KLIK, PÖCS, tankönyvtörvény és még sok-sok egyéb, ami a közoktatásunk színvonalának a rohamléptékű csökkenését szolgálták és szolgálják. Jöjjenek a közoktatásunk tönkretételének legfőbb állomásai!
Egy kicsit eltérek most a blog eredeti tematikájától, de erre alapos okom van. Nevezetesen az, hogy ami a mai magyar közoktatásban zajlik, tarthatatlan. És mint tudjuk, a közoktatáson múlik többek között, hogy milyen lesz a társadalmunk, ha úgy tetszik: mindenki másképp lesz-e egyforma, avagy ugyanolyan:
2012. Tankötelezettségi korhatár leszállítása
Társadalmi szempontból sokkal nagyobb károkat okoz, mint amennyit spórolhat vele a társadalom és az állam. Egyrészt azért, mert sokkal nagyobb lesz a lemorzsolódás, és a lemorzsolódó fiatalok jó eséllyel nem fognak rendelkezni a munkaerőpiac által elvárt képességekkel, ismeretekkel. Az a plusz két év némi reményt jelentett arra nézve, hogy a szakiskolákban tanulók ezeket elsajátítsák. Azaz gyengén képzett munkaerőt bocsájtunk ki, aki nem mellesleg nagy valószínűséggel nem lesz képes alkalmazkodni a munkaerő-piaci változásokhoz. Ezenkívül a korhatárcsökkentés remek munkanélküli-generáló eszköz is egyben. Egy amerikai-izraeli közgazdász, Joshua Angrist így nyilatkozott a témáról:
„A kárvallottak jellemzően nem a leggazdagabbak lesznek, viszont ezáltal biztosan kevésbé lesznek értékesek a munkaerőpiacon, kevesebbet fognak keresni, ami az egész társadalomnak ráfizetés”
2012. KLIK
A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ bevezetésénél a legfontosabb cél nyilvánvalóan a költségcsökkentés volt, ezért alapból hiánnyal indultak. Ebből a költségvetési hiányból egy-egy intézményt fenntartani képtelenség. Ráadásul a beszerzéseknél többségében hozzá nem értő személyek ülnek a székekben, az ügyintézés pedig katasztrofális. Minderről egy pályáját már elhagyó pedagógus így mesélt nekem:
„Nem tudsz vetíteni abban a teremben, pedig az óráid arra épülnek és több hónap az átfutás a bürokrácia miatt. Ezért sok tanár inkább saját pénzből megveszi a kis dolgokat (kábelek, táblafilc, kréta, stb.), hogy tudjon dolgozni. Saját költségen, és ezért is van az, hogy rá tudják mondani, hogy nincs annyi panasz a klik-re és az iskolák el vannak látva dolgokkal.”
2013. Tankönyvellátás államosítása, új tankönyvtörvény, új taneszközök
Már a 2010-es évek elején pedzegette a kormány a tankönyvellátás államosításának gondolatát, amit később meg is valósított. Felvásároltak két kiadót, illetve létrehozták – nagyjából 3 hónap alatt – a kísérleti tankönyveket. Gyakorlatilag megszüntették a többi kiadót (köztük a Mozaikot), a versenypiacot szintén. És miért? Hogy olyan tankönyvek jöjjenek létre, amelyek nemhogy tankönyvnek, még kísérleti tankönyvnek sem alkalmasak (hasonló a helyzet a több milliárdba kerülő „digitális” tananyagokkal is, amelyekre nagyjából ugyanaz áll, mint a tankönyvekre). Minderről csupán egy rövid gondolat, amelyet Szilágyi N. Sándortól még a 80-as években mondott egy konferencián, ám sajnos jelenleg is aktuális:
„Ezek a tankönyvek a mi gyerekeink elleni merényletek”
2013. Pedagógus-életpályamodell
Az egyik legnagyobb változás az életpályamodell bevezetése jelentette, ami azzal kecsegtetett, hogy „egzisztenciális biztonságot” hoz majd a pedagógusoknak, kiváltképp a pályakezdőknek. Ehhez képest egy gyakornok nem kapja meg két év után a megígért emelését, ugyanis ha megcsinálja a vizsgát, akkor a következő naptári év januárjától kap emelést. Azaz 3 év múlva. Hogy arról ne is beszéljünk, hogy a pályakezdők, ha óraadóként kezdenek (ami nem ritka), akkor ezen időszak nem számít bele a gyakorlati idejükbe.
