Szavak börtönében

Előfordult már, hogy úgy érezte, nem tudja e elmondani, ami a fejében van? Hogy nem tudja megfogalmazni a mondandóját úgy, ahogy azt szeretné, vagy nem értik úgy, ahogy szeretné? Mostl megtudhatja, hogy mi ennek az oka, és hogy miért jelent ez súlyos problémát például az iskolában. Nyelvről, nyelvhasználatról, meg- és félreértésről, és egy kis filozófiáról lesz szó.

bortonsprint kommunikáció nyelv nyelvi hátrány nyelvészet prototípus barlanghasonlat platon nyelvi diszkrimináció iskola család otthon nevelés oktatás tanár pedagógia pedagógus

Sokszor érzi úgy az ember a kommunikáció során, hogy szeretne számára fontos dolgokról beszélni, de ez mégsem sikerül vagy nem úgy, ahogy szeretné. Nem tudja kellően kifejezni magát, nem képes átadni azt, ami a fejében olyan jól összeállt. És sokszor persze nem is úgy értik mások, ahogy szerinte kellene. De miért van ez így?

Az egyik alapvető oka a jelenségnek a kognitív pszichológiából és szemantikából ismert prototípus-elv. A pszicholingvisztikából jól tudjuk, hogy minden egyes szavunk különböző képeket, fogalmakat, sémákat stb. aktivál, illetve minden egyes szóhoz egy vagy több jelentést társítunk. A protípus-elv értelmében egy-egy szóhoz tartozik egy protipikus jelentés, ami azt jelenti, hogy ez a jelentés hívódik elő leggyakrabban az adott szó hallatán. Ha például azt mondjuk, hogy madár, akkor a legtöbb embernél egy veréb- vagy galambszerű, repülő, tollas jószág jut eszébe – ez a protipikus minta. Ennél sokkal ritkább, hogy például a strucc vagy a pingvin jusson eszünkbe, pedig kétségtelenül ezen állatok is a madár gyűjtőfogalomba tartoznak – ezek kevésbé protipikusak. Vagyis egy-egy szó jelentése személyenként eltér, annak ellenére, hogy gyakoriság szerint vannak tipikus esetek, jelentések, az asztalnál például a négylábú, fából készült bútor, s nem a háromlábú, üveglappal lefedett, fém bútordarab.

bortonsprint kommunikáció nyelv nyelvi hátrány nyelvészet prototípus barlanghasonlat platon nyelvi diszkrimináció iskola család otthon nevelés oktatás tanár pedagógia pedagógus

A probléma ott kezdődik, hogy a beszélgetéseink során számos szót használunk, amit az agyunk folyamatosan értelmez a különféle, általunk ismert jelentések mentén. Ez egy rendkívül gyors, automatikus folyamat, és bizony nincs idő, hogy minden egyes szón külön-külön elgondolkozzunk. Sem a beszédértelmezésnél, sem pedig a beszédprodukciónál. Így nem ritka, hogy nem mindent úgy fejezünk ki szóban, ahogy szeretnénk; ezért könnyebb írásban, hiszen ott több időnk van átgondolni és megformálni a szavainkat, mondatainkat.

Mindehhez hozzátartozik, hogy egyes szavak nem találhatóak meg a mentális lexikonunkban, azaz nem sajátítottuk és raktároztuk el se a szót, se a jelentését. Ez leginkább nyelvtanulásánál, valamint általánosságban, az iskolában jelent problémát.

Minél több alternatíva (beleértve a szavak mellett a szintaktikai elemeket) közül tudunk, minél rugalmasabban választani a beszédprodukció során, annál hatékonyabb lesz a kommunikációnk.

Ha például egy gyermek csupán tőmondatokat hall otthon, akkor más színtereken, többek között az iskolában is tőmondatokat fog használni. Nem meglepő módon ezen gyermekek a legtöbb esetben kevésbé jó családi háttérrel rendelkeznek, és az iskola nem hogy nem igyekszik enyhíteni a szociális háttérből származó különbségeket: tovább mélyíti a szakadékot az egyes tanulók között.

bortonsprint kommunikáció nyelv nyelvi hátrány nyelvészet prototípus barlanghasonlat platon nyelvi diszkrimináció iskola család otthon nevelés oktatás tanár pedagógia pedagógusHogy hogyan? Egyrészt a pedagógus a saját nyelvváltozatával és az általa használt nyelvi formákkal (valamint azok elrendezésével) hátrányos helyzetbe hozhatja azokat a tanulókat, akik más nyelvi környezetből származnak. Egyfelől azért, mert ezen beszélőközösség nyelvhasználata és -változata eltér az otthonitól, így a gyermek rögtön hátrányból indul, hiszen az új tárgyi ismereteken felül egy új nyelvváltozatot is meg kell tanulnia. Mindezt paradox módon egy számára idegen nyelvváltozat közvetítésével.

Másfelől a diák még ha próbálja is megérteni, fogalmi rendszerébe beépíteni az említett eltéréseket, nem lesz rá képes, amennyiben a beszéde miatt folyton kijavítják, félbeszakítják vagy rosszabb esetben megalázzák. Nem utolsó sorban: a pedagógiai értékelés során a gyermek egyéni nyelvi repertoárja, alapnyelve alapján ítélik meg az ő teljesítményét olyan esetekben (is), melyek során az ismeretjellegű tudást kívánják mérni a pedagógusok.

