A Tévé (és média) szerepe a férfi-női szerepcserében

Már jó néhány évtizede zajlik a klasszikus férfi és női szerepek felcserélődése. Ennek több oka is van, az egyik kiemelt jelentőségű a televízió hatása. Hogyan változtak a férfi-nő szerepek az elmúlt évtizedekben, hogyan cserélődtek fel a nemekhez tartozó viselkedésformák? Mi köze ehhez a televíziónak azon túl, hogy egy ideálisnak vélt testképet közvetít mindkét nem irányába?

tévé tvsprint férfi nő férfi-nő média szerep társadalom

Azt tudjuk, hogy igen nagy különbségek lehetnek női és férfi szerepek között a különféle kultúráktól függően, ám van néhány egyetemes jellemző már az ősidők óta. Például a gyermeknevelés és az otthon fenntartása elsődlegesen a nők feladata a legtöbb kultúrában, míg a fizikai munka a férfiaké. Ugyanígy a szépítkezés, a test csinosítása a nők privilégiuma volt eredetileg, azonban néhány évtizede ezen a területen is változott a férfi-női szerepviszony. Lássuk hogyan és miért.

A kiindulópont, mint az élet sok más területén is a hatalom, illetve az annak a megszerzésére és megtartására való törekvés. Ez a férfi nem esetében jelentősen lényegesebb, mint a nőknél. A rangsorképzés, versengés egyik legfőbb eszköze, ami azt jelenti, hogy a hatalmat (ideértve a tudás-, kapcsolat- és pénzharácsolást is) használják arra, hogy feltűnjenek az ellenkező nem képviselőinek és a társaik közül kiemelkedjenek. A nőknél ugyanez a rangsorképzés elsősorban nem hatalmi síkon zajlik, hanem a külsőségek mentén alapvetően. Az attraktivitás az, amire a nő már kezdetektől fogva odafigyel, amivel felhívja magára a figyelmet és amit – nem utolsósorban – a konkurens személyeknél (más nők) kikezd, támad (persze mindezt a legkifinomultabb módszerekkel).

tévé tvsprint férfi nő férfi-nő média szerep társadalom

Az előbbi rangsorképző „küzdelem” célja eredetileg mindkét nem esetében a másik félnek való imponálás, tetszéskeltés volt. Azonban valahol ez elkezdett megváltozni, a küzdelem elszakadni látszódik eredeti céljától. Ebben a folyamatban pedig megkérdőjelezhetetlen a média, elsődleges a televízió szerepe.

Mindez a nők esetében a testképzavarokban érhető tetten a leginkább. A televízióban sorra tűntek fel azok a szépségideálok, melyek az olyan betegségek tömeges kialakulását segítették elő, mint például az anorexia. Ezzel párhuzamosan már nem a férfiak elbűvölése, hanem a verseny maga vált fontossá: ki a soványabb, nem pedig, hogy ki a vonzóbb a másik nem számára. Természetesen ezt támogatta egy olyan, média által sugallt képzet, hogy a (kóros) soványság vonzó. De nem csupán a nőknél jelent meg egy ilyen irányú változás.

A fentiekben említett hatalom-attraktivitás szembenállása a két nemnél elkezdett elhalványulni, az attraktivitás jelentősége fokozatosan megjelent a férfinál is. Nagyjából a 70-es évektől kezdődően felbukkan egyfajta feminin férfiideál a televízióban, ami az ismert férfiszínészek által remekül nyomon követhető. Valószínűleg Arnold Schwarzenegger volt az első, aki a kigyúrt testével (avagy: annak ellenére) férfiideálnak számított, azzal együtt pedig egészen szép karriert futott be. Schwarzenegger előtt az ilyesmi nem igazán volt jellemző a filmiparra (l. John Wayne, Alain Delon, Gary Cooper, Sean Coonery): a férfi – habár nyilvánvalóan lehetett jóképű – szemmel láthatóan nem tett erőfeszítéseket a külső attraktivitásának növelése érdekében.

