Hogyan ismerhető fel a munkamánia és miben különbözik a magas teljesítménytől?

Gyakran gondol arra, hogy hogyan lehetne több időt teremtenie a munkájának? Esetleg előnyben részesíti a munkáját a szabadidős tevékenységekkel, kikapcsolódási lehetőségekkel szemben? Ha igen, akkor könnyen elképzelhető, hogy ön is munkamániás. Hogy ez mit is jelent pontosan, illetve hogyan lehet felismerni, valamint hogy mivel nem szabad összekeverni, kiderül a cikkből.

munka munkasprint munkamánia pszichológia stressz életmód

Napjainkra a munkamánia (az angolban kreatívan csak workaholic) egy igen gyakori függőség. Sőt egyes szakértők szerint egyenesen betegség, aminek következményei nemcsak lelki, hanem testi síkon is jelentkezhetnek. De mit is jelent pontosan a munkamánia és hogyan ismerhető fel?

Ahogy a legtöbb tudományos fogalomnak, úgy a munkamániának is többféle értelmezése lehetséges. Az egyes meghatározásokban azonban közös, hogy a munka szembekerül a személyes kapcsolatainkkal (l. család, párkapcsolat, barátok), szabadidős tevékenységeinkkel, valamint az egészségi állapotunkkal. Vagyis

munkamániának tekintjük azt a függőségi állapotot, amikor az egyén túlságosan erős munkamotivációval rendelkezik és túlságosan sok energiát fektet a munkájába, mindezt a szociális és családi kapcsolatinak, szabadidős tevékenységeinek, valamint egészségének a rovására.

munka munkasprint munkamánia pszichológia stressz életmódHabár a fentiekből látszik, hogy a munkamánia kedvezőtlenül hat az ember életére, mégis sokan vélik úgy, hogy alapvetően nincs vele semmi gond. Ennek egyik legfőbb oka, hogy sokan összekeverik a munkamániát a magas teljesítményű munkavégzéssel. Ám a kettő gyökeresen különbözik egymástól, ugyanis

míg a magas teljesítményű munkavégzés egy egészségesen fenntartható, inspiratív és boldogságérzettel párosuló út, addig a munkamánia ennek ellentettje, ami végül kiégéshez és súlyos fizikai panaszokhoz vezet.

Ha mindezt az egyén szintjén vizsgáljuk, akkor három elemi különbség van a munkamániás személy és a magas teljesítményű munkavégző között:

1. A magas teljesítményű munkavégző tisztában van a saját értékeivel, míg a munkamániásnak mások (pl. főnök, kollégák, kliensek) határozzák meg az értékeit

2. A magas teljesítményű munkavégző 100%-ot ad bele jó időben, a munkamániás 110%-ot mindig, azaz mindkettő hatékony, csak az utóbbi nem gazdaságos a legtöbb szempontból

3. A magas teljesítményű munkavégző eléri az eredményeket, a munkamániás el van foglalva (vagy azt a látszatot kelti) velük

munka munkasprint munkamánia pszichológia stressz életmód

Ugyan a különbség a két típus között egészen nyilvánvaló, ám sokan mégsem ismerik fel, hogy munkamániában szenvednek. Vagy egész egyszerűen nem akarják felismerni, aminek több oka is lehet, de az egyik leggyakoribb, hogy az illető a munkába menekül, azzal kompenzál az élet egyéb területiről hiányzó dolgokat (pl. párkapcsolati boldogságot, önbecsülést). Bárhogy is legyen, ha Ön kíváncsi rá, hogy munkamániás-e, akkor kétféle módszert is kipróbálhat ennek kiderítésére.

Az egyik a közismert amerikai (tévés) pszichológus, Philip McGraw (Dr. Phil) által javasolt listázás, aminek lényege, hogy

1. Írjunk egy listát – de őszintén – magunknak arról, hogy mik a legfontosabb dolgok az életünkben. Ha egy egészséges listát írtunk, akkor olyan dolgok szerepelnek a sor elején, mint például a család, egészség, szabadidős tevékenységek, a végén pedig a munka és az ahhoz köthető dolgok.
2. Most fordítsuk meg a listát!
3. Ha az inverz lista pontosabban tükrözi azt, hogy hol és mivel/kivel töltjük el az időnket, mint az eredeti, akkor jó eséllyel munkamániások vagyunk.

munka munkasprint munkamánia pszichológia stressz életmód

A másik lehetséges módszer a munkamánia felismerésére egy norvég kutatásból származik. Ebben a kutatók a munkamániát egy „munkafüggőségi skála” segítségével határozták meg. A vizsgálatban részt vevő személyeknek hét, tulajdonképpen tünetet kellett 1-től 5-ig (1: soha, 2: ritkán, 3: néha, 4: gyakran, 5: mindig) értékelniük. Ezek a következők voltak (ha kíváncsi, osztályozza Ön is ezeket):

