Mi befolyásolja jobban az egyén fejlődését: a gének vagy a (családi) környezet? Az árvaházi gyermekek milyen felnőttekké válnak? Mi történik velük, ha változtatunk a környezetükön? Mennyit ér egy szerető család? Cikksorozat a család egyéni fejlődésben betöltött szerepéről, funkcióiról és mindenféle érdekességekről a családdal kapcsolatban.
Az elsődleges szocializációs közeg a család, így nem meglepő, ha azt mondjuk, hogy az, hogy milyen családba születünk, az egész életünkre kihatással van. Szülői mintákat követünk és adunk tovább, kulturális elemeket sajátítunk el, megtanulunk beszélni, konfliktusokat kezelni és számos más dolgot. Ha hiányzik az egyik szülő a családból vagy nem megfelelő a kapcsolatunk valamelyik szülővel, esetleg nem kapunk elég törődést tőle, tőlük, az a későbbi kapcsolatainkra és személyiségünkre is kihat. De akkor mi a helyzet az öröklött tulajdonságainkkal? Vajon mennyire meghatározó a családi környezet a génekkel szemben? Melyik a fontosabb? A cikksorozat első részében erre keressük a választ.
Egyéni különbségek, egyéni hasonlóságok
Az emberek bizonyos szempontból ugyanolyanok, mint az összes többi ember, más szempontból olyanok, mint csak néhányan az emberek közül, és persze vannak olyan jellemzők, amikben senkire sem hasonlítanak. Mindenki másképp egyforma, azt is mondhatnánk. Az alapvető kérdés az, hogy az öröklött gének vagy a környezetünk miatt különbözünk egymástól?
Ha a baba sokat sír vagy épp kevésbé reagál a környezeti ingerekre, akkor indokolhatjuk azzal, hogy ő ilyen személyiség, ezt örökölte, de azzal is magyarázhatjuk, hogy az anya szorongása, a nem megfelelő kötődése hat vissza rá. Ha egy gyermek túlsúlyos, állhat a háttérben örökletes elhízási hajlam, de lehetséges, hogy egész egyszerűen csak a szülei által összeállított étrend nem megfelelő. A példák sorát a végtelenségig lehetne folytatni.
A tudomány jelen állása szerint a gének és a (családi) környezet, azaz az öröklött és tanult dolgok nagyjából azonos mértékben befolyásolják az ember fejlődését, cselekvését, azaz a későbbi életét.
Az ember pszichológiai jellemzőinek stabilitása tehát éppannyira függ a családi környezet stabilitásától, mint a genetikai felépítéstől. Az elmúlt néhány évtizedben több kutatás is igazolta ezt. Azok a kutatások például, amelyek árvaházi gyerekeket vizsgáltak, azt találták, hogy a csecsemőkortól serdülőkorig csak minimális gondozást nyújtó árvaházakban felnövő egyének fásultak és alacsony intelligenciájúak. Továbbá nagyobb eséllyel lesznek nehézségeik értelmi és érzelmi szempontból egyaránt.
Öröklött és tanult magatartásformák
Amint az a fentiekből látszik, az ember viselkedésének, cselekvéseinek egy része öröklött, míg másik részük tanult alapokon nyugszik. A fiziológiai reflexek – úgymint a nyelési, légzési vagy pislogó reflex – minden egészséges embernél megtalálhatóak (hiányuk valamilyen betegségre utal). Ezek már a születésünktől kezdődően jelen vannak életünkben: ezek irányítják a mozgásunkat, a létszükségletek (pl. légzés, táplálkozás) kielégítését, a környezettel való kommunikációt.
Ám nem csupán öröklött jellemzőkből épül fel személyiségünk. Sok-sok tanult elem is beépül az évek előrehaladtával viselkedésünkbe a különféle tapasztalatok, minket érő ingerek hatására. Vagyis a környezet, különösen az elsődleges szocializációs közeg, a család nagyon lényeges szereppel bír a
fejlődésben. Ezt a legkülönfélébb vizsgálatokkal támasztották alá a kutatók, a tanuláselméletektől (pl. klasszikus és operáns kondicionálás, belátásos tanulás, szociális tanulás) kezdődően egészen az ikervizsgálatokig.