A témához szorosan kötődik még egy fogalom, nevezetesen Platón talán legismertebb hasonlata, a barlanghasonlat. Ennek értelmében mi, emberek valójában egy barlang mélyén ülünk, hozzáláncolva a barlang falához, életünk tapasztalatai pedig csupán a barlang előttünk lévő falán táncoló árnyképek sora adja (valahol mögöttük tűz ég, amögött formák váltakoznak és azoknak az árnyékát látjuk). Ezt érzékeljük mi életnek. Ám egyszer valaki közülünk (értelemszerűen a filozófus) letöri a láncait és óvatosan felmászik a barlang szájához, ahol megpillantja az igazi világot, melyet a nap világít meg. Bár felfogni nem tudja, mégis ezzel az örömhírrel tér vissza a hozzánk, akik persze nem hiszünk neki és jól megverjük, mondván borzolja a kedélyeket.

bortonsprint kommunikáció nyelv nyelvi hátrány nyelvészet prototípus barlanghasonlat platon nyelvi diszkrimináció iskola család otthon nevelés oktatás tanár pedagógia pedagógus

Sokszor egészen hasonló dolog játszódik, amikor valamilyen komolyabb, elvontabb, tudományos igényű stb. témakörről szeretnénk beszélni. Gyakran hiányzik ugyanis a közös referencia, vagyis – Platón hasonlatának megfelelően – míg mi az eredeti tárgyat látjuk, addig a beszélgetőpartner csupán annak árnyékát.

Természetesen a kommunikáció egy nagyon fontos eleme, hogy a felek közös erőfeszítéseket tegyenek a valóság, aktuális téma közös leképezésére. Ám ez nem minden esetben valósul meg, vagy legalábbis nem maradéktalanul. Nem tudjuk, hogy beszélőpartnerünk mentális lexikonában mely szavak, kifejezések találhatóak, ahogy azt sem, hogy egyes szavakhoz az általunk protipikusnak vélt jelentést társítja-e a másik fél. Gondoljunk csak a saját szakterületünkre: sokszor rendkívül nehéz erről beszélni, hiszen nem tudjuk, hogy a beszélőpartnerünk mennyire szakavatott a témában.

Hogy mit lehet tenni? A legfontosabb, hogy a kommunikációt a másik félhez igazítsuk, alkalmazkodjunk az ő tudásához, nyelvi sajátosságaihoz. Legyen az egy gyermek, akti tanítunk vagy egy felnőtt, akivel több ponton is különböző a nyelvi repertoárunk.

A blog követése Facebookon.

A blog követése Instagramon.

0 Tovább

Mi Az apa szerepe a szocializációban?

Régóta ismeret tény, hogy a gyermek fejlődésében igen nagy jelentőséggel bír az apa, illetve az általa közvetített minták, értékek. Ennek ellenére sem a média, sem a témával foglalkozó szakirodalom nem fektet erre kellő hangsúlyt. De miért olyan fontos az apa szerepe a családban? Mi az apák leglényegesebb feladata? És mi történik, ha hiányzik az apa a családból?

apa család nevelés szocializáció gyerek gyermek pszichológia környezet szülő apasprint

Ha körbenézünk a médiában megjelenő tartalmak vagy akár a család témában megjelenő szakirodalmak között, akkor azt látjuk, hogy túlsúlyban vannak az anya-gyermek centrikus modellek. Ez azt jelenti, hogy a fókusz az anya és gyermek kapcsolatára esik, nem pedig az anya, apa és gyermek hármas viszonyrendszerre. Ez azért óriási probléma, mert az apának legalább olyan nagy szerepe van a felnövekvő gyermek személyiségfejlődésében, mint a másik szülőnek.

Sok szülő – beleértve az anyákat és apákat egyaránt – esik abba a hibába, hogy az ideje nagyobb részét munkával tölti – jobb esetben azért, hogy a gyerekének minél többet megadhasson. Azonban arról elfeledkezik, hogy épp a legfontosabbat nem adja meg gyerekének: az együtt töltött minőségi idő örömét. Ez különösen igaz a férfiakra, aminek az egyik fő oka az apa családfenntartó szerepét hangsúlyozó szemléletmód: „az apa keres, az anya nevel”. Csakhogy az apának ennél messzemenőn nagyobb szerepe van a gyermek szocializációjában.

Az ikerkutatások

Az elpbbiekre, illetve magának a családi mintának a meghatározó szerepére a pszichológiában többek között az ikerkutatásokból nyert adatok világítanak rá. Ezek lényege, hogy a kutatók külön nevelt ikreket vizsgálnak a személyiségbeli különbségekre és hasonlóságokra fókuszálva. Például az ismert Minnesota-vizsgálatában a résztvevőket sok-sok képesség és személyiségvonás tekintetében vizsgálták és számos megdöbbentő hasonlóságot találtak. Egy ezek közül, a legnagyobb mértékben különböző hátterű ikerpár (Oskar Stohr és Jack Yufe) esete, akik Trinidadben születtek zsidó apától és német anyától, majd röviddel születésük után elváltak útjaik. Egyikük katolikus vallású náciként, míg másikuk zsidóként nevelkedett, ifjúkorában egy izraeli kibucban élt, egészen különböző életvitelt folytatva. Negyvenes éveik végén kerültek a vizsgálatba, ami előtt csak egyszer, húsz évvel korábban találkoztak. Néhány a meghökkentőbb hasonlóságok közül: kék, kétsoros, váll-lapos inget és drótkeretes szemüveget hordtak, szórakozottak voltak, szerették a vajas pirítóst kávéba mártogatni, és élvezettel ijesztgettek másokat azzal, hogy tüsszentettek a liftben.

