A depresszióról számos hasznos és fontos dolgot lehet hallani és olvasni, ám sokak fejében még mindig rengeteg tévhit és kérdés kering a betegség kapcsán. Miről lehet és miről nem lehet felismerni a depressziós személyeket? Mi a helyzet az antidepresszánsokkal? Hogyan segíthetünk depressziós szeretteinken? Tévhitek helyett válaszok a cikkben.
A depresszió rengeteg embert érint. Hírességek, például Micheal Phelps vagy Dwayne Johnson néhány éve tárták fel a nyilvánosság előtt, hogy ebben a betegségben szenvedtek, és hogy miként élték ezt meg. Többek között azt mesélték, hogy eleinte nem is tudták, hogy mi történik velük, csak azt érezték, hogy elment a kedvük mindentől, még az élettől is – bár erről senki sem tudott akkor. Nagyon sokszor még a közeli hozzátartozók sem veszik észre, hogy mekkora a baj, mivel nincsenek vagy kevésbé látványosak azok a bizonyos árulkodó jelek. De akkor mit lehet tenni? Miről lehet és miről nem lehet felismerni azt, aki depressziós? Mik a legnagyobb tévhitek a depresszióval kapcsolatosan? És hogyan segíthetünk annak, aki ezzel a betegséggel küzd?
Tévhitek
A depressziós egyén mindig szomorú, gondterhelt, pesszimista és nem érdekli semmi más csak a bánata – valami ilyesmi kép rajzolódik ki az emberben, ha csupán a reklámok és a laikus vélekedések alapján kíván jellemrajzot adni. Pedig
az egyik legnagyobb tévhit a depresszióval kapcsolatban, hogy az minden embernél ugyanúgy jelenik meg.
A valóság az, hogy a depressziónak (mint oly sok más betegségnek) számtalan megjelenési formája lehetséges a kóros soványságtól kezdve az állandó bosszankodáson át egészen a folyton ellenséges magatartásig. Ezen felül a depressziós személyek nagyon gyakran elrejtik valódi érzéseiket, vagyis egyáltalán nem tűnik fel egy átlagembernek, hogy valami problémájuk lehet. Sem belsőleg, sem külsőleg: érdemes az „egész nap otthoni ruhában sírdogáló és gyorskaját fogyasztó” depresszióelképzelésen is felülemelkedni.
A másik súlyos tévedés a depresszióval kapcsolatosan, hogy a megszüntetéséhez elég csupán pozitívan gondolkodni.
A depresszió egy igen összetett, idegi-testi-lelki betegség. Sokkal bonyolultabb annál, hogy annyival elintézzük: „tessék szépen az élet napos oldalát nézni”. Sőt, az ilyen jellegű segítségnyújtás inkább árt, mintsem használ – bármennyire is jó szándéktól vezérelt.
Egyrészt a depressziónak van egy folyamata, amiben komoly szerepe van a szomorú, befelé forduló szakaszoknak. Másrészt a depressziós embereknek nagyon gyakran lelkiismeret-furdalásuk is van, mert úgy érzik, nincs okuk és joguk szomorúnak lenni, hiszen látszólag minden rendben van az életükben, illetve másoknak sokkal rosszabb hozzájuk képest. Ez a fajta belső vívódás és konfliktus pedig fokozódik bennük azáltal, ha mások folyamatosan, közvetett módon az egyik oldalra reflektálnak.
Végül a depresszió kezelésével kapcsolatos tévhitekről is érdemes néhány szót ejteni. Ezek közül
valószínűleg a két legnagyobb tévhit, hogy az antidepresszánsok elveszítjük önmagunkat, a másik, hogy a depresszió kezelése egy egész életen át tart.
Nos, ami az antidepresszánsokat illeti, fontos kiemelni, hogy ez egy mentális betegség, így sokszor a gyógyszeres kezelés (a depresszió súlyosságától függően) elengedhetetlen. Másfelől a megfelelő gyógyszeres kezelés nem okoz károkat, hanem segít a gyógyulásban: az egyén önmaga irányába tanúsított szeretetét növeli. Természetesen ehhez a személyre szabott kezelésen túl az is szükséges, hogy a beteg őszintén tudjon beszélni az orvosával a felmerülő mellékhatásokról, problémákról.
