A pedagógusok pályaelhagyásának okairól

A pedagógusok pályaelhagyása világszerte egyre komolyabb problémát jelent. Számos frissen diplomázott pályakezdő pedagógus rá sem lép erre a pályára, aki pedig tanításra adja a fejét, gyakran pár év után otthagyja az iskolát. Miért hagyja el a pályát pedagógus itthon (és külföldön is)?                                                                                                                                                                                             

iskola iskolasprint suli tanár diák oktatás nevelés MO pedagógus pedagógia

Megvolt az iskolakezdés, a pedagógusok munkába lendültetek, már akik a pályán maradtak. Ám nem minden tanár és tanító tett így, sokan ugyanis más szakma után néznek, néztek. A pedagóguspálya elhagyása világszerte egyre nagyobb problémát jelent. A helyzet több szempontból is súlyos. Egyrészt a pálya kezd kiöregedni, vagyis egyre több a nyugdíjkorhatár küszöbén lévő tanár. Másrészt nemcsak a pályát elhagyó, korábban aktív pedagógusok száma növekszik, hanem azoké a frissen diplomázott pályakezdőké is, akik rá sem lépnek a pályára vagy pár hónap, év után hagyják ott. De vajon mi állhat a jelenség hátterében? Mi az oka a pedagógusok pályaelhagyásának?

Az anyagiak

Nem nehéz kitalálni, hogy az egyik legalapvetőbb oka a közoktatás elhagyásának a pálya alulfizetettsége – ezt több itthoni kutatás is alátámasztotta korábban. Az 50-es évektől kezdődően egészen napjainkig megfigyelhető, hogy a pedagógusok (relatív) bére jóval alacsonyabb a többi diplomás foglalkozáshoz viszonyítva. Ez különösen problémás, mivel a bérezés az egyik leglényegesebb motivációs tényező a pályaválasztás során. Két fő szempontból jelent ez komoly gondot:

1. a jobb képességű tanulók egyre kisebb arányban választják a pedagóguspályát;

2. a pályára lépők közül sokan hagyják el a közoktatást (akár néhány éven belül).

iskola iskolasprint suli tanár diák oktatás nevelés MO pedagógus pedagógia

Lényeges, hogy a pálya vonzóbbá tételéhez, illetve az ott dolgozók maradásához az egyik leghatékonyabb megoldás a fizetések növelése. Számos külföldi országban ennek tudatában jártak el korábban, és a kezdő fizetések növelése mellett szigorították a felvételi rendszert. Az eredmény: az oktatás hatékonyságának, minőségének a javulása.

Fontos megjegyezni, hogy nem feltétlen kell magas bérezés ahhoz, hogy jól működjön az oktatás. A finneknél például a pedagógusok nagyjából az OECD-átlagnak megfelelő fizetést visznek haza (a magyar pedagógusok nagyjából annak az 50-60%-át), ami nem számít kiugróan magasnak Finnországban. Ám magát a tanári hivatást nagyra becsüli a társadalom. Ez többek között annak köszönhető, hogy a szülők bíznak a pedagógusokban, azoknak a szakértelmében (ez természetesen nem véletlen, hiszen északi nyelvrokonaink már elég régóta tisztában vannak azzal, hogy egy kisebb társadalom fejlődésének egyik legfőbb záloga a minőségi oktatás).

A szakma megbecsültsége

Míg a finneknél a tanári pálya társadalmi megbecsültsége igen magas, addig ennek a fordítottja igaz a magyar társadalomra. Magyarországon a pedagóguspálya nem tartozik a magas presztízsű szakmák közé, sőt sok pedagógus egyenes szégyellnivalónak érzi munkáját, ami egyfelől nagyban összefügg az előbb említettekkel.

iskola iskolasprint suli tanár diák oktatás nevelés MO pedagógus pedagógia

Másfelől sok más egyéb tényező is szerepet játszik a problémában, például az életpályamodell bevezetése vagy az iskolák központosítása. Igaz ugyan, hogy az életpályamodell bevezetésével a tanárok bére emelkedett, de a bérekkel párhuzamosan megnövekedett az órák száma is, illetve az anyagi előrelépés még mindig nem teljesítményhez kötött. Emellett a minősítési eljárások méréseinek diszfunkciói sem hatottak kedvezően a pedagógusok attitűdjére, például mert az idősebb kollégák munkáját nem feltétlen ismerte el.

