Nagy dolog egy ártatlan ember meggyilkolása? Ön képes lenne rá? Ha úgy gondolja, hogy semmiképp sem, jó eséllyel téved. Van egy kísérlet, ami bizony azt mutatja, hogy az olvasó is valószínűleg benne van abban a 65%-ban, aki képes lenne egy ártatlan személy meggyilkolására. Erről a kísérletről és a miértekről olvashat.
Vajon nagyon gonosz dolgokat csak nagyon gonosz emberek követhetnek el? A válasz nyilvánvaló, hiszen számos olyan esetről tudunk, akár a saját életünkből is, amikor jó emberek követtek el gonosz cselekedeteket. Vagy épp mi. De vajon miért? Miért tesz valaki ilyesmit, ha alapvetően jó ember és pszichikailag is rendben van?
Stanley Milgram valószínűleg örökre beírta magát a pszichológia történetébe. Az amerikai szociálpszichológus a 60-as évek elejétől kezdődően azt vizsgálta, hogy hogyan képesek átlagos emberek parancsra agresszív viselkedésre, sőt gyilkolásra. Engedelmességi kísérletével (pontosabban: kísérleteivel) többek közt azt kívánta demonstrálni, hogy például a holokausztot elkövetők vagy a vietnami háborúban civileket mészárló amerikai katonák ugyanolyan normális, ép emberek voltak, mint mi. Csupán néhány tényező és néhány személy egész egyszerűen gyilkológépekké változtatta őket.
A kísérlet
Milgram a vizsgálathoz újsághirdetésen keresztül toborzott résztvevőket. Miután a kísérleti alany megérkezett a laboratóriumba, közölték vele, hogy ő fogja játszani a tanár szerepét. Ez azt jelentette, hogy szópárokat kellett felolvasnia a másik félnek (tanuló), illetve hibás válasz esetén áramütéssel kellett büntetnie. A kísérleti személy látta, ahogy a tanulót leszíjazzak egy elektromos vezetékekkel felszerelt székbe, illetve egy elektródát kapcsolnak a csuklójára. Ezután a kísérleti személyt (tanárt) a szomszédos szobába kísérték. Itt egy vezérlőasztal elé ültették, amelyen 30 kapcsoló volt, egyenként címkézve 15-től („gyenge áramütés” felirattól) egészen 450 („veszélyes áramütés”). A kísérleti alany feladata egyszerű volt: minden egyes hibát követően eggyel magasabb fokozatú áramütést kellett adjon a tanított félnek.
A tanuló természetesen nem kapott tényleges áramütést, csupán a látszat volt meg. Egy 47 éves, kellemes modorú könyvelőt képeztek ki a szerepre, aki a szomszédos szobából kiáltott, tiltakozott a büntetés ellen. Ahogy egyre erősebb „áramütést kapott”, egyre hangosabban kiabált, káromkodott, majd 300 volt felett a falat rugdosta. Ezután nem válaszolt a kérdésekre, elnémult.
A várakozásnak megfelelően sok alany tiltakozott a kísérlet ellen, szerették volna abbahagyni ezt a gyötrelmes eljárást. Ám minden ilyen próbálkozásnál a kísérletvezető határozott utasítást adott a folytatásra. És az eredmény:
a kísérleti alanyok 65% százaléka mindvégig engedelmeskedett, elment a legmagasabb fokozatig, azaz a halálos áramütésig.
Mellékszál: egyetlen személy sem állt meg 300 volt alatt. De hogyan lehetséges mindez?
Az okok
Milgram úgy vélte, hogy a tekintélynek való engedelmesség olyannyira nélkülözhetetlen követelmény a különféle társadalmakban, hogy valószínűleg az evolúció során épült be az emberi faj viselkedésébe. A szülőktől kezdve egészen az oktatási rendszerig minden ezt táplálja, az egyént állandóan emlékeztetik arra, hogy mennyire fontos mások utasításának a követése. Hogy mi győzi meg az egyéneket az önállóságuk feladásáról, és szinte bármely utasítás végrehajtásáról?
1. A szociális normák jelenléte
Ne felejtsük el, hogy az alanyok önként jelentkeztek a hirdetésre, és a jelentkezéssel implicit módon bele is egyeztek a kísérletvezetővel való együttműködésbe. Ez egy igen erős szociális norma, amit tovább fokoz, hogy a kísérletet szándékosan olyanra tervezték, hogy nagyon nehéz legyen megállni, ha egyszer már belekezdtek. Ugyanis a kilépéssel el kellene viselniük azt a bűntudatot, ami abból a hibából származik, hogy egyáltalán elkezdték a kísérletet.
2. Állandó felügyelet/jelenlét a kísérletvezető részéről
A kísérlet egy másik verziójában a kísérletet vezető elhagyta a szobát, és parancsait telefonon keresztül adta. Ennek következtében az engedelmesség 65 százalékról 21 százalékra esett vissza.
3. Áttételesség
Habár a kísérleti alanyok tudták, hogy erőszakos cselekedet követnek el, számos áttétel elfedte, homályossá tette ezt a tényt, illetve gyengítette a tapasztalat közvetlenségét. Például az az egyszerű kiindulópont, hogy az áldozat a másik szobában volt, már jelentősen növelte az engedelmességet. Milgram arról számolt be, hogy ha egy szobában voltak már csak 40 százalék engedelmeskedett, ha pedig a kísérleti személynek kellet az elektródát a tanulón kezén tartani, 30 százalékra esett az arány.
4. Ideológiai igazolás
Az egyén egy számára teljesen meggyőző és elfogadható ideológiát kapott, amely legitimálta a hatalommal rendelkező személy tekintélyét, igazolta utasítása helyességét. A Milgram-féle kísérletben az ideológiai alapot a tudomány jelentette. A náci Németországban ugyanezt a fajelmélet szolgáltatta.
Mindezeket figyelembe véve már kevésbé tűnik érthetetlennek, amit például a náci tisztek tettek a zsidókkal vagy az amerikai katonák ártatlan civilekkel. Természetesen ez semmi esetre sem felmentés a számukra: a bűnük ugyanolyan szörnyű bűn marad, attól függetlenül, hogy ismerjük a pszichológiai hátterét.
Irodalom:
Atkinson, L. R., Atkinson, C. R., Smith, E. E., Bem, J. D., Nolen-Hoeksema, S. (1999): Pszichológia, Budapest, Osiris, 524-549.
A blog követése Facebookon.
Utolsó kommentek