Állati kísérletek – emberi hozadékok

Galambok által irányított rakéta? Bedrogozott elefánt? Nyelvet beszélő majmok? A pszichológia tudományában számos olyan kísérlet akad, melynek főszereplői nem az emberek, hanem az állatok voltak. Macskák, galambok, elefántok, kutyák és majmok – néhány a teljesség igénye nélkül azon állatokból, melyek egy-egy egyede aktív vagy épp passzív részvevője volt különféle vizsgálatoknak. Ezekről és ezek emberi hasznáról, hasznosulásáról lesz szó.

állat pszichológia skinner kondicionálás tanuláselméletek Thorndike majmok majomkísérlet kísérlet vizsgálat ember állatsprint

Az állatkísérletek kapcsán az embereknek általában valamilyen orvosi kutatócsoport vagy kozmetikai nagyvállalat által végzett kísérlet jut eszükbe. Azonban az állatkísérleteknek egy jelentős részét a pszichológia tudományán belül végezték, számos olyan eredményt feljegyezve, melyek még ma is hatással vannak az emberi gondolkodás és viselkedés tanulmányozására. A különféle tanuláselméletek kidolgozása, az agresszív viselkedés biológiai megértése vagy épp a gyermek anyához való kötődésének vizsgálata például mind-mind állatokkal kapcsolatos kísérletekhez kötődnek. Ezek közül szemezgetünk a következőkben.

Néhány klasszikus

Talán a világ legismertebb „állati kísérlete” Ivan Petrovics Pavlov nevéhez köthető, aki a klasszikus kondicionálással kapcsolatos elméletéért Nobel-díjat is kapott. Az orosz fiziológus kísérletében kutyáknál vizsgálta a feltételes reflex működését; arra jött rá, hogy a feltétlen ingerhez (ez volt a húspor) kapcsolt feltételes inger (pl. hangjelzés) egy idő után már önmagában is kiváltja a válaszreakciót (nyáladzás). Vagyis a kutya megtanulta, hogy ha csengetést hall, akkor ételt kap, és ekkor elkezd nyált termelni – akkor is, ha a feltétlen inger, az étel hiányzik.

Az egyik legismertebb munka, ami a pavlovi kondicionáláson alapul az amerikai Burrhus F. Skinneré. Skinner a klasszikus kondicionálással szemben kidolgozott egy másik fajta tanuláselméletet, amiben a tanuló állat már jóval aktívabb részese a folyamatnak, mint Pavlovnál. Ez volt az operáns kondicionálás, aminek lényege, hogy az érintett állat (galamb, patkány) pozitív vagy negatív megerősítést kap a cselekvéséért, és ezen megerősítés révén tanul. Ennek vizsgálatához Skinner egy külön eszközt (ez az úgynevezett „Skinner-box”) hozott létre, amiben egyetlen pedál volt, ez alatt pedig egy etetőtál, ami a pedál nyomására étellel töltődött fel. Az állat megeszi az ételt, majd hamarosan ismét megnyomja a pedált: az étel megerősíti a pedálnyomást, a nyomkodás gyakorisága nagy mértékben megnő (ha pedig a pedálnyomás egy idő után nem eredményez ételt, a gyakoriság csökken).

Bár az operáns kondicionálást Skinner nevéhez szoktuk kötni, az alapjai valójában korábbra – az egyébként Skinner által is kiemelten fontosnak tartott – Edward Lee Thorndike munkásságához, macskákkal végzett kísérleteihez köthetőek. A kísérlet egyszerű volt: a kutató betett egy macskát egy ketrecbe (ennek ajtaját egy egyszerű retesz zárta), majd egy darab halat helyezett el a ketrecen kívül. Az állat hosszas, különféle próbálkozások után véletlenül rájött a megoldásra, kinyitotta a ketrec ajtaját, és megette a halat. Ezután visszatették a a ketrecébe, és újabb haldarabot helyeztek el kívül. A macska nagyjából ugyanazt a viselkedéssort hajtotta végre, míg ismét véletlenül ráütött a reteszre, az ajtó pedig kinyílt.

