Oh, bezzeg az én időmben...ezek a mai fiatalok meg...Régen tényleg minden jobb volt? A világ tényleg rossz irányba halad? Az emberek többségének szent meggyőződése, hogy igen, – éljenek bármely korban. De mi az igazság? Következzen azon kevés témák egyike, amely mindig aktuális lesz, bármi is történjen.
Feltehetőleg mindenki találkozott már ilyen-olyan formában azzal az életérzéssel, hogy „bezzeg régen”. Az idősebb korosztálytól, szülőktől, nagyszülőktől vagy tanároktól bizonyára mindenki megkapta, hogy „bezzeg az ő idejükben”, de az is könnyen meglehet, hogy egyes olvasók már maguk is éreztek hasonlóan. Ezen érzés, gondolkodás pszichológiai megnevezése a deklinizmus: nagyjából azon eszme, mely szerint az egyes dolgok egyre csak romlanak, az évek múltával minden romlik.
Hogy ez mennyire jellemző ránk? Egy idei felmérés például azt mutatta ki, hogy
a megkérdezettek 71 százaléka gondolja azt, hogy régen minden jobb volt.
Mindössze 5 százalék azon személyek aránya, akik ellenkezőleg vélekednek. De vajon mi lehet ennek az oka? Miért véli az emberek többsége úgy, hogy a világ rossz irányba halad?
A magyarázathoz két pszichológiai fogalmat hívhatunk segítségül. Az első a szelektív emlékezet. Több vizsgálat (pl. ez) bizonyította, hogy
az emberek a 10 és a 30 év közötti életszakaszukra emlékeznek leginkább, legkevésbé pedig a 30 és 60 év közöttire.
Ezen időszakból van a legtöbb emlékünk, több eseményre emlékezünk a gyerekkorunkból és a fiatal felnőttkorunkból, mint a későbbi életszakaszokból (az igazsághoz hozzátartozik, hogy 60 éves kor után az emlékek újból megszaporodnak). Hogy ennek mi állhat a hátterében az egy nagyon izgalmas kérdés. Talán az, hogy a legmeghatározóbb események (pl. első kapcsolat, házasság, gyerek megszületése) ezen időszakban történnek és/vagy hogy ez az időszak általában a legszórakoztatóbb az emberek életében (de ez még nem azt jelenti, hogy a világ változik meg, hanem sokkal inkább a mi világlátásunk)
A másik tényező, ami a háttérben meghúzódhat, nem más, mint a pozitivitási hatás vagy effektus. Ez tulajdonképpen nem más, mint a múlt megszépítése, afféle önámítás, ha úgy tetszik.
Az emberek ahogy öregszenek arra törekednek, hogy egyre kevesebb negatív érzelem érje őket, így szívesebben emlékeznek a pozitív dolgokra, mint a negatívakra.
Vagyis a fenti két tényező eredményezi, hogy a 10-30 év közötti életszakaszunkra emlékezünk leginkább, és onnan is a pozitív emlékeinket őrizzük meg nagyobb arányban. És ha ez így van, akkor könnyen abba a hibába eshetünk, hogy a jelent a múlttal összehasonlítva úgy érezzük: régen minden jobb volt.
Összességében tehát teljesen természetes érzés a jelenlegi világunkat rosszabbnak, romlottabbnak érezni a régi világunknál. Ám nem árt tisztában lennünk azzal, hogy ez csupán afféle illúzió, a képzeletünk szüleménye. Mindannyiunkban jelen van ezen érzés – ilyen szempontból egyformák vagyunk. Az viszont már más kérdés, hogy hogyan viszonyulunk ehhez, mennyire tudatosítjuk, és egyáltalán tudjuk-e a helyén kezelni azt, hogy valójában csak a deklinizmus tréfál meg bennünket – ilyen szempontból azonban már különbözőek vagyunk.
Utolsó kommentek