Minden, amit az alvásról tudni akart

Hogyan jelenik meg a tudatalattink az álmainkban? Mindenki álmodik, és ha igen, miért nem emlékezünk? Hol a határ az ébrenlét és az alvás között? Tudja-e az ember, hogy álmodik és képes-e befolyásolni az álmait? Miből áll az alvás? Mit okoz az alvás hiánya? Minden, amit az alvásról és az álmokról tudni akart.                                                                                                                                                   

alvás álom ébredés pszichológia ébrenlét REM Freud

Az alvást gyakran tekinthetjük az ébredés, ébrenlét ellentétének, de ha jobban belegondolunk, egészen sok közös van e két állapotban. Elég csak az álmainkra gondolni, amik jelzik, hogy alvás közben is gondolkodunk, emlékképeket alakítunk ki - igaz másképp, mint éber állapotban. De vajon hol húzódik a határ az alvás és az ébrenlét között és mit jeleznek az álmaink?

Hol a határ ébrenlét és alvás között?

Sok ember pillanatok alatt, azonnal fel tud ébredni, míg másokat nehéz felébreszteni. Hogy miért? Többek között erre kereste a választ jó pár, a 30-as években elkezdett kutatás, melyek az alvás mélységének mérésére vállalkoztak, illetve arra próbáltak választ adni, hogy egyáltalán mikor álmodunk.

Körülbelül egyórányi alvás után – az agyi elektromos hullámtevékenységet elektroencefalográfiával (EEG) rögzítő kutatások tanulságai alapján – a felnőtt embernél különféle változások következnek be. Az EEG nagyon aktívvá válik egy bizonyos idő elteltével (előfordul, hogy gyorsabbá, mint éber állapotban), gyors szemmozgások figyelhetőek meg, akár csukott szemhéjon keresztül is. Ezt a szakaszt nevezték el a kutatók REM-alvásnak, a többi szakaszt pedig nem REM-(NREM-)alvásnak. Az alvás ez utóbbival kezdődik, majd különféle alvásciklusokból áll, amelyben már megfigyelhető mindkét típusú szakasz.

alvás álom ébredés pszichológia ébrenlét REM Freud

Egy átlagos (nagyjából 8 órás) alvás alatt kb. 4-5 különböző REM-periódus van, és esetleg egy rövid felébredés a reggel közeledtével – persze ez életkortól is függ. Az újszülöttek például alvásidejük felét REM-alvással töltik, míg egy ötéves alvásának 20–25%-át teszi ki ugyanez. Ez arány nagyjából megmarad időskorig (ekkor a REM-alvás aránya tovább csökken).

Fontos, hogy a két alvás alapjaiban különbözik, olyannyira hogy egyes kutatók a REM-et nem is alvásnak tekintik, hanem inkább az ébrenlét és a NREM-alvás melletti vagy inkább közötti állapotnak. Különbség van a szemmozgások intenzitásában, a szívritmus és a lélegzés gyorsaságában, az agy anyagcseréjében és az izmok állapotában. Dióhéjban: a NREM-alvást üres, lenyugodott agy jellemzi ellazult állapotban, míg a REM-alvást látszólagos ébrenlét a gyakorlatilag bénult testben (ilyenkor szokott bekövetkezni az ún. alvásparalizís, amikor is a személy a szemén kívül nincs birtokában testének, afféle bénult állapotban van, ami nagyon gyakran félelemérzettel párosul).

alvás álom ébredés pszichológia ébrenlét REM Freud

Mindenki álmodik?

Az álom egy olyan tudatmódosulás, amelyben az emlékezeti képek és a képzeleti képek időlegesen összemosódnak a külső valósággal. Habár sokan nem emlékeznek az álmaikra, a vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy ezek az emberek is ugyanannyit álmodnak, mint az erre emlékező társaik. Ezen személyek tehát nem nem álmodnak, hanem valójában csak nem tudják felidézni az álmaikat.