Munkaidő: mennyi az annyi?

A tanári szakma esetében csak kevesen gondolnak arra, hogy a tanárok életéből mennyi időt vesz el az iskola. Akkor is, amikor fizikailag nincsenek bent. A pedagógusoknak a szabadidejük egy tetemes hányadát kell olyan dolgokra fordítaniuk, amit ők munkának élnek meg. Fel kell készülniük egy-egy órára, dolgozatokat kell javítaniuk, iskolán kívüli programokat kell szervezniük stb. Mindez nyilvánvalóan a családjuk vagy épp a hobbijuk rovására.

iskola iskolasprint suli tanár diák oktatás nevelés MO pedagógus pedagógia

A másik probléma az anyagiakkal függ össze. Ha kiszámolnánk, hogy egy tanár mennyit dolgozik valójában, biztosan meglepődnénk. Egy pedagógus nagyjából reggel 8-tól délután 4-ig dolgozik, ahogy mindenki más. Ám amikor hazamegy, nem teheti meg, hogy ne vigye haza munkáját, mivel akkor nem végezné megfelelően azt. Viszont ezt senki sem számolja a ledolgozott órák számánál.

Többszörös tehetetlenség(érzet)

A tehetetlenség az iskolai élet több aspektusára is kiterjed. Az egyik legjelentősebb ezek közül az oktatás szereplőivel, főként a tanulókkal szembeni tehetetlenség, de meg lehet még említeni a szülőket, valamint sokszor a kollégákat is.

Nem meglepő módon több kutatás is azt támasztja alá, hogy a kezdő pedagógus legfőbb pedagógiai nehézségei között az egyik leglényegesebb a fegyelmezés. Hiába a tanári jó szándék és hivatástudat: mindig lesznek olyan diákok, akik próbára teszik az ember türelmét. Nagyon gyakran a szóbeli megrovás éppoly eredménytelen, mint az írásbeli, az elégtelen érdemjegy pedig – amellett, hogy a fegyelmezés eszközeként inadekvát pedagógiai értékelés – szintén hatástalan.

iskola iskolasprint suli tanár diák oktatás nevelés MO pedagógus pedagógia

Továbbá nincs eszköz a tanár kezében, nem hiteles, hiányzik az alapvető tekintélye, valamint nem hirdetheti a tudás értelmét és értékét. Nem mondhatja, hogy „gyerekek tanuljatok, mert akkor jó lesz nektek, jól kerestek stb.”, mert a gyerek rögtön visszakérdez: „mire ment ön a sok tanulással, tudással?”. Vagyis ismét a tanári megbecsültség jelenti a probléma gyökerét, minek hiányában nincs meg a megfelelő társadalmi feltételrendszer a pedagógus hitelességéhez.

Végül létezik egy másfajta tehetetlenségérzet is a tanárban, ám nem az oktatásban résztvevők irányába, hanem az oktatási rendszer felé. A Nemzeti alaptanterv által szabályzott tananyag tartalom, központosított iskolák, tankötelezettség alsó korhatárának lecsökkentése – csak néhány azon problémák közül, amik az oktatási rendszerünket érintik, és a pedagógusoknak nem sok beleszólásuk van. Az oktatáspolitika állandóan változik, éppen ezért mindig az aktuálisan hatályban lévő koncepcióknak kell megfelelni. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy a pedagógusoknak nincs beleszólása a pálya alakulásába, az oktatás tervezésébe, azaz a tanárok csak passzív elszenvedői a változtatásoknak.

Kiégés és stressz

A kiégés vagy más néven burnout szindróma egy olyan állapot, amelyben az egyébként motivált, lelkes személyiség telítődik azokkal a mindennapos problémákkal, amiket a munkája, tevékenysége hordoz. Ennek oka a tartós, ismételt érzelmi terhelés, mely a kiégés későbbi fokozatainál már fizikai tünetekkel is jár.

