A család szerepe az egyéni fejlődésben: gének kontra környezet

Mi befolyásolja jobban az egyén fejlődését: a gének vagy a (családi) környezet? Az árvaházi gyermekek milyen felnőttekké válnak? Mi történik velük, ha változtatunk a környezetükön? Mennyit ér egy szerető család? Cikksorozat a család egyéni fejlődésben betöltött szerepéről, funkcióiról és mindenféle érdekességekről a családdal kapcsolatban.                                                            

család csalad genetika vs tanult szocializáció környezet személyiségfejlődés fejlődéslélektan

Az elsődleges szocializációs közeg a család, így nem meglepő, ha azt mondjuk, hogy az, hogy milyen családba születünk, az egész életünkre kihatással van. Szülői mintákat követünk és adunk tovább, kulturális elemeket sajátítunk el, megtanulunk beszélni, konfliktusokat kezelni és számos más dolgot. Ha hiányzik az egyik szülő a családból vagy nem megfelelő a kapcsolatunk valamelyik szülővel, esetleg nem kapunk elég törődést tőle, tőlük, az a későbbi kapcsolatainkra és személyiségünkre is kihat. De akkor mi a helyzet az öröklött tulajdonságainkkal? Vajon mennyire meghatározó a családi környezet a génekkel szemben? Melyik a fontosabb? A cikksorozat első részében erre keressük a választ.

Egyéni különbségek, egyéni hasonlóságok

Az emberek bizonyos szempontból ugyanolyanok, mint az összes többi ember, más szempontból olyanok, mint csak néhányan az emberek közül, és persze vannak olyan jellemzők, amikben senkire sem hasonlítanak. Mindenki másképp egyforma, azt is mondhatnánk. Az alapvető kérdés az, hogy az öröklött gének vagy a környezetünk miatt különbözünk egymástól?

Ha a baba sokat sír vagy épp kevésbé reagál a környezeti ingerekre, akkor indokolhatjuk azzal, hogy ő ilyen személyiség, ezt örökölte, de azzal is magyarázhatjuk, hogy az anya szorongása, a nem megfelelő kötődése hat vissza rá. Ha egy gyermek túlsúlyos, állhat a háttérben örökletes elhízási hajlam, de lehetséges, hogy egész egyszerűen csak a szülei által összeállított étrend nem megfelelő. A példák sorát a végtelenségig lehetne folytatni.

család csalad genetika vs tanult szocializáció környezet személyiségfejlődés fejlődéslélektan

A tudomány jelen állása szerint a gének és a (családi) környezet, azaz az öröklött és tanult dolgok nagyjából azonos mértékben befolyásolják az ember fejlődését, cselekvését, azaz a későbbi életét.

Az ember pszichológiai jellemzőinek stabilitása tehát éppannyira függ a családi környezet stabilitásától, mint a genetikai felépítéstől. Az elmúlt néhány évtizedben több kutatás is igazolta ezt. Azok a kutatások például, amelyek árvaházi gyerekeket vizsgáltak, azt találták, hogy a csecsemőkortól serdülőkorig csak minimális gondozást nyújtó árvaházakban felnövő egyének fásultak és alacsony intelligenciájúak. Továbbá nagyobb eséllyel lesznek nehézségeik értelmi és érzelmi szempontból egyaránt.

Öröklött és tanult magatartásformák

Amint az a fentiekből látszik, az ember viselkedésének, cselekvéseinek egy része öröklött, míg másik részük tanult alapokon nyugszik. A fiziológiai reflexek – úgymint a nyelési, légzési vagy pislogó reflex – minden egészséges embernél megtalálhatóak (hiányuk valamilyen betegségre utal). Ezek már a születésünktől kezdődően jelen vannak életünkben: ezek irányítják a mozgásunkat, a létszükségletek (pl. légzés, táplálkozás) kielégítését, a környezettel való kommunikációt.

