Son-rise: program az autista gyermekek fejlesztésére

Az autizmus egyre nagyobb figyelmet kap mind nemzetközi, mind pedig hazai viszonylatban. Sokat tudunk róla, ám arról még mindig nem eleget, hogy hogyan álljunk az ilyen gyermekekhez. Mit lehet tenni az érdekükben? Hogyan fejlesszük őket? Az autizmusról és a Son-rise nevű, autista gyermekek fejlesztésére létrehozott programról lesz szó.

autizmus autista autizmus spektrumzavar nagydologsprint nevelés fejlesztés

Hogy mi az autizmus, mi tartozik bele és mi nem, korántsem egyszerű kérdés. Az autizmusnak többféle meghatározása és típusa létezik (nem véletlen az autizmus egyik frissebb megnevezése, az autizmus spektrumzavar). Ami az autizmussal kapcsolatos szakirodalmakban általában közös pont, hogy a szociális, kommunikációs és kognitív készségek fejlődési zavarait helyezik a középpontba az autizmus definiálása során. Ez nem véletlen, ugyanis az autizmus leginkább a következő jelenségekben nyilvánulhat meg:

  • a kommunikáció problémáiban (pl. a beszéd hiánya, a nyelv szó szerinti értelmezése, szokatlan hanghordozása, elvárt kommunikációs szinthez viszonyított komolyabb elmaradás)
  • az érdeklődés, aktivitás zavaraiban (pl. szokatlan, sztereotip, repetitív tevékenységek, hobbik preferálása)
  • a társas kapcsolatok zavaraiban (pl. társakkal való interakció hiánya, szeparáció, szokatlan közeledés)
  • a gondolkodásban és a mindennapi alkalmazkodásban jelentkező nehézségek (pl. ragaszkodás az állandósághoz, megszokotthoz)

autizmus autista autizmus spektrumzavar nagydologsprint nevelés fejlesztés

A fentiek tekintetében a gyermekek a legsúlyosabb tüneteket 2-5 éves koruk között mutatják. Ezután természetesen – mint minden kisgyermeknél – sokat változik a környezetükhöz való viszonyuk, ám az alapprobléma megmarad. A szociális és/vagy kommunikációs területen jelentkező zavarok az autizmussal élő személyek egész életét végigkísérik, bár súlyosságuk egyénenként eltér. A kérdés csak az, hogy mit kezdjünk az alapproblémával? Mit kezdjünk az autista gyermekkel? Hogyan fejleszthető egy ilyen gyermek, ha épp a fő fejlesztési csatornák, a kommunikáció és a szociális interakciók problémásak? Mire vállalkozik, aki autistákon szeretne segíteni? Nagy dolog-e mindez?

A Son-Rise program

A Son-Rise program egy amerikai házaspár nevéhez fűződik. Barry Neil Kaufman és Samahria Lyte Kaufman fiánál, Ruannál autizmust diagnosztizáltak a 70-es években. A szülők – az ekkoriban uralkodó felfogással szembemenve – nem tartották reménytelennek fiuk helyzetét, és elkezdtek egy programot kidolgozni az autizmus „kezelésére”. A programot napjainkban számos országban alkalmazzák az autista gyermekek fejlesztésére – otthoni és intézményes környezetben egyaránt. Lássuk ennek részleteit.

A Son-Rise programot leginkább a szeretet és elfogadás szemléleteként, módszereként és nyelveként lehetne definiálni. Ennek alapja, hogy a gyermek viselkedését nem a saját normáink és szempontrendszerünk szerint próbáljuk módosítani:

az autista gyermek világába belépve, ahhoz csatlakozva próbálunk kapcsolatot keresni a gyermekkel, majd ahhoz alkalmazkodva elérni kisebb-nagyobb változásokat a viselkedésében.

autizmus autista autizmus spektrumzavar nagydologsprint nevelés fejlesztés

Ez többek között azt jelenti, hogy az autizmus egyik fő ismérvét, a sztereotip, repetitív viselkedést teljes mértékben elfogadjuk, csatlakozunk az ilyen jellegű tevékenységekhez (ha például a gyerek billeg a széken, mi is vele mozgunk). Ez nem puszta utánzást jelent, hanem beleélést, ami azért fontos, mert ezáltal nyerhetünk bepillantást a gyermek világába, megérthetjük miért olyan fontos, érdekes számára egy-egy viselkedésforma