iskola iskolasprint suli tanár diák oktatás nevelés MO pedagógus pedagógia

A pedagógusok fokozottan ki vannak téve ennek veszélyének, hiszen munkájukat folyamatos emocionális megterhelés és stressz kíséri. Mivel a jelenség az empátiás kapacitás kimerülésével jár, az illető nem tudja hatékonyan gyakorolni a hivatását, de ennél aggasztóbb, hogy nagyon sok pszichés és szomatikus tünetet is produkál. A kilátástalanság, életuntság érzete, a testi kimerültség vagy pánikrohamok mind-mind tünetei a szindrómának, melyek közül jó néhány csak szakorvos segítségével orvosolható.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy – minden nehézség és probléma ellenére – a pedagógusszakmának számos pozitívuma is van. Ha ezek találkoznának egyfajta anyagi és társadalmi megbecsültséggel is, akkor valószínűleg jóval kevesebb pedagógus távozna a pályáról. Ezáltal pedig nagyobb lenne az esély a minősége oktatásra.

Felhasznált irodalom:

Kazár Ádám (2016): A közoktatást elhagyó pedagógusok pályaváltásának okai és munkaerő-piaci lehetőségei. Budapest. [szakdolgozat]
Kocsis Mihály (2002): Tanárok véleménye a pályáról és a képzésről. Iskolakultúra, 12/5. 66–79.
Mihály Ildikó (2010): Pedagógusok pályaelhagyása. Szakképzési Szemle XXVI. 2010/1. sz., 105-110.
Szivák Judit (1998): A kezdő pedagógus in: Falus Iván: Didaktika. Elméleti alapok a tanítás tanulásához, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 418-434.
Varga Júlia (2011): A tanárok foglalkoztatása és bérezése – hazai és nemzetközi kitekintés.

A blog követése Facebookon.

A blog követése Instagramon.

0 Tovább

Szavak börtönében

Előfordult már, hogy úgy érezte, nem tudja e elmondani, ami a fejében van? Hogy nem tudja megfogalmazni a mondandóját úgy, ahogy azt szeretné, vagy nem értik úgy, ahogy szeretné? Mostl megtudhatja, hogy mi ennek az oka, és hogy miért jelent ez súlyos problémát például az iskolában. Nyelvről, nyelvhasználatról, meg- és félreértésről, és egy kis filozófiáról lesz szó.

bortonsprint kommunikáció nyelv nyelvi hátrány nyelvészet prototípus barlanghasonlat platon nyelvi diszkrimináció iskola család otthon nevelés oktatás tanár pedagógia pedagógus

Sokszor érzi úgy az ember a kommunikáció során, hogy szeretne számára fontos dolgokról beszélni, de ez mégsem sikerül vagy nem úgy, ahogy szeretné. Nem tudja kellően kifejezni magát, nem képes átadni azt, ami a fejében olyan jól összeállt. És sokszor persze nem is úgy értik mások, ahogy szerinte kellene. De miért van ez így?

Az egyik alapvető oka a jelenségnek a kognitív pszichológiából és szemantikából ismert prototípus-elv. A pszicholingvisztikából jól tudjuk, hogy minden egyes szavunk különböző képeket, fogalmakat, sémákat stb. aktivál, illetve minden egyes szóhoz egy vagy több jelentést társítunk. A protípus-elv értelmében egy-egy szóhoz tartozik egy protipikus jelentés, ami azt jelenti, hogy ez a jelentés hívódik elő leggyakrabban az adott szó hallatán. Ha például azt mondjuk, hogy madár, akkor a legtöbb embernél egy veréb- vagy galambszerű, repülő, tollas jószág jut eszébe – ez a protipikus minta. Ennél sokkal ritkább, hogy például a strucc vagy a pingvin jusson eszünkbe, pedig kétségtelenül ezen állatok is a madár gyűjtőfogalomba tartoznak – ezek kevésbé protipikusak. Vagyis egy-egy szó jelentése személyenként eltér, annak ellenére, hogy gyakoriság szerint vannak tipikus esetek, jelentések, az asztalnál például a négylábú, fából készült bútor, s nem a háromlábú, üveglappal lefedett, fém bútordarab.

bortonsprint kommunikáció nyelv nyelvi hátrány nyelvészet prototípus barlanghasonlat platon nyelvi diszkrimináció iskola család otthon nevelés oktatás tanár pedagógia pedagógus

A probléma ott kezdődik, hogy a beszélgetéseink során számos szót használunk, amit az agyunk folyamatosan értelmez a különféle, általunk ismert jelentések mentén. Ez egy rendkívül gyors, automatikus folyamat, és bizony nincs idő, hogy minden egyes szón külön-külön elgondolkozzunk. Sem a beszédértelmezésnél, sem pedig a beszédprodukciónál. Így nem ritka, hogy nem mindent úgy fejezünk ki szóban, ahogy szeretnénk; ezért könnyebb írásban, hiszen ott több időnk van átgondolni és megformálni a szavainkat, mondatainkat.