Ám nem csupán öröklött jellemzőkből épül fel személyiségünk. Sok-sok tanult elem is beépül az évek előrehaladtával viselkedésünkbe a különféle tapasztalatok, minket érő ingerek hatására. Vagyis a környezet, különösen az elsődleges szocializációs közeg, a család nagyon lényeges szereppel bír a 

fejlődésben. Ezt a legkülönfélébb vizsgálatokkal támasztották alá a kutatók, a tanuláselméletektől (pl. klasszikus és operáns kondicionálás, belátásos tanulás, szociális tanulás) kezdődően egészen az ikervizsgálatokig.

család csalad genetika vs tanult szocializáció környezet személyiségfejlődés fejlődéslélektan

Ez egyik legismertebb a családi környezet hatását bemutató kutatások közül Bowlby vizsgálata, amely az egyes kötődéstípusokat kívánta feltárni. Az ún. „idegen helyzet teszt” során az anya és gyermeke megjelenik a laboratóriumban, amely egy játékokkal berendezett szobát jelent esetünkben. A gyermek itt néhány percet tölt az anyával, egy idegennel, majd egyedül. Az egyes szakaszokban produkált viselkedésből, reakciókból nagy biztonsággal megállapítható a kötődés típusa, ami egy meglehetősen állandó személyiségjegy.

Bowlby három altípusát különítette el a kötődésnek:

A) aggodalmas-elkerülő
A gyermek a megközelítés-eltávolodás konfliktust mutatja. A visszatérő anya elé szalad, majd megtorpan. Az ebbe a típusba sorolt gyerekek dühösek, ám ez nem az anya felé irányul.

B) biztonságosan kötődő
A gyermek az anyát biztonsági alapként használja a környezet felderítése során. Ha az anya eltávozik, nem vagy kevesebbet sír, mint a többi típus, illetve a visszatérő anyát örömmel és azonnal üdvözli.

C) aggodalmas-ellenálló
Az A-típushoz hasonlóan ez a gyermek is erőteljes belső konfliktusokat él át. Ám nem kerüli az anyját, épp ellenkezőleg: csüng rajta és ellenáll, ha az anyja a játékok felé terelné őt és figyelmét.

család csalad genetika vs tanult szocializáció környezet személyiségfejlődés fejlődéslélektan

Bár az alapvető ösztönt a kötődő kapcsolatok kialakítására biológiai folyamatok hozzák létre, a gyerekek szüleikkel, gondozóikkal kialakított kapcsolatait személyes élményeik, tanult dolgok formálják. Az egyes típusok közötti különbségek nem csupán a kísérlet során jelentkeznek. Részei a mindennapoknak is, valamint a későbbi felnőttkori kapcsolatokban is fellelhetőek a nyomai, sőt egyes kutatók szerint a párkapcsolatainkban is pontosan ezeket a mintákat követjük. De vajon mi kell ahhoz, hogy a gyermek fejlődése megfelelő, egészséges legyen?

Az egészséges fejlődést eredményező és gátló tényezők

Jó néhány tényező van, ami szükséges ahhoz, hogy a család helyesen töltse be az egészséges fejlődést elősegítő funkcióját. Ezek közül a legfontosabbak a következőek:

  1. Nyújtsa a biológiai gondozás feltételeit
  2. Biztonságot nyújtson
  3. Szülő hatékony perszonális mintát nyújtson (mintaadás – modellnyújtás)
  4. Szülők közötti összehangoltság a nevelés kérdéseiben, szülők kiegyensúlyozott kapcsolata
  5. Szülők fejlesszék önmagukat a nevelés-lélektani ismereteik terén
  6. Nevelés meleg-engedékeny környezetben történjen a nevelés
  7. A szülők ne támasszanak gyermekükkel szemben elérhetetlen elvárásokat
  8. Pozitív énképet formáljanak, ne csak kritizálják a gyermeküket
  9. Dicséret esetében mindig az adott teljesítményt értékeljék, ne általánosságokat mondjanak
  10. Elsőssegítség serdülőkor után a leválás folyamatát

család csalad genetika vs tanult szocializáció környezet személyiségfejlődés fejlődéslélektan