Mivel az autista spektrumba tartozó gyerekek számára a legnagyobb kihívást a szociabilitás jelenti, így a program ennek különösen nagy jelentőséget tulajdonít. A program nagyjából 80%-nál a szocializáció alapkomponenseire kerül a hangsúly, melyek 6 fő terület köré szerveződnek (a fennmaradó 20% az önkiszolgálás, a kognitív készségek, valamint a finommotorika területei). Ezek közül a négy alapterület:

1. Szemkontaktus
2. Kommunikáció
3. Interaktív figyelem terjedelme
4. Testkontaktus

Illetve a haladó szociális készségek:

5. Kapcsolatteremtési készségek
6. Társalgási készségek

Az alapkomponensek szorosan összekapcsolódnak egymással, ám mindegyik fejlesztésénél hasonló alapelv érvényesül: hagyni a gyereket irányítani, így érve el az ő világához való csatlakozást. Ez a gyakorlatban a következőképpen néz ki az egyes területekre lebontva.

autizmus autista autizmus spektrumzavar nagydologsprint nevelés fejlesztés

A szemkontaktus esetében, ha a gyermek ránk néz, azonnal bátorítunk, hálát fejezünk ki cselekvéséért vagy akár ujjongunk. Éreztetjük, hogy mennyire örülünk annak, hogy felvette a szemkontaktust, hiszen ez az egyik alapja a szociális kontextus megértésének. A szemkontaktust felvételének elősegítésének érdekében különböző technikákat is alkalmazhatunk, mint például arcdekorációk, arckifejezés felélénkítése, racionális vagy szórakoztató magyarázatok a szemkontaktus igénylésére.

A kommunikáció területén 3 fő terültre fókuszál a program: a fizikai gesztusokra, a nyelvi elemekre, illetve a sírás/dühroham/nyafogás kommunikációs eszközként való használatára. Mindhárom esetében a hangsúly arra esik, hogy a nyelvi kommunikációt támogassuk, azt erősítsük meg pozitívan. Ez az autizmus spektrumzavaros gyermeknél azt jelenti, hogy a szóbeli megerősítés mellett a saját cselekvésünk tempóját is használhatjuk megerősítő gesztusként. Vagyis a nem kívánatos viselkedésre, amilyen például a dühroham, kevésbé gyorsan reagálunk, míg a beszédre azonnal és intenzíven.

Az interaktív figyelem kialakítása és növelése a program során a játéktevékenységre utal, aminek kialakításához fontos a gyerek bizalmának elnyerése. Ami az alapelveket illeti, fontos, hogy a játék egyszerű struktúrájú és a gyermek érdeklődési körébe tartozó legyen. Ha a gyermek bevonása sikerül, fontos a hálánk, örömünk kifejezése, ahogy az is, hogy meghagyjuk a kontrollt a gyermek kezében. Ugyanígy a testkontaktus esetében, amely különösen érzékenyen érintheti az autista gyermekeket.

A program természetesen ennél jóval összetettebb, az előbbiek csupán a lényegi magvát írják le. Számos technika, módszer és gyakorlati praktika tartozik még a Son-Rise programba, melyek egy későbbi blogbejegyzés témáját képezik majd.


 

A blog követése Facebookon.

A blog követése Instagramon.

0 Tovább

Megölnél egy ártatlan embert? Nagy dolog…

Nagy dolog egy ártatlan ember meggyilkolása? Ön képes lenne rá? Ha úgy gondolja, hogy semmiképp sem, jó eséllyel téved. Van egy kísérlet, ami bizony azt mutatja, hogy az olvasó is valószínűleg benne van abban a 65%-ban, aki képes lenne egy ártatlan személy meggyilkolására. Erről a kísérletről és a miértekről olvashat.                                                                                                       

pszichológia milgram kísérlet ideológia engedelmesség társadalom nagydologsprint norma

Vajon nagyon gonosz dolgokat csak nagyon gonosz emberek követhetnek el? A válasz nyilvánvaló, hiszen számos olyan esetről tudunk, akár a saját életünkből is, amikor jó emberek követtek el gonosz cselekedeteket. Vagy épp mi. De vajon miért? Miért tesz valaki ilyesmit, ha alapvetően jó ember és pszichikailag is rendben van?