apa család nevelés szocializáció gyerek gyermek pszichológia környezet szülő apasprintTermészetesen nem léteznek liftben ijesztgető vagy öltözködés-meghatározó gének. Ezek az egybeesések (a véletlenek mellett) csupán az alapvetőbb személyiségvonások örökölhetőségét tükrözik. Azonban fontos leszögezni, hogy nagyon csekély arra az esély, hogy a gének magukban is elegendőek legyenek a külön nevelt ikerpárok efféle hasonlóságainak magyarázatához.

Erre világított rá több, antiszociális viselkedést vizsgáló kutatás. Ezek lényegében azt mondják, hogy habár az antiszociális viselkedést produkáló gyerekeknek van hajlamuk erre a személyiségzavarra, nem alakul ki náluk, ha nem kerülnek olyan környezetbe, amely az ilyen viselkedést támogatja. És itt lép be az apa szerepe a képbe.

Az apa szerepe

Napjainkban az apa-gyerek kapcsolat tekintetében elsősorban az apai személyiséget és a gyermekhez való hozzáállást vizsgálják a kutatók. Ennek egyik oldala a kötődéstípusokkal kapcsolatos vonatkozások. Ez úgy összegezhető, hogy a biztonságos kötődés kialakulása apa és gyermeke között ugyanolyan fontossággal bír, mint az anya és gyermeke között, jóllehet a jellege eltérő.

Habár az apák is képesek az anyákhoz (vagy gondozóhoz) hasonló szerepet betölteni a kisgyermek életében, tény, hogy eleinte az apák nem hasonlítanak viselkedésükben, szerepükben az anyákra. Ettől független a gyermeknek szüksége van rá, hogy a szülei közelében lehessen, az apát ugyanúgy beleértve, akár az anyát. Egyfelől azért, mert a gyermek így érezheti a szeretetet és törődést, másfelől azért, mert a gyermekek elsősorban utánzással sajátítanak el dolgokat, és tanulják el a nemi- és társas szerepeket.

apa család nevelés szocializáció gyerek gyermek pszichológia környezet szülő apasprint

A fiúgyermek esetében az apák gyakran – bár legtöbbször nem tudatosan – elkövetik az a hibát, hogy a saját képükre próbálják formálni a gyermeket, olyan tevékenységeket végezve velük, amikben ők lelik örömüket. Így sokszor irracionális elvárásokat támasztanak fiaikkal szemben, és ha ez nem sikerül, a dicséret és bátorítás helyett az apa folyton csak kritizálja és bírálja gyermekét.

Ami a lánygyermeket illeti, az ő életében is nélkülözhetetlen szerepe van az apának. Bár példát csak korlátozottan vesz apjáról, ám önbizalma egy jelentős része az apjával való kapcsolatából származik. Az apának a lánya tevékenységeire adott reakciói (vagy azok hiánya), véleménye, egyáltalán a hozzá való viszonyulása, a számára közvetített értékek később meghatározzák lánya érzelmi világát, így a párválasztás és a férfiakkal való kapcsolatát is.

Az apa hiánya

Az apahiánya szétfeszítené jelen cikk kereteit, ugyanis számtalan személyiségvonás, viselkedésbeli sajátosság ide vezethető vissza. Arról nem is beszélve, hogy az apa hiánya jó pár módon megvalósulhat, a születéstől kezdődő apahiánytól egészen az édesapa későbbi elvesztéséig. Ennek következtében csak összefoglalóan járjuk körbe a kérdést

Több kutatás is igazolta, hogy az apa nélkül felnövő gyerekek életvitele, viselkedés több tekintetben is eltér a teljes családban felnövő társaikéhoz képest. Az érési folyamatok gyorsabbak és intenzívebbek náluk, a szabályszegő viselkedés is gyakoribb, illetve a lazább (pár)kapcsolatok vagy alkalmi kapcsolatok is jellemzőbbek. Azonban ez nagyban függ az apahiány okától.

apa család nevelés szocializáció gyerek gyermek pszichológia környezet szülő apasprint

Az özvegyek gyermekei például sokkal inkább a kétszülős családok gyermekeire hasonlítanak, nem az elvált szülők gyermekeire. Ez elmondható az antiszociális viselkedésre vonatkozóan éppúgy, mint például az első házasság időpontja vagy a házasság tartóssága tekintetében. Ennek oka feltételezhetően, hogy a gyerek nem csupán azonosul az apával vagy annak hiányára reagál. Reflektál és értelmezi, hogy milyen szerepet tölt vagy töltött be a családban. Ezt természetesen nagyban befolyásolja, hogy az apa bármilyen formájú (válás, halál, fizikai vagy lelki jelenlét korlátoltsága) hiánya, miként kerül feldolgozásra.