Mindehhez hozzátartozik, hogy egyes szavak nem találhatóak meg a mentális lexikonunkban, azaz nem sajátítottuk és raktároztuk el se a szót, se a jelentését. Ez leginkább nyelvtanulásánál, valamint általánosságban, az iskolában jelent problémát.

Minél több alternatíva (beleértve a szavak mellett a szintaktikai elemeket) közül tudunk, minél rugalmasabban választani a beszédprodukció során, annál hatékonyabb lesz a kommunikációnk.

Ha például egy gyermek csupán tőmondatokat hall otthon, akkor más színtereken, többek között az iskolában is tőmondatokat fog használni. Nem meglepő módon ezen gyermekek a legtöbb esetben kevésbé jó családi háttérrel rendelkeznek, és az iskola nem hogy nem igyekszik enyhíteni a szociális háttérből származó különbségeket: tovább mélyíti a szakadékot az egyes tanulók között.

bortonsprint kommunikáció nyelv nyelvi hátrány nyelvészet prototípus barlanghasonlat platon nyelvi diszkrimináció iskola család otthon nevelés oktatás tanár pedagógia pedagógusHogy hogyan? Egyrészt a pedagógus a saját nyelvváltozatával és az általa használt nyelvi formákkal (valamint azok elrendezésével) hátrányos helyzetbe hozhatja azokat a tanulókat, akik más nyelvi környezetből származnak. Egyfelől azért, mert ezen beszélőközösség nyelvhasználata és -változata eltér az otthonitól, így a gyermek rögtön hátrányból indul, hiszen az új tárgyi ismereteken felül egy új nyelvváltozatot is meg kell tanulnia. Mindezt paradox módon egy számára idegen nyelvváltozat közvetítésével.

Másfelől a diák még ha próbálja is megérteni, fogalmi rendszerébe beépíteni az említett eltéréseket, nem lesz rá képes, amennyiben a beszéde miatt folyton kijavítják, félbeszakítják vagy rosszabb esetben megalázzák. Nem utolsó sorban: a pedagógiai értékelés során a gyermek egyéni nyelvi repertoárja, alapnyelve alapján ítélik meg az ő teljesítményét olyan esetekben (is), melyek során az ismeretjellegű tudást kívánják mérni a pedagógusok.

A témához szorosan kötődik még egy fogalom, nevezetesen Platón talán legismertebb hasonlata, a barlanghasonlat. Ennek értelmében mi, emberek valójában egy barlang mélyén ülünk, hozzáláncolva a barlang falához, életünk tapasztalatai pedig csupán a barlang előttünk lévő falán táncoló árnyképek sora adja (valahol mögöttük tűz ég, amögött formák váltakoznak és azoknak az árnyékát látjuk). Ezt érzékeljük mi életnek. Ám egyszer valaki közülünk (értelemszerűen a filozófus) letöri a láncait és óvatosan felmászik a barlang szájához, ahol megpillantja az igazi világot, melyet a nap világít meg. Bár felfogni nem tudja, mégis ezzel az örömhírrel tér vissza a hozzánk, akik persze nem hiszünk neki és jól megverjük, mondván borzolja a kedélyeket.

bortonsprint kommunikáció nyelv nyelvi hátrány nyelvészet prototípus barlanghasonlat platon nyelvi diszkrimináció iskola család otthon nevelés oktatás tanár pedagógia pedagógus

Sokszor egészen hasonló dolog játszódik, amikor valamilyen komolyabb, elvontabb, tudományos igényű stb. témakörről szeretnénk beszélni. Gyakran hiányzik ugyanis a közös referencia, vagyis – Platón hasonlatának megfelelően – míg mi az eredeti tárgyat látjuk, addig a beszélgetőpartner csupán annak árnyékát.