A szakemberek minderre több magyarázattal szolgálnak. Az egyik, hogy az álmaikra nem emlékező emberek egész egyszerűen nehezebben tudják felidézni álmaikat, mint az emlékezők. A másik lehetőség, hogy egyesek könnyebben felébrednek a REM-alvás közepén, így több álomtartalomra emlékeznek. Végül elképzelhető, hogy az egésznek az ébredéshez van köze: a feltevés szerint, ha nem sikerül elterelésmentes ébredést biztosítani az álmodás után, az álomemlékezeti anyag nem szilárdul meg.

alvás álom ébredés pszichológia ébrenlét REM Freud

Tudja-e az ember, hogy álmodik és képes-e befolyásolni az álmait?

Sokan nem tudják, hogy az álmok bizonyos mértékig ugyan, de befolyásolhatóak. Meg lehet például tanulni, annak felismerését, hogy álmodunk. Ezt olyan kísérlet igazolják, melyekben az alanyoknak egyszerűbb tevékenységekkel (pl. egy kapcsoló elfordításával) kellett jelezniük, hogy álmodnak.

Olyan esetek is előfordulnak, amikor az álmodó azt érzi, hogy tudatának birtokában van, akárcsak ébrenlét esetében, és különféle kísérleteket végez álmában annak kiderítésére, hogy álmodik, avagy ébren van.

A kutatók azt is kimutatták, hogy az álomtartalom bizonyos tekintetben irányítható, ha elalvás előtt valamilyen szuggesztiót adunk, majd megvizsgáljuk az ezt követő álom tartalmát.

Ide kapcsolódik, hogy – Freud elmélete szerint – egyes esetben az álmainkban a tudatalattink jelenik meg. Freud úgy vélte, hogy a tudatból elfojtás révén kikerült vágyaink és szükségleteink az álmokban fejeződnek ki – legtöbbször szimbolikus formában. Az elmélet középpontjában a „cenzor” fogalma áll, ami lehetővé teszi, hogy az adott személy szimbolikusan fejezze ki elfojtott vágyait, ezzel elkerülve azt a bűntudatot és szorongást, amelyet ezeknek az explicit megjelenése eredményezne.

alvás álom ébredés pszichológia ébrenlét REM Freud

Mit okoz az alváshiány?

A megfelelő mennyiségű és minőségi alvás elengedhetetlen az emberi szervezet számára. Hosszabb távon a kialvatlanság igen súlyos következményekkel jár, de rövidebb távon sem túl kedvező a hatása. Egyfelől azért, mert az alvás és az ébredés esetében ugyanazok a kémiai anyagok lépnek működésbe az agyunkban, mint amelyek a hangulatunkat és az energiaszintünket szabályozzák. Vagyis, ha nem aludtunk eleget, akkor az említettek alacsony szinten lesznek.

Másrészt, ha nem aludtuk ki magunkat, akkor sokkal nehezebb lesz a koncentráció és kevésbé tudunk fókuszálni a lényeges dolgokra, valmint megnő a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar kockázata is. Végezetül: a magas vérnyomás, szívbetegség és cukorbetegség kialakulásának az esélyét is növeljük, ha nem fordítunk elég időt arra, hogy kialudjuk magunkat.

Irodalom
Atkinson, L. R., Atkinson, C. R., Smith, E. E., Bem, J. D., Nolen-Hoeksema, S. (1999): Pszichológia, Budapest, Osiris.

A blog követése Facebookon.

0 Tovább

Ön Nárcisztikus-e?

A „nárcisztikus” jelzőt általában azokra az emberekre használjuk, akik önmagukat túlságosan szeretik, beképzeltek. Ám a fogalom pszichológiai értelemben ezen jóval túlmutat. Tudta például, hogy nem csupán egyféle nárcizmus létezik? És hogy mindannyiunkban jelen van egyfajta nárcizmus? Csak nem mindegy, hogy milyen mértékben.