Stanley Milgram valószínűleg örökre beírta magát a pszichológia történetébe. Az amerikai szociálpszichológus a 60-as évek elejétől kezdődően azt vizsgálta, hogy hogyan képesek átlagos emberek parancsra agresszív viselkedésre, sőt gyilkolásra. Engedelmességi kísérletével (pontosabban: kísérleteivel) többek közt azt kívánta demonstrálni, hogy például a holokausztot elkövetők vagy a vietnami háborúban civileket mészárló amerikai katonák ugyanolyan normális, ép emberek voltak, mint mi. Csupán néhány tényező és néhány személy egész egyszerűen gyilkológépekké változtatta őket.

pszichológia milgram kísérlet ideológia engedelmesség társadalom nagydologsprint norma

A kísérlet

Milgram a vizsgálathoz újsághirdetésen keresztül toborzott résztvevőket. Miután a kísérleti alany megérkezett a laboratóriumba, közölték vele, hogy ő fogja játszani a tanár szerepét. Ez azt jelentette, hogy szópárokat kellett felolvasnia a másik félnek (tanuló), illetve hibás válasz esetén áramütéssel kellett büntetnie. A kísérleti személy látta, ahogy a tanulót leszíjazzak egy elektromos vezetékekkel felszerelt székbe, illetve egy elektródát kapcsolnak a csuklójára. Ezután a kísérleti személyt (tanárt) a szomszédos szobába kísérték. Itt egy vezérlőasztal elé ültették, amelyen 30 kapcsoló volt, egyenként címkézve 15-től („gyenge áramütés” felirattól) egészen 450 („veszélyes áramütés”). A kísérleti alany feladata egyszerű volt: minden egyes hibát követően eggyel magasabb fokozatú áramütést kellett adjon a tanított félnek.
 

A tanuló természetesen nem kapott tényleges áramütést, csupán a látszat volt meg. Egy 47 éves, kellemes modorú könyvelőt képeztek ki a szerepre, aki a szomszédos szobából kiáltott, tiltakozott a büntetés ellen. Ahogy egyre erősebb „áramütést kapott”, egyre hangosabban kiabált, káromkodott, majd 300 volt felett a falat rugdosta. Ezután nem válaszolt a kérdésekre, elnémult.

A várakozásnak megfelelően sok alany tiltakozott a kísérlet ellen, szerették volna abbahagyni ezt a gyötrelmes eljárást. Ám minden ilyen próbálkozásnál a kísérletvezető határozott utasítást adott a folytatásra. És az eredmény:

a kísérleti alanyok 65% százaléka mindvégig engedelmeskedett, elment a legmagasabb fokozatig, azaz a halálos áramütésig.

Mellékszál: egyetlen személy sem állt meg 300 volt alatt. De hogyan lehetséges mindez?

pszichológia milgram kísérlet ideológia engedelmesség társadalom nagydologsprint norma

Az okok

Milgram úgy vélte, hogy a tekintélynek való engedelmesség olyannyira nélkülözhetetlen követelmény a különféle társadalmakban, hogy valószínűleg az evolúció során épült be az emberi faj viselkedésébe. A szülőktől kezdve egészen az oktatási rendszerig minden ezt táplálja, az egyént állandóan emlékeztetik arra, hogy mennyire fontos mások utasításának a követése. Hogy mi győzi meg az egyéneket az önállóságuk feladásáról, és szinte bármely utasítás végrehajtásáról?

1. A szociális normák jelenléte
Ne felejtsük el, hogy az alanyok önként jelentkeztek a hirdetésre, és a jelentkezéssel implicit módon bele is egyeztek a kísérletvezetővel való együttműködésbe. Ez egy igen erős szociális norma, amit tovább fokoz, hogy a kísérletet szándékosan olyanra tervezték, hogy nagyon nehéz legyen megállni, ha egyszer már belekezdtek. Ugyanis a kilépéssel el kellene viselniük azt a bűntudatot, ami abból a hibából származik, hogy egyáltalán elkezdték a kísérletet.

2. Állandó felügyelet/jelenlét a kísérletvezető részéről
A kísérlet egy másik verziójában a kísérletet vezető elhagyta a szobát, és parancsait telefonon keresztül adta. Ennek következtében az engedelmesség 65 százalékról 21 százalékra esett vissza.

