Hétvégén a volt közoktatási államtitkár, Hoffmann Rózsa egy Facebook-poszttal korbácsolta fel az indulatokat. A közlemény több szempontból is felháborító, erről már többen írtak. Éppen ezért, inkább más szempontból foglalkozunk vele: megnézzük, hogy milyen érvelési hibát vét Hoffmann Rózsa.
Az Index fedezte fel (és írta át vers formába) Hoffmann Rózsa Facebook oldalán megjelenő posztját, amelyben a volt közoktatási államtitkár a mai tanítási bojkottról és a műveltség összefüggéseiről szól:
Hétfőn február 29, hiszen szökőévben vagyunk.
Azon gondolkodom, hogy vajon azok a szülők, akik nem engedik majd hétfőn iskolába a gyermeküket, vajon tudják-e, hogy nincs tanítási szünet?
És ha tudják, s mégsem engedik, vajon azt szeretnék-e, hogy a lányuk vagy fiuk majdan magyar kultúránk értékeit (mint az itt látható zalai XII. századi gyönyörű kis kápolna) becsülni tudó ifjakká váljanak, amiért meg kell dolgozniuk, avagy csekély műveltségű, befolyásolható emberekké?
Az egy dolog, hogy a közlemény vérlázító, ahogy az is, hogy egyesek nem tudják, mikor kell csöndben maradni. Az is egy dolog, hogy Rózsa néni úgy beszél a csekély műveltségről, hogy ő maga egy pár soros bejegyzésben képes két-három, csekély műveltségről és mérhetetlen ostobaságról tanúbizonyságot adó hibát véteni (erről többek között a 444.hu írt). És még az érvelésében is elkövet néhány tipikus hibát.
Az érvelési hibák olyan érvelésekben rejlő hamis állítások, magyarázatok, következtetések stb., melyek az állításban foglalt előfeltevés (premissza) igazságától függetlenül érvénytelenítik az állítást. Ezek igen gyakoriak a mindennapok során, és a legtöbb esetben átgondolatlanságból fakadnak, azonban egyes esetekben – példának okán a politikusok megnyilatkozásainál – sokszor szándékosak: segítségükkel az igazságot igyekeznek elfedni a delikvensek. Lássuk, hogy történik ez Hoffmann Rózsánál!
Az egyik érvelési hiba, ami megjelenik az idézett szövegben az a hamis okozat. Ez azt jelenti, hogy
az érvelő feltételezi, hogy két látszólag együtt járó dolog közül az egyik váltja ki a másikat (vagy legalábbis hatással van rá), miközben nem ismerteti, bizonyítja, hogy ezt miként történik.
Rózsa néni nagyon ügyesen alkalmazza ezt az eljárást, ugyanis alig-alig tűnik fel az ember számára, hogy a csekély műveltséget a mai „nem megyek iskolába”-megmozdulás okozataként tünteti fel. Még véletlenül sem az oktatási rendszer – amelyet többek között ő tett olyanná, amilyen jelen állapotában – fogyatékosságainak a következményeként.
A második érvelési hiba, amit a volt közoktatási államtitkárunk elkövet az a hamis dilemma, azaz az eset, amikor
a szóba jövő alternatívákat mesterségesen leszűkítjük, vagyis egyes alternatívák elhallgatásával egy hamis választási dilemmát állítunk fel, hogy a saját alternatíva tűnjön a legelőnyösebbnek
Vagy a kultúránk értékeit becsülni tudó ifjakká válnak fiaink és lányaink, vagy csekély műveltségű, befolyásolható emberekké. Nyilvánvaló, hogy nem csupán ez a két út kínálkozik, arról nem is beszélve, hogy a kultúránk megbecsülése nem a csekély műveltséggel és befolyásolhatósággal áll szemben. És ha már kultúra: a kultúra sosem egy konstans képződmény, hanem folyamatosan változó. Az ember egy részét készen kapja, nem módosítja, de egy részét maga is aktívan alakítja. Vagyis az, hogy mit tekintünk a kultúra részének egyrészt változik az évek, évtizedek során, másrészt eleve eltér akár egyazon családon belül is, nemhogy egy egész társadalomra nézve.
Akit érdekel a többi érvelési hibatípus is, látogasson el erre kiváló honlapra: a.te.ervelesi.hibad.hu
A blog követése Facebookon.
Utolsó kommentek