Az eljárást többször megismételve, a macska fokozatosan elhagyja irreleváns viselkedéseinek többségét, és végül amint beteszik a ketrecbe, sikeresen kinyitja a reteszt. Ez a fajta tanulást nevezzük „próba-szerencse tanulás”-nak, illetve instrumentális kondicionálásnak. Ha a jutalom közvetlenül követi az ilyen viselkedést, az adott tevékenység tanulása megerősödik, amit Thorndike effektus törvénynek nevezett el: a véletlenszerű cselekvések közül csak azoknak a kiválogatása, amiket pozitív következmény követ.

Habár az operáns kondicionálás az állatkísérletek által kerül feltárásra, az itt kapott eredmények az emberi fajra is átvihetőek. Elég csak az olyan esetekre gondolni, amikor a szülő különféle viselkedései mint megerősítés szolgálnak. Vagy épp fordítva: a gyerek cselekvése vált ki a szülőből egy elérni kívánt magatartásformát, viselkedést. Ez utóbbival kapcsolatosan több kísérletet is folytattak, csupán egyetlen példa (Carl D. Williams-é). Egy kisfiú hisztériás rohamokat, sírógörcsöket produkált, amennyiben nem kapta meg a számára elegendő figyelmet szüleitől. Ezek hatására a a szülők nagyobb figyelmet fordítottak a gyerekükre a rohamok esetében, ami pozitív megerősítést funkcionált, így azok egyre gyakoribbá váltak. Egészen addig, amíg a szülők figyelmen kívül nem hagyták azokat: a megerősítés hiánya kioltotta a viselkedést, egyetlen hét alatt a lefektetés utáni sírás 45 percről nullára csökkent.

Majmos kísérletek

A kognitív irányzat kezdeti megjelenésével a az állatokkal végzett kísérletek is módosultak. A fókusz az alacsonyabb rendű fajokról átkerül a magasabb rendű fajokra, a főemlősökre. Az egyik legjelentősebb ezek közül Wolfgang Köhler csimpánzokkal végzett kísérletsorozata, amely egy teljesen új tanuláselmélet alapjait fektette le. Ez volt a belátásos tanulás.

Köhler olyan problémákat állított csimpánzai elé, melyek mindegyik részlete látható volt (ellentétben pl. a Skinner-doboz ételadagolójával, mely rejtve volt az állat előtt). A kísérleteinek egyik változatában a majmot egy zárt területre helyezte némi banánnal egyetemben, melyet azonban az állat nem ért el: ahhoz, hogy elérje különböző tárgyakat kellett eszközként használnia (pl. botokat vagy ládákat). A csimpánzok itt is számos módon próbálkoztak, míg egy hirtelen ötlettől vezérelve, ún. „aha-élmény” által rájöttek a megoldásra. Ám nem olyan módon, mint a korábbi kísérletek során Thorndike macskája vagy Skinner patkányai.

Egyfelől a megoldás hirtelen jelenik meg, nem egy fokozatos próba-szerencse folyamat végén, hanem egy próbálkozás-tévedés-belátás cselekvéssor eredményeképp. Másfelől – és az a leglényegesebb különbség – miután a majmok egyszer megoldottak egy problémát, a későbbiekben ugyanezt már csak nagyon kevés irreleváns cselekvéssel teszik meg ismét. Továbbá ezek a csimpánzok az egyszer megtanultakat könnyedén átviszik (transzferálják) új szituációkra.

Köhlerhez hasonlóan, Harry Harlow is majomkísérletei által vált ismertté a pszichológia tudományán belül. Őt nem a tanuláselméletek foglalkoztatták, hanem a kötődés és szeparáció témaköre. Híres „drótanya-szőranya” kísérletében majomcsecsemőket születésük után röviddel elválasztott anyjuktól, és két – egy drótháló testű („drótanya”) és egy szövettel beborított („szőranya”) – „műanya” mellé helyezte őket. Függetlenül attól, hogy melyik műanya szolgáltatta a táplálékot, a majomcsecsemők idejük jó részét a szőranyán töltötték.

