A férfiak úgy tekintenek a legtöbb nőre, mint egy darab húsra – gyakran hallani ehhez hasonló véleményeket, elsősorban nőktől. Sztereotípia lenne, avagy valóban így van? Ha igen, miért lehetséges ez? Mennyi a felelőssége a nőnek és mennyi a férfinak abban, ha tényleg ez a helyzet áll fenn? Mit mond erről a pszichológia?
A nőre húsként tekinteni, a férfira pedig amolyan vadászként, ragadozóként nem újszerű megközelítés. Manapság sincs ez másképp: nők és férfiak tömege egyaránt panaszkodik, hogy lemenni egy-egy szórakozóhelyre nagyjából olyan, mint egy húspiacon szédelegni. A nők az áruk, a férfiak a vásárlók, aztán pár órán belül a portéka és a vásárló egymásra talál. A kérdés, hogy mennyire jellemző ez manapság a társadalmunkra és miért lehet így? Tudományosan miként magyarázható a jelenség? Mekkora a szerepe ebben a hölgyeknek és mekkora az uraknak?
Az evolúció a hibás?
A nő hússal való azonosítása, illetve a férfi viselkedésének vadászatként történő értelmezése nem véletlen, ha az evolúciós pszichológiából indulunk ki. A férfiak ugyanis a fajfenntartás szempontjából akkor a leghatékonyabbak, ha minél több nőt termékenyítenek meg, így megsokszorozva génjeik továbbélésének az esélyét. Ezzel szemben a nők épp fordítva vannak huzalozva, ugyanis a biológiai tényezők miatt jóval nagyobb hátrányból indulnak: a maximális utódnemzés korlátozva van náluk. Ennek következtében a nő célja egy olyan partner megtalálása és megtartása, aki hosszútávon gondoskodik az utód(ok)ról és róla. Leegyszerűsítve:
a férfi szétszórja magvait, a nő pedig felneveli és gondozza az utódokat, így lesz a leghatékonyabb a fajfenntartás.
Éppen ezért a vadász és hús metaforák nagyon is találóak. Ám a helyzet közel sem ennyire egyszerű, hiszen ha csak ennyiről lenne szó, akkor teljesen természetes lenne a megcsalás, többnejűség vagy több párkapcsolatban való együttélés. Van itt valami más is, amit hívhatunk szerelemnek vagy éppen harmonikus párkapcsolatnak. Ebben viszont az említetteknek csupán korlátozottan, pontosabban egy-egy nőre korlátozva van szerepe.
A szerencsésebbek voltak már részesei boldog, jól működő, felnőtt párkapcsolatnak, aminek az egyik fő ismérve, hogy a benne lévő személyeket nem lehet kizökkenteni, elcsábítani: stabilak a felek, biztosak önmagukban éppúgy, mint a párjukban. Ilyenkor a fenti evolúciós mechanizmus nem lép életbe, a férfi nem a mennyiségi mutatókra, hanem a minőségire fókuszál, azaz egyetlen nőt szeret, és kizárólag tőle akar utódokat. De akkor mégis miért érezzük úgy, hogy a valóságban ez a pozitív, mintaértékű eset elenyésző, a húspiac-effektus ellenben igen gyakori?
A nő szerepe
Az ismert pszichológus, Csernus Imre az írja A nő című könyvében, hogy
„lehet valaki kikent-kifent liba, lehet rajta akár másfél milla értékű ruha, a szememben akkor sem lesz jó nő, hanem csak egy görcs, aki hol ezzel, hol azzal, hol amazzal virít. Egy darab hús. Egy darab hús, ami megöregszik”.
Az idézetben egy rendkívül fontos mondandó található a téma kapcsán. Habár Csernus a sminket és a ruhát emeli ki, kétségtelenül ide tartozik az összes olyan külsőség, ami a belső gyengeségeit hivatott elfedni az adott hölgynek. És ebben áll a problémakör kulcsa: azért tekintenek a férfiak egy-egy nőre egy-egy darab húsként, mert az a személy nem rendelkezik a valóságban azokkal a belső jegyekkel, amikkel egy igazi nőnek rendelkeznie kell(ene) – például megfelelő önismerettel, önbecsüléssel, belső harmóniával. Nem sugárzik belőle a belső egyensúly, legfeljebb a látszata van meg. Mindeközben pedig szeretné, ha ez a látszat valósággá válna, ám az ezzel járó munkát nem vállalja.
Ha egy lánynál csak a nőiesség látszata van meg, akkor ezt a férfiak nagyon gyakran ösztönösen meg is érzik. Megérzik, hogy valójában gyenge, sérült, alacsony önbecsülésű, külső visszacsatolást keres, illetve hogy ezeket megkapja, sok-sok dolgot meg is tesz. Lehet, hogy csak flörtöl, de nem ritka, hogy egészen a szexig elmegy, csak azért, hogy ideig-óráig (jobb) nőnek érezhesse magát. Persze ez csupán önámítás, felületi kezelés. A valódi probléma, az önmagával való szembenézés nem történik meg. Mindennek fényében pedig nincs mit csodálkozni, hogy a férfi nem a nőt látja meg az illetőben, hanem a potenciális a lehetőséget, a prédát, a darab húst.
A férfi szerepe
A nőével ellentétben a férfi szerepe ebben a történetben igen elenyésző. Bár elsőre furcsának tűnhet, de valójában az, hogy a nő egy darab húsként van kezelve, a férfitól független. Nem a férfi a hunyó, ez nem az ő felelőssége. Ha egy nő tiszteli és szereti önmagát, akkor nem hagyja, hogy egy férfi így tekintsen rá – mindenkivel csak azt tehetik meg, amit hagy, hogy megtegyenek (természetesen ez mindkét nem tagjaira áll).
Vagyis nő felelőssége, hogy hogyan viszonyul önmagához, a testéhez és lelkéhez egyaránt. Az ő felelőssége, hogy elfogadja-e azt, hogy emberből van, éppen ezért hibái is akadnak szép számmal, amiknek egy részén változtathat, míg a másik részén nem, ám elfogadhatja azokat. Az is az ő felelőssége, hogy bevallja-e önmagának ezeket, akárcsak az, hogy kimondja-e azt a fájdalmas, de iszonyúan fontos mondatot, hogy: az én felelősségem, hogy a párom nem tisztel vagy hogy a férfiak egy darab húsként tekintenek rám – mert hagyom.
A férfinak legfeljebb abban áll a felelőssége, hogy egy-egy ilyen hölggyel mit kezd. Kihasználja-e az alacsony önértékelésből, szeretethiányból stb. származó lehetőségeket ilyen vagy amolyan formában? Belemegy-e a játszmába, mert ő sem elég stabil vagy mert elkápráztatja egy pillanatnyi külcsín? Egy darab húsként tekint-e a nőre vagy egész egyszerűen nem foglalkozik vele, mert olyan nőt keres, aki ennél sokkal több és akire nem lehet így tekinteni.
A blog követése Facebookon.
Utolsó kommentek