3. Áttételesség
Habár a kísérleti alanyok tudták, hogy erőszakos cselekedet követnek el, számos áttétel elfedte, homályossá tette ezt a tényt, illetve gyengítette a tapasztalat közvetlenségét. Például az az egyszerű kiindulópont, hogy az áldozat a másik szobában volt, már jelentősen növelte az engedelmességet. Milgram arról számolt be, hogy ha egy szobában voltak már csak 40 százalék engedelmeskedett, ha pedig a kísérleti személynek kellet az elektródát a tanulón kezén tartani, 30 százalékra esett az arány.

4. Ideológiai igazolás
Az egyén egy számára teljesen meggyőző és elfogadható ideológiát kapott, amely legitimálta a hatalommal rendelkező személy tekintélyét, igazolta utasítása helyességét. A Milgram-féle kísérletben az ideológiai alapot a tudomány jelentette. A náci Németországban ugyanezt a fajelmélet szolgáltatta.

Mindezeket figyelembe véve már kevésbé tűnik érthetetlennek, amit például a náci tisztek tettek a zsidókkal vagy az amerikai katonák ártatlan civilekkel. Természetesen ez semmi esetre sem felmentés a számukra: a bűnük ugyanolyan szörnyű bűn marad, attól függetlenül, hogy ismerjük a pszichológiai hátterét.

Irodalom:
Atkinson, L. R., Atkinson, C. R., Smith, E. E., Bem, J. D., Nolen-Hoeksema, S. (1999): Pszichológia, Budapest, Osiris, 524-549.

 

 

blog követése Facebookon.

1 Tovább

Hogyan ismerhető fel a munkamánia és miben különbözik a magas teljesítménytől?

Gyakran gondol arra, hogy hogyan lehetne több időt teremtenie a munkájának? Esetleg előnyben részesíti a munkáját a szabadidős tevékenységekkel, kikapcsolódási lehetőségekkel szemben? Ha igen, akkor könnyen elképzelhető, hogy ön is munkamániás. Hogy ez mit is jelent pontosan, illetve hogyan lehet felismerni, valamint hogy mivel nem szabad összekeverni, kiderül a cikkből.

munka munkasprint munkamánia pszichológia stressz életmód

Napjainkra a munkamánia (az angolban kreatívan csak workaholic) egy igen gyakori függőség. Sőt egyes szakértők szerint egyenesen betegség, aminek következményei nemcsak lelki, hanem testi síkon is jelentkezhetnek. De mit is jelent pontosan a munkamánia és hogyan ismerhető fel?

Ahogy a legtöbb tudományos fogalomnak, úgy a munkamániának is többféle értelmezése lehetséges. Az egyes meghatározásokban azonban közös, hogy a munka szembekerül a személyes kapcsolatainkkal (l. család, párkapcsolat, barátok), szabadidős tevékenységeinkkel, valamint az egészségi állapotunkkal. Vagyis

munkamániának tekintjük azt a függőségi állapotot, amikor az egyén túlságosan erős munkamotivációval rendelkezik és túlságosan sok energiát fektet a munkájába, mindezt a szociális és családi kapcsolatinak, szabadidős tevékenységeinek, valamint egészségének a rovására.

munka munkasprint munkamánia pszichológia stressz életmódHabár a fentiekből látszik, hogy a munkamánia kedvezőtlenül hat az ember életére, mégis sokan vélik úgy, hogy alapvetően nincs vele semmi gond. Ennek egyik legfőbb oka, hogy sokan összekeverik a munkamániát a magas teljesítményű munkavégzéssel. Ám a kettő gyökeresen különbözik egymástól, ugyanis

míg a magas teljesítményű munkavégzés egy egészségesen fenntartható, inspiratív és boldogságérzettel párosuló út, addig a munkamánia ennek ellentettje, ami végül kiégéshez és súlyos fizikai panaszokhoz vezet.