Ugyan a szőranyával való kontaktus és az annak mentén fellépő biztonságérzet az anyai kötődés egyik jelentő mozzanatára utal, ennyi még nem elegendő a normális fejlődéshez. A műanyán, társaiktól szeparáltan nevelt majmok ugyanis nem tudnak megfelelő társas és szexuális kapcsolatba lépni a későbbiekben más majmokkal (vagy visszahúzódnak félelmükben, vagy abnormálisan agresszív magatartást tanúsítanak). Továbbá az ilyen nőstény majmok kevésbé jó szülőkké válnak: bántják vagy elhanyagolják kicsinyüket. Ellenben, ha ezek a műanyán nevelt majmok érintkeznek az első hat hónapban társaikkal teljesen normális felnőtt egyedekké válnak.

Bár csak fenntartásokkal általánosíthatjuk a majomkísérletekben kapott eredményeket az emberi viselkedésre, több kutatás is alátámasztotta, hogy az emberi csecsemő anyjához való kötődése hasonló funkciót szolgál. Ezek közül a legismertebb John Bowlby kötődéselmélete, melyről itt olvashat).

A majmokkal folytatott kutatások közül kiemelkedőek azok, melyek a főemlősök emberi nyelvre való fogékonyságát, annak tanulását vizsgálták. Mivel a majmok nem rendelkeznek olyan hangképző rendszerrel, amely képessé tehetné őket az emberi beszédhangok képzésére, ezért ezen kutatásokban általában jelnyelvet vagy valamilyen más szimbolikus nyelvrendszert használtak.

Az egyik ilyen kutatásban Francine Patterson egy Koko nevű óriásgorillát tanított jelnyelvre egyéves korától kezdődően, akinek a „szókincse” 400 jelre bővült mire elérte a tíz éves kort. David Premack egy Sarah nevű csimpánzát arra tanította meg, hogy egy mágnestáblán műanyag szimbólumokat szavakként használjon, illetve hogy ezeket használva kommunikáljon. Egy másik ismert kísérletben Allen és Beatrix Gardner egy Washao nevű csimpánzt tanított meg több száz jel használatára, amiknek egy részét Washao képes volt átvinni más helyzetekre is (a „még csiklandozz” jelet például akkor is elkezdte használni, amikor több tejet szeretett volna).

Az előbbieknél is tovább jutott Sue Savage-Rumbaugh, aki egy Khanzi nevű bonobónak (más néven törpecsimpánznak) tanított meg szavakat helyettesítő szimbólumokat (ám az előbbi kutatásokkal ellentétben itt viszonylag természetes módon folyt a tanulás). Néhány év tanulás után Kanzi képes volt arra – jóllehet, csupán csekély számban és korlátozottan –, hogy a szórend változtatásával közöljön jelentésváltozatokat (pl. amikor meg akarta harapni féltestvérét, Mulikát, azt jelezte, hogy „harap Mulika”, de ha testvére harapta meg őt, akkor úgy jelzett, hogy „Mulika harap”).

Ezek az eredmények azt jelzik számunkra, hogy a majmoknál is lehetséges valamiféle szintaktikai (mondattani, -szerkesztési) tudás vagy legalábbis képesség annak elsajátítására. Azonban ez az emberéhez képest egy egészen szerény és korlátozott tudás (nagyjából egy kétéves szintaktikai szintjének megfelelő), és arra viszonylag kevés esély mutatkozik, hogy bármely emberszabású jelentősen meghaladhatná ezt a szintet.

Egyéb érdekes állati kísérletek

Az előbbiekben leírt kísérletek mindegyike rendkívül fontos tanulságokkal szolgált a tudományos életben. Következzen most néhány olyan kísérlet, amelyet nem minden esetben a tudományos hozadéka miatt ismertünk meg. Azok, melyek a maguk nemében páratlanok: szórakoztatóak, érdekesek vagy épp meghökkentőek. Mindneki döntse el maga.