  1. Milyen gyakran gondolsz arra, hogy hogyan tudnál több időt felszabadítani a munkának?
  2. Milyen gyakran dolgozol sokkal többet, mint azt korábban tervezted?
  3. Szoktál azért dolgozni, hogy kevésbé érezz bűntudatot, kevésbé szorongjál, illetve ne érezd magadat tehetetlennek vagy depressziósnak?
  4. Előfordul, hogy azt mondják, kevesebbet kéne dolgoznod, de te nem fogadod meg a tanácsot?
  5. Stresszelsz, ha eltiltanak a munkától?
  6. Előnyben részesíted a munkát a hobbiddal, szabadidős tevékenységeiddel és a testmozgással szemben?
  7. Annyit dolgozol, hogy annak már rossz hatása van az egészségedre?

Aki a hétből legalább négy kérdésre 4-est vagy 5-öst adott, az munkamániásnak számít a vizsgálatot végző szakemberek szerint. Ez a norvégok 8,3%-ra volt jellemző, azaz nagyjából minden 12. személy. Ez az arány nálunk valószínűleg sokkal rosszabb. És talán a legfőbb gond, hogy az érintettek nem veszik komolyan a függőséket, hiszen a társadalmi megítélése a munkamániának jóval kedvezőbb, mint a legtöbb függőségé. Pedig nem véletlen az angol workaholic megnevezés, hiszen az egyén szempontjából a munkamánia végső soron ugyanolyan problémákhoz vezet, mint az alkoholizmus.
 

A blog követése Facebookon.

0 Tovább

Mi az a nyelvi erőszak?

Az erőszaknak sokféle megjelenési formája létezik. Ezek közül az egyik legérdekesebb a verbális vagy nyelvi erőszak. Mi az a nyelvi erőszak és hogyan valósulhat meg? A káromkodás nyelvi erőszak? Mi a különbség a férfiak és nők között a témában? És az egyes kultúrák között? Általános ismeretterjesztő egy mindenki számára ismert, ám kevésbé tudatosított erőszakformáról.   

pszichológia élet életmód ember tudomány közélet arc arculat nyelv erószak nyelvi agresszió nyelvészet kommunikáció erőszak

Kép forrása: http://www.adforum.com/

(Először is egy rövid magyarázat a témát, illetve a blog előző havi szünetelését illetően. A kihagyás oka a disszertációírás volt, ahogy a téma alapja is - részben. Nyelvi diszkriminációval foglalkozom, ennek kutatása során többek között a nyelvi agresszióval kapcsolatosan is olvastam néhány tanulmányt az elmúlt hónapokban. A versenykiírást látva pedig jó ötletnek tűnik kamatoztatni ezen ismereteket.)

Az agresszió és erőszak kutatásával sok-sok tudományterület foglalkozik a pszichológiától kezdve az etológiáig. A nyelvészet sem kivétel ez alól, jóllehet itt elsősorban a verbális úton megjelenő agresszió képezheti a vizsgálódások tárgyát. A probléma csak az, hogy a nyelvi agresszió körülhatárolása közel sem olyan egyszerű feladat, mint pl. a szociálpszichológiai értelemben vett erőszaké.

pszichológia élet életmód ember tudomány közélet arc arculat nyelv erószak nyelvi agresszió nyelvészet kommunikáció erőszak

A nyelvi erőszak általános meghatározás szerint

olyan szóbeli viselkedésforma, melynek során a beszélő szándéka az, hogy a megnyilatkozása tartalmával és/vagy minőségével (pl. hangerő, stílus) egy másik személyt bántalmazzon, szidalmazzon, megsértsen.

Ez persze már ősidők óta jelen van az ember hétköznapjaiban. A különböző érzelmek (pl. a harag, düh, de akár az öröm is) vagy épp a tehetetlenség nyelvi síkra történő átültetése is ily módon jelenik meg. Csakhogy a káromkodás vagy a durvább stílus még nem feltétlen tekinthető nyelvi erőszaknak. Ennek oka, hogy

a nyelvnek különböző funkciói vannak és a különböző szituációkban ezek a funkciók más-más súllyal bírnak.