Ha mindezt az egyén szintjén vizsgáljuk, akkor három elemi különbség van a munkamániás személy és a magas teljesítményű munkavégző között:

1. A magas teljesítményű munkavégző tisztában van a saját értékeivel, míg a munkamániásnak mások (pl. főnök, kollégák, kliensek) határozzák meg az értékeit

2. A magas teljesítményű munkavégző 100%-ot ad bele jó időben, a munkamániás 110%-ot mindig, azaz mindkettő hatékony, csak az utóbbi nem gazdaságos a legtöbb szempontból

3. A magas teljesítményű munkavégző eléri az eredményeket, a munkamániás el van foglalva (vagy azt a látszatot kelti) velük

munka munkasprint munkamánia pszichológia stressz életmód

Ugyan a különbség a két típus között egészen nyilvánvaló, ám sokan mégsem ismerik fel, hogy munkamániában szenvednek. Vagy egész egyszerűen nem akarják felismerni, aminek több oka is lehet, de az egyik leggyakoribb, hogy az illető a munkába menekül, azzal kompenzál az élet egyéb területiről hiányzó dolgokat (pl. párkapcsolati boldogságot, önbecsülést). Bárhogy is legyen, ha Ön kíváncsi rá, hogy munkamániás-e, akkor kétféle módszert is kipróbálhat ennek kiderítésére.

Az egyik a közismert amerikai (tévés) pszichológus, Philip McGraw (Dr. Phil) által javasolt listázás, aminek lényege, hogy

1. Írjunk egy listát – de őszintén – magunknak arról, hogy mik a legfontosabb dolgok az életünkben. Ha egy egészséges listát írtunk, akkor olyan dolgok szerepelnek a sor elején, mint például a család, egészség, szabadidős tevékenységek, a végén pedig a munka és az ahhoz köthető dolgok.
2. Most fordítsuk meg a listát!
3. Ha az inverz lista pontosabban tükrözi azt, hogy hol és mivel/kivel töltjük el az időnket, mint az eredeti, akkor jó eséllyel munkamániások vagyunk.

munka munkasprint munkamánia pszichológia stressz életmód

A másik lehetséges módszer a munkamánia felismerésére egy norvég kutatásból származik. Ebben a kutatók a munkamániát egy „munkafüggőségi skála” segítségével határozták meg. A vizsgálatban részt vevő személyeknek hét, tulajdonképpen tünetet kellett 1-től 5-ig (1: soha, 2: ritkán, 3: néha, 4: gyakran, 5: mindig) értékelniük. Ezek a következők voltak (ha kíváncsi, osztályozza Ön is ezeket):

  1. Milyen gyakran gondolsz arra, hogy hogyan tudnál több időt felszabadítani a munkának?
  2. Milyen gyakran dolgozol sokkal többet, mint azt korábban tervezted?
  3. Szoktál azért dolgozni, hogy kevésbé érezz bűntudatot, kevésbé szorongjál, illetve ne érezd magadat tehetetlennek vagy depressziósnak?
  4. Előfordul, hogy azt mondják, kevesebbet kéne dolgoznod, de te nem fogadod meg a tanácsot?
  5. Stresszelsz, ha eltiltanak a munkától?
  6. Előnyben részesíted a munkát a hobbiddal, szabadidős tevékenységeiddel és a testmozgással szemben?
  7. Annyit dolgozol, hogy annak már rossz hatása van az egészségedre?

Aki a hétből legalább négy kérdésre 4-est vagy 5-öst adott, az munkamániásnak számít a vizsgálatot végző szakemberek szerint. Ez a norvégok 8,3%-ra volt jellemző, azaz nagyjából minden 12. személy. Ez az arány nálunk valószínűleg sokkal rosszabb. És talán a legfőbb gond, hogy az érintettek nem veszik komolyan a függőséket, hiszen a társadalmi megítélése a munkamániának jóval kedvezőbb, mint a legtöbb függőségé. Pedig nem véletlen az angol workaholic megnevezés, hiszen az egyén szempontjából a munkamánia végső soron ugyanolyan problémákhoz vezet, mint az alkoholizmus.
 

A blog követése Facebookon.

0 Tovább

Mi az az arcmunka és mire jó?

