A szovjet pedagógus, Makarenko nevéről az emberek többségének elsőként a híres „makarenkói pofon” jut eszébe. Azonban Makarenko munkássága ennél jóval fontosabb szerepet töltött be és bizonyos elemeiben még ma is nagy jelentőséggel bír a pedagógiában. Többek között erről lesz szó, illetve annak a bizonyos pofonnak a teljes történetéről és valódi jelentéséről.
Anton Szemjonovics Makarenko neve hallatán általában az ő nevével fémjelzett pofon jut az emberek eszébe. Erről is szó lesz majd, ám ennél jóval lényegesebb dolgokra kerül a hangsúly. Elsősorban azon pedagógiai hatásokról, elvekről, amelyek a szovjet szerzőhöz köthetőek és amelyek mind a mai napig a pedagógiai elmélet és gyakorlat részét képezik.
Makarenko pedagógiai munkássága az 1920-as évekre nyúlik vissza. Ekkor alapították meg Oroszországban a fiatalkorúak bűnözők számára fenntartott Gorkij-telepet, ami egy nevelőintézet volt. Az intézet működésének megszervezése nem kis feladatot jelentett, ugyanis ekkor még javában tartott a polgárháború, mélyszegénység jellemezte az emberek többségét, az intézet felszereltsége, a személyzet ellátása nem volt kielégítő (pl. nem volt fűtés, bútorzat vagy épp élelem). Ezen felül az ide kerülő fiatalkorúak mindegyike rendszerint kisebb-nagyobb bűntényeket követett el, és igazodva környezetéhez, agresszív és erőszakos volt.
Hogy némileg el tudjuk képzelni a helyzetet, íme néhány, a telepen történt esetek közül Makarenko elbeszélései nyomán: elfagyott végtagok, különböző betegségek, csecsemőgyilkosság, abortusz, zsidó származású gyerekekkel szembeni erőszak, lopás, nemi erőszak – mai szemmel nézve ezek elfogadhatatlannak tűnnek, ám ne feledjük: a gyerekek (és általában az ember) viselkedése sosem független a környezeti hatásoktól, s a társadalomtól, amiben él.
A szóban forgó telepnek lett a vezetője Makarenko, és az ő keze alatt vált valóban nevelő szándékú intézetté, illetve ehhez köthető a szovjet pedagógus közösségi neveléssel kapcsolatos elméleti és gyakorlati pedagógiája. A Gorkij-telep még egy dolog miatt bír jelentőséggel számunkra: itt csattant el a híressé- hírhedtté vált makarenkoi pofon. Azonban ennek is megvan a maga története, és igen nagy tévedés azt feltételezni, hogy Makarenko a testi fenyítés híve volt. Épp ellenkezőleg:
az elhíresült pofonól Makarenko úgy ír munkájában mint pedagógiai hiba, téves lépés, amellett mint őszinte emberi reakció. S ez utóbbi a kulcsa az egész történetnek.
A pofon az őszintesége és emberi mivolta által vált hatásossá. Megmutatta azt a már-már közhelynek számító tényt, hogy a tanár is ember, akárcsak a tanulók, akik ez esetben fiatal bűnözők voltak. A pofon jóval túlmutat a testi fenyítésen: két ember, két egyenrangú egyén személyes kapcsolatáról szól, amely sorsfordító hatással bír a gyerek életében (ezt nevezte Makarenko ráhatásnak). Az ilyen jellegű, interperszonális helyzetben működésbe lépő váratlan ráhatás olyan érzelmeket, belső motivációkat mozgósít, amely az egyént a változtatásra sarkallja. Ez azonban önmagában kevés a hatékony neveléshez, oktatáshoz.
(Az eddigiekről egyébként Makarenko maga számolt be Pedagógiai hősköltemény c. 3 kötetes művében)
Kell még valami, amit a mai pedagógiai irodalom a kooperáció és szociális készségek fejlesztésénél előszeretettel hangsúlyoz. Ez nem más, mint a közös cél, ami a makarenkoi felfogásban a környezeti és közösségi hatás részeként jelenik meg. Ennek megteremtése adta magát:
ezen közösség számára a leginkább kézenfekvő, elérni kívánt és elérhető célt élhetőbb környezet jelentette, egy jobb életszínvonal megteremtése jelentette.
Ez a közös cél – ami nemcsak a gyerekek, hanem a pedagógusok és egyéb személyzet számára is egyaránt rendkívüli jelentőséggel bírt – hatalmas motivációt jelentett a gyerekek számára.
A közös cél megvalósítása érdekében pedig fizikai munkára (ami mellett a másik két fő foglalatosságot a szórakozás [színjátszás, különböző játékok] és a tanulás jelentette) volt szükség. A munka nemcsak motivációs eszköz volt (az eredmény révén), hanem alternatívát is nyújtott a fiatalok számára. Napról napra, hónapról hónapra érezhetően javult az élet színvonala, minősége a telepen. Ezen felül egy új közösséghez való tartozás záloga lett, mely közösség normái jóval közelebb álltak a társadalom által elvárt normákhoz. És ugyanezek a mozzanatok tetten érhetők a mai pedagógiai törekvésekben is – persze a mai környezeti viszonyokhoz, társadalmi kihívásokhoz és normákhoz igazítva.
Felhasznált irodalom:
Nemeh Diana (2016): Anton Szemjonovics Makarenko munkássága
A blog követése Facebookon.
Utolsó kommentek