Természetesen a kommunikáció egy nagyon fontos eleme, hogy a felek közös erőfeszítéseket tegyenek a valóság, aktuális téma közös leképezésére. Ám ez nem minden esetben valósul meg, vagy legalábbis nem maradéktalanul. Nem tudjuk, hogy beszélőpartnerünk mentális lexikonában mely szavak, kifejezések találhatóak, ahogy azt sem, hogy egyes szavakhoz az általunk protipikusnak vélt jelentést társítja-e a másik fél. Gondoljunk csak a saját szakterületünkre: sokszor rendkívül nehéz erről beszélni, hiszen nem tudjuk, hogy a beszélőpartnerünk mennyire szakavatott a témában.

Hogy mit lehet tenni? A legfontosabb, hogy a kommunikációt a másik félhez igazítsuk, alkalmazkodjunk az ő tudásához, nyelvi sajátosságaihoz. Legyen az egy gyermek, akti tanítunk vagy egy felnőtt, akivel több ponton is különböző a nyelvi repertoárunk.

A blog követése Facebookon.

A blog követése Instagramon.

0 Tovább

7 érdekesség a pofonnal kapcsolatban

Szabad-e felpofozni a gyereket otthon vagy az iskolában? Minek minősül Oroszországban, ha családon belül történik? A szándékos vagy a váratlan pofon fáj jobban? A történelem egyik leghíresebb képének készítése után is elcsattant egy – bár erről nem igen beszélnek. Miért és melyik kép ez? Pszichológiai, pedagógiai és kulturális érdekességek a pofonnal kapcsolatban.

pofon kultúra pedagógia nevelés erőszak pszihológia fotó

1. A szó eredete

A Zaich Gábor-féle Etimológiai szótár szerint a pofon szó a pofa szócsaládjába tartozik. A pofa első írott előfordulása 1490-ből származik, a pofon szavunk első papírra írt változata pedig 1636-ból. Maga a szó az -on határozóraggal ellátott, majd megszilárdult alakból főnevesült.

2. Mióta tilos Magyarországon a gyereknevelésben?

Viszonylag gyakran előkerülő vitatéma a gyereknevelés kapcsán a pofon jogossága, annak hatása. Sokak szerint néha szükséges, sőt kimondottan jó hatással bír egy-egy atyai vagy tanári pofon. Megint mások úgy vélik, hogy egy pofon nemcsak megalázó, hanem komoly következménnyel is jár a gyerek lelki világára, későbbi fejlődésére nézve. Bármelyik álláspontot is képviseljük is, legyünk azzal tisztában, hogy Magyarországon 2015. január 1-je óta tilos a pofon a gyereknevelésben – mind családi, mind iskolai vonatkozásban.

Megjegyzés: nem az ultraliberális, extrém módon védelmező gyereknevelésről szól ez a történet, hanem arról, hogy nem tudhatjuk, hogy kiből mit vált ki a fizikai erőszak, mennyire van annak traumatizáló hatása. Ezen túlmenően: az erőszak egy kommunikációs forma, amit a gyerek jó eséllyel átvesz, majd később alkalmazza másokkal szemben.

pofon kultúra pedagógia nevelés erőszak pszihológia fotó

3. Oroszországban csak szabálysértés

Míg nálunk több mint tíz éve tilos a gyereknevelésben, addig Oroszországban épp ez évben enyhítették az ezzel kapcsolatos törvényt. A törvénymódosítással az először előforduló családon belüli bántalmazás szabálysértéssé minősül, amennyiben a bántalmazás nem okoz súlyosabb testi sérülést. Így egy pofon a házastársnak vagy a gyereknek legfeljebb 15 napos elzárással vagy kisebb pénzbírsággal jár.

Megjegyzés: Oroszországban az erőszakos bűncselekmények 40 százalékát a családon belüli erőszak teszi ki.

4. A makarenkoi pofon

Ma Magyarországon a makarenkoi pofont nem ritkán úgy értelmezik az emberek, hogy „nem baj az, ha kap egy pofont a gyerek, hisz Makarenko is így nevelt, és milyen sikeres volt”. A valóság azonban az, hogy a szovjet pedagógus mélyen elítélte a fizikai erőszakot. Az elhíresült pofonól pedig maga úgy ír munkájában mint pedagógiai hiba, téves lépés (illetve mint őszinte és pillanatnyi emberi reakció).

