Gyakran gondol arra, hogy hogyan lehetne több időt teremtenie a munkájának? Esetleg előnyben részesíti a munkáját a szabadidős tevékenységekkel, kikapcsolódási lehetőségekkel szemben? Ha igen, akkor könnyen elképzelhető, hogy ön is munkamániás. Hogy ez mit is jelent pontosan, illetve hogyan lehet felismerni, valamint hogy mivel nem szabad összekeverni, kiderül a cikkből.
Napjainkra a munkamánia (az angolban kreatívan csak workaholic) egy igen gyakori függőség. Sőt egyes szakértők szerint egyenesen betegség, aminek következményei nemcsak lelki, hanem testi síkon is jelentkezhetnek. De mit is jelent pontosan a munkamánia és hogyan ismerhető fel?
Ahogy a legtöbb tudományos fogalomnak, úgy a munkamániának is többféle értelmezése lehetséges. Az egyes meghatározásokban azonban közös, hogy a munka szembekerül a személyes kapcsolatainkkal (l. család, párkapcsolat, barátok), szabadidős tevékenységeinkkel, valamint az egészségi állapotunkkal. Vagyis
munkamániának tekintjük azt a függőségi állapotot, amikor az egyén túlságosan erős munkamotivációval rendelkezik és túlságosan sok energiát fektet a munkájába, mindezt a szociális és családi kapcsolatinak, szabadidős tevékenységeinek, valamint egészségének a rovására.
Habár a fentiekből látszik, hogy a munkamánia kedvezőtlenül hat az ember életére, mégis sokan vélik úgy, hogy alapvetően nincs vele semmi gond. Ennek egyik legfőbb oka, hogy sokan összekeverik a munkamániát a magas teljesítményű munkavégzéssel. Ám a kettő gyökeresen különbözik egymástól, ugyanis
míg a magas teljesítményű munkavégzés egy egészségesen fenntartható, inspiratív és boldogságérzettel párosuló út, addig a munkamánia ennek ellentettje, ami végül kiégéshez és súlyos fizikai panaszokhoz vezet.
Ha mindezt az egyén szintjén vizsgáljuk, akkor három elemi különbség van a munkamániás személy és a magas teljesítményű munkavégző között:
1. A magas teljesítményű munkavégző tisztában van a saját értékeivel, míg a munkamániásnak mások (pl. főnök, kollégák, kliensek) határozzák meg az értékeit
2. A magas teljesítményű munkavégző 100%-ot ad bele jó időben, a munkamániás 110%-ot mindig, azaz mindkettő hatékony, csak az utóbbi nem gazdaságos a legtöbb szempontból
3. A magas teljesítményű munkavégző eléri az eredményeket, a munkamániás el van foglalva (vagy azt a látszatot kelti) velük
Ugyan a különbség a két típus között egészen nyilvánvaló, ám sokan mégsem ismerik fel, hogy munkamániában szenvednek. Vagy egész egyszerűen nem akarják felismerni, aminek több oka is lehet, de az egyik leggyakoribb, hogy az illető a munkába menekül, azzal kompenzál az élet egyéb területiről hiányzó dolgokat (pl. párkapcsolati boldogságot, önbecsülést). Bárhogy is legyen, ha Ön kíváncsi rá, hogy munkamániás-e, akkor kétféle módszert is kipróbálhat ennek kiderítésére.
Az egyik a közismert amerikai (tévés) pszichológus, Philip McGraw (Dr. Phil) által javasolt listázás, aminek lényege, hogy
1. Írjunk egy listát – de őszintén – magunknak arról, hogy mik a legfontosabb dolgok az életünkben. Ha egy egészséges listát írtunk, akkor olyan dolgok szerepelnek a sor elején, mint például a család, egészség, szabadidős tevékenységek, a végén pedig a munka és az ahhoz köthető dolgok.
2. Most fordítsuk meg a listát!
3. Ha az inverz lista pontosabban tükrözi azt, hogy hol és mivel/kivel töltjük el az időnket, mint az eredeti, akkor jó eséllyel munkamániások vagyunk.
A másik lehetséges módszer a munkamánia felismerésére egy norvég kutatásból származik. Ebben a kutatók a munkamániát egy „munkafüggőségi skála” segítségével határozták meg. A vizsgálatban részt vevő személyeknek hét, tulajdonképpen tünetet kellett 1-től 5-ig (1: soha, 2: ritkán, 3: néha, 4: gyakran, 5: mindig) értékelniük. Ezek a következők voltak (ha kíváncsi, osztályozza Ön is ezeket):
- Milyen gyakran gondolsz arra, hogy hogyan tudnál több időt felszabadítani a munkának?
- Milyen gyakran dolgozol sokkal többet, mint azt korábban tervezted?
- Szoktál azért dolgozni, hogy kevésbé érezz bűntudatot, kevésbé szorongjál, illetve ne érezd magadat tehetetlennek vagy depressziósnak?
- Előfordul, hogy azt mondják, kevesebbet kéne dolgoznod, de te nem fogadod meg a tanácsot?
- Stresszelsz, ha eltiltanak a munkától?
- Előnyben részesíted a munkát a hobbiddal, szabadidős tevékenységeiddel és a testmozgással szemben?
- Annyit dolgozol, hogy annak már rossz hatása van az egészségedre?
Aki a hétből legalább négy kérdésre 4-est vagy 5-öst adott, az munkamániásnak számít a vizsgálatot végző szakemberek szerint. Ez a norvégok 8,3%-ra volt jellemző, azaz nagyjából minden 12. személy. Ez az arány nálunk valószínűleg sokkal rosszabb. És talán a legfőbb gond, hogy az érintettek nem veszik komolyan a függőséket, hiszen a társadalmi megítélése a munkamániának jóval kedvezőbb, mint a legtöbb függőségé. Pedig nem véletlen az angol workaholic megnevezés, hiszen az egyén szempontjából a munkamánia végső soron ugyanolyan problémákhoz vezet, mint az alkoholizmus.
A blog követése Facebookon.
Utolsó kommentek