Gondolkodott már azon, amikor idegen embereket nézett az utcán, hogy vajon milyen emberek is lehetnek valójában? Elképzelte már, hogy a szomszéd, a postás vagy az előadó milyen lehet a magánéletében? És milyen sztereotípiák mentén tette mindezt? A téma kapcsán itt egy videó arról, hogyan működik a rasszista szemüveg.
„Szerte a világban aggasztóan könnyen találhatunk bizonyítékot a rasszizmus, a szexizmus és más »izmusok« elterjedésére – vagyis a fajon, etnikumon, koron, nemen, szexuális preferencián alapuló előítéletekre” – írja Smith és Mackie Szociálpszichológia c. könyvében (2004: 259. o). Sajnos a szerzőpárosnak igaza van a több mint egy évtizeddel ezelőtt megjelent műben, a helyzet pedig napjainkra sem változott, sőt. Nem kell messzire mennünk, elég csak a migránsokkal kapcsolatban kialakult közvélekedésre gondolni.
Furcsa dolog a rasszizmus. Különösen azért, mert ha jobban belegondolunk, valójában mindenki kisebbségi helyzetben van a maga módján, hiszen nem csak bőrszín, rassz, vagy nem alapján lehet diszkriminálni. A testsúly, az öltözet, a foglalkozás, de még a hajszín is lehet egy-egy sztereotip gondolat vagy a hátrányos megkülönböztetés alapja. Na persze ebbe bele sem gondolnak azok, akik más emberekkel szemben diszkriminatív módon járnak el. Minderről egy nagyon szemléletes, bár kevésbé ismert videó kering az interneten:
Nem igazán kell hozzáfűzni semmit, a videó magáért beszél. Sajnos azonban a sztereotípiák nem érzékelhetőek fizikailag, úgy mint a rasszista szemüveg. Csupán rejtetten vannak jelen, de a működési elvük rendkívül hasonlatos: aki felveszi, nem a valóságot látja, hanem egy nagyon valóságosnak tűnő, ámde fiktív képet.
A blog követése Facebookon.
Utolsó kommentek