5. Az eszkimóknál mást jelent

Tudjuk, hogy a különböző kultúrákban különböző értelmezései vannak egyazon gesztusnak, mozdulatnak, megnyilvánulásnak. Az „oké” jelzés például nagyon durva gesztusnak számít Brazíliában, a „metálvilla” (kéz ökölben, a kisujj és a mutatóujj felfelé) Olaszországban azt jelenti, hogy 'a feleséged hűtlen (felszarvazott)'. Ugyanígy pofon jelentése sem egységes: az eszkimóknál például így üdvözlik egymást az ismerősök.

pofon kultúra pedagógia nevelés erőszak pszihológia fotó

6. A szándékos vagy a véletlen fáj jobban?

Egy érdekes amerikai kutatásban azt vizsgálták, hogy mennyiben befolyásolja érzékelésünket a gondolkodásunk – például egy pofon esetében. A kutatók megállapítottak, hogy azok, akik úgy gondolták, hogy a szándékosan bántották őket, sokkal nagyobb fájdalmat éreztek, mint akik véletlen „balesetnek” vélték a pofont. A vizsgálat végső tanulsága pedig: a fájdalomérzet nagyban függ attól, hogy mit gondolunk arról, ami okozta.

7. Egy híres kép és a pofon, amiről nem beszélnek

Alfred Eisenstaedt  1945-ös képe, a Csók a Time Squere-en (The Kissing Sailor) az egyik legismertebb fotó a történelemben.

pofon kultúra pedagógia nevelés erőszak pszihológia fotó

A kép egy, a második világháború végén hazatérő Amerikai Haditengerészetnél szolgáló kadét csókját örökíti meg. Talán a kép euforikus mivoltja miatt, talán másért, de mindenesetre kevesen tudják, hogy egyfelől a fiatalember sok-sok idegen lányt csókolt szájon a fotó elkészülte előtt, másrészt a fotó elkészülte után a megcsókolt nővér pofon vágta.

Felhasznált irodalom
Roger E. Axtell (1998): Gesztusok, Alexandra.
Mindennapi Pszichológia: Jobban fáj a szándékos pofon…


 

A blog követése Facebookon.

0 Tovább

Makarenko hagyatéka a pofonon túl és a makarenkoi pofon valódi története

A szovjet pedagógus, Makarenko nevéről az emberek többségének elsőként a híres „makarenkói pofon” jut eszébe. Azonban Makarenko munkássága ennél jóval fontosabb szerepet töltött be és bizonyos elemeiben még ma is nagy jelentőséggel bír a pedagógiában. Többek között erről lesz szó, illetve annak a bizonyos pofonnak a teljes történetéről és valódi jelentéséről.

Makarenko pofon makarenkoi pofon nevelés köznevelés oktatás pedagógus pedagógia tanár

Anton Szemjonovics Makarenko neve hallatán általában az ő nevével fémjelzett pofon jut az emberek eszébe. Erről is szó lesz majd, ám ennél jóval lényegesebb dolgokra kerül a hangsúly. Elsősorban azon pedagógiai hatásokról, elvekről, amelyek a szovjet szerzőhöz köthetőek és amelyek mind a mai napig a pedagógiai elmélet és gyakorlat részét képezik.

Makarenko pedagógiai munkássága az 1920-as évekre nyúlik vissza. Ekkor alapították meg Oroszországban a fiatalkorúak bűnözők számára fenntartott Gorkij-telepet, ami egy nevelőintézet volt. Az intézet működésének megszervezése nem kis feladatot jelentett, ugyanis ekkor még javában tartott a polgárháború, mélyszegénység jellemezte az emberek többségét, az intézet felszereltsége, a személyzet ellátása nem volt kielégítő (pl. nem volt fűtés, bútorzat vagy épp élelem). Ezen felül az ide kerülő fiatalkorúak mindegyike rendszerint kisebb-nagyobb bűntényeket követett el, és igazodva környezetéhez, agresszív és erőszakos volt.

Hogy némileg el tudjuk képzelni a helyzetet, íme néhány, a telepen történt esetek közül Makarenko elbeszélései nyomán: elfagyott végtagok, különböző betegségek, csecsemőgyilkosság, abortusz, zsidó származású gyerekekkel szembeni erőszak, lopás, nemi erőszak – mai szemmel nézve ezek elfogadhatatlannak tűnnek, ám ne feledjük: a gyerekek (és általában az ember) viselkedése sosem független a környezeti hatásoktól, s a társadalomtól, amiben él.

