A hét vezetői hírei közé tartozott, hogy Kiss László egy csokor virág, illetve Gyárfás Tamás és Hargitai András kíséretében bocsánatot kért Takáts Zsuzsannától, akit 1961-ben erőszakolt meg két másik játékostársával. A volt úszóedző bocsánatkérési stratégiája nem éppen a legmegfelelőbb volt. Megnézzük, miért.
A magyar úszóválogatott volt szövetségi kapitánya, Kiss László 1961-ben két úszótársával megerőszakolta Takáts Zsuzsannát. 55 évvel a történtek után, Kiss végül elnézést kért egykori áldozatától. A bocsánatkérés igen bizarra sikeredett sikeredett, íme:
Kiss László öltönyben és ingben, virággal a kezében betoppant Takáts ügyvédjének irodájába, mintha csak nőnapi köszöntőre érkezne. Aztán – miután Takáts Zsuzsanna bemutatkozott – azt mondta áldozatának, hogy
„most nem a 20, hanem a 75 éves Kiss László kér bocsánatot. Az ítélet megtette a magáét”
Tekintsük el attól, hogy egyáltalán megbocsájtható-e egy ilyen undorító tett. Inkább azt nézzük meg, hogy hol hibádzik Kiss bocsánatkérése! Először is a bocsánatkérés rendkívül formális. Ez azt jelenti, hogy a bocsánatkérés aktusa hiába történik meg, érezhetően hiányzik a tett megbánása:
a külső kényszer, nem pedig a belső motiváció váltja ki a sajnálkozást.
A másik probléma, hogy alapvető elemei hiányoznak a bocsánatkérésnek. Egy korábbi posztban már tárgyaltam, hogy hogy néz ki a hatékony bocsánatkérés. Ez a következő elemeket tartalmazza:
1. Sajnálkozás kifejezése
2. Elmagyarázni, hogy mit rontottunk el
3. Felelősség elismerése
4. Megbánás tényének kinyilvánítása
5. Hiba korrigálásának felajánlása
6. Megbocsájtás kérése
Ezek közül a leglényegesebb elem a harmadik, vagyis a felelősség elismerése. Kiss László többek közt éppen ez marad el. Habár
a bocsánatkérés szóban, formálisan végbemegy, a valódi felelősségvállalás tökéletesen el van mismásolva.
Egy őszinte, talán picikét elfogadhatóbb bocsánatkérés a következőképp hangzott volna:
„Nagyon sajnálom asszonyom, hogy 20 éves koromban egy ilyen gusztustalan dolgot tettem. Egy barom voltam, erre nincs mentség. Kérem ha képes rá, fogadja el bocsánatkérésemet.”
A blog követése Facebookon.
Utolsó kommentek