Milyen emberek azok, akik képesek meggyilkolni ártatlan emberek százait? Fanatikus örültek? Elvetemült terroristák? Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy ugyanolyanok, mint mi? Avagy: te képes lennél megölni egy ártatlan embert?
Lassan lecseng a párizsi merényletek témája, így még éppen aktuális egy olyan bejegyzés, ami a egy kissé más szempontból közelíti meg a történteket. Kétség sem férhet hozzá, hogy ami történt az szörnyű, és semmiféle mentség nincs egy ilyen borzasztó cselekedetre. De vajon mi másképpen cselekednénk egy hasonló szituációban? Képesek lennénk-e megölni valakit? Miért tették azt, amit tettek ezek az emberek?
Ha a miértekre keressük a választ egészen a 1961-es esztendőhöz és egy régi pszichológiai kísérlethez kell visszanyúlnunk. Stanley Milgram amerikai szociálpszichológus ugyanis ekkor kezdett bele közismert kísérletsorozatába, amivel azt vizsgálta, hogy hétköznapi emberek képesek lennének-e megölni egy ártatlan embert (a kísérletről bővebben: itt). A válasz megdöbbentő:
az emberek 65%-a – habár nem közvetlen módon – képes lenne megölni egy másik embert.
No de miért?
Több tényező is szerepet játszik a történetben. Ezek közül a legfontosabb és a téma szempontjából leglényegesebb a legitimáló ideológia háttér, illetve a szociális normák megléte. Az ideológiai háttér az egyén számára egy teljesen meggyőző és elfogadható igazolás, amely legitimálja a hatalommal rendelkező személy tekintélyét és igazolja utasítása helyességét. A Milgram-féle kísérletben az ideológiai alapot a tudomány jelentette. A náci Németországban ugyanezt a fajelmélet szolgáltatta. A párizsi merénylők esetében pedig az iszlám vallás, valamint a más kultúrákkal szembeni gyűlöletkeltés (ami ugyebár a vezetőik műve).
Milgram kísérletében az alanyok önként jelentkeztek a hirdetésre, és a jelentkezéssel implicit módon bele is egyeztek a kísérletvezetővel való együttműködésbe. Ugyanez igaz a párizsi merénylőkre is, annyi különbséggel, hogy az ő esetükben sajnos ez nem csupán egy kísérlet volt. Az önkéntesség és az együttműködésbe való beleegyezés egy igen erős szociális norma. A kísérletből való kilépéssel viszont az alanynak el kellene viselni azt a bűntudatot, zavart, ami abból a hibából származik, hogy egyáltalán elkezdte a kísérletet. Ugyanígy a terroristáknak is hasonló következményekkel kell számolniuk (továbbá jó eséllyel vagy kirekesztenék vagy meggyilkolnák őket). Erős szégyenérzet, megvetettség, amiért nem teljesítették a vezetők és az ideológia által szentnek tartott célt.
Ha mindezekbe belegondolunk, már nem is olyan nehéz megértenünk, hogy miért történhetett meg az, ami. Azt is látnunk kell, hogy jó eséllyel mi is képesek lennénk olyan szörnyűségek elkövetésére, mint a náci tisztek vagy épp az Iszlám Állam merénylői. Könnyű a személyeket befolyásolni, főleg ha megfelelő ideológiát is gyártunk hozzá, amit a célszemélyekbe sulykolunk a gyerekkoruktól kezdve.
Félreértés ne essék. Ez nem felmentés.
Ilyen borzalmakra nincs mentség, a bűn – attól még, hogy ismerjük a pszichológiai hátterét – ugyanúgy bűn marad. De talán ha jobban megismerjük az események miértjét, kevésbé leszünk hajlamosak más hatásokra, más helyzetekben, hasonló szörnyűségek elkövetésére.
Utolsó kommentek