Az egészséges fejlődést gátló tényezők nyilvánvalóan ezek ellentétei. Ezek közül klasszikus esetek a szélsőséges nevelői magatartásformák:

  1. Túlzott kényeztetés (nem edződik a gyerek a valós életre)
  2. Túlzott keménység és szigor (nem tud a gyerekben a szeretet kifejlődni, nem fogad el másokat)
  3. Hideg-engedékeny (érzelmi szeretet kifejezésének a hiánya, helyette a negatívakat fejti ki – rideg agresszív lesz a gyermek)
  4. Hideg-korlátozó (negatív érzelmi viszonyulás, nem ritkán testi bántalmazások és/vagy szülők azt mondják magukról, hogy feláldozták az életüket a gyermekükért, aki hálátlan velük szemben, gyerekben szorongás, bűntudat keletkezik ennek hatására)
  5. Meleg-korlátozó (túlszerető, túlvédő, a gyerek nem nyilváníthatja ki ellenérzéseit, ezért befeléforduló lesz)

A cikksorozat következő részében a család és az iskola kapcsolatáról lesz szó.

A blog követése Facebookon.

2 Tovább

A legfontosabb dolog a párkapcsolatban

Tippeljen! Ön szerint mi a legfontosabb dolog egy párkapcsolatban? A belga pszichoterapeuta, Esther Perel szerint alapvetően egy dolog. A cikkből kiderül, hogy mi az, illetve hogy miért hiányzik ez a legtöbb kapcsolatból.

                                                                                                                                                                                                                                                               

párkapcsolat szerelem bizalom love hazugságra való vakság

Kép forrása: www.thegloss.com

Esther Perel szakterülete a párkapcsolatok, azon belül pedig a párkapcsolati biztonság és szabadság között fennálló feszültség. A belga származású pszichoterapeuta egy rövid videóban elmondta, hogy mi az az egy elem, ami szerinte a legfontosabb egy párkapcsolatban:

Bizony-bizony, az az egy dolog nem más, mint

a bizalom.

Valószínűleg sokan számítottak erre a válaszra. A bizalom fogalma többféleképpen értelmezhető. Perel szerint az arra való képességünk, hogy együtt éljünk azzal, amit sosem fogunk tudni. Vagyis az abban való feltétel nélküli hit, hogy a másik úgy fog megnyilvánulni, viselkedni, ahogyan azt várjuk tőle. Éppen ezért nem ellenőrizzük semmilyen formában, nem hívogatjuk, nem nézünk bele a telefonjába – mindezek szükségességet nem érezzük. Természetesen az kétségtelen, hogy ez egy borzasztóan félelmetes állapot, ugyanis ezzel a szabadsággal a saját biztonságunk kerül veszélybe – vagy legalábbis így érezzük.

párkapcsolat szerelem bizalom love hazugságra való vakság

Kép forrása: http://www.soc.ucsb.edu/

Fontos azonban, hogy a fenti állapot nem összekeverendő egy másik, bizalommal kapcsolatos fogalommal: a hazugságra való vaksággal. Ez az a jelenség, amikor

az illető egyszerűen nem érzékeli (vagy nem akarja érzékelni) azokat a jeleket, melyekből azt a következtetést kellene levonnia, hogy a számára fontos személy visszaélt a bizalmával.

Ez azért nagyon gyakori (és nem csak párkapcsolatokban l. pl. politika, család), mert olyan esetekben, amikor érzelmileg és egzisztenciálisan függünk valakitől, akkor veszteséggel járna, ha megszüntetnénk vele a kapcsolatot. Ezért inkább nem is vesszük figyelembe, hogy ártott nekünk, elárult minket.

Hogy miért olyan nehéz megbíznunk valakiben? A válasz nem egyszerű, talán nincs is valódi válasz rá, mindenesetre több tényező játszik nagyon fontos szerepet a bizalom kialakításában és megtartásában. Például a családi minta, kötődési stílus, személyes tapasztalatok, személyiség, kontextus. Nem mindegy, hogy mit láttunk és kaptunk a szüleinktől, nem mindegy, hogy ők  mennyire teremtettek bizalommal teli légkört a fontosabb kapcsolataikban. Ahogy az sem, hogy mi magunk milyen tapasztalatokat szereztünk e téren.