Zárszóként pedig érdemes Jorgen Lorentzen kutatási nézeteit megemlíteni. A norvég kutató két nagyon fontos gondolatot említ az apa szerepével kapcsolatban. Egyfelől azt, hogy ha egy társadalomban megváltoznak az apaszereppel kapcsolatos gondolatok, vélekedések, az az ezzel összefüggő gyakorlati gyermeknevelési magatartásra is kihatással lesz. Másfelől: az apa a „családért-apa” jelentésben a család eltartója szerepét tölti be, azonban ehhez társulhat a „családban-apa” koncepció. Az a jelenség, amikor az apa a gyermekekről gondoskodó, odafigyelő személyként jelen is van, s ténylegesen részt vesz a család életében.

apa család nevelés szocializáció gyerek gyermek pszichológia környezet szülő apasprintÉdesapám emlékére.

Felhasznált irodalom
Atkinson, L. R., Atkinson, C. R., Smith, E. E., Bem, J. D., Nolen-Hoeksema, S. (1999): Pszichológia. Budapest, Osiris, 479–496.
Benedek Szidónia Anna – Dorner László (2015): Az apa szerepe a kisgyermek életében. Gyermeknevelés 3/2, 1–14.
Bereczki Tamás: Fejlődés, szocializáció.

A blog követése Facebookon.

A blog követése Instagramon.

1 Tovább

Miért teszik fel a férfiak ezt a „7 idegesítő kérdést” egy randin?

Az egyik ismert oldalon pár napja jelent meg egy „27 éves, csinos, szép, okos nő” levele, amiben a "legérdekesebb/legfurább/legviccesebb/legidegesítőbb vagy csak szimplán leghülyébb" kérdéseket taglalja a hölgy. Többek között ide tartozik, hogy „Meddig tartottak a komoly kapcsolataid?” vagy hogy „apukádról mit lehet tudni?”. Reflexió következik, hogy mi miért is van.

magánügy maganugy család levél elfogtunkegylevelet párkapcsolat kapcsolat férfi-nő kommunikáció

Kép forrása: http://www.edtpatips.com/

Pár napja egy – saját bevallása szerint – „27 éves, csinos, szép, okos nő” egy levelet küldött az egyik oldal szerkesztőségének. A levél megjelent, és a „legérdekesebb/legfurább/legviccesebb/legidegesítőbb vagy csak szimplán leghülyébb” kérdések szerepelnek benne, amiket egy férfi feltehet egy randin. Legalábbis a hölgy szerint. Ám ha ez az önbevallása szerint „okos nő” egy picikét a dolgok mögé nézne, talán rájönne, hogy a felsorolt kérdések többsége nagyon is helyénvaló. Sőt, neki sem ártana feltennie némelyiket. Lehet önmagának? Mi az, ami magánügy ezekből? Mi nem annyira? Mit miért kérdezünk a kiszemeltünktől?

1. Szereted a munkád?

A levélíró azt állítja, hogy „nincs ezzel a kérdéssel igazából semmi baj”, csakhát mégis, mivel „amikor már 50-edik alkalommal teszik fel nekem, és én sablonszerűen vágom rá a választ, hogy igen vagy nem, vagy éppen most hogy vagyok vele” – írja.

A helyzet az, ha valaki randizgatni jár, akkor számoljon azzal, hogy bizony egy-egy kérdés ismétlődhet. Minél többet randizik, annál nagyobb valószínűséggel. És ahogy sok-sok más kérdésre adott választ, úgy ezt is befolyásolja az aktuális lelkiállapotunk. Nincs ebben semmi fura/érdekes/idegesítő.

magánügy maganugy család levél elfogtunkegylevelet párkapcsolat kapcsolat férfi-nő kommunikáció

2. Mióta vagy szingli?

Erre érdemes a hölgy teljes reflexióját közölni:

„Sablonkérdésre sablonválasz. Már egy jó ideje. De egyébként is mi/ki számít szinglinek? Eddig is tök jól éreztem magam a bőrömben, de most már érzem, hogy készen állok a változásra, és jó lenne egy erőskezű álompasas, aki villanykörtét cserél, hozzábújhatok, és szereti a szexet, mert az a helyzet, hogy én is”

Haladjunk sorban. Először is ez egy nagyon lényeges kérdés, aminek egyszerű az oka. Ha valaki komoly kapcsolatot akar (és hajlandó a racionális, pszichológiailag alátámasztott tényeket is figyelembe venni), akkor

esze ágába nincs egy olyan lánnyal hosszú távra tervezni, aki nemrég szakított/vált el/csalódás érte.

Miért? Mert borítékolható, hogy a kapcsolat nem lesz jó: nagyjából ugyanaz a gyászfolyamat játszódik le szakításkor, mint a halál esetében. Valakit elvesztünk, ezt fel kell dolgozni, amihez időre van szükség.

Másodszor. A reakció nagy része nem kapcsolódik a kérdéshez. Az azért fontos, mert egy ilyen válasz épp az ellenkezőjét jelenti általában, mint amit mond. Magyarul: nem igaz az, hogy „eddig is tök jól éreztem magam a bőrömben”. Ha így lenne, akkor miért kéne változ(tat)ni? És miért kell ezt hangsúlyozni? Miért kell olyan kérdésnél feltüntetni, amihez nem tartozik? Valószínűleg azért, mert nincs rendbe az egoja és nincs harmóniában önmagával a levél írója.

magánügy maganugy család levél elfogtunkegylevelet párkapcsolat kapcsolat férfi-nő kommunikáció

3. Hány komoly kapcsolatod volt? Meddig tartottak?

Itt néminemű felháborodás érződik ki a válaszból, de ettől most tekintsünk el. Ez a kérdés ugyanolyan releváns lehet, mint az előző. Ugyanis,

ha egy személynek viszonylag sok, de rövidebb kapcsolata volt, különösen, ha egy-egy kapcsolat között kevés idő telt el, akkor jó eséllyel (pár)kapcsolatfüggő az illető.