Freud nárcisztikus nárcizmus ego grandiózus nárcizmus sebezhető nárcizmus TED

A közösségi oldalak térnyerésével az emberekben felerősödött az arra való igény, hogy minél több külső visszajelzést gyűjtsenek be. Közös mániánk lett – kinek kisebb, kinek nagyobb mértékben – , hogy elismerjenek minket, szeressenek az ismerőseink, és minél többször nyomják meg a lájk-gombot, ha valamit kiteszünk az üzenőfalra. Azt akarjuk, hogy az emberek tudják, mennyire okosak, szépek, ügyesek vagyunk. Mindenáron azt akarjuk, hogy figyeljenek ránk, tiszteljenek, hogy lássák, milyen különlegesek vagyunk. És ha az előbbieket el is hisszük magunkról, akkor máris elérkeztünk a nárcizmus fogalmához, amit a következő TED-videóban nagyszerűen szemléltetnek nekünk a készítők:

A nárcizmus, nárcisztikus kifejezések a görög mitológiából származnak. Narcissus egy délceg fiatalember volt, aki mikor először meglátta a tükörképet egy tó vizében (amiről nem tudta, hogy saját képmása), azonnal beleszeretett saját arcának tükröződésébe. Csakhogy mivel szerelme nem teljesülhetett be, bánatában nárcisszá változott.

A fogalom pszichológiában történő használata először Freudnál jelent meg, a 20. század elején. Freud úgy vélte, hogy mindannyiunkban jelen van egy bizonyos mértékű nárcizmus a születésünktől kezdődően. Csak az nem mindegy, hogy ez a bizonyos mérték mekkora és mennyire indokolt.

A nárcisztikus személyek (szakszerűen: nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő betegek) felnagyított, grandiózus énképpel és önbecsüléssel rendelkeznek. Szebbnek, okosabbnak és általában véve sokkal fontosabbnak tartják magukat a többi embernél, mindemellett úgy vélik, hogy különleges bánásmódot és figyelmet érdemelnek. Ezen felül már-már megkövetelik a csodálatot, ám viszonozni nem akarják, aminek legfőbb oka, hogy önzőek és az empatikus képességeikkel problémáik vannak.

Freud nárcisztikus nárcizmus ego grandiózus nárcizmus sebezhető nárcizmus TED

A pszichológia a nárcizmusnak két formáját különíti el: a grandiózus és a sebezhető nárcizmust. Ezek közül a grandiózus nárcizmus az ismertebb. Az ilyen típusú személyekre jellemző az extrovertáltság, a dominancia és az állandó igény a figyelemre, nem ritkán a hatalomra. Egyértelműen stabilnak és magabiztosnak tűnnek, ami annak köszönhető, hogy extrovertáltságuk ellenére elrejtik a hibáikat, gyengeségeiket. Nem meglepő módon ez a típus gyakorta jellemző a politikusokra, sztárokra, valamint a kulturális vezetőkre is.

Ezzel szemben a sebezhető nárcizmus jellemzője, hogy az illető többnyire introvertált, csendes és visszafogott. Azonban időnként előfordul, hogy viselkedése bizonytalanná, hangulata pedig ingadozóvá válik, ami egyes esetben dühkitörésekkel jár. Emellett gyakori, hogy az ilyen személyek olyan áldozatként állítják be önmagukat, akinek különlegességét, felsőbbrendűségét környezete nem veszi észre.

A két típus részletes összehasonlítása pedig az alábbi táblázatban olvasható (forrás):

Freud nárcisztikus nárcizmus ego grandiózus nárcizmus sebezhető nárcizmus TED

Hogy mit tegyünk a nárcisztikus személyek esetében? Egyes pszichológusok szerint a legjobb stratégia, ha azonnal továbbállunk, ugyanis az ilyen személy csupán (ki)használ bennünket, és csak addig tart meg minket, amíg szüksége van ránk. Ezzel szemben mások úgy vélik – tekintettel arra, hogy az ilyen személy lehet pl. családtag vagy kolléga is –, hogy jobb megoldás, ha felvértezzük magunkat, alkalmazkodunk a helyzethez. Ezt egész egyszerűen tudjuk kivitelezni. Nem kell más, mint sok dicséret és három lépés távolság.

