Rendhagyó cikk következik, ami nem vág ugyan a blog témájához, de egy pályázati felhíváshoz igen, úgyhogy megpróbáljuk. A feladat: a munkavállalók, munkakeresők hiteles információkkal történő ellátása. Az általam választott téma pedig mi más is lehetne, mint maga az írás. Tippek, trükkök, tanulságok kezdő és tapasztaltabb íróknak egyaránt.
Bizonyára sokak fejében él egy olyan kép az íróról, hogy némi kávé, cigaretta és alkohol társaságában másnaposan leül antik írógépe mellé, gondolkodik órákon át, és a megfelelő pillanatban elkezd gépelni, majd ír és ír. Nos, ki kell ábrándítsam a kedves olvasót: a valóság ennél sokkal unalmasabb és kevésbé lélegzetelállító. Ugyanis az igazi író nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy megvárja míg megjön az ihlet. Valamelyik író azt mondta egyszer:
„az író legjobb barátja nem az ihlet, hanem a rutin”
Vagyis az író akkor is ír, ha nem akar. Az író ír, ha van kedve, ha nincs, ha rossz napja van, ha nem. Ám hogy mindezt megértsük – mint minden másban – el kell jutnunk egy olyan pontra, ahol kellő tapasztalat társul az elképzeléseink mellé. Ez általában egy hosszú folyamat, melynek vannak tipikus állomásai – legalábbis ezen sorok szerzőjének tapasztalatai szerint.
1. állomás: A lelkes kezdő író
Először is fontos tisztáznunk valamit: az író alatt elsősorban nem a klasszikus, amerikai filmekben megjelenő bestseller-írókra gondolok. Tudniillik nagyon ritka az, hogy valaki idáig eljusson, aminek fő oka, hogy akármennyire is jó valaki, megfelelő kapcsolatok nélkül nem fogja elérni, hogy egyetlen könyvön dolgozzon, és ezért fizessék. A szépirodalomnál ugyanez áll. Úgyhogy marad a cikkírás.
Az ember kezdőként jobb híján az álláskereső oldalakon kutat, és azt tapasztalja, hogy viszonylag sok írói (elsősorban cikkírói) munkát talál.
Kevésbé ismert oldalak adnak fel hirdetéseket, és tárt karokkal fogadják a jelentkezőket. Szinte biztos, hogy ha jelentkezünk, akkor megkeresnek egy munkalehetőséggel. A probléma az, hogy nem nagyon akarnak fizetni.
Hogy miért van mégis folyton cikkírójuk? Mert a kezdő író (és munkavállaló) naiv, ezért mindent elhisz. Miután elküldött egy-két irományt, közlik vele, hogy nagyon jól ír, és újabb cikkeket várnak tőle, aztán különféle módokon hitegetik, de fizetést továbbra sem fog kapni. Jómagam több ilyen lapnál (pl. elsoosztaly.hu) is megfordultam. A séma mindenhol ugyanaz volt: „még nem tudunk alkalmazni hivatalosan, de hamarosan”. Persze a hamarosan sosem jön el, viszont egy dolog miatt érdemes mégis kipróbálni ezt a lehetőséget: rutin- és referenciaszerzés végett.
2. állomás: A referenciával, alaptapasztalattal rendelkező író
Miután kiábrándultunk a fizetés nélküli írópályából, elkezdhetünk komolyabb oldalak felé kacsingatni.
A nagyobb lapok nagyon ritkán adnak fel álláshirdetést, ezért nem tehetünk mást, mint hogy önkényesen elküldjük az önéletrajzunkat a szerkesztőségükre. Megnyugtatásképp: jó eséllyel még válaszolni sem fognak.
Néhány éve szétküldtem az önéletrajzomat (bölcsész diploma, 3-4 kisebb lapnál referencia) a nagyobb oldalakhoz (pl. Index, HVG, 444 stb.), de egyik helyről sem érkezett visszajelzés. Ugyanezt megtettem miután a Nyelv és Tudomány állandó szerzője voltam fél éve, és hasonló eredményre jutottam. Egy válasz érkezett, valami olyasmi, hogy önéletrajzát elmentettük, ha úgy alakul keressük. Nyilván nem kerestek azóta sem.