Ilyenkor érdemes menekülőre fogni, mert az ilyen ember nem hajlandó magában feldolgozni a szakítást, a csalódást stb., így nem is lesz soha boldog. A másik féltől várja el ezt, ám ez nem működőképes. Ugyanis, amíg egyedül nem boldog valaki, addig mással sem lesz az; akkor mindegy, hogy ki az épp aktuális párja, a saját hiányosságait pótolja vele.

A másik gyakori eset, hogy egy komoly kapcsolata volt sokáig az illetőnek. Ha ennek gyászolására nem hagyott elég időt, akkor szintén probléma lehet az új kapcsolatával.

4. Hol tanultál, diplomáztál és milyen szakon? […] ööö, szóval neked nincs diplomád?

Nincs neki, amivel az ég világon semmi baj. A probléma a reakcióval van. Egy mérhetetlenül frusztrált, ám a felszínen magabiztosnak látszó vagy annak látszatát keltő lány válasza ez. Csak egy rövid részletet idéznék:

„De ha a külsőségeket elengeded, akkor rájössz, hogy nem figyeltél eléggé, vagy más az értékrendünk, és akkor jobb is, ha gyorsan továbbállok. Dolgozom, és a munkámban sikeres vagyok. 27 évesen multinál csoportvezetőnek lenni, szerintem sok mindent elárul”

magánügy maganugy család levél elfogtunkegylevelet párkapcsolat kapcsolat férfi-nő kommunikáció

A külsőségek elengedésének említése egészen furcsán veszi ki magát az azt követő mondatok tükrében. A munkahelyi siker tök jó, de mi van a magánéletivel? Frusztráltság, teljes harmóniahiány – nagyjából.

5. Szüleid együtt vannak még vagy már elváltak?

A szülők elváltak, rendben. A reflexió vége már kevésbé: „egyébként mi közöd is van hozzá?” Nekem ugyan semmi, de azt jó tudni, hogy a szülők kapcsolatára (nem feltétlen a házasság-válás tematika mentén) mi jellemző.

A gyerek a szülői mintákat követi, és ezeket felülírni rendkívül nehéz. Így nagyon nagy az esélye, hogy a kapcsolatiban ugyanazokat a mintázatokat fogja produkálni, mint a szülők.

Nem véletlen a mondás: nézd meg az anyját, vedd el a lányát. A témával foglalkozó kutatók rendszerint hangsúlyozzák az elsődleges szocializációs közeg, a család szerepét a a kapcsolataink terén. A szülők által közvetített minták, értékek, normák beépülnek sajátként, ez lesz a kiindulópont, és öntudatlanul alkalmazzuk őket. Ugyanúgy kezeljük a konfliktusokat, hasonló a kommunikációs stílusunk, eszközrendszerünk, az ahogy másokkal bánunk stb. Tessék megnézni, hogy a szülők hogyan viselkednek egymással vagy hogyan kezelik az adott konfliktust, majd összehasonlítani a saját eljárásainkkal e téren!

magánügy maganugy család levél elfogtunkegylevelet párkapcsolat kapcsolat férfi-nő kommunikáció

6. Hogy dolgoztad fel a szüleid válását?

Ez talán az egyetlen olyan kérdés, ami tényleg nem szerencsés, de a későbbiekben nagyon fontos lehet. A levélíró nő nem érti a miértjét. Pedig egyszerű: a korai krízishelyzetek, főleg ha azok feldolgozatlanul maradnak, későbbi konfliktusok forrásaivá válnak. Nem véletlen, hogy a pszichológusok az ilyeneket (is) boncolgatják a pácienseikkel.

7. Apukádról mit lehet tudni?

A kérdés idesorolása az, ami meglepő, nem pedig maga a kérdés. Teljesen normális és ártatlan. Ám a válaszból sejteni lehet, hogy valamiért mégis kényelmetlen a hölgynek:

„Háh, cseles kis kérdés. Azt jelenti, figyeltél, amikor beszéltem. Észrevetted, hogy elmondtam – miután megkérdezted –, hogy a családom nagy része már a fővárosban lakik, de apukámat kihagytam a sorból. Egészen pontosan azért, mert ő vidéken él. Ott van az élete, a háza, a kertje, a munkája, és nem is szeretne elköltözni onnan. Szóval azt lehet tudni róla, hogy végigdolgozta az életét, csinált 2 csodás gyereket, és igen, ebből egy én vagyok. Te meg szerencsésnek mondhatod magad, mert leültem veled kávézni.”

Nem véletlen, hogy az ember „kihagy valakit a sorból”. Ez egy védekező reflex, nem ritka például gyerekeknél, amikor az elhunyt szülőről kellene beszélni, mesélni (pl. angolórán családbemutatásnál). Azt jelzi: valami nincs rendben (ami nyilván összefügg a válással, annak körülményeivel). Az apuka vidéken él – ennyit tudunk meg. Nemzett két gyereket, akiből az egyik a lelki problémáit ehhez hasonló védekező-hárító, a magabiztosság látszatát fenntartó reakciókkal palástólja.

magánügy maganugy család levél elfogtunkegylevelet párkapcsolat kapcsolat férfi-nő kommunikáció

Zárszó

Természetesen a fentiek egy része afféle célzott találgatás; lehet, hogy akad olyan, ami nem feltétlen állja meg a helyét. Ám a felgyülemlett lelki sérelmek és problémák megléte nyilvánvaló – ezek helyretétele nélkül sosem lehet hosszútávon boldog valaki. Párkapcsolatban sem.