(Lényeges adalék a témához, hogy attól még, hogy valaki nárcisztikus vonásokat mutat, még nem feltétlen nárcisztikus személyiség (pontosabban: nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő).

(A következő részben a Facebook és nárcizmus kapcsolatáról lesz szó)

A blog követése Facebookon.

0 Tovább

Ego és boldogság, avagy mikor ült le egy őszinte beszélgetésre önmagával?

Nemrégiben volt egy beszélgetés Vekerdy Tamással. A neves pszichológus többek között arra tért ki, hogy „a gyerek őszinte, spontán, azonos önmagával és ez legnagyobb értéke gyermeki mivoltának”. Amit Vekerdy mondott, sokkal fontosabb, mint gondolnánk. Tudja, hogy miért? Gyorstalpaló az ego fogalmából és a boldogtalanságunk kulcsáról.                                                         

ego Vekerdy Tamás self id én éntudat Freud személyiség nevelés hazugság

Mit tanulhatunk a gyermekektől? – ez volt a témája a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott beszélgetésnek, amelyen az egyik vendég Vekerdy Tamás volt. Az ismert pszichológus elmondta, hogy

a gyerek őszinte, spontán, azonos önmagával és ez legnagyobb értéke gyermeki mivoltának, ami visszafojtható, de akkor megváltozik, megromlik. Eljutunk a nevelés alapvető kérdéséhez, hogy melyiket fogadjuk el: „legyél, aki vagy”, és ehhez segítek, megteremtem a környezetet és megismerlek. Nem ugyanaz mint a „csinálj amit akarsz”. Vagy ott van a másik út, a képmutatásra nevelésé, „legyél akivé én akarlak tenni”, de ez az örök harcok útja

Valamint hozzáteszi később, hogy

úgy próbálják az egyházi iskolák a gyerekeket megszólítani, hogy folyton szabályoknak kell megfelelni. Amikor a gyerekek megkapják a szabad döntés lehetőségét, és látják, hogy komolyan veszik őket, a vívódásukat, kételyüket, és így is elfogadják és szeretik őket, akkor képesek megnyílni”

Vekerdy igen közérthetően fogalmazza meg, ami felett az emberek (még a neveléstudományi szakemberek és pedagógusok is) gyakran elsiklanak. Nevezetesen az önmagunkhoz való őszinteségről, önreflexióról és önmegvalósításról van itt szó. Arról, hogy az emberek többsége folyamatosan hazudik nemcsak másoknak, hanem önmagának is (egyébként az egyik legismertebb hazugságkutató, Paul Ekman szerint egy átlagember egy beszélgetés során háromszor hazudik 10 perc alatt). Ennek következtében a többség sohasem lesz boldog, folyamatosan elégedetlen az életével. Ugyanis addig, amíg nem vagyunk képesek megteremteni a belső harmóniát, esély sincs a hosszú távú elégedettségre és boldogságra. De még mielőtt coelhoi magasságokba emelkednék, nézzük meg ennek a pszichológiai hátterét!

ego Vekerdy Tamás self id én éntudat Freud személyiség nevelés hazugság

Van egy olyan fogalmunk, hogy ego. Ez Sigmund Freud nevéhez köthető, aki emberi személyiséget három nagy rendszerre bontotta. Ezek a következőek: id (ösztön-én), ego (én), illetve szuperego (felettes én). E három rendszer egymással kölcsönhatásban irányítja a viselkedésünket.

Az id a személyiség legprimitívebb része, aminek tartalmát biológiai késztetések, ösztönök (például: éhség, szomjúság, fájdalom elkerülése, szexuális vágy) alkotják. Ennek következtében az id az ösztönök azonnali kielégítésére, az örömök azonnali megszerzésére törekszik. Például a kisgyermek rögtön szeretne élelmet kapni, amikor éhes lesz vagy nem képes még visszatartani a vizeletürítését, így bepisil.