Forrás: TechInsider

A blog követése Facebookon.

0 Tovább

Ego és boldogság, avagy mikor ült le egy őszinte beszélgetésre önmagával?

Nemrégiben volt egy beszélgetés Vekerdy Tamással. A neves pszichológus többek között arra tért ki, hogy „a gyerek őszinte, spontán, azonos önmagával és ez legnagyobb értéke gyermeki mivoltának”. Amit Vekerdy mondott, sokkal fontosabb, mint gondolnánk. Tudja, hogy miért? Gyorstalpaló az ego fogalmából és a boldogtalanságunk kulcsáról.                                                         

ego Vekerdy Tamás self id én éntudat Freud személyiség nevelés hazugság

Mit tanulhatunk a gyermekektől? – ez volt a témája a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott beszélgetésnek, amelyen az egyik vendég Vekerdy Tamás volt. Az ismert pszichológus elmondta, hogy

a gyerek őszinte, spontán, azonos önmagával és ez legnagyobb értéke gyermeki mivoltának, ami visszafojtható, de akkor megváltozik, megromlik. Eljutunk a nevelés alapvető kérdéséhez, hogy melyiket fogadjuk el: „legyél, aki vagy”, és ehhez segítek, megteremtem a környezetet és megismerlek. Nem ugyanaz mint a „csinálj amit akarsz”. Vagy ott van a másik út, a képmutatásra nevelésé, „legyél akivé én akarlak tenni”, de ez az örök harcok útja

Valamint hozzáteszi később, hogy

úgy próbálják az egyházi iskolák a gyerekeket megszólítani, hogy folyton szabályoknak kell megfelelni. Amikor a gyerekek megkapják a szabad döntés lehetőségét, és látják, hogy komolyan veszik őket, a vívódásukat, kételyüket, és így is elfogadják és szeretik őket, akkor képesek megnyílni”

Vekerdy igen közérthetően fogalmazza meg, ami felett az emberek (még a neveléstudományi szakemberek és pedagógusok is) gyakran elsiklanak. Nevezetesen az önmagunkhoz való őszinteségről, önreflexióról és önmegvalósításról van itt szó. Arról, hogy az emberek többsége folyamatosan hazudik nemcsak másoknak, hanem önmagának is (egyébként az egyik legismertebb hazugságkutató, Paul Ekman szerint egy átlagember egy beszélgetés során háromszor hazudik 10 perc alatt). Ennek következtében a többség sohasem lesz boldog, folyamatosan elégedetlen az életével. Ugyanis addig, amíg nem vagyunk képesek megteremteni a belső harmóniát, esély sincs a hosszú távú elégedettségre és boldogságra. De még mielőtt coelhoi magasságokba emelkednék, nézzük meg ennek a pszichológiai hátterét!

ego Vekerdy Tamás self id én éntudat Freud személyiség nevelés hazugság

Van egy olyan fogalmunk, hogy ego. Ez Sigmund Freud nevéhez köthető, aki emberi személyiséget három nagy rendszerre bontotta. Ezek a következőek: id (ösztön-én), ego (én), illetve szuperego (felettes én). E három rendszer egymással kölcsönhatásban irányítja a viselkedésünket.

Az id a személyiség legprimitívebb része, aminek tartalmát biológiai késztetések, ösztönök (például: éhség, szomjúság, fájdalom elkerülése, szexuális vágy) alkotják. Ennek következtében az id az ösztönök azonnali kielégítésére, az örömök azonnali megszerzésére törekszik. Például a kisgyermek rögtön szeretne élelmet kapni, amikor éhes lesz vagy nem képes még visszatartani a vizeletürítését, így bepisil.