Végül nem maradt más hátra, mint a levélíró hölgy „Szóval részemről indul a randiszabi, sok utazással, programokkal, mert azt a rengeteg időt, ami most felszabadul, ezekre fogom fordítani” sorára reagálni: helyes.


 

A blog követése Facebookon.

10 Tovább

A család szerepe az egyéni fejlődésben: a bántalmazás

A gyermek bántalmazásával kapcsolatosan számos kérdés mind a mai napig megválaszolatlan. Nem tudjuk például, hogy pontosan mi számít bántalmazásnak és mi nem, vagy hogy milyen körülmények között fordul elő leginkább a jelenség. Azonban számos dolgot biztosan tudunk a bántalmazásról, például hogy milyen (lélektani) következményekkel jár.

csalad család fejlődéslélektan lélektan pszichológia bántalmazás erőszak gyereknevelés nevelés gyerek gyermek

A gyermekek szülők általi bántalmazása az elmúlt évtizedekben vált igazán hangsúlyossá mind a köztudatban, mind a tudományban. Pedighát egyáltalán nem új keletű jelenségről van itt szó: a csecsemőgyilkosság megszokott volt már ókori görögöknél vagy kínaiknál, de később is világszerte bevett gyakorlatnak számított a gyerekek verése a szülő és a tanár részéről egyaránt.

Mi számít bántalmazásnak?

Az egyik alapvető probléma a bántalmazás tárgyalása, elemzése és vizsgálata kapcsán, hogy nem létezik egységes meghatározás a jelenségre vonatkozóan. Ez nem meglepő, hiszen a különféle társadalmakban más és más tekinthető elfogadható/elfogadhatatlan viselkedésnek a gyereknevelésben. De még egyazon társadalomban is megoszlanak a vélemények a kérdést illetően.

Hogy ne evezzünk messzi vizekre: ha csak idehaza nézzük, elfogadható-e egy-egy pofon a szülőtől némely esetben? Ha igen, mikor indokolt, mikor nem, és milyen gyakoriságtól nevezhető bántalmazásnak?

Ha tudományos szemmel nézzük, akkor tulajdonképpen ugyanehhez a kérdéshez lyukadunk ki. Skálaszerűen képzelhetjük el a bántalmazás fogalmi meghatározását. Ennek egyik végpontja a szűk értelmezés, a szándékos, életveszélyes testi erőszakot jelenti. A másik, a tág, szinte mindent magában foglaló értelmezést, amely ide sorol minden olyan cselekvést, amely nem egyeztethető össze a gyerek optimális fejlődésével.

csalad család fejlődéslélektan lélektan pszichológia bántalmazás erőszak gyereknevelés nevelés gyerek gyermek

Kiket bántalmaznak nagyobb valószínűséggel?

Ahogy a bántalmazás vagy a családon belüli erőszak fogalma homályos, úgy az sem világos, hogy hány gyereket bántalmaznak a világon. A kutatók egyetértenek abban, hogy a bántalmazások nagyobb része nem kerül napvilágra; családon belül marad. Így magát a jelenséget is nagyon nehéz felderíteni, elemezni, adatokkal alátámasztani. Van azonban néhány tényező, amely alapján nagyobb a a valószínűsége a bekövetkezésének:

1. Életkor: a 3 évesnél fiatalabb gyermekeket gyakrabban bántalmazzák

2. Rossz egészségügyi állapot: koraszülött, kis súlyú csecsemők gyakrabban ingerlékenyek, reakcióik korlátozottabb, viszont aktivitásuk nagyobbik

3. Személyiség: nagyobb veszélynek vannak kitéve az alacsony érzelmi válaszkészséggel rendelkező, ingerlékeny vagy hiperaktív gyerekek. Az elhanyagoltság szempontjából pedig a közömbös, passzív gyerekek.

4. Családi helyzet: a szegényebb családokban gyakoribb a bántalmazás

Egyesek még ide sorolják a gyerek nemét is, ám ez a kutatások értelmében egy esetben meghatározó: nemi erőszakot négyszer olyan gyakran követnek el lányok, mint fiúk ellen.

csalad család fejlődéslélektan lélektan pszichológia bántalmazás erőszak gyereknevelés nevelés gyerek gyermek

Kikből lesznek bántalmazó szülők?

Két közismert vélekedést fontos az elején cáfolni. Az egyik, hogy az ilyen személyek lelkileg sérültek. A másik, hogy ők maguk is bántalmazottak voltak gyerekkorukban. A helyzet az, hogy a bántalmazók csupán kis százaléka (kb. 10%) szenved pszichiátriai betegségben, a többség nem.

Másrészről pedig, habár igaz az, hogy akiket gyerekkorukban bántalmaztak nagyobb eséllyel válnak bántalmazókká saját gyerekükkel szemben, ám a kutatások szerint ez nagyjából egyharmada ezen illetőknek. Vagyis kétharmada a bántalmazottaknak nem bánik rosszul a saját gyermekével. Továbbá, ne felejtsük azokat az eseteket – és ebből van a több – amikor olyan szülők követnek el erőszakos cselekedeteket, akik nem éltek át ilyesmit gyerekkorukban.

