A gyermek bántalmazásával kapcsolatosan számos kérdés mind a mai napig megválaszolatlan. Nem tudjuk például, hogy pontosan mi számít bántalmazásnak és mi nem, vagy hogy milyen körülmények között fordul elő leginkább a jelenség. Azonban számos dolgot biztosan tudunk a bántalmazásról, például hogy milyen (lélektani) következményekkel jár.
A gyermekek szülők általi bántalmazása az elmúlt évtizedekben vált igazán hangsúlyossá mind a köztudatban, mind a tudományban. Pedighát egyáltalán nem új keletű jelenségről van itt szó: a csecsemőgyilkosság megszokott volt már ókori görögöknél vagy kínaiknál, de később is világszerte bevett gyakorlatnak számított a gyerekek verése a szülő és a tanár részéről egyaránt.
Mi számít bántalmazásnak?
Az egyik alapvető probléma a bántalmazás tárgyalása, elemzése és vizsgálata kapcsán, hogy nem létezik egységes meghatározás a jelenségre vonatkozóan. Ez nem meglepő, hiszen a különféle társadalmakban más és más tekinthető elfogadható/elfogadhatatlan viselkedésnek a gyereknevelésben. De még egyazon társadalomban is megoszlanak a vélemények a kérdést illetően.
Hogy ne evezzünk messzi vizekre: ha csak idehaza nézzük, elfogadható-e egy-egy pofon a szülőtől némely esetben? Ha igen, mikor indokolt, mikor nem, és milyen gyakoriságtól nevezhető bántalmazásnak?
Ha tudományos szemmel nézzük, akkor tulajdonképpen ugyanehhez a kérdéshez lyukadunk ki. Skálaszerűen képzelhetjük el a bántalmazás fogalmi meghatározását. Ennek egyik végpontja a szűk értelmezés, a szándékos, életveszélyes testi erőszakot jelenti. A másik, a tág, szinte mindent magában foglaló értelmezést, amely ide sorol minden olyan cselekvést, amely nem egyeztethető össze a gyerek optimális fejlődésével.
Kiket bántalmaznak nagyobb valószínűséggel?
Ahogy a bántalmazás vagy a családon belüli erőszak fogalma homályos, úgy az sem világos, hogy hány gyereket bántalmaznak a világon. A kutatók egyetértenek abban, hogy a bántalmazások nagyobb része nem kerül napvilágra; családon belül marad. Így magát a jelenséget is nagyon nehéz felderíteni, elemezni, adatokkal alátámasztani. Van azonban néhány tényező, amely alapján nagyobb a a valószínűsége a bekövetkezésének:
1. Életkor: a 3 évesnél fiatalabb gyermekeket gyakrabban bántalmazzák
2. Rossz egészségügyi állapot: koraszülött, kis súlyú csecsemők gyakrabban ingerlékenyek, reakcióik korlátozottabb, viszont aktivitásuk nagyobbik
3. Személyiség: nagyobb veszélynek vannak kitéve az alacsony érzelmi válaszkészséggel rendelkező, ingerlékeny vagy hiperaktív gyerekek. Az elhanyagoltság szempontjából pedig a közömbös, passzív gyerekek.
4. Családi helyzet: a szegényebb családokban gyakoribb a bántalmazás
Egyesek még ide sorolják a gyerek nemét is, ám ez a kutatások értelmében egy esetben meghatározó: nemi erőszakot négyszer olyan gyakran követnek el lányok, mint fiúk ellen.
Kikből lesznek bántalmazó szülők?
Két közismert vélekedést fontos az elején cáfolni. Az egyik, hogy az ilyen személyek lelkileg sérültek. A másik, hogy ők maguk is bántalmazottak voltak gyerekkorukban. A helyzet az, hogy a bántalmazók csupán kis százaléka (kb. 10%) szenved pszichiátriai betegségben, a többség nem.
Másrészről pedig, habár igaz az, hogy akiket gyerekkorukban bántalmaztak nagyobb eséllyel válnak bántalmazókká saját gyerekükkel szemben, ám a kutatások szerint ez nagyjából egyharmada ezen illetőknek. Vagyis kétharmada a bántalmazottaknak nem bánik rosszul a saját gyermekével. Továbbá, ne felejtsük azokat az eseteket – és ebből van a több – amikor olyan szülők követnek el erőszakos cselekedeteket, akik nem éltek át ilyesmit gyerekkorukban.
Nagyobb valószínűsége a gyermekek bántalmazásának többek között, ha a család valamilyen nehézségen megy keresztül. Ez nem csupán anyagi problémákat jelent. Ide tartozik a szülők problémás, gyakori veszekedésekkel járó kapcsolata, valamelyik vagy mindkét fél alkoholproblémái, a szociális elszigeteltség vagy a túl fiatalon vállalt gyerek.
A bántalmazás (lélektani) hatásai
A bántalmazásoknak a látható fizikai jeleken túl sokszor sokkal súlyosabb következményei is vannak. A szociális, érzelmi és intellektuális negatív velejárókat kutatások sora igazolta. Ezek nagyon összetettek és szerteágazóak, a leglényegesebbek ezek közül a következőek.
A bántalmazott kisgyerekek szomorúak, félénkek és gyakran dühösek. Társas kapcsolatokat kevésbé kezdeményeznek, és az előző cikkben tárgyalt „idegenhelyzet-tesztben” szinte biztosan nem a biztonságos kötődési stílust mutatják. Mindez kihat a később életszakaszokra is. Ehhez adódik még, hogy erőszakosabbakká válnak (szülői minta, ugyebár) és egyes kognitív, szociális és érzelmi területeken jóval fejletlenebbek a kortársaknál. Többek között hajlamosabbak a depresszióra és a dühkitörésekre, kisebb az önkontroll náluk, gyengék a szociális képességeik (és kevésbé képesek mélyebb kapcsolatokat kialakítani) és az értelmi képességeik is alacsonyabbak. Ugyanez áll a a bántalmazottakon belül a szexuális erőszakot elszenvedett gyerekekre is, annyi kiegészítéssel, hogy ők gyakran korai szexuális érdeklődést tanusítanak, illetve csábítóan viselkednek.
Hogy mit lehet tenni? Több stratégiát is kidolgoztak a szakértők gyerekek bántalmazásának kezelésére és megelőzésére. A túlterhelt szülők különféle támogatásától (telefonos és személyes lelki segély, segítők kiküldése stb.) kezdve a megelőző, gyerekneveléssel kapcsolatos képzések, tanfolyamok (már tinédzserkortól például) szervezéséig. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy még mindezek ellenére is nagyon sok gyerek él át bántalmazást.
Irodalom
Cole, Michael – Cole, Sheila R. (1998): Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó, Budapest, 414–430.
A blog követése Facebookon.
Utolsó kommentek