De nem csak a pályakezdők szempontjából nézve problémás a modell. A már évtizedek óta pályán lévő tanárok sem értik, hogy miért van erre szükség, kinek jó az értelmetlen dokumentumgyártás. Gyakorlatilag az egésznek semmi értelme, különösképpen azért nem, mert valójában hazugságra épül az egész. Erről blogbejegyzésében így nyilatkozik egy tanár:
„Tanár vagyok – hazudok! Ez a dolgom! Éppen ezért portfóliót írok. Én vagyok a legszebb, a legjobb, a legokosabb. 30 évre visszamenőleg is pontosan tudom, hogy mikor, milyen órákat tartottam, hisz dokumentáltam, mert már akkor ígérték, hogy ez nekem jó lesz”
2013. Nemzeti Pedagógus Kar
Az Nemzeti Pedagógus Kar egy felülről létrehozott és irányított szervezet, amely többnyire a kormányhoz lojális pedagógusokból jött létre. Ebből nem nehéz kitalálni, hogy a fő célja nem az, hogy a pedagógusokat is bevonják a döntéshozatalba (ez csupán a látszat), hanem hogy egy széles, önálló véleménnyel rendelkező értelmiségi réteget megregulázzon. Erről egy régóta pályán lévő tanár, Tóth László a következőt mondta:
„úgy szervezték, akár az előző átkosban, Rákosi és Kádár idejében: mintha alulról kezdeményezték volna. Ez számomra azt is jelenti, hogy elvből szembehelyezkedem. A tanár nem azért viselkedik úgy, ahogy egy tanárnak kell, mert ők ott fönt megmondják.”
2015. PÖCS-ök felállítása, etikai kódex
A Pedagógus Önértékelési Csoport, amely a szerencsétlen névválasztás miatt már BECS (Belső Önértékelési Csoport) néven is fut, sokak szerint nem más, mint egy közönséges besúgórendszer. Ezen felül rengeteg papírmunkával is jár, és ha ez nem lenne elég, akkor itt van még az etikai kódex, amely szabályozni kívánja a tanár viselkedését, öltözködését, magánéletét. Mindezek ellen tiltakozva egy budaörsi gimnázium tanárai nyilatkozatot adtak ki, amiben többek között az írják, hogy:
"Jól emlékszünk az önbírálat hivatalos gyakorlását, valamint az egymás viselkedéséről szóló jelentéstételt etikai normaként kezelő korszakra, és nem vagyunk hajlandók részt venni ennek feltámasztásában"
2015. Szakképzés, szakképző iskolák átkerülése az NGM-hez
2015. július elsejétől több száz szakképző iskola került a KLIK-től az Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) fennhatósága alá, amelyek ún. szakképzési centrumok alá szerveződtek. Ennek következtében az iskolák tagintézmények, az igazgatók jobb esetben azok vezetői, rosszabb esetben munkanélküliek lettek. És nem mellesleg mai napig nincs Szervezeti és Működési Szabályzat (SzMSz). Erről egy budapesti szakközépiskola igazgatója írt levelet, amiben így fogalmaz:
„ez sem más, mint egy jó kis hatalmi játék: lebegtetjük az állást, a megélhetést, tessék igába hajtani a fejet, így lehet igazi alattvalókat gyártani.”
Mindehhez még hozzájön az elmúlt napok két vezető híre. Az egyik, hogy a pedagógusbérek késnek, ami tovább rombolja a tanárok amúgy sem túl rózsás helyzetét és hangulatát. A másik a kilencosztályos általános iskola bevezetése, amihez két megjegyzést fűznék. Először is: Szlovákiában megpróbálták, jelenleg is ez a rendszer van, és nagyjából ugyanolyan „jól teljesít”, mint a mienk.
Másodszor, amíg ilyen feltételek és körülmények között tanítanak a tanáraink és tanulnak a diákjaink, amíg rendre elmarad a kompetenciák fejlesztése a túl sok ismeretanyag miatt, amíg hozzá nem értők ülnek azokon a bizonyos helyeken, addig nem lesz változás (tökmindegy, hogy 5 vagy 15 osztályos az iskola).
(Képek forrása: hivatlanul.com és index.hu)
Utolsó kommentek