Makarenko pofon makarenkoi pofon nevelés köznevelés oktatás pedagógus pedagógia tanár

A szóban forgó telepnek lett a vezetője Makarenko, és az ő keze alatt vált valóban nevelő szándékú intézetté, illetve ehhez köthető a szovjet pedagógus közösségi neveléssel kapcsolatos elméleti és gyakorlati pedagógiája. A Gorkij-telep még egy dolog miatt bír jelentőséggel számunkra: itt csattant el a híressé- hírhedtté vált makarenkoi pofon. Azonban ennek is megvan a maga története, és igen nagy tévedés azt feltételezni, hogy Makarenko a testi fenyítés híve volt. Épp ellenkezőleg:

az elhíresült pofonól Makarenko úgy ír munkájában mint pedagógiai hiba, téves lépés, amellett mint őszinte emberi reakció. S ez utóbbi a kulcsa az egész történetnek.

A pofon az őszintesége és emberi mivolta által vált hatásossá. Megmutatta azt a már-már közhelynek számító tényt, hogy a tanár is ember, akárcsak a tanulók, akik ez esetben fiatal bűnözők voltak. A pofon jóval túlmutat a testi fenyítésen: két ember, két egyenrangú egyén személyes kapcsolatáról szól, amely sorsfordító hatással bír a gyerek életében (ezt nevezte Makarenko ráhatásnak). Az ilyen jellegű, interperszonális helyzetben működésbe lépő váratlan ráhatás olyan érzelmeket, belső motivációkat mozgósít, amely az egyént a változtatásra sarkallja. Ez azonban önmagában kevés a hatékony neveléshez, oktatáshoz.

(Az eddigiekről egyébként Makarenko maga számolt be Pedagógiai hősköltemény c. 3 kötetes művében)

Makarenko pofon makarenkoi pofon nevelés köznevelés oktatás pedagógus pedagógia tanár

Kell még valami, amit a mai pedagógiai irodalom a kooperáció és szociális készségek fejlesztésénél előszeretettel hangsúlyoz. Ez nem más, mint a közös cél, ami a makarenkoi felfogásban a környezeti és közösségi hatás részeként jelenik meg. Ennek megteremtése adta magát:

ezen közösség számára a leginkább kézenfekvő, elérni kívánt és elérhető célt élhetőbb környezet jelentette, egy jobb életszínvonal megteremtése jelentette.

Ez a közös cél – ami nemcsak a gyerekek, hanem a pedagógusok és egyéb személyzet számára is egyaránt rendkívüli jelentőséggel bírt – hatalmas motivációt jelentett a gyerekek számára.

A közös cél megvalósítása érdekében pedig fizikai munkára (ami mellett a másik két fő foglalatosságot a szórakozás [színjátszás, különböző játékok] és a tanulás jelentette) volt szükség. A munka nemcsak motivációs eszköz volt (az eredmény révén), hanem alternatívát is nyújtott a fiatalok számára. Napról napra, hónapról hónapra érezhetően javult az élet színvonala, minősége a telepen. Ezen felül egy új közösséghez való tartozás záloga lett, mely közösség normái jóval közelebb álltak a társadalom által elvárt normákhoz. És ugyanezek a mozzanatok tetten érhetők a mai pedagógiai törekvésekben is – persze a mai környezeti viszonyokhoz, társadalmi kihívásokhoz és normákhoz igazítva.

Felhasznált irodalom:
Nemeh Diana (2016): Anton Szemjonovics Makarenko munkássága


 

A blog követése Facebookon.

5 Tovább

Milyen a jó iskolai feladat?

Véget ért a nyári szünet, elkezdődött a 2016-os tanév, és a diákok – éppúgy, mint a tanárok – még kicsit máshol járnak gondolatban. A pedagógusok különféle módszerekkel és eszközökkel próbálnak ezen segíteni. Többek között különböző kreatív és kevésbé kreatív feladatokkal töltik ki a tanórákat. De vajon min múlik, hogy az adott feladat hatékony-e vagy sem?

iskola feladat tanár pedagógus tanuló diák pedagógia suli

Aki tanított már valaha formális keretek között, pontosan tudja, hogy sokszor milyen nehéz is valóban hatékony, minden résztvevő figyelmét felkeltő feladatot kitalálni. Nem ritka, hogy ami az egyik diáknak érdekes, az a másiknak unalmas. Gyakran előfordul az is, hogy egyazon feladat a csoport egyik részének gond nélkül megoldható, míg a többiek számára reménytelen vállalkozás. De pontosan min múlik mindez?