Nagyobb valószínűsége a gyermekek bántalmazásának többek között, ha a család valamilyen nehézségen megy keresztül. Ez nem csupán anyagi problémákat jelent. Ide tartozik a szülők problémás, gyakori veszekedésekkel járó kapcsolata, valamelyik vagy mindkét fél alkoholproblémái, a szociális elszigeteltség vagy a túl fiatalon vállalt gyerek.

csalad család fejlődéslélektan lélektan pszichológia bántalmazás erőszak gyereknevelés nevelés gyerek gyermek

A bántalmazás (lélektani) hatásai

A bántalmazásoknak a látható fizikai jeleken túl sokszor sokkal súlyosabb következményei is vannak. A szociális, érzelmi és intellektuális negatív velejárókat kutatások sora igazolta. Ezek nagyon összetettek és szerteágazóak, a leglényegesebbek ezek közül a következőek.

A bántalmazott kisgyerekek szomorúak, félénkek és gyakran dühösek. Társas kapcsolatokat kevésbé kezdeményeznek, és az előző cikkben tárgyalt „idegenhelyzet-tesztben” szinte biztosan nem a biztonságos kötődési stílust mutatják. Mindez kihat a később életszakaszokra is. Ehhez adódik még, hogy erőszakosabbakká válnak (szülői minta, ugyebár) és egyes kognitív, szociális és érzelmi területeken jóval fejletlenebbek a kortársaknál. Többek között hajlamosabbak a depresszióra és a dühkitörésekre, kisebb az önkontroll náluk, gyengék a szociális képességeik (és kevésbé képesek mélyebb kapcsolatokat kialakítani) és az értelmi képességeik is alacsonyabbak. Ugyanez áll a a bántalmazottakon belül a szexuális erőszakot elszenvedett gyerekekre is, annyi kiegészítéssel, hogy ők gyakran korai szexuális érdeklődést tanusítanak, illetve csábítóan viselkednek.

Hogy mit lehet tenni? Több stratégiát is kidolgoztak a szakértők gyerekek bántalmazásának kezelésére és megelőzésére. A túlterhelt szülők különféle támogatásától (telefonos és személyes lelki segély, segítők kiküldése stb.) kezdve a megelőző, gyerekneveléssel kapcsolatos képzések, tanfolyamok (már tinédzserkortól például) szervezéséig. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy még mindezek ellenére is nagyon sok gyerek él át bántalmazást.

csalad család fejlődéslélektan lélektan pszichológia bántalmazás erőszak gyereknevelés nevelés gyerek gyermek

Irodalom
Cole, Michael – Cole, Sheila R. (1998): Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó, Budapest, 414–430.

A blog követése Facebookon.

1 Tovább

A család szerepe az egyéni fejlődésben: amit a gyerek otthonról hoz

Köztudott, hogy a gyerek, amit otthon megtanul, azt továbbviszi az iskolába, ez pedig sokszor problémákat okoz. Sok-sok iskola konfliktus forrása az iskolai és az otthoni különbségekből származik, de mit kezd ezzel a pedagógus? Mit visz a gyerek otthonról és hogyan kezeli ezt az iskola? A családi háttér mennyire meghatározó?                                                                                                                  

csalad család iskola közoktatás nevelés oktatás otthoni kultúra szelekció hátrányos helyzetAz elmúlt hetekben a PISA eredményektől volt hangos a sajtó. Sokan írtak sok szempontból az oktatási rendszerünk sikertelenségéről, az egyes problémákról és azok szükségszerű kezeléséről. Az azonban kevésbé volt hangsúlyos, hogy az oktatási rendszerünk kudarcai részben abból származnak, hogy a magyar közoktatás általánosságban továbbra sem tud mit kezdeni a különböző családi háttérrel rendelkező gyermekekkel.

Az otthoni és az iskolai kultúra között általában konfliktus feszül: illeszkedési problémák vannak e kettő között. A konfliktus abból adódik, hogy a diáknak választani kell, hogy szimbolikusan megtagadja elsődleges közösségét és identitását, mentesülve így a negatív hatásoktól, kudarcoktól; avagy fordítva tesz, és felvállalja identitását, ezzel együtt azonban részben lemond az iskolai és a későbbi társadalmi sikerességről.

Ez számos módon racionalizálódhat a nevelési és oktatási folyamatban, az eltérő családi szocializációból származó beilleszkedési zavarok megjelenésétől kezdve egészen a fizikai erőszakig. Ám a pedagógusok ezt ritkán tudatosítják magukban, ami persze érthető (gondoljunk csak bele, hogy milyen nehéz egy csapat gyerekre figyelni, megismerni őket), de kevésbé hatékony. Azért nem hatékony, mert a konfliktusnak legfeljebb a felületi kezelése történik meg. A tanár elmondja, hogy ilyet nem szabad csinálni, szankcionálja az iskolai kultúrába nem illeszkedő magatartásformákat stb. Azonban ez az új tudásanyag (legyen az ismeret vagy viselkedési forma) nem feltétlen fog illeszkedni a régihez a gyerek fejében, tehát a konfliktus nem lesz feloldva.