tévé tvsprint férfi nő férfi-nő média szerep társadalom

Az, hogy a férfi foglalkozik a testével, egy alapvetően feminin vonás. A férfi a társadalmi szerepének megfelelően évezredeken keresztül nem foglalkozott olyan dolgokkal, mint a teste – egyszerűen nem volt erre szüksége, mivel nem ez számított a két fő szükséglet, a túlélés és szaporodás szempontjából. Nem gyúrt, nem formálta-faragta tökéletesre az egyes izomcsoportjait, csak végezte a dolgát. Azonban napjainkban más a helyzet: a kidolgozott test ideálisnak vagy legalábbis vonzónak számít. Ehhez természetesen társul, társulni kell a női ízlésvilág, azzal együtt a nők törekvéseinek megváltozásának is.

tévé tvsprint férfi nő férfi-nő média szerep társadalom

A nő kb. a XX. század derekától már nem csupán mint háziasszony, hanem mint kenyérkereső és önfenntartó is jelen van a társadalomban, ami eredendően egy hatalmas fejlődés, pozitívum. Csakhogy, ezáltal a férfi szépen lassan elvesztette, elveszti egyedüli családfenntartó szerepét, ezzel párhuzamosan egyfajta alacsonyabbrendűségi vagy fölöslegesség- érzés környékezi meg. Mivel a háztartáson belül a nőnek többnyire megmaradt az eredeti pozíciója, plusz kiegészült azzal, hogy nemcsak megszüli, hanem már el is tart(hat)ja a gyerekét, önállóan, így a férfinek sérül/megszűnik az eddigi szerepköre – vagyis: egyszerűen nem találja a helyét. Ilyen értelemben a nő elkezd férfiasodni (szerepét illetően), míg a férfi elkezd nőiesedni. Ezt pedig a tévé (és média) testképideálja előszeretettel támogatja, ugyanúgy, mint a 70-es években schwarzeneggeri testképépítést (gondoljunk az olyan, napjainkban is meghatározó idolokra, mint Brad Pitt vagy Zac Efron).

Végül fontos megjegyezni, hogy a férfiak elnőiesedése pozitív hozadékokkal is jár, legalábbis, ami a lelki részét illeti. Kétségtelen ugyanis, hogy ezekkel a szerepváltozásokkal nemcsak a külsőségekhez való viszonyulásban, hanem a lelkiek tekintetében is bekövetkeztek változások. A férfi is kimutathatja érzéseit, beszélhet róluk, kitárulkozhat, ami a lelki fejlődését és belső harmóniájának fejlődését nagyban elősegíti, ezáltal a (pár)kapcsolati viselkedésére is kedvezően hat.

A blog követése Facebookon.

0 Tovább

A férfi szemében a nő: darab hús?

A férfiak úgy tekintenek a legtöbb nőre, mint egy darab húsra – gyakran hallani ehhez hasonló véleményeket, elsősorban nőktől. Sztereotípia lenne, avagy valóban így van? Ha igen, miért lehetséges ez? Mennyi a felelőssége a nőnek és mennyi a férfinak abban, ha tényleg ez a helyzet áll fenn? Mit mond erről a pszichológia?                                                                                                                      

férfi nő párkapcsolat szerelem férfi és nő önbecsülés önértékelés hús hússprint csaj csajozás vadász hunter felelősség evolúciós pszichológia

A nőre húsként tekinteni, a férfira pedig amolyan vadászként, ragadozóként nem újszerű megközelítés. Manapság sincs ez másképp: nők és férfiak tömege egyaránt panaszkodik, hogy lemenni egy-egy szórakozóhelyre nagyjából olyan, mint egy húspiacon szédelegni. A nők az áruk, a férfiak a vásárlók, aztán pár órán belül a portéka és a vásárló egymásra talál. A kérdés, hogy mennyire jellemző ez manapság a társadalmunkra és miért lehet így? Tudományosan miként magyarázható a jelenség? Mekkora a szerepe ebben a hölgyeknek és mekkora az uraknak?

Az evolúció a hibás?