3. állomás: a fizetett „border-line” író
Idővel az ember egyre bátrabb és tapasztaltabb lesz álláskeresés terén. Ez az írónál azt is jelentheti, hogy már nem csupán klasszikus írói munkákban gondolkozik, hanem más írással kapcsolatos területeket is észrevesz, amikért már fizetnek is. Ilyen például a marketing.
2014-től kezdve kezdtem el dolgozni a Hestia Kft.-nél, ahol elsősorban marketingesként tevékenykedtem. Ekkor tudatosult bennem, hogy
egy írónak nem csak szépirodalmi vagy publicisztikai szövegek megalkotására kell képesnek lennie.
Egy jó marketingszöveg vagy pályázat megírása éppoly értékes és kihívásokkal teli, mint egy novelláé vagy egy cikké. Ehhez azonban elengedhetetlen az érintett terület nagyon alapos ismerete, amihez a lehető legjobb út a szakmai tapasztalat szerzése, de ehhez egy cég kell, ami alkalmaz minket. Csakhogy nem fognak alkalmazni, éppen a szakmai tapasztalat hiánya miatt. Farkába harapó kígyó.
4. állomás: a fizetett rutiníró
Ha ezeket az állomásokat végigjártuk, akkor már valószínűsíthető, hogy kellő tapasztalattal rendelkezünk az írásban. Ez azt jelenti, hogy képesek vagyunk szinte bármiről írni, legfeljebb egy-egy téma feldolgozása több időt vesz igénybe. Ugyanis
az írás egyik legfontosabb mozzanata az anyaggyűjtés. Ez megkerülhetetlen, nagyjából olyan, mint egy szobafestőnek az anyagbeszerzés.
De ne szaladjunk így előre! Az írás ennél sokkal összetettebb folyamat. A Nyelv és Tudománynál szerzett tapasztalataim alapján a következő lépcsőkből áll:
1. Témák keresése (minél több, annál jobb, ugyanis a megírt anyagokból lesz pénzünk)
2. Témák ajánlása (általában mi ajánlunk témákat, nem készen kapjuk azokat)
3. Kutatómunka, anyaggyűjtés
4. Vázlatkészítés
5. Újabb anyaggyűjtés
6. Maga az írás
7. Ellenőrzés
8. Határidő betartása
Hunter S. Thompson munka közben (Forrás: sarahwilson.com)
És itt kell visszakanyarodnunk az elején leírtakhoz: rutin. Ezek a lépcsők eleinte rengeteg időt vesznek igénybe, ebből kifolyólag nem is tudunk túl sok cikket megírni. Viszont a rutin segítségével egyre gyorsabban valósíthatóak meg az adott részfeladatok, így egyre több cikket tudunk vállalni. Végül fontos tudnunk mindennek a hivatalos oldaláról is. Íróként három formában lehet tevékenykedni, amikről tudok:
megbízási szerződéssel (ez teljesen korrekt, teljesítményalapú bérezés, befizetett járulékok)
számlaképes vállalkozóként (ez gyakori kérés, de anyagilag nem biztos, hogy megéri nekünk, mivel a teljesítménytől függ a fizetésünk)
alkalmazottként (ez ritkább, nem véletlen)
Kötetlen életforma, nincs főnök, se munkaidő – ez részben igaz is, de ha nincs kellő önfegyelme az embernek, akkor ez nem előnyként, hanem épp ellenkezőleg, hátrányként jelenik meg az írói munkában. A határidő ugyanis gátat szab a kötöttségek nélküli létnek. „A legszebb múzsa a határidő" – írja Varró Dániel. Úgyhogy mielőtt úgy döntenénk, hogy írói pályára lépnünk, gondoljuk át, hogy képesek vagyunk-e arra, hogy önmagunk főnökei legyünk és megfelelően osszuk be az időnket. No és azt is meg kell érteni, hogy az írás mint munka már nem csupán egy jó hobbi. Legtöbbször nem szórakoztat, nem élvezi kimondottan az ember. Munka.
A blog követése Facebookon.
Utolsó kommentek