csalad család iskola közoktatás nevelés oktatás otthoni kultúra szelekció hátrányos helyzet

A vizsgálatok azt mutatják, hogy az oktatási rendszerünk meglehetősen szelektív – méghozzá a családi háttér alapján történik a szelekció. Magyarországon még mindig makacsul tartja magát az nézet, mely szerint a lassabban haladókkal külön csoportokban kell foglalkozni, hogy ne húzzák vissza a jobbakat. Ugyanígy a jobbakat is el kell különíteni azért, hogy kibontakoztassák tehetségüket, és gyorsabban fejlődjenek. Csak az probléma, hogy ez a felfogás – a statisztikák és a tapasztalatok alapján – elavult és téves. Elég csak a PISA-vizsgálatok eredményeire gondolni, ahol a legeredményesebb országok (pl. a sokat emlegetett Finnország) integráltan oktatnak, nem pedig szelektíven.

A (korai) szelekcióval szembeni egyik érv, hogy a képességek fejlődése nem egyenletes, hanem életkoronként változó egyazon tanulónál is. Vagyis a képességek fejlettségi rangsorában számtalanszor helyet cserélnek a gyerekek (a pedagógiai gyakorlatban azonban ezt az iskola figyelmen kívül hagyja). Ennek következtében azt mondhatjuk, hogy a fejlődés korai szakaszában, például az iskolába való belépéskor lehetetlen megjósolni az elérhető végső tudás- és képességszintet. Ergo még akkor sem tudnánk különbséget tenni „jó” és „kevésbé jó” képességű gyerekek között, ha a pedagógusok esetlegesen rendelkeznének valamiféle objektív mérési módszerrel ehhez. Tehát nem tudunk a tanulás szempontjából központi jelentőségű adottságok szerint szelektálni.

csalad család iskola közoktatás nevelés oktatás otthoni kultúra szelekció hátrányos helyzet

A szelekció legnagyobb átka az, hogy sok-sok tehetséget nagyon korán veszítünk el anélkül, hogy ennek egyáltalán tudatában lennénk. Egy hátrányos helyzetű tanulónak nagyon kevés az esélye, hogy egy jó középiskolába, később pedig egyetemre kerüljön. Holott nem feltétlen arról van szó, hogy ő kevésbé tehetséges, kompetens ugyanabban, mint hátrány nélküli társai. Ám az iskolarendszer a családi (szociokulturális) háttér alapján előre determinálja a hátrányos helyzetű gyermek iskola kudarcát, ezzel a társadalmi különbségek csökkentése helyett átörökíti vagy fokozza azokat.

Mit lehet(ne) tenni? Ha a tanulóknak biztosított körülményekben még sikerülne is elérni az (esély)egyenlőséget, az esélyek valódi egyenlősége akkor sem teljesülne (legalábbis a felkínált lehetőségek kihasználásában). Az esélyegyenlőség nem azt jelenti, hogy ugyanazt biztosítsuk mindenkinek, még akkor sem, ha hazánkban ez az uralkodó tendencia ebben a témakörben. Sokkal inkább arra hivatott e fogalom, és az ahhoz tartozó gyakorlat, hogy az egyenlőséget személyre szabottan, az egyéni különbségeket figyelembe véve teremtse meg.

Ennek egyik eszköze a differenciált oktatás, mely az egyéni fejlettségi szintet és fejlődést tartja szem előtt, azaz egyénileg foglalkozik a gyerekekkel. Ehhez persze egyrészt megfelelő képzésre lenne szükséges a pályán lévő pedagógusok és a pedagógusnak készülő tanárjelöltek számára. Másrészt csökkenteni kellene a tanárok leterheltségét, illetve ki kellene alakítani a megfelelő környezetet a differenciálás alkalmazásához. Mindehhez viszont az osztályok létszámának csökkentése elengedhetetlen.

csalad család iskola közoktatás nevelés oktatás otthoni kultúra szelekció hátrányos helyzet

Az előzőekhez hasonlóan a szelekció enyhítését szolgálhatná a törvényi szabályozás és azzal együtt a folyamatos monitorozása az iskoláknak. Ez azt jelentené, hogy szükséges lenne az iskolákat ellenőrizni az integrációs törekvéseik terén: milyen mértékű az integráció (ha egyáltalán van), mennyire szelektív az oktatás, milyen arányú és jellegű a továbbtanulás a különböző családi hátterű tanulók esetében, iskolából való elvándorlás mértéke, stb.

A pedagógusok bérezését sem szabad elfelejteni a szükséges változtatások számbavételénél. Az életpályamodell helyett érdemesebb lett volna egy olyan rendszert kialakítani, ami elismeri a többletteljesítményt, amely kétségtelenül a hátrányos helyzetű tanulókkal való foglalkozás egyik velejárója. Tehát nemcsak differenciáltan kell oktatni, hanem differenciáltan kell a pedagógusokat is bérezni – ennek (és még sok másnak) a függvényében.

A blog követése Facebookon.

6 Tovább
«
12

Mindenki másképp egyforma

blogavatar

Az emberek hülyék - gyakran mondjuk ezt a legkülönfélébb dolgok miatt. De mi vajon mások vagyunk-e? Mit mond a tudomány erről? A blog célja, hogy közéleti eseményeken keresztül mutassa be: a sok-sok köztünk lévő különbség ellenére, mégis milyen hasonlóak vagyunk.

Utolsó kommentek