Ez egyik legismertebb a családi környezet hatását bemutató kutatások közül Bowlby vizsgálata, amely az egyes kötődéstípusokat kívánta feltárni. Az ún. „idegen helyzet teszt” során az anya és gyermeke megjelenik a laboratóriumban, amely egy játékokkal berendezett szobát jelent esetünkben. A gyermek itt néhány percet tölt az anyával, egy idegennel, majd egyedül. Az egyes szakaszokban produkált viselkedésből, reakciókból nagy biztonsággal megállapítható a kötődés típusa, ami egy meglehetősen állandó személyiségjegy.
Bowlby három altípusát különítette el a kötődésnek:
A) aggodalmas-elkerülő
A gyermek a megközelítés-eltávolodás konfliktust mutatja. A visszatérő anya elé szalad, majd megtorpan. Az ebbe a típusba sorolt gyerekek dühösek, ám ez nem az anya felé irányul.
B) biztonságosan kötődő
A gyermek az anyát biztonsági alapként használja a környezet felderítése során. Ha az anya eltávozik, nem vagy kevesebbet sír, mint a többi típus, illetve a visszatérő anyát örömmel és azonnal üdvözli.
C) aggodalmas-ellenálló
Az A-típushoz hasonlóan ez a gyermek is erőteljes belső konfliktusokat él át. Ám nem kerüli az anyját, épp ellenkezőleg: csüng rajta és ellenáll, ha az anyja a játékok felé terelné őt és figyelmét.
Bár az alapvető ösztönt a kötődő kapcsolatok kialakítására biológiai folyamatok hozzák létre, a gyerekek szüleikkel, gondozóikkal kialakított kapcsolatait személyes élményeik, tanult dolgok formálják. Az egyes típusok közötti különbségek nem csupán a kísérlet során jelentkeznek. Részei a mindennapoknak is, valamint a későbbi felnőttkori kapcsolatokban is fellelhetőek a nyomai, sőt egyes kutatók szerint a párkapcsolatainkban is pontosan ezeket a mintákat követjük. De vajon mi kell ahhoz, hogy a gyermek fejlődése megfelelő, egészséges legyen?
Az egészséges fejlődést eredményező és gátló tényezők
Jó néhány tényező van, ami szükséges ahhoz, hogy a család helyesen töltse be az egészséges fejlődést elősegítő funkcióját. Ezek közül a legfontosabbak a következőek:
- Nyújtsa a biológiai gondozás feltételeit
- Biztonságot nyújtson
- Szülő hatékony perszonális mintát nyújtson (mintaadás – modellnyújtás)
- Szülők közötti összehangoltság a nevelés kérdéseiben, szülők kiegyensúlyozott kapcsolata
- Szülők fejlesszék önmagukat a nevelés-lélektani ismereteik terén
- Nevelés meleg-engedékeny környezetben történjen a nevelés
- A szülők ne támasszanak gyermekükkel szemben elérhetetlen elvárásokat
- Pozitív énképet formáljanak, ne csak kritizálják a gyermeküket
- Dicséret esetében mindig az adott teljesítményt értékeljék, ne általánosságokat mondjanak
- Elsőssegítség serdülőkor után a leválás folyamatát
Az egészséges fejlődést gátló tényezők nyilvánvalóan ezek ellentétei. Ezek közül klasszikus esetek a szélsőséges nevelői magatartásformák:
- Túlzott kényeztetés (nem edződik a gyerek a valós életre)
- Túlzott keménység és szigor (nem tud a gyerekben a szeretet kifejlődni, nem fogad el másokat)
- Hideg-engedékeny (érzelmi szeretet kifejezésének a hiánya, helyette a negatívakat fejti ki – rideg agresszív lesz a gyermek)
- Hideg-korlátozó (negatív érzelmi viszonyulás, nem ritkán testi bántalmazások és/vagy szülők azt mondják magukról, hogy feláldozták az életüket a gyermekükért, aki hálátlan velük szemben, gyerekben szorongás, bűntudat keletkezik ennek hatására)
- Meleg-korlátozó (túlszerető, túlvédő, a gyerek nem nyilváníthatja ki ellenérzéseit, ezért befeléforduló lesz)
A cikksorozat következő részében a család és az iskola kapcsolatáról lesz szó.
A blog követése Facebookon.
Utolsó kommentek