Az orosz származású pszichológus, Lev Vigotszkij szerint azon, hogy eltaláljuk azt az optimális sávot, amely a tanuló fejlettségi szintjének megfelelő. Másképpen:

a feladat akkor hatékony, ha a tanuló aktuális fejlettségi szintjét megelőzi, de nem annyira, hogy az már követhetetlen, megoldhatatlan számára.

Vagyis nem szabad se túlságosan könnyű, se túlságosan nehéz feladatot választani, hanem a kettő közötti optimális sávban kell maradni, mert a tanuló így juttatható el a következő fejlődési szakaszba.

iskola feladat tanár pedagógus tanuló diák pedagógia suli

Mindez összecseng Csíkszentmihályi Mihály flow fogalmával, elméletével. Csíkszentmihályi a flownak hét fő elemét, jellemzőjét határozza meg, amik a következőek:

1. A cselekvés és a figyelem egybeolvadása

2.Világos célok és visszacsatolás

3. Felkészültséget igénylő feladat

4. Feladatra való összpontosítás

5. A kontroll paradoxona

6. Az éntudat elvesztése

7. Időérzék elvesztése

Nekünk most a 3. pont érdekes. Csíkszentmihályi nagyjából ugyanazt mondja, mint Vigotszkij erről a pontról:

az elvégzendő feladat olyan legyen, amit éppen meg tudunk oldani a képességeink és a felkészültségünk maximális mozgósításával.

Ha túl könnyű a feladat, akkor unalmas, ha pedig túl nehéz, akkor szorongást vált ki. A különböző sportok például általában akkor izgalmasak, ha mindkét fél nagyjából egyformán ügyes és felkészült. Egy könyv akkor, ha nem haladja meg az olvasó értelmi képességeit, de mégis kellően leköti a figyelmét. Egy iskolai feladatra pedig ugyanez igaz.

iskola feladat tanár pedagógus tanuló diák pedagógia suli

Hogy miért nehéz mindezt megvalósítani a gyakorlatban? Ennek több oka is van, még akkor is, ha olyan pedagógust veszünk alapul, aki szívvel-lélekkel végzi a hivatását. Az egyik korlátozó tényező a túlterheltség. A tanárok, tanítók igen leterheltek, éppen ezért még ha szeretnének is, sokszor akkor sem tudnak kellő időt és energiát fordítani arra, hogy a zónaelméletnek megfelelően járjanak el.

Ezzel összefügg a következő probléma, nevezetesen, hogy túl nagyszámú csoportokkal kell dolgozniuk. Nem nehéz belátni, hogy ez milyen súlyos probléma, hiszen gyakorlatilag ahány gyerek, annyi fejlettségi szint. Természetesen az egyes fejlettségi szintek állhatnak nagyon közel egymáshoz, de minél többen vannak egy csoportban (és minél heterogénebb az a csoport), annál kisebb erre az esély.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy nagyon sok esetben nincs meg a külső feltételrendszer ahhoz, hogy hatékony lehessen az adott feladatvégzés. Az iskolák felszereltsége sokszor nem kielégítő, így a modern technológiák (pl. IKT-tábla, szavazórendszerek, digitális tananyagok) használata korlátozottan vagy egyáltalán nem lehetséges. Ez azért probléma, mert az új generáció tagjai már merőben más tanulási szokásokkal rendelkeznek. A tanároknak nehéz átadni tudásukat a fiataloknak, akik már hozzászoktak a gyors információáramláshoz és annak befogadásához – jóllehet mindez nem feltétlen jelenti, hogy az általuk megszerzett tudás kellő mélységű lenne.


 

A blog követése Facebookon.

0 Tovább
«
12

Mindenki másképp egyforma

blogavatar

Az emberek hülyék - gyakran mondjuk ezt a legkülönfélébb dolgok miatt. De mi vajon mások vagyunk-e? Mit mond a tudomány erről? A blog célja, hogy közéleti eseményeken keresztül mutassa be: a sok-sok köztünk lévő különbség ellenére, mégis milyen hasonlóak vagyunk.

Utolsó kommentek