Ne sugalljuk azt, hogy a tanulás szórakozás, mert az élet sem az? Nincs értelme az élményközpontú tanulásnak a magyar közoktatásban? Legyen az iskola szenvedés, ha már az élet is az? Balázs Géza egy előadásának rövid részlete került fel az internetre. Van baj, nem is kicsi, pláne, hogy ez az ember igen nagy befolyással bír. Remélhetőleg pedagógiai kérdésekben kevésbé, mint nyelvészetiekben.
Az élményalapú pedagógiáról fogalmazott meg elég markáns véleményt Balázs Géza, ami két napja került fel az internetre (egy kiváló nyelvész, Kálmán László jóvoltából). Íme:
Nehéz szavakat találni. A felvételből két dolog tűnik ki világosan, egyrészt a stílusnak, másrészt a tartalomnak köszönhetően:
1. Balázs Géza az élményalapú pedagógiától elborzad, mert a tanulás nem szórakozás, ahogy az élet sem az.
2. Balázs Géza az élményalapú pedagógiától különösen elborzad, ha az nyelvtanórán jelentkezik.
Tehát B.G. szerint a tanulásnak nem szabad szórakoztatónak vagy játékosnak lennie, mert hiszen az élet sem az! Értik, ugye? Ha az élet kínlódás és szenvedés, akkor erre készítsen fel az oktatás is, és hát mi ennek a legjobb módja? Természetesen, ha a tanulás is kínlódás és szenvedés.
Hol hibádzik B.G. gondolatmenete? Egyfelől azt mondja, ne sugalljuk azt, hogy a tanulás szórakozás, mert az élet sem az. Na már most, azért mert az élet nem szórakozás, attól még a tanulás lehet az, a kettő között ilyen vonatkozásban nincs kapcsolat, és egyébként is: az élet nehézségeire, kihívásaira játékosan is fel lehet készíteni a diákokat. Különösképpen, ha belegondolunk abba az elsőre csak kevesek számára szembeszökő dolgoba, hogy: ők bizony gyerekek. (Arról nem is beszélve, hogy az életnek csak egy része tartozik a „nem szórakozás” Balázs-féle kategóriájába).
Másfelől érdemes elgondolkoznunk az állítás azon aspektusán, hogy B.G. ezzel tulajdonképpen az életre szeretné felkészíteni a gyerekeket. Ez nem egy rossz ötlet, már pár száz éve is megfogalmazódott néhányakban. No de az lenne a legjobb módja ennek, hogy ha az élet idehaza egy kínlódás, akkor az iskolai is legyen az? Ez nagyjából olyan, mintha úgy készítenénk és világosítanánk fel a gyerekeinket az erőszakos cselekményekre, cselekményekről, hogy jól megverjük őket, vagy elvesszük az értékeiket.
Az meg csak hab a tortán, hogy épp a nyelvtanóra szórakoztatóvá tételén akad fenn a nyelvművelő úr. Tudniillik a nyelvtan az egyik, ha nem a legkevésbé kedvelt tárgy ma Magyarországon. Miért? Éppen azért, mert a legkevésbé szórakoztat, távol áll a gyerekektől, mivel rengeteg elvont szabályt kell megtanulniuk, ahelyett, hogy játékos formába öntve – merthát a nyelvészeti dolgokkal elég sok ilyet lehet (l. pl. szituációs gyakorlatok a stílusnál, különböző szövegek átírása, reklámszöveg készítése, internetes kommunikáció és a helyesírás összekapcsolása) – tanulnának. A grammatikai szabályok magoltatása helyett a kommunikációt kellene a középpontba állítani, már csak azért is, mert jóval több haszna van, mint az előbbinek. És ha ilyen irányba tolódna a nyelvtanóra, az minden kétséget kizáróan sokkal élményalapúbbá tenné az egészet – ez azonban B.G. szerint nem jó irány.
Zárásképp. Nem az a baj, hogy Balázs Géza hülyeségeket beszél (nyelvészettel és pedagógiával kapcsolatban egyaránt). A baj az, hogy olyan pozícióból teszi mindezt, amiben semmi keresnivalója: egy ennyire tudománytalan és társadalmi szempontból káros nézeteket valló embernek nem lenne szabad például a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának, az ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszékének vagy a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport és a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda elnökének lennie (csak, hogy néhányat említsek). Azért nem, mert amit a Balázs Géza-félék képviselnek – amellett, hogy pedagógiailag és nyelvészetileg elképesztően tudománytalan és elavult – hihetetlenül káros a társadalom egészére nézve, ugyanis a társadalmi különbségek és egyenlőtlenségek növekedését legitimálja. Ehhez pedig kap egy intézményi hátteret iszonyú anyagi támogatással, ami nemcsak, hogy elősegíti azt, hogy az ehhez hasonló baromságait terjessze, még a jó szándékú, a társadalom jobbá tételén igyekvő emberek munkáját is megnehezíti, ellehetetleníti (pl. társadalmi méretű agymosással a médiaszerepléseken vagy a pályázati pénzek számukra kedvező irányba való terelgetésén keresztül).
A blog követése Facebookon.
Utolsó kommentek