Pár napja jelent meg egy tanulmány, amely egy amerikai kutatás azon tanulságáról számol be, hogy a férfiak félnek az okos nőktől. A kutatás már önmagban is érdekes, hát még a háttérben meghúzódó lehetséges okok.
Pár napja a The Independent honalapján jelent meg egy rövidke cikk, mely két amerikai egyetem kutatási eredményét közli. A kutatás egy nem túl vidám hírrel szolgál: a férfiak tényleg félnek az okos nőktől.
A kutatásban 105 férfi vett részt, akiknek első körben ki kellett tölteniük egy matematika és egy angol tesztet. Ezután két nőt – egy náluk jobban teljesítőt és egy náluk rosszabbul teljesítőt – kellett elképzelniük mint romantikus partnerüket, majd leírni, amit gondolnak róluk. A férfiak nagyobb részének természetesen a jobban teljesítő képzeletbeli partner kellett. Eddig tehát minden szép és jó, csakhogy:
amikor egy valóban okos, hús-vér nő lett volna a tét, a férfiak berezeltek.
Sokkal nagyobb volt azon férfiak aránya, akiknek már nem kellett a valódi okos nő. Kevésbé közeledtek felé, nem kérték el az elérhetőségét, nem hívták el randira. Persze a kutatást végzők figyelmeztetnek, hogy ebből még nem szabad messzemenő következtetéseket levonnunk. Viszont azon mindenképp érdemes elgondolkodnunk, hogy miért jöhetett ki ez az eredmény. Miért félhetnek a férfiak az okos nőktől?
A cikkben az okokról már nem esik szó, ám ez nem is baj. Legalább lehetőségünk van találgatni, persze szigorúan csak a tudomány jegyében. Az első tipp, hogy
a kutatás nem küszöbölte ki a torzító tényezőket, azaz a kapott eredmény hibádzik.
A cikkből nem derül ki, hogy a vizsgálat milyen módszertannal dolgozott, hogy védte ki az egyéni különbségekből fakadó eltéréseket, vagy hogy kik vettek részt a kutatásban. Ha például a 105 férfi többsége munkásosztálybeli, akkor nem a férfiak nem szeretik az okos nőket, hanem a kétkezi munkát végzők (ez egyébként teljesen érthető lenne, ha a szociológiai ismereteinket vesszük alapul, erről talán majd egy másik posztban). A másik lehetséges magyarázat, hogy
evolúciós okok állnak a háttérben.
Az evolúciós pszichológia az emberi viselkedés evolúciós gyökereivel foglalkozik. Az alapján próbálja megérteni az emberi személyiséget és viselkedést, hogy az egyes személyiségjegyek, milyen szelekciós előnyt jelenthettek az ember számára az evolúció során. Ez a jegy jelen esetben nem más, mint a (férfi) dominancia, ami ugyebár elemi jelentőségű egy-egy közösség férfitagjai számára. A domináns férfiből válhat vezető, ő tűnik a legalkalmasabbnak az utódnemzésre, ő képes megvédeni a nőt vagy akár a csoportot.
Persze ezek az értékek mára már más formában vannak jelen. De az kétségkívül megmaradt – még ha csak ösztönös szinten is – hogy a férfiak többsége rosszul reagál arra, ha veszélyben érzi a dominanciáját. Ez a viselkedésben sokféleképpen megnyilvánulhat, például abban, hogy a dominanciát veszélyeztető felet elkerüli a férfi. Ez jelen esetben a nő, aki habár partner lehetne, nem válik azzá, hanem sokkal inkább – még ha ez nem is tudatosul egyik félben sem – az ellenség képét ölti magára viselkedésével. Így a férfi nem a potenciális „feleségjelöltet”, hanem a potenciális veszélyforrást fogja látni.
A harmadik lehetőség, valamelyest az előzővel ellentétes magyarázat. Ez pedig nem más, mint
a szocializáció és az annak során megjelenő sztereotípiák.
A család az elsődleges szocializációs közeg, a második a kortárs csoportok, és ezeknek van a legnagyobb hatásuk a gyermek későbbi életére és fejlődésére nézve. A szocializáció során többek között különböző értékeket, mintákat és sztereotípiákat sajátítunk el. Például a fiúk a férfivá cseperedésük során szép lassan magukba építik azt a sztereotípiát, hogy a lányok hülyék, aminek az alapja valójában az, hogy sokszor másképpen gondolkoznak (ugyanúgy, ahogy a fiúk is persze).
Az ilyen és ehhez hasonló sztereotípiák elkerülhetetlenül az emberek személyiségébe épülnek, mindenki rendelkezik ilyenekkel, még ha nincs is tudatában. A probléma ott kezdődik, amikor valami vagy valaki nem illeszkedik az illető gondolati rendszerébe, nem felel meg a sztereotípiának, az elvárt viselkedésformának. Ilyenkor ugyanis ambivalencia lép fel a meglévő tudásban, a személy pedig igyekszik valahogy ezt orvosolni. Ennek lehetséges módja, hogy egyszerűen nem vesz tudomást az ambivalenciát okozó dologról. Ergo elkerüli a konfliktust, ignorálja az okos nőt. Probléma megoldva.
Természetesen még számtalan magyarázat lehetséges, ezeknél jóval hétköznapibb is. Mondhatnánk, hogy a férfiak azért félnek az okos nőktől, mert egy okos nőt nehezebb irányítani vagy becsapni. Az is biztosan sokba felmerült, hogy nem tudnak mit kezdeni egy ilyen nővel a férfiak, kevesek hozzá. Nyilván ezek is elképzelhetőek, ahogy sok más lehetséges magyarázat is, éppen ezért szép ez világ, és ezért mondhatjuk, hogy mindenki másképp egyforma.
Utolsó kommentek