Volt már példa arra a történelemben, hogy egy-egy politikus nyelvbotlása igen sokatmondóra sikeredett. A magyar politika történetében is előfordult már ilyesmi, a jelenlegi kormány pedig különösen élen jár ebben. A mostani produkció viszont azért különösen érdekes, ugyanis írásban történt. Erről és a nyelvbotlásokról általánosságban olvashat.
A nyelvbotlás egy viszonylag gyakori jelenség, és több dolog is közrejátszhat a működésében, létrejöttében. Emlékeznek még arra, amikor Rétvári Bence azt találta mondani egy interjúban, hogy „mi mindenki életét meg akarjuk lopni”? Ha nem, íme:
Erre szokták azt mondani, hogy freudi elszólás. Freud úgy tartotta, hogy a nyelvbotlások (valamint a félreolvasás, elgépelés, vagy akár egy-egy ismerős nevének az elfelejtése) nem csupán véletlenek, hanem a tudatalattink és a belső konfliktusaink kivetülései. Freud szerint
a nyelvbotlás előfordulásának az egyik elengedhetetlen feltétele, hogy a beszélő igyekezzen elnyomni valamit.
Ez lehet szándékos, ha a beszélő hazudik, ám nagyon fontos, hogy ha igazat mond, akkor is előfordul a nyelvbotlás (ennek számos oka és típusa lehet). Viszont
a nyelvbotlás kontextusa sokat segíthet abban, hogy valóban a freudi értelemben vett és/vagy hazugsággal összekapcsolódó nyelvbotlást diagnosztizáljunk.
Csodák-csodájára a Rétváriéhoz nagyban hasonlító eset történt a minap, aminek a különlegessége, hogy a kormányzati kommunikáció ezúttal írásban produkált egy nyelvbotlást. Igen, írásban! Nem elgépelés, nem helyesírási hiba: ez bizony egy nagyon sokatmondó nyelvbotlás:
„a vasárnapi munkavégzés tilalma azonban az embereket megosztó intézkedésnek bizonyult. Sokan vannak az ellenzői, és nem kevesen próbálnak politikai tőkét kovácsolni magunknak a megszületett törvény kapcsán”
Mindez a kormány a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzésre vonatkozó egyes törvények módosításáról című törvényjavaslatában lelhető fel a 3. oldalon. Persze elképzelhető, hogy csak sima elgépeléssel állunk szemben.
A blog követése Facebookon.
Utolsó kommentek