A nő hússal való azonosítása, illetve a férfi viselkedésének vadászatként történő értelmezése nem véletlen, ha az evolúciós pszichológiából indulunk ki. A férfiak ugyanis a fajfenntartás szempontjából akkor a leghatékonyabbak, ha minél több nőt termékenyítenek meg, így megsokszorozva génjeik továbbélésének az esélyét. Ezzel szemben a nők épp fordítva vannak huzalozva, ugyanis a biológiai tényezők miatt jóval nagyobb hátrányból indulnak: a maximális utódnemzés korlátozva van náluk. Ennek következtében a nő célja egy olyan partner megtalálása és megtartása, aki hosszútávon gondoskodik az utód(ok)ról és róla. Leegyszerűsítve:

a férfi szétszórja magvait, a nő pedig felneveli és gondozza az utódokat, így lesz a leghatékonyabb a fajfenntartás.

férfi nő párkapcsolat szerelem férfi és nő önbecsülés önértékelés hús hússprint csaj csajozás vadász hunter felelősség evolúciós pszichológia

Éppen ezért a vadász és hús metaforák nagyon is találóak. Ám a helyzet közel sem ennyire egyszerű, hiszen ha csak ennyiről lenne szó, akkor teljesen természetes lenne a megcsalás, többnejűség vagy több párkapcsolatban való együttélés. Van itt valami más is, amit hívhatunk szerelemnek vagy éppen harmonikus párkapcsolatnak. Ebben viszont az említetteknek csupán korlátozottan, pontosabban egy-egy nőre korlátozva van szerepe.

A szerencsésebbek voltak már részesei boldog, jól működő, felnőtt párkapcsolatnak, aminek az egyik fő ismérve, hogy a benne lévő személyeket nem lehet kizökkenteni, elcsábítani: stabilak a felek, biztosak önmagukban éppúgy, mint a párjukban. Ilyenkor a fenti evolúciós mechanizmus nem lép életbe, a férfi nem a mennyiségi mutatókra, hanem a minőségire fókuszál, azaz egyetlen nőt szeret, és kizárólag tőle akar utódokat. De akkor mégis miért érezzük úgy, hogy a valóságban ez a pozitív, mintaértékű eset elenyésző, a húspiac-effektus ellenben igen gyakori?

A nő szerepe

Az ismert pszichológus, Csernus Imre az írja A nő című könyvében, hogy

„lehet valaki kikent-kifent liba, lehet rajta akár másfél milla értékű ruha, a szememben akkor sem lesz jó nő, hanem csak egy görcs, aki hol ezzel, hol azzal, hol amazzal virít. Egy darab hús. Egy darab hús, ami megöregszik”.

férfi nő párkapcsolat szerelem férfi és nő önbecsülés önértékelés hús hússprint csaj csajozás vadász hunter felelősség evolúciós pszichológia

Az idézetben egy rendkívül fontos mondandó található a téma kapcsán. Habár Csernus a sminket és a ruhát emeli ki, kétségtelenül ide tartozik az összes olyan külsőség, ami a belső gyengeségeit hivatott elfedni az adott hölgynek. És ebben áll a problémakör kulcsa: azért tekintenek a férfiak egy-egy nőre egy-egy darab húsként, mert az a személy nem rendelkezik a valóságban azokkal a belső jegyekkel, amikkel egy igazi nőnek rendelkeznie kell(ene) – például megfelelő önismerettel, önbecsüléssel, belső harmóniával. Nem sugárzik belőle a belső egyensúly, legfeljebb a látszata van meg. Mindeközben pedig szeretné, ha ez a látszat valósággá válna, ám az ezzel járó munkát nem vállalja.

Ha egy lánynál csak a nőiesség látszata van meg, akkor ezt a férfiak nagyon gyakran ösztönösen meg is érzik. Megérzik, hogy valójában gyenge, sérült, alacsony önbecsülésű, külső visszacsatolást keres, illetve hogy ezeket megkapja, sok-sok dolgot meg is tesz. Lehet, hogy csak flörtöl, de nem ritka, hogy egészen a szexig elmegy, csak azért, hogy ideig-óráig (jobb) nőnek érezhesse magát. Persze ez csupán önámítás, felületi kezelés. A valódi probléma, az önmagával való szembenézés nem történik meg. Mindennek fényében pedig nincs mit csodálkozni, hogy a férfi nem a nőt látja meg az illetőben, hanem a potenciális a lehetőséget, a prédát, a darab húst.

férfi nő párkapcsolat szerelem férfi és nő önbecsülés önértékelés hús hússprint csaj csajozás vadász hunter felelősség evolúciós pszichológia

A férfi szerepe

A nőével ellentétben a férfi szerepe ebben a történetben igen elenyésző. Bár elsőre furcsának tűnhet, de valójában az, hogy a nő egy darab húsként van kezelve, a férfitól független. Nem a férfi a hunyó, ez nem az ő felelőssége. Ha egy nő tiszteli és szereti önmagát, akkor nem hagyja, hogy egy férfi így tekintsen rá – mindenkivel csak azt tehetik meg, amit hagy, hogy megtegyenek (természetesen ez mindkét nem tagjaira áll).