Például. Ha valaki rácsap a kezére egy kalapáccsal, akkor az gyakran káromkodáshoz vezet, de az illetőnek nem állt szándékában mások sértegetése. Vagy: egyes káromkodások egy-egy társaságban, csoportban a csoportidentitás kifejezőeszközei, nincs bántalmazó vagy sértő szerepük.

pszichológia élet életmód ember tudomány közélet arc arculat nyelv erószak nyelvi agresszió nyelvészet kommunikáció erőszak

Vagyis az egyik feltétele a nyelvi erőszaknak, hogy ugyanúgy sérülést okozzon a bántalmazott félben, mint a fizikai erőszak. Természetesen ez esetben nem testi, hanem lelki sérülés lesz a kimenetel – ám ettől még ugyanúgy fájdalommal jár (sokszor még nagyobbal is, mint a fizikai erőszak). Így mondhatjuk, hogy a nyelvi erőszak éppúgy elítélendő, mint bármely más erőszakforma, vagy ahogy a témával foglalkozó egyik kutató fogalmaz:

„a másik ember lelki terrorizálása, önmagáról alkotott képének verbális megsemmisítése, önértékelése alapjául szolgáló vonatkozásainak és attribútumainak (pl. szerelmi és családi kapcsolatok, vallás, etnikai eredet) szisztematikus negatív verbalizálása pszichikai bántalmazásnak minősül”

pszichológia élet életmód ember tudomány közélet arc arculat nyelv erószak nyelvi agresszió nyelvészet kommunikáció erőszak

A verbális agresszió számos formában megjelenhet. Egyrészt alapvetően a közlés tényleges tartalmában, valamint a közlés módjában: abban amit mondunk és ahogy mondjuk. Másrészt, lehet ez az agresszió direkt és indirekt. Direkt agresszió például a csúfolás, a beszólás, minősítés, káromkodás. Indirekt ezzel szemben például a hazugság, a rágalmazás vagy a rosszindulatú pletyka. Ezek azért is nagyon problémásak, mert sokszor nem is tekintjük erőszaknak, hogy verbális agresszió áldozatává vált az illető.

Egyes kutatók elkülönítik még a verbális agresszió passzív és aktív változatát. Az előbbi azt jelöli, amikor a kommunikációban részt vevő felek egyike nem válaszol, megtagadja a válaszadást, ezzel szándékosan okozva sérülést a másiknak (aktív változat nyilván minden egyéb).

Ezzel függ össze Erving Goffman szociológus arc vagy arculat fogalma. Az arculat az ő szociálpszichológiai értelmezésében az az énkép, amit a beszélők magukról mások felé szeretnének közvetíteni. Ennek fenntartására folyamatosan figyelni kell, mivel az arculat sérülékeny, rombolható (és egyben vissza is építhető). Ez a rombolhatóság a nyelvi erőszak által nagyon gyakran meg is valósul – ezt hívják arculatromboló tevékenységnek.

pszichológia élet életmód ember tudomány közélet arc arculat nyelv erószak nyelvi agresszió nyelvészet kommunikáció erőszak

Végezetül érdemes kitérni az egyes emberek és embercsoportok közötti különbségekre. Általánosságban az emberiség egészére jellemző a nyelvi agresszió, erőszak, ám lényeges eltérések mutatkoznak kultúránként, társadalmanként, társadalmi csoportonként, és így tovább. Például több (néprajz)kutató szerint a dél-amerikai yanomamók a legagresszívebbek, míg az afrikai busmanok a legkevésbé azok. Az egyes társadalmi csoportok közül a leggyakoribb a nyelv erőszak előfordulása: a fiatalok körében, a katonaságnál és a börtönben

Közismert továbbá, hogy a férfiak többet élnek a nyelvi agresszióval, mint a nők, és másként is viszonyulnak a káromkodáshoz. Azonban ez nem igaz minden társadalomra: például Madagaszkáron a nők beszéde tartalmaz több erőszakos megnyilvánulást. És ne feledjük, hogy a rosszindulatú pletykálkodás és a hírbehozás szintén a nők beszédére jellemzőbb, akárcsak a passzív agresszió. Ezzel kapcsolatban pedig az a legérdekesebb, hogy a kutatások tanulságai szerint a nők az említett nyelvierőszak-formákat nem a férfiakkal folytatott beszélgetésük során alkalmazzák gyakrabban, hanem más nőkkel szemben.

Idézet forrása:
Kegyesné Szekeres Erika 2008: Verbális agresszió és nemi sztereotípiák. In: Zimányi Árpád (szerk.) Az agressziókutatásról interdiszciplináris keretben. Eger, EKF Líceum Kiadó, 61–90.

A blog követése Facebookon.

8 Tovább

Mindenki másképp egyforma

blogavatar

Az emberek hülyék - gyakran mondjuk ezt a legkülönfélébb dolgok miatt. De mi vajon mások vagyunk-e? Mit mond a tudomány erről? A blog célja, hogy közéleti eseményeken keresztül mutassa be: a sok-sok köztünk lévő különbség ellenére, mégis milyen hasonlóak vagyunk.

Utolsó kommentek