Viszont az ösztönök nem minden esetben elégíthetőek ki azonnal. A gyermeknek várni kell míg ételt adnak neki szülei, vagy még kiér a mellékhelyiségbe, vagyis elkezdi a valóság követelményeit, 

a környezeti feltételeket is figyelembe venni. A személyiségben egy új tartomány alakul ki, az ego. ami lényegében a személyiségünk végrehajtószerve. Az ego dönti el, hogy az id mely impulzusai megfelelőek, hogy ezek hogyan, milyen cselekvés által elégíthetők ki. Ám az ego nem egyenlő velünk, csak egy részünk, attól függetlenül, hogy gyakran úgy érzékeljük, hogy mi magunk vagyunk.

A harmadik rendszer, a szuperego a társadalmi értékek és erkölcsi normák belső kivetülése, ami magában foglalja az egyén lelkiismeretét és erkölcsi felfogását is. A szuperego dönti el, hogy egy adott cselekedetünk jó vagy rossz. Ennek egyik alapja a szülői jutalmazás és büntetés. Ezek ugyanis idővel beépülnek a gyermek személyiségébe (interiorizálódnak), ezáltal külsőből belső késztetésekké válnak.

Az ösztön-én, a felettes én és a valóság között az ego tölti be a közvetítő szerepét. Csakhogy a személyiség három összetevője könnyen konfliktusba kerülhet egymással. Például amikor a szexuális vágy úrrá lesz rajtunk (id tartománya), de a társadalmi és erkölcsi normák ellenzik a kielégülést (szuperego tartomány). Ilyenkor az ego dönt. A probléma ott kezdődik, hogy az ego a legkülönfélébb módokon képes elhatárolni magát az el nem fogadható tetteitől (pl. felejtés vagy önámítás által).

Amit Vekerdy mond, hogy „a gyerek őszinte, spontán, azonos önmagával”, illetve hogy „legyél, aki vagy” azért rendkívül fontos, mert csakis úgy valósíthatjuk meg önmagunkat, ha tudatosítjuk az erősségeinket, értékeinket, ahogy a gyengeségeinket és hibánkat is. Úgy is mondhatjuk, hogy leülünk egy őszinte beszélgetésre önmagunkkal. Megfogalmazzuk a valódi problémákat és a saját szerepünket, felelősségünket ebben a történetben. Persze, ha már gyerekkorban kiölik az emberből az alapokat ehhez, akkor igen nehéz a feladat. Hogy még világosabb legyen, íme Csernus Imre előadás ugyanerről a párkapcsolatok vonatkozásában:

Jó-jó, de akkor miért van mindezzel olyan kevés ember tisztában? – merül fel a kérdés teljes joggal. Két lényeges oka van ennek. Az egyik, hogy az emberek nem tudnak az egojukról, nem is sejtik annak létezését. Nem véletlen, hiszen ott rejtőzik, ahol utoljára keresnék: önmagukban. A másik fontos dolog pedig, hogy az emberek – még ha tisztában is vannak a fentiekkel – félnek szembenézni önmagukkal, és félnek kimondani: én vagyok a felelős az életem alakulásért – legyen szó boldogtalan párkapcsolatról, utált munkáról vagy személyekről. Hiszen gondoljunk csak bele, mennyivel kényelmesebb, könnyebb elfogadni azt, ami van vagy mást okolni a történésekért. Ez érthető, nagyon is. De sajnos ez a nyílegyenes út a szürke, boldogtalan mindennapok felé.

Forrás: librarius.hu

Közelgő esemény: Beszélgetés Vekerdy Tamással (Dunaújváros)

A blog követése Facebookon.

0 Tovább

Mindenki másképp egyforma

blogavatar

Az emberek hülyék - gyakran mondjuk ezt a legkülönfélébb dolgok miatt. De mi vajon mások vagyunk-e? Mit mond a tudomány erről? A blog célja, hogy közéleti eseményeken keresztül mutassa be: a sok-sok köztünk lévő különbség ellenére, mégis milyen hasonlóak vagyunk.

Utolsó kommentek