A nyelvészetben van egy olyan fogalom, hogy arc vagy másképpen arculat – ezzel minden ember rendelkezik. Mit jelent ez és miért fontos? Mit értünk az alatt, hogy arcmunka? Hogyan védhetjük meg az arculatunkat és milyen tényezők fenyegetik? És vajon mi köze mindennek a (nyelvi) udvariassághoz?                                                                                                                                                  

munkasprint pragmatika nyelvészet nyelvi udvariasság kommunikáció arc arculat

A nyelvészetben, azon belül a pragmatikában rendszerint megjelenő fogalom az arc vagy arculat (egyes szakirodalmakban: homlokzat). Ez nem más, mint a külvilágnak önmagunkról nyújtott, mutatott kép, tulajdonképpen egy énkép, amit a társadalmilag jóváhagyott tulajdonságok körvonalaznak. Ezt számos dolog befolyásolja – az adott kultúrától kezdve a családi mintákig – és bizony nem ritkán sérül is, ám nem feltétlen külső hatások miatt. Itt jön elő egy másik fogalom, az arcmunka.

Az arcmunka az olyan cselekedeteket jelöli, melyeket valaki annak érdekében tesz, hogy összhangban maradjon az általa mutatott arccal.

Itt kétféle arctípus érvényesül. Az egyik a tartózkodó arc, ami a mások befolyásától való függetlenségünket (freedom of imposition), önálló döntéseinket, a cselekedeteink szabadságát jelenti. Ezzel szemben a közelítő arc a beszédpartnerrel való közösségre, egyetértésre törekvésünket szimbolizálja. Ennek alapja a kölcsönös elfogadás igényének megjelenítése, azáltal egy kedvező kép kialakítása a hallgatóban.

munkasprint pragmatika nyelvészet nyelvi udvariasság kommunikáció arc arculat

Ahhoz, hogy két ember között a kapcsolat zavartalan legyen, szükség van egymás arcának elfogadására és megőrzésre. Ebben fontos tényező, hogy az egyén milyen stratégiák használatával próbálja önmaga és a hallgatója arcát megőrizni vagy épp rombolni (a stratégiák az illető adott helyzetben mutatott arcához alkalmazkodva változnak, ami ilyen értelemben az udvariasság megnyilvánulását jelzi).

Az arcfenyegető aktusok a klasszikus értelmezés szerint alapvetően kétfélék lehetnek: ún. mikrofonba (on record) és mikrofon mellé (off record) stratéfiák – feltéve, ha az adott egyén egyáltlaán megcselekszi az adott arcfenyegető aktust.

A mikrofonba stratégia, amikor valaki szándékát nyíltan, direkt módon juttatja kifejezésre, míg a mikrofon mellé stratégia esetében, közvetetten, valódi szándékát elrejtve történik ugyanez.

munkasprint pragmatika nyelvészet nyelvi udvariasság kommunikáció arc arculat

A két stratégiát tovább differenciálhatjuk. A mikrofonba stratégiát megvalósíthatjuk pőrén (bald-on-record), valamint orvoslással (with redress). Az előbbit alkalmazzuk például, ha a külső tényezők (veszély, végzett tevékenység hatékonysága), arra késztetnek bennünket, hogy direkt módon fejezzük ki magunkat. Továbbá az olyan esetekben is, amikor nem félünk a címzett megtorlásától, vagy a felek egyetértenek abban, hogy a sürgősség, eredményesség érdekében felfüggeszthető arcvédő munka, avagy értelmetlen az, hiszen az adott cselekedet a hallgató számára előnyös.

Az orvosló stratégiával – ami kétféleképpen, közelítő és távolító udvariassággal történhet – az illető jelzi, hogy tisztában van megnyilvánulása arcromboló hatásával, illetve hogy a másik jogosan igényli az elszenvedett károk méltánylását. Ezen orvosló stratégiákon belül számos alstratégia létezik, a közelítő udvariassággal történőnél konkrétan 15 (pl. nézeteltérés kerülése, viccelés), míg a távolítónál 10 (pl. konvencionális közvetettség, tiszteletadás, általánosítás).

munkasprint pragmatika nyelvészet nyelvi udvariasság kommunikáció arc arculat

Vegyünk egy konkrét hétköznapi példát: az ismerősünk késik. Először is eldönthetjük, hogy szóvá tesszük e ezt a tényt. Ha igen, akkor megtehetjük pőrén, ha közöljük: késtél (nem örülök neki). Ha az orvoslás közelítő udvariasság stratégiát választjuk, akkor mondhatjuk például viccelődve (nem baj, hogy késtél, úgysincs jobb dolgom) vagy a nézeteltérést elkerülve (nem baj, én is szoktam késni – holott ez mondjuk nem igaz). Az orvoslás távolító udvariasság stratégiánál pedig megfogalmazhatjuk az arcfenyegető aktust mint általános szabályt (úriember nem késik) vagy például a „kérdezz, biztosíts!” stratégiával (lehet, hogy nem kéne jeleznem, de zavar a késésedet).