A fentiekben többször említett Skinner az operáns kondicionálás mellett még számos dologgal kísérletezett. Az egyik ezek közül, amikor a galambokat a Skinner-box helyett a haditengerészet kötelékébe kívánta állítani. Történt ez annak köszönhetően, hogy egyrészt ekkoriban (II. világháború alatt) nem voltak még rakétairányító rendszerek, másrészt az Amerikai Haditengerészetnek égető szüksége lett volna egy hatásos fegyverre a német Bismarck hadihajóval szemben. Így adta magát az ötlet Skinner számára, hogy kidolgozzon egy galambok által vezérelt rakétairányító-rendszert. A Pigeon Projekt lényege az lett volna, hogy egy-egy rakétában három galamb is helyet kap, amik képernyőn látják a célpontot (a rakéta elején elhelyezett lencséknek köszönhetően) és mivel operáns vannak kondicionálva, ha felismerik, akkor elkezdik csipkedni a képernyőt, ami élesíti a robbanóanyagot. Ha nem ismerik fel a célpontot, akkor nem koppintanak, és a rakéta tovaszáll. A kutatáshoz a Nemzetvédelmi Kutatási Bizottság 25 000 $-ral járult hozzá, míg végül 1944. októberében törölték a programot.

Vannak kevésbé pozitív végkimenetelű állatkísérletekre is példák. Az egyik legbizarrabb ezek közül az Oklahomai Egyetem pszichiátereinek nevéhez köthető, akik arra voltak kíváncsiak, hogy kiváltható-e az elefántokból az LSD tudatmódosító által az az "ideiglenes őrület" állapota, melytől az elefántbikák szexuálisan agresszívvá válnak. A kutatók talán a történelem legnagyobb LSD-dózisát (297 milligramm) fecskendezték be egy Tusko nevezetű elefánt hátsó fertályába, aki ezután néhány percig trombitált még, majd holtan terült el.

Akadt olyan is, aki épp az ellenkezőjét tette, mint az előbbi két kutató. Robert Cornish az 1930-as években nem kis feladatot vállalt magára: a holtak feltámasztását. Kísérletében egy speciális hintára helyezett állati tetemeket (főleg kutyákat), hogy beindítsa a vérkeringést, eközben pedig adrenalint és alvadásgátlót fecskendezett beléjük. Kutyákon végzett első próbálkozásai sikeresnek bizonyultak, de az emberi alkalmazásra nem került sor.

Néha előfordul, hogy egy-egy hatalmas áttörés, felfedezés pusztán a véletlen műve. Így történt ez Martin Seligman esetében is, aki a tanult tehetetlenség jelenségének leírásával vonult be a pszichológia történetébe. A kutató a depresszió működését próbálta megérteni kutatótársaival az 60-as években, kutyák viselkedésének vizsgálatán keresztül. A kutyák egy ketrecbe voltak zárva, melynek padlójába áramot vezettek, ami egyes kutyáknál megszüntethető volt a kutya cselekvése, viselkedése által, míg más kutyáknál nem. Ez utóbbi ebek megtanulták, hogy nem tehetnek semmit, így csak rezignáltan várták az áramütést – azután is, hogy átkerültek abba a ketrecbe, melyben meg tudták volna szüntetni azt.

Végül nem hiányozhat a sorból Martin Schein és Edgar Hale kutatása, amely a pulykák szexuális viselkedését kívánta mélyrehatóbban vizsgálni. A két kutató egy valósághű, nőstény pulykát mintázó bábut készítettek, amitől a hím pulykák azonnal izgalomba jöttek, ezzel bizonyítva, hogy a vizuális ingerek kulcsszerepet játszanak a szexuális viselkedésükben. A kutatók ezután lépésről lépésre eltávolították a műpulyka egyes testrészeit, hogy lássák, pontosan mely testrészek váltják ki a vágyat a hímekből. Az eredmény: a hímek még akkor is beindultak, amikor már csak egy botra szerelt fej maradt a bábuból. Ám ez a fej nagyobb szexuális gerjedelmet váltott ki, mint amikor egy fej nélküli testet mutattak nekik.

Felhasznált irodalom

Alex Boese (2007): Elephants on Acid and Other Bizarre Experiments. New York, Harcourt.
Atkinson, L. R., Atkinson, C. R., Smith, E. E., Bem, J. D., Nolen-Hoeksema, S. (1999): Pszichológia. Budapest, Osiris.
Mérő László (2010): Az érzelmek logikája. Tericum.

A blog követése Facebookon.

0 