Már jó néhány évtizede zajlik a klasszikus férfi és női szerepek felcserélődése. Ennek több oka is van, az egyik kiemelt jelentőségű a televízió hatása. Hogyan változtak a férfi-nő szerepek az elmúlt évtizedekben, hogyan cserélődtek fel a nemekhez tartozó viselkedésformák? Mi köze ehhez a televíziónak azon túl, hogy egy ideálisnak vélt testképet közvetít mindkét nem irányába?
Azt tudjuk, hogy igen nagy különbségek lehetnek női és férfi szerepek között a különféle kultúráktól függően, ám van néhány egyetemes jellemző már az ősidők óta. Például a gyermeknevelés és az otthon fenntartása elsődlegesen a nők feladata a legtöbb kultúrában, míg a fizikai munka a férfiaké. Ugyanígy a szépítkezés, a test csinosítása a nők privilégiuma volt eredetileg, azonban néhány évtizede ezen a területen is változott a férfi-női szerepviszony. Lássuk hogyan és miért.
A kiindulópont, mint az élet sok más területén is a hatalom, illetve az annak a megszerzésére és megtartására való törekvés. Ez a férfi nem esetében jelentősen lényegesebb, mint a nőknél. A rangsorképzés, versengés egyik legfőbb eszköze, ami azt jelenti, hogy a hatalmat (ideértve a tudás-, kapcsolat- és pénzharácsolást is) használják arra, hogy feltűnjenek az ellenkező nem képviselőinek és a társaik közül kiemelkedjenek. A nőknél ugyanez a rangsorképzés elsősorban nem hatalmi síkon zajlik, hanem a külsőségek mentén alapvetően. Az attraktivitás az, amire a nő már kezdetektől fogva odafigyel, amivel felhívja magára a figyelmet és amit – nem utolsósorban – a konkurens személyeknél (más nők) kikezd, támad (persze mindezt a legkifinomultabb módszerekkel).
Az előbbi rangsorképző „küzdelem” célja eredetileg mindkét nem esetében a másik félnek való imponálás, tetszéskeltés volt. Azonban valahol ez elkezdett megváltozni, a küzdelem elszakadni látszódik eredeti céljától. Ebben a folyamatban pedig megkérdőjelezhetetlen a média, elsődleges a televízió szerepe.
Mindez a nők esetében a testképzavarokban érhető tetten a leginkább. A televízióban sorra tűntek fel azok a szépségideálok, melyek az olyan betegségek tömeges kialakulását segítették elő, mint például az anorexia. Ezzel párhuzamosan már nem a férfiak elbűvölése, hanem a verseny maga vált fontossá: ki a soványabb, nem pedig, hogy ki a vonzóbb a másik nem számára. Természetesen ezt támogatta egy olyan, média által sugallt képzet, hogy a (kóros) soványság vonzó. De nem csupán a nőknél jelent meg egy ilyen irányú változás.
A fentiekben említett hatalom-attraktivitás szembenállása a két nemnél elkezdett elhalványulni, az attraktivitás jelentősége fokozatosan megjelent a férfinál is. Nagyjából a 70-es évektől kezdődően felbukkan egyfajta feminin férfiideál a televízióban, ami az ismert férfiszínészek által remekül nyomon követhető. Valószínűleg Arnold Schwarzenegger volt az első, aki a kigyúrt testével (avagy: annak ellenére) férfiideálnak számított, azzal együtt pedig egészen szép karriert futott be. Schwarzenegger előtt az ilyesmi nem igazán volt jellemző a filmiparra (l. John Wayne, Alain Delon, Gary Cooper, Sean Coonery): a férfi – habár nyilvánvalóan lehetett jóképű – szemmel láthatóan nem tett erőfeszítéseket a külső attraktivitásának növelése érdekében.
Az, hogy a férfi foglalkozik a testével, egy alapvetően feminin vonás. A férfi a társadalmi szerepének megfelelően évezredeken keresztül nem foglalkozott olyan dolgokkal, mint a teste – egyszerűen nem volt erre szüksége, mivel nem ez számított a két fő szükséglet, a túlélés és szaporodás szempontjából. Nem gyúrt, nem formálta-faragta tökéletesre az egyes izomcsoportjait, csak végezte a dolgát. Azonban napjainkban más a helyzet: a kidolgozott test ideálisnak vagy legalábbis vonzónak számít. Ehhez természetesen társul, társulni kell a női ízlésvilág, azzal együtt a nők törekvéseinek megváltozásának is.
A nő kb. a XX. század derekától már nem csupán mint háziasszony, hanem mint kenyérkereső és önfenntartó is jelen van a társadalomban, ami eredendően egy hatalmas fejlődés, pozitívum. Csakhogy, ezáltal a férfi szépen lassan elvesztette, elveszti egyedüli családfenntartó szerepét, ezzel párhuzamosan egyfajta alacsonyabbrendűségi vagy fölöslegesség- érzés környékezi meg. Mivel a háztartáson belül a nőnek többnyire megmaradt az eredeti pozíciója, plusz kiegészült azzal, hogy nemcsak megszüli, hanem már el is tart(hat)ja a gyerekét, önállóan, így a férfinek sérül/megszűnik az eddigi szerepköre – vagyis: egyszerűen nem találja a helyét. Ilyen értelemben a nő elkezd férfiasodni (szerepét illetően), míg a férfi elkezd nőiesedni. Ezt pedig a tévé (és média) testképideálja előszeretettel támogatja, ugyanúgy, mint a 70-es években schwarzeneggeri testképépítést (gondoljunk az olyan, napjainkban is meghatározó idolokra, mint Brad Pitt vagy Zac Efron).
Végül fontos megjegyezni, hogy a férfiak elnőiesedése pozitív hozadékokkal is jár, legalábbis, ami a lelki részét illeti. Kétségtelen ugyanis, hogy ezekkel a szerepváltozásokkal nemcsak a külsőségekhez való viszonyulásban, hanem a lelkiek tekintetében is bekövetkeztek változások. A férfi is kimutathatja érzéseit, beszélhet róluk, kitárulkozhat, ami a lelki fejlődését és belső harmóniájának fejlődését nagyban elősegíti, ezáltal a (pár)kapcsolati viselkedésére is kedvezően hat.
A blog követése Facebookon.
Utolsó kommentek