És hogy mely stratégia a leginkább eredményes? A válasz egyértelmű és egyben a legkevésbé sem az: mindig az adott helyzettől függ.

Felhasznált irodalom
Szili Katalin: Az udvariasság pragmatikája

 

A blog követése Facebookon.

0 Tovább

Minden, amit az alvásról tudni akart

Hogyan jelenik meg a tudatalattink az álmainkban? Mindenki álmodik, és ha igen, miért nem emlékezünk? Hol a határ az ébrenlét és az alvás között? Tudja-e az ember, hogy álmodik és képes-e befolyásolni az álmait? Miből áll az alvás? Mit okoz az alvás hiánya? Minden, amit az alvásról és az álmokról tudni akart.                                                                                                                                                   

alvás álom ébredés pszichológia ébrenlét REM Freud

Az alvást gyakran tekinthetjük az ébredés, ébrenlét ellentétének, de ha jobban belegondolunk, egészen sok közös van e két állapotban. Elég csak az álmainkra gondolni, amik jelzik, hogy alvás közben is gondolkodunk, emlékképeket alakítunk ki - igaz másképp, mint éber állapotban. De vajon hol húzódik a határ az alvás és az ébrenlét között és mit jeleznek az álmaink?

Hol a határ ébrenlét és alvás között?

Sok ember pillanatok alatt, azonnal fel tud ébredni, míg másokat nehéz felébreszteni. Hogy miért? Többek között erre kereste a választ jó pár, a 30-as években elkezdett kutatás, melyek az alvás mélységének mérésére vállalkoztak, illetve arra próbáltak választ adni, hogy egyáltalán mikor álmodunk.

Körülbelül egyórányi alvás után – az agyi elektromos hullámtevékenységet elektroencefalográfiával (EEG) rögzítő kutatások tanulságai alapján – a felnőtt embernél különféle változások következnek be. Az EEG nagyon aktívvá válik egy bizonyos idő elteltével (előfordul, hogy gyorsabbá, mint éber állapotban), gyors szemmozgások figyelhetőek meg, akár csukott szemhéjon keresztül is. Ezt a szakaszt nevezték el a kutatók REM-alvásnak, a többi szakaszt pedig nem REM-(NREM-)alvásnak. Az alvás ez utóbbival kezdődik, majd különféle alvásciklusokból áll, amelyben már megfigyelhető mindkét típusú szakasz.

alvás álom ébredés pszichológia ébrenlét REM Freud

Egy átlagos (nagyjából 8 órás) alvás alatt kb. 4-5 különböző REM-periódus van, és esetleg egy rövid felébredés a reggel közeledtével – persze ez életkortól is függ. Az újszülöttek például alvásidejük felét REM-alvással töltik, míg egy ötéves alvásának 20–25%-át teszi ki ugyanez. Ez arány nagyjából megmarad időskorig (ekkor a REM-alvás aránya tovább csökken).

Fontos, hogy a két alvás alapjaiban különbözik, olyannyira hogy egyes kutatók a REM-et nem is alvásnak tekintik, hanem inkább az ébrenlét és a NREM-alvás melletti vagy inkább közötti állapotnak. Különbség van a szemmozgások intenzitásában, a szívritmus és a lélegzés gyorsaságában, az agy anyagcseréjében és az izmok állapotában. Dióhéjban: a NREM-alvást üres, lenyugodott agy jellemzi ellazult állapotban, míg a REM-alvást látszólagos ébrenlét a gyakorlatilag bénult testben (ilyenkor szokott bekövetkezni az ún. alvásparalizís, amikor is a személy a szemén kívül nincs birtokában testének, afféle bénult állapotban van, ami nagyon gyakran félelemérzettel párosul).

alvás álom ébredés pszichológia ébrenlét REM Freud

Mindenki álmodik?