A kezelés időtartamát illetően pedig elmondható, hogy nagyon változó az, hogy kinek mennyi idő szükséges a gyógyuláshoz. Ez függ a depresszió mértékétől, az egyéntől és a kezelőorvostól is. Egyes esetekben elég csupán néhány alkalom, míg másoknál évekre van szükség.
Hogyan segíthetünk?
A depresszió leküzdése korántsem egyszerű feladat, sem az érintett személynek, sem pedig a környezetében élőknek. Az egyik legnagyobb depresszióval foglalkozó nemzetközi szövetség, a The Depression and Bipolar Support Alliance 4 olyan dolgot javasol a hozzátartozóknak, melyeket sosem szabad elfelejteni a depresszióval, illetve a depresszióval küzdő hozzátartozónkkal kapcsolatban:
- A depresszió nem az Ön hibája (és nem is a szeretett személyé)
- Meggyógyítani ugyan nem tudja az érintett, de támogatni, segíteni, megpróbálni megérteni igen
- Minden depressziós személy más és más hangulati zavart él át, különböző tünetekkel
- A leghatékonyabb módja annak, hogy megtudja, hogyan segíthet a szerettén, ha direkt kérdéseket használ.
Vagyis, nagyon fontos, hogy egyfelől kellő objektivitással szemléljük a betegségben érintetteteket (beleértve magunkat is). Másfelől elengedhetetlen, hogy megfelelő támogató környezetet alakítsunk ki számukra. Ebbe általában beleértendő a szakember bevonása, mivel
a depresszió gyógyításához az átlag ember – hiába a legjobb szándék és elhatározás – nem ért: ez a pszichológusok és egészségügyi szakemberek feladata, nekik van megfelelő képesítésük és tudásuk hozzá.
Ám ennek ellenére van néhány konkrét dolog, amit megtehetünk a depresszióban szenvedő szeretteinkért, azon túl, hogy szakemberhez küldjük.
Először is megfelelő kommunikációs stratégiát választva sokat segíthetünk a depresszió leküzdésében. A megfelelő kommunikációnak két oldala van a depresszió esetében: az egyik a kerülendő, míg a másik a támogató megnyilvánulások.
Kerülendő minden olyan megnyilvánulás, ami azon alapul, azt feltételezi, hogy az illető önszántából, parancsszóra képes változtatni a helyzetén. Ilyen például a „fejezd be” vagy „hagyd abba” (a nyafogást, siránkozást stb.) vagy a „légy már boldog/vidám”. Ez ahelyett, hogy használna még tovább rontja a helyzetet. A depresszió nem egyenlő a szomorúsággal vagy a rossz kedvvel, így az érintettek nem is tudnak hirtelen változtatni.
Az előbbiekkel szemben hasznosak azonban az olyan közlések, amelyek emlékeztetik az illetőt, hogy szeretik és támogatják őt. Ilyenek az alábbi mondatok:
„Itt vagyok neked.”
„Érdekel.”
„Nem értem a fájdalmadat, de támogatlak.”
„Értékes vagy számomra.”
Végezetül még egy rendkívül lényeges dolog. Ha egy számunkra fontos személy depressziós, akkor nemcsak rá kell nagyon figyelnünk, hanem önmagunkra is. Ahhoz, hogy segítséget tudjunk nyújtani először nekünk kell rendben lennünk és stabillá válnunk.
Felhasznált források
Lindsay Mack (2017): The 5 biggest things that people get wrong about depression.
Web1: Helping a Friend or Family Member with Depression or Bipolar Disorder.
Ha szeretné megtudni, hogy Ön valójában depressziós-e, és ha igen, milyen mértékben, akkor töltse ki a korábbi cikkben megtalálható depresszió-tesztet.
Utolsó kommentek