Viszont az ösztönök nem minden esetben elégíthetőek ki azonnal. A gyermeknek várni kell míg ételt adnak neki szülei, vagy még kiér a mellékhelyiségbe, vagyis elkezdi a valóság követelményeit, 

a környezeti feltételeket is figyelembe venni. A személyiségben egy új tartomány alakul ki, az ego. ami lényegében a személyiségünk végrehajtószerve. Az ego dönti el, hogy az id mely impulzusai megfelelőek, hogy ezek hogyan, milyen cselekvés által elégíthetők ki. Ám az ego nem egyenlő velünk, csak egy részünk, attól függetlenül, hogy gyakran úgy érzékeljük, hogy mi magunk vagyunk.

A harmadik rendszer, a szuperego a társadalmi értékek és erkölcsi normák belső kivetülése, ami magában foglalja az egyén lelkiismeretét és erkölcsi felfogását is. A szuperego dönti el, hogy egy adott cselekedetünk jó vagy rossz. Ennek egyik alapja a szülői jutalmazás és büntetés. Ezek ugyanis idővel beépülnek a gyermek személyiségébe (interiorizálódnak), ezáltal külsőből belső késztetésekké válnak.

Az ösztön-én, a felettes én és a valóság között az ego tölti be a közvetítő szerepét. Csakhogy a személyiség három összetevője könnyen konfliktusba kerülhet egymással. Például amikor a szexuális vágy úrrá lesz rajtunk (id tartománya), de a társadalmi és erkölcsi normák ellenzik a kielégülést (szuperego tartomány). Ilyenkor az ego dönt. A probléma ott kezdődik, hogy az ego a legkülönfélébb módokon képes elhatárolni magát az el nem fogadható tetteitől (pl. felejtés vagy önámítás által).

Amit Vekerdy mond, hogy „a gyerek őszinte, spontán, azonos önmagával”, illetve hogy „legyél, aki vagy” azért rendkívül fontos, mert csakis úgy valósíthatjuk meg önmagunkat, ha tudatosítjuk az erősségeinket, értékeinket, ahogy a gyengeségeinket és hibánkat is. Úgy is mondhatjuk, hogy leülünk egy őszinte beszélgetésre önmagunkkal. Megfogalmazzuk a valódi problémákat és a saját szerepünket, felelősségünket ebben a történetben. Persze, ha már gyerekkorban kiölik az emberből az alapokat ehhez, akkor igen nehéz a feladat. Hogy még világosabb legyen, íme Csernus Imre előadás ugyanerről a párkapcsolatok vonatkozásában:

Jó-jó, de akkor miért van mindezzel olyan kevés ember tisztában? – merül fel a kérdés teljes joggal. Két lényeges oka van ennek. Az egyik, hogy az emberek nem tudnak az egojukról, nem is sejtik annak létezését. Nem véletlen, hiszen ott rejtőzik, ahol utoljára keresnék: önmagukban. A másik fontos dolog pedig, hogy az emberek – még ha tisztában is vannak a fentiekkel – félnek szembenézni önmagukkal, és félnek kimondani: én vagyok a felelős az életem alakulásért – legyen szó boldogtalan párkapcsolatról, utált munkáról vagy személyekről. Hiszen gondoljunk csak bele, mennyivel kényelmesebb, könnyebb elfogadni azt, ami van vagy mást okolni a történésekért. Ez érthető, nagyon is. De sajnos ez a nyílegyenes út a szürke, boldogtalan mindennapok felé.

Forrás: librarius.hu

Közelgő esemény: Beszélgetés Vekerdy Tamással (Dunaújváros)

A blog követése Facebookon.

0 Tovább

Mindenki másképp egyforma

blogavatar

Az emberek hülyék - gyakran mondjuk ezt a legkülönfélébb dolgok miatt. De mi vajon mások vagyunk-e? Mit mond a tudomány erről? A blog célja, hogy közéleti eseményeken keresztül mutassa be: a sok-sok köztünk lévő különbség ellenére, mégis milyen hasonlóak vagyunk.

Utolsó kommentek