Hogy ki az, aki mentálisan egészségesnek számít korántsem egyszerű kérdés. Minden ember más és más, másképp viselkedik, más értékrenddel bír, másképp gondolkodik, épp ezért a „normális” fogalmának meghatározása is igen problémás. De akkor hogyan lehet meghatározni egy ilyen kényes fogalmat?

Ahogy sok más fogalom a tudományokban (és általában az élet minden területén), úgy a mentálisan egészséges vagy mentálisan ép személy fogalma is elég homályos. Vannak persze olyan mentális betegségek (pl. mániás depresszió, skizofrénia), melyek esetében az illető egyértelműen kívül esik a mentálisan ép kategóriáján, ám a legtöbbször nem ez a helyzet.

A mentálisan egészséges fogalmának meghatározásánál több úton is elindulhatunk. Először is érdemes tisztázni, hogy mi képzi a normális és abnormális fogalompár alapját. Klasszikus értelemben a statisztikai átlagnak való megfelelés vagy az attól való eltérés, ugyanúgy mint például az intelligencia vagy a magasság esetében. Mindig vannak bizonyos (szimbolikus) értékhatárok, melyek között az adott népesség többsége mozog. Az intelligenciánál például ez az érték 85 és 115 között van, ami az emberek nagyjából 68-70%-ra áll. Azonban a mentálisan egészséges személyeknél nagyon nehéz lenne ilyen értékhatárokat felállítani. Mit kezdünk például azzal, akit épp kirúgtak és emiatt rendkívül szomorú? És azzal, aki alapvetően zárkózott típus? Ahogy az említett példákból látszik, a statisztikai gyakoriságon alapuló elkülönítés ez esetben nem a legjobb választás.

A másik alternatíva a társadalmi normákhoz való viszonyítás: ha valaki viselkedése a társadalmilag megszokott, normálisnak tartott viselkedésnek megfelel, akkor mentálisan ép. Csakhogy itt is hasonló probléma áll fenn, mint az előző esetben, arról nem is beszélve, hogy ezen normák milyen gyakran változnak.

A társadalmi normákhoz szorosan kötődik a másik lehetőség. Ez egyén viselkedésének a befolyása önmaga és/vagy a csoport közérzetére. Ha az egyén viselkedésében tud alkalmazkodni (tehát adaptív a viselkedése), akkor „normálisnak” tekinthető, ha azonban az alkalmazkodásban zavarok lépnek fel (maladaptív viselkedés), melyek kártékonyak rá és/vagy a társadalomra, akkor „abnormálisnak”.

A probléma ezzel a megközelítéssel, hogy ugyancsak nagyon képlékeny az, hogy mit tekinthetünk ilyen jellegű zavarnak. Valószínűleg ennek okán adta ki az Amerikai Pszichiátriai Egyesület (angolul: American Psychiatric Association [APA]) a Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyvét, az angol cím (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) után csak DSM néven emlegetett munkát. Ennek jelenleg az ötödik kiadása, azaz a DSM-5 van érvényben.

A DSM lényege, hogy segítséget nyújtson a szakembereknek (orvosoknak, pszichológusoknak és pszichiátereknek elsősorban) az egyes mentális betegségek, zavarok diagnosztizálásban. A kézikönyv az egyes, kategóriákba sorolt betegségekhez kódokat, valamint tüneteket rendel, illetve szekciókba rendezi őket, így könnyíti meg a diagnosztizálás és a szakemberek közötti kommunikációt.

Habár a DSM a legáltalánosabban elfogadott, témánk szempontjából a leginkább kézzelfogható és releváns munka, mégsem mondhatjuk, hogy ez alapján 100%-os biztonsággal el tudjuk különíteni a mentálisan egészséges és nem egészséges személyeket. Egyrészt pszichológiai alaptézis, hogy minden eset egyedi. Másrészt az azonos tünetek nem feltétlen jelentenek azonos okokat is, ahogy mentális betegséget sem. Végezetül pedig érdemes azon is elgondolkozni, amit már több, a témában jártas szakember felvet, nevezetesen hogy lassacskán már mindenki mentálisan betegnek tekinthető a DSM alapján. Ennek oka, hogy a DSM aktuális kiadásában már annyira kiszélesedett a betegségek köre, hogy a mentális egészséges kategória túlzott mértékben lecsökkent.

Ahogy az a fentiekből látszik, nagyon nehéz meghatározni a „mentálisan egészséges” fogalmát. Ennek oka, hogy minden személy egyedi eset, illetve minden betegség egyedi a maga módján. Csupán egyetlen példa. Az autizmus (újabb kifejezéssel: autizmus-spektrumzavar) – ami egyértelműen kívül esik a mentálisan egészséges kategóriáján – számos formában megjelenhet, az elképesztő, „esőember” típusú fejszámoló művészektől kezdve, egészen a kommunikációra és társadalmi beilleszkedésre képtelen személyekig. Azt azonban érezzük, hogy az első eset jóval közelebb áll a mentálisan egészségeshez, mint az utóbbi. Ugyanígy van ez a többi mentális betegségnél is: különféle mértékben és intenzitással jelentkeznek az embereknél, éppen ezért nem egyértelmű, hogy a mentálisan ép kategóriába beleférnek-e. Érdemes tehát óvatosan bánnunk a kifejezéssel.


 

A blog követése Facebookon.