Az álom egy olyan tudatmódosulás, amelyben az emlékezeti képek és a képzeleti képek időlegesen összemosódnak a külső valósággal. Habár sokan nem emlékeznek az álmaikra, a vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy ezek az emberek is ugyanannyit álmodnak, mint az erre emlékező társaik. Ezen személyek tehát nem nem álmodnak, hanem valójában csak nem tudják felidézni az álmaikat.

A szakemberek minderre több magyarázattal szolgálnak. Az egyik, hogy az álmaikra nem emlékező emberek egész egyszerűen nehezebben tudják felidézni álmaikat, mint az emlékezők. A másik lehetőség, hogy egyesek könnyebben felébrednek a REM-alvás közepén, így több álomtartalomra emlékeznek. Végül elképzelhető, hogy az egésznek az ébredéshez van köze: a feltevés szerint, ha nem sikerül elterelésmentes ébredést biztosítani az álmodás után, az álomemlékezeti anyag nem szilárdul meg.

alvás álom ébredés pszichológia ébrenlét REM Freud

Tudja-e az ember, hogy álmodik és képes-e befolyásolni az álmait?

Sokan nem tudják, hogy az álmok bizonyos mértékig ugyan, de befolyásolhatóak. Meg lehet például tanulni, annak felismerését, hogy álmodunk. Ezt olyan kísérlet igazolják, melyekben az alanyoknak egyszerűbb tevékenységekkel (pl. egy kapcsoló elfordításával) kellett jelezniük, hogy álmodnak.

Olyan esetek is előfordulnak, amikor az álmodó azt érzi, hogy tudatának birtokában van, akárcsak ébrenlét esetében, és különféle kísérleteket végez álmában annak kiderítésére, hogy álmodik, avagy ébren van.

A kutatók azt is kimutatták, hogy az álomtartalom bizonyos tekintetben irányítható, ha elalvás előtt valamilyen szuggesztiót adunk, majd megvizsgáljuk az ezt követő álom tartalmát.

Ide kapcsolódik, hogy – Freud elmélete szerint – egyes esetben az álmainkban a tudatalattink jelenik meg. Freud úgy vélte, hogy a tudatból elfojtás révén kikerült vágyaink és szükségleteink az álmokban fejeződnek ki – legtöbbször szimbolikus formában. Az elmélet középpontjában a „cenzor” fogalma áll, ami lehetővé teszi, hogy az adott személy szimbolikusan fejezze ki elfojtott vágyait, ezzel elkerülve azt a bűntudatot és szorongást, amelyet ezeknek az explicit megjelenése eredményezne.

alvás álom ébredés pszichológia ébrenlét REM Freud

Mit okoz az alváshiány?

A megfelelő mennyiségű és minőségi alvás elengedhetetlen az emberi szervezet számára. Hosszabb távon a kialvatlanság igen súlyos következményekkel jár, de rövidebb távon sem túl kedvező a hatása. Egyfelől azért, mert az alvás és az ébredés esetében ugyanazok a kémiai anyagok lépnek működésbe az agyunkban, mint amelyek a hangulatunkat és az energiaszintünket szabályozzák. Vagyis, ha nem aludtunk eleget, akkor az említettek alacsony szinten lesznek.

Másrészt, ha nem aludtuk ki magunkat, akkor sokkal nehezebb lesz a koncentráció és kevésbé tudunk fókuszálni a lényeges dolgokra, valmint megnő a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar kockázata is. Végezetül: a magas vérnyomás, szívbetegség és cukorbetegség kialakulásának az esélyét is növeljük, ha nem fordítunk elég időt arra, hogy kialudjuk magunkat.

Irodalom
Atkinson, L. R., Atkinson, C. R., Smith, E. E., Bem, J. D., Nolen-Hoeksema, S. (1999): Pszichológia, Budapest, Osiris.

A blog követése Facebookon.

0 Tovább

Mindenki másképp egyforma

blogavatar

Az emberek hülyék - gyakran mondjuk ezt a legkülönfélébb dolgok miatt. De mi vajon mások vagyunk-e? Mit mond a tudomány erről? A blog célja, hogy közéleti eseményeken keresztül mutassa be: a sok-sok köztünk lévő különbség ellenére, mégis milyen hasonlóak vagyunk.

Utolsó kommentek