ez érthető, nagyon is. De sajnos ez a nyílegyenes út a szürke, boldogtalan mindennapok felé.

Forrás: librarius.hu

Közelgő esemény: Beszélgetés Vekerdy Tamással (Dunaújváros)

A blog követése Facebookon.

0 Tovább
1234
»

Mindenki másképp egyforma

blogavatar

Az emberek hülyék - gyakran mondjuk ezt a legkülönfélébb dolgok miatt. De mi vajon mások vagyunk-e? Mit mond a tudomány erről? A blog célja, hogy közéleti eseményeken keresztül mutassa be: a sok-sok köztünk lévő különbség ellenére, mégis milyen hasonlóak vagyunk.

Utolsó kommentek