Hogyan üdvözlik egymást a maori bennszülöttek? Hol fájdalmas egy-egy találkozás? Hogyan hívjuk a pincért Mexikóban? Miért nem tanácsos Nyugat-Afrikában vagy Görögországban előretolt kézzel, öt ujjunkat kitárva visszautasítani valamit? Az oké jelzés mindenütt oké? Ajánlott és kevésbé ajánlott gesztusok a világ minden tájáról – első rész: üdvözlés és búcsúzás.
A testbeszéddel, gesztusokkal foglalkozó kutatók több százezer különböző testünk által megvalósított jelzést különítenek el. Ezek közül néhány szerte a világon ugyanazt jelöli, azonban többségükben más és más jelentést hordoznak egyes kultúrákban, társadalmakban. Gondolta volna, hogy az „OK” jelzés például sértő bizonyos országokban? És hogy nem mindenhol tolerálják az intimebb kommunikációt, például a puszit az arcra? Ilyen és ehhez hasonló gesztusokról és azok jelentéséről lesz szó. Első körben az üdvözlés és búcsúzás gesztusait nézzük meg.
Az üdvözlésnek számos formája létezik. Nemcsak országonként változik, hogy hogyan üdvözlünk valakit hanem egy adott országon belül is. Más gesztusokat használnak a közeli barátok és a távoli ismerősök, a családtagok és a távoli rokonok, a fiatalok és idősebbek stb. Idehaza az általános üdvözlési gesztus a kézfogás. Ennek vannak bizonyos íratlan szabályai: határozott, relatíve erős szorítás, illetve a másik szemébe nézés a bevett formula. Ám nem mindenhol van ez így.
Az indiaik például a namaszté üdvözlési módot használjak. Ennél az üdvözlésnél az egymást köszöntő személyek összetett, imádkozó kezüket a homlokukhoz érintik vagy a mellkas magasságába helyezik, majd enyhén meghajolva azt mondják: „namaszté”, vagyis 'hódolatomat ajánlom neked'.
Talán ennél is érdekesebb egy európai számára a Közel-Keleten használatos üdvözlési formula. Az idősebb generáció itt az ún. szálem köszöntést használja. Ebben a gesztusban a kéz fölfelé halad: először a szívet, majd a homlokot érinti meg, végül fölfelé és kifelé int (egyes esetekben biccentéssel kísérve). Közben a „szálem ajekum”, azaz 'béke veled' szavak hangzanak el.
Végül néhány, európai szemmel egészen extrém és szokatlan példa az üdvözlésre.
- Az eszkimók vállon vagy fejbe csapják egymást, amikor találkoznak.
- A polinéziai férfiak sem kerülik a fizikai kontaktus szorosabb formáját: ők megölelik a másikat, valamint megdörzsölik a hátát.
- A matavai barátok, akik rég találkoztak cápafoggal vakarják meg egymás fejét és halántékát (nem ritkán egészen vérzésig)
- Az új-zélandi maori bennszülöttek az orrukat dörgölik össze (ezt az eszkimók is használják, ám csakis bensőségesebb viszonyban).
- Egyes kelet afrikai törzsek tagjai pedig egymás lába elé köpnek találkozásnál.
- A tibeti bennszülöttek egyes források szerint kiöltött nyelvvel köszöntik egymást.
Visszakanyarodva a kézrázáshoz, fontos megemlíteni, hogy ezt az üdvözlési módot gyakran más gesztusok is kísérik. Az oroszoknál (és általában a Szovjetunió utódállamaiban) például a kézfogást az ún. „medveölelés” követi a közeli barátok esetében (érdekesség, hogy a szomszédos finnek ezt határozottan elutasítják). Hasonló gesztus a latin-amerikai országokban az abrazo, ami egész egyszerűen 'ölelést' jelent, és amit sok esetben kedves hátba veregetés követ.
Van egy – a testbeszéd szempontjából – különlegesebb eset a kézrázást kísérő gesztusoknál. Ez a politikusoknál egészen gyakori mozdulat, amikor az egyik vagy mindkét fél a másik kezét is bevonja a kézfogásba. Egyes antropológusok szerint ez bensőségesebbé teszi az üdvözlést. Ám más kutatók úgy vélik, hogy ezzel az illető hatalmat, dominanciát kíván sugározni partnere felé.
Akárcsak az üdvözlések, a különféle búcsúzási gesztusok is nagyban eltérhetnek az egyes társadalmakban, bár kétségtelenül nem olyan nagy mértékben és gyakran, mint az előbbiek. Ám ez is félreértéseket okozhat.
Amerikában általános a felfelé tartott kézzel, előretartott tenyérrel és merev csuklóval történő viszlát-intés. Ez széttárt ujjakkal történik, amiket jobbra-balra mozgatnak az alkarjukkal együtt. Mindez nálunk az elutasító 'nem' jelentésben használatos.
Az olaszoknál és a görögöknél sem ritka a miénktől eltérő búcsúzási gesztus. Ők sokszor úgy köszönnek el, hogy fölfelé néző tenyérrel nyújtják előre a karjukat, majd az összes ujjukat maguk felé hajlítják és kinyújtják. Ezt nem nehéz számunkra (és még sok-sok más ország lakóinak számára) 'gyere ide' jelentésnek értelmezni.
Felhasznált irodalom
Allan Pease, Barbara Pease (2006): A testbeszéd enciklopédiája, Park Könyvkiadó, Budapest
Roger E. Axtell (1998): Gesztusok, Alexandra.
A blog követése Facebookon.
Utolsó kommentek