Vagyis nő felelőssége, hogy hogyan viszonyul önmagához, a testéhez és lelkéhez egyaránt. Az ő felelőssége, hogy elfogadja-e azt, hogy emberből van, éppen ezért hibái is akadnak szép számmal, amiknek egy részén változtathat, míg a másik részén nem, ám elfogadhatja azokat. Az is az ő felelőssége, hogy bevallja-e önmagának ezeket, akárcsak az, hogy kimondja-e azt a fájdalmas, de iszonyúan fontos mondatot, hogy: az én felelősségem, hogy a párom nem tisztel vagy hogy a férfiak egy darab húsként tekintenek rám – mert hagyom.

A férfinak legfeljebb abban áll a felelőssége, hogy egy-egy ilyen hölggyel mit kezd. Kihasználja-e az alacsony önértékelésből, szeretethiányból stb. származó lehetőségeket ilyen vagy amolyan formában? Belemegy-e a játszmába, mert ő sem elég stabil vagy mert elkápráztatja egy pillanatnyi külcsín? Egy darab húsként tekint-e a nőre vagy egész egyszerűen nem foglalkozik vele, mert olyan nőt keres, aki ennél sokkal több és akire nem lehet így tekinteni.

A blog követése Facebookon.

3 Tovább

Miért teszik fel a férfiak ezt a „7 idegesítő kérdést” egy randin?

Az egyik ismert oldalon pár napja jelent meg egy „27 éves, csinos, szép, okos nő” levele, amiben a "legérdekesebb/legfurább/legviccesebb/legidegesítőbb vagy csak szimplán leghülyébb" kérdéseket taglalja a hölgy. Többek között ide tartozik, hogy „Meddig tartottak a komoly kapcsolataid?” vagy hogy „apukádról mit lehet tudni?”. Reflexió következik, hogy mi miért is van.

magánügy maganugy család levél elfogtunkegylevelet párkapcsolat kapcsolat férfi-nő kommunikáció

Kép forrása: http://www.edtpatips.com/

Pár napja egy – saját bevallása szerint – „27 éves, csinos, szép, okos nő” egy levelet küldött az egyik oldal szerkesztőségének. A levél megjelent, és a „legérdekesebb/legfurább/legviccesebb/legidegesítőbb vagy csak szimplán leghülyébb” kérdések szerepelnek benne, amiket egy férfi feltehet egy randin. Legalábbis a hölgy szerint. Ám ha ez az önbevallása szerint „okos nő” egy picikét a dolgok mögé nézne, talán rájönne, hogy a felsorolt kérdések többsége nagyon is helyénvaló. Sőt, neki sem ártana feltennie némelyiket. Lehet önmagának? Mi az, ami magánügy ezekből? Mi nem annyira? Mit miért kérdezünk a kiszemeltünktől?

1. Szereted a munkád?

A levélíró azt állítja, hogy „nincs ezzel a kérdéssel igazából semmi baj”, csakhát mégis, mivel „amikor már 50-edik alkalommal teszik fel nekem, és én sablonszerűen vágom rá a választ, hogy igen vagy nem, vagy éppen most hogy vagyok vele” – írja.

A helyzet az, ha valaki randizgatni jár, akkor számoljon azzal, hogy bizony egy-egy kérdés ismétlődhet. Minél többet randizik, annál nagyobb valószínűséggel. És ahogy sok-sok más kérdésre adott választ, úgy ezt is befolyásolja az aktuális lelkiállapotunk. Nincs ebben semmi fura/érdekes/idegesítő.

magánügy maganugy család levél elfogtunkegylevelet párkapcsolat kapcsolat férfi-nő kommunikáció

2. Mióta vagy szingli?

Erre érdemes a hölgy teljes reflexióját közölni:

„Sablonkérdésre sablonválasz. Már egy jó ideje. De egyébként is mi/ki számít szinglinek? Eddig is tök jól éreztem magam a bőrömben, de most már érzem, hogy készen állok a változásra, és jó lenne egy erőskezű álompasas, aki villanykörtét cserél, hozzábújhatok, és szereti a szexet, mert az a helyzet, hogy én is”

Haladjunk sorban. Először is ez egy nagyon lényeges kérdés, aminek egyszerű az oka. Ha valaki komoly kapcsolatot akar (és hajlandó a racionális, pszichológiailag alátámasztott tényeket is figyelembe venni), akkor

esze ágába nincs egy olyan lánnyal hosszú távra tervezni, aki nemrég szakított/vált el/csalódás érte.

Miért? Mert borítékolható, hogy a kapcsolat nem lesz jó: nagyjából ugyanaz a gyászfolyamat játszódik le szakításkor, mint a halál esetében. Valakit elvesztünk, ezt fel kell dolgozni, amihez időre van szükség.

Másodszor. A reakció nagy része nem kapcsolódik a kérdéshez. Az azért fontos, mert egy ilyen válasz épp az ellenkezőjét jelenti általában, mint amit mond. Magyarul: nem igaz az, hogy „eddig is tök jól éreztem magam a bőrömben”. Ha így lenne, akkor miért kéne változ(tat)ni? És miért kell ezt hangsúlyozni? Miért kell olyan kérdésnél feltüntetni, amihez nem tartozik? Valószínűleg azért, mert nincs rendbe az egoja és nincs harmóniában önmagával a levél írója.

magánügy maganugy család levél elfogtunkegylevelet párkapcsolat kapcsolat férfi-nő kommunikáció

3. Hány komoly kapcsolatod volt? Meddig tartottak?

Itt néminemű felháborodás érződik ki a válaszból, de ettől most tekintsünk el. Ez a kérdés ugyanolyan releváns lehet, mint az előző. Ugyanis,

ha egy személynek viszonylag sok, de rövidebb kapcsolata volt, különösen, ha egy-egy kapcsolat között kevés idő telt el, akkor jó eséllyel (pár)kapcsolatfüggő az illető.

Ilyenkor érdemes menekülőre fogni, mert az ilyen ember nem hajlandó magában feldolgozni a szakítást, a csalódást stb., így nem is lesz soha boldog. A másik féltől várja el ezt, ám ez nem működőképes. Ugyanis, amíg egyedül nem boldog valaki, addig mással sem lesz az; akkor mindegy, hogy ki az épp aktuális párja, a saját hiányosságait pótolja vele.

A másik gyakori eset, hogy egy komoly kapcsolata volt sokáig az illetőnek. Ha ennek gyászolására nem hagyott elég időt, akkor szintén probléma lehet az új kapcsolatával.

4. Hol tanultál, diplomáztál és milyen szakon? […] ööö, szóval neked nincs diplomád?

Nincs neki, amivel az ég világon semmi baj. A probléma a reakcióval van. Egy mérhetetlenül frusztrált, ám a felszínen magabiztosnak látszó vagy annak látszatát keltő lány válasza ez. Csak egy rövid részletet idéznék:

„De ha a külsőségeket elengeded, akkor rájössz, hogy nem figyeltél eléggé, vagy más az értékrendünk, és akkor jobb is, ha gyorsan továbbállok. Dolgozom, és a munkámban sikeres vagyok. 27 évesen multinál csoportvezetőnek lenni, szerintem sok mindent elárul”

magánügy maganugy család levél elfogtunkegylevelet párkapcsolat kapcsolat férfi-nő kommunikáció

A külsőségek elengedésének említése egészen furcsán veszi ki magát az azt követő mondatok tükrében. A munkahelyi siker tök jó, de mi van a magánéletivel? Frusztráltság, teljes harmóniahiány – nagyjából.

5. Szüleid együtt vannak még vagy már elváltak?

A szülők elváltak, rendben. A reflexió vége már kevésbé: „egyébként mi közöd is van hozzá?” Nekem ugyan semmi, de azt jó tudni, hogy a szülők kapcsolatára (nem feltétlen a házasság-válás tematika mentén) mi jellemző.

A gyerek a szülői mintákat követi, és ezeket felülírni rendkívül nehéz. Így nagyon nagy az esélye, hogy a kapcsolatiban ugyanazokat a mintázatokat fogja produkálni, mint a szülők.

Nem véletlen a mondás: nézd meg az anyját, vedd el a lányát. A témával foglalkozó kutatók rendszerint hangsúlyozzák az elsődleges szocializációs közeg, a család szerepét a a kapcsolataink terén. A szülők által közvetített minták, értékek, normák beépülnek sajátként, ez lesz a kiindulópont, és öntudatlanul alkalmazzuk őket. Ugyanúgy kezeljük a konfliktusokat, hasonló a kommunikációs stílusunk, eszközrendszerünk, az ahogy másokkal bánunk stb. Tessék megnézni, hogy a szülők hogyan viselkednek egymással vagy hogyan kezelik az adott konfliktust, majd összehasonlítani a saját eljárásainkkal e téren!

magánügy maganugy család levél elfogtunkegylevelet párkapcsolat kapcsolat férfi-nő kommunikáció

6. Hogy dolgoztad fel a szüleid válását?

Ez talán az egyetlen olyan kérdés, ami tényleg nem szerencsés, de a későbbiekben nagyon fontos lehet. A levélíró nő nem érti a miértjét. Pedig egyszerű: a korai krízishelyzetek, főleg ha azok feldolgozatlanul maradnak, későbbi konfliktusok forrásaivá válnak. Nem véletlen, hogy a pszichológusok az ilyeneket (is) boncolgatják a pácienseikkel.

7. Apukádról mit lehet tudni?

A kérdés idesorolása az, ami meglepő, nem pedig maga a kérdés. Teljesen normális és ártatlan. Ám a válaszból sejteni lehet, hogy valamiért mégis kényelmetlen a hölgynek:

„Háh, cseles kis kérdés. Azt jelenti, figyeltél, amikor beszéltem. Észrevetted, hogy elmondtam – miután megkérdezted –, hogy a családom nagy része már a fővárosban lakik, de apukámat kihagytam a sorból. Egészen pontosan azért, mert ő vidéken él. Ott van az élete, a háza, a kertje, a munkája, és nem is szeretne elköltözni onnan. Szóval azt lehet tudni róla, hogy végigdolgozta az életét, csinált 2 csodás gyereket, és igen, ebből egy én vagyok. Te meg szerencsésnek mondhatod magad, mert leültem veled kávézni.”

Nem véletlen, hogy az ember „kihagy valakit a sorból”. Ez egy védekező reflex, nem ritka például gyerekeknél, amikor az elhunyt szülőről kellene beszélni, mesélni (pl. angolórán családbemutatásnál). Azt jelzi: valami nincs rendben (ami nyilván összefügg a válással, annak körülményeivel). Az apuka vidéken él – ennyit tudunk meg. Nemzett két gyereket, akiből az egyik a lelki problémáit ehhez hasonló védekező-hárító, a magabiztosság látszatát fenntartó reakciókkal palástólja.

magánügy maganugy család levél elfogtunkegylevelet párkapcsolat kapcsolat férfi-nő kommunikáció

Zárszó

Természetesen a fentiek egy része afféle célzott találgatás; lehet, hogy akad olyan, ami nem feltétlen állja meg a helyét. Ám a felgyülemlett lelki sérelmek és problémák megléte nyilvánvaló – ezek helyretétele nélkül sosem lehet hosszútávon boldog valaki. Párkapcsolatban sem.

Végül nem maradt más hátra, mint a levélíró hölgy „Szóval részemről indul a randiszabi, sok utazással, programokkal, mert azt a rengeteg időt, ami most felszabadul, ezekre fogom fordítani” sorára reagálni: helyes.


 

A blog követése Facebookon.

10 Tovább

Ha felnőtté akar válni, 3 feladata van

Mik a felnőttség kritériumai? Ki számít felnőttnek? Aki családot alapít, házat és kocsit vesz, és felneveli a gyerekeit? Vagy az, aki dolgozik és önellátó? Esetleg az, aki nagykorúvá vált hivatalosan? A pszichológia szerint három fő feladatot vagy feltételt kell teljesítenünk ahhoz, hogy valóban felnőtteké váljunk.                                                                                                                                                             

feladat felnőtt felnőttség nagykorúság idő

Az, hogy ki számít felnőttnek nehezen definiálható dolog. Ennek egyik oka, hogy nem csupán egyféle nézőpontból lehet megközelíteni a kérdést. Létezik jogi, biológiai, társadalmi felnőttség – csak, hogy néhányat említsünk. Valamint létezik egy pszichológiai felnőttség is, ami egy amerikai pszichológiaprofesszor, Jeffrey Jensen Arnett szerint 3 tényezőben érhető tetten. Másképpen: ezt a 3 feladatot kell teljesítenünk ahhoz, hogy felnőttnek mondhassuk magunkat.

(Adalék a témakörhöz az érzelmi felnőttség, ill. az ahhoz kapcsolódó önámítás és boldogtalanság)

1. Felelősségvállalás

A felelősség vállalása a tetteinkért, az hogy leismerjük, ha hibáztunk, nem könnyű feladat. Senki sem szeret szembesülni a gyengeségeivel, gyarlóságaival önmaga előtt sem, nemhogy mások előtt felvállalva. Ennek egyik fő oka, hogy ilyen helyzetekben az egónk sérül, amit – éppen az egó működése és tevékenykedése miatt – nehezen viselünk el. Nehéz azzal a ténnyel szembesülni, hogy nemhogy nem vagyunk tökéletesek, még csak meg sem közelítjük az idealizált, eszmei képet, amit magunkról alkotunk.

Aki felnőtt, képes arra, hogy felelősséget vállaljon a cselekedetei következményeiért, legyen az egy kisebb sértés vagy egy komolyabb károkozás. Ha valamit elront vagy valami elromlik, akkor képes kijavítani vagy legalábbis megpróbálja (ki)javítani azt – mindezt anélkül, hogy másokat hibáztatna. Nem keres kibúvókat sem olyan személyeket, akikre átháríthatja a felelősséget.

feladat felnőtt felnőttség nagykorúság idő

2. Független döntéshozatal

Biztos mindenki ismeri az „anyuci pici fia” embertípust. Rá általában jellemző, hogy nem tud vagy nem mer önállóan döntéseket hozni, így gyakran – még, ha implicit is – más dönt helyette (pl. az édesanya vagy a feleség). Ez pedig az identitásra nem éppen a legkedvezőbben hat.

A felnőttség fogalmában kétség kívül kimagasló szerep jut az identitásunk kialakításának, kialakulásának. Míg fiatal korban például szeretnénk valakire hasonlítani, így az ő személyiségét igyekszünk lekopírozni, addig később egyre inkább a saját utunkat járjuk és önmagunk kiteljesítésére törekszünk (jobb esetben). Ilyenkor a következő kulcsfontosságú kérdések merülnek fel többek között:

  • Mit kellene tanulnom?
  • Milyen munkát kellene végeznem?
  • Hol kellene élnem és kivel?
  • Kapcsolatban akarok élni vagy független akarok maradni?
  • Ki fontos az életemben és ki nem?
  • Mi fontos és mi nem az életemben?

Azt kell kiderítenünk az ilyen és ehhez hasonló kérdések mentén, hogy kik vagyunk és hol a helyünk a világban – mondja Jensen Arnett – és ez egy sor (önálló) döntés eredménye lesz. Megnyugtatásképp: ezeket a 30. életév felé közeledve a legtöbb ember egyre inkább meg tudja válaszolni, mivel ekkora már egyre inkább igánylik a stabilitást és az önállóságot.

feladat felnőtt felnőttség nagykorúság idő

3. Anyagi függetlenség

A harmadik feladat a felnőtté váláshoz, hogy anyagilag függetlenedjünk. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen egy bizonyos kor felett ez az egészséges hozzáállás. Vagy mégsem? Íme három érdekes kutatási eredmény a világ különböző tájairól ezzel kapcsolatban:

  1. Egy 2015-ös kutatás szerint a 18 és 34 év közötti amerikaiak nem kevesebb, mint 39%-a él a szüleivel az Egyesült Államokban. Többek között a magas oktatási költségek miatt.
  2. Az olaszoknál sem jobb a helyzet. Egy 2012-es jelentés értelmében nagyjából minden harmadik (31%) olasz felnőtt a szüleivel él. További adalék, hogy ennek a halmaznak a része a 18 és 29 év közöttiek 60,7 %-a, akik otthon laknak.
  3. Végül egy 2013-as vizsgálat arra az eredményre jutott, hogy Szingapúrban a 15 és 34 év közötti, nem házas személyek 97% él szüleivel. Ennek oka pedig a hagyományos értékekben és a magas bérleti díjakban keresendők.

Hogy mi a helyzet Magyarországon? A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 20–39 éves korosztálynak 31,4 százaléka él a szüleivel Magyarországon, és nagyjából kétszer annyi férfi „felnőtt gyermekek” aránya, mint a nőké.

Forrás: TechInsider

A blog követése Facebookon.

3 Tovább

Itt a lista a világ legmagasabb 10 nemzetéről

Mit gondol, hol élnek a legdaliásabb férfiak a világon? És vajon melyik nemzet lányai a legmagasabbak a földtekén? Egy 100 évet átölelő kutatás most választ adott ezekre a kérdésekre. Lássuk hát, hogy mely országokban élnek a legmagasabb férfiak és a legmagasabb nők.                                                                                                                                                                                                              magasság férfi-nő legmagasabb nemzetek

Pár napja egy igen átfogó, az emberi magassággal kapcsolatos elemzés eredményeit publikálták az egyik szakfolyóiratban. A kutatás 187 ország növekedési tendenciáit követte 100 éven keresztül. Ezáltal olyan érdekes adatok is napvilágra kerültek, mint például, hogy a föld legalacsonyabb férfiai Kelet-Timorban élnek, ahol az átlagmagasság 160 cm. Vagy, hogy a guatemalai nők átlagban 150 cm-re nőnek napjainkban, ami 10 cm-es növekedés az 1914-es adatokhoz képest, amikor is még csak 140 cm volt a magasságuk.

A lista élén az európai nemzetek szerepelnek, az egyetlen nem európai csoport, akiknek sikerült az első 25 közé jutnia, az az ausztrál férfiak. Furcsa, hogy az USA fiainak és lányainak sem sikerült bekerülnie a top 25-be, annak ellenére, hogy egykoron harmadik, ill. negyedik helyen is szerepeltek: ők most csupán 37. és 42. helyen állnak. No de lássuk, hogy hol élnek a legmagasabb hölgyek és férfiak a világon!

Elsőként jöjjenek a hölgyek növekvő sorrendben (zárójelben a 100 évvel korábbi helyezésük):

10. Ukrajna (43)

9. Fehéroroszország (42)

8. Litvánia (41)

7. Dánia (11)

6. Szlovákia (26)

5. Szerbia (93)

4. Csehország (69)

3. Észtország (16)

2. Hollandia (38)

1. Lettország (28)

És íme a férfiak (zárójelben a 100 évvel korábbi helyezésük):

10. Csehország (24)

9. Izland (6)

8. Szerbia (30)

7. Horvátország (22)

6. Bosznia-Hercegovina (19)

5. Dánia (9)

4. Lettország (13)

3. Észtország (4)

2. Belgium (33)

1. Hollandia (12)

magasság férfi-nő legmagasabb nemzetek

Vagyis, ha például magas polcok és szekrények vannak a házában, akkor érdemes egy holland férfit vagy egy lett nőt keresnie, ha biztosra akar menni. A holland férfiak ugyanis átlagosan 183 cm-re, a lett nők pedig 170 cm-re nőnek. Na és Magyarországon? Nos, idehaza a férfiak esetében nagyjából 177 cm, míg a nőknél 166 cm körül van az átlagmagasság.

A blog követése Facebookon.

2 Tovább
«
1234

Mindenki másképp egyforma

blogavatar

Az emberek hülyék - gyakran mondjuk ezt a legkülönfélébb dolgok miatt. De mi vajon mások vagyunk-e? Mit mond a tudomány erről? A blog célja, hogy közéleti eseményeken keresztül mutassa be: a sok-sok köztünk lévő különbség ellenére, mégis milyen hasonlóak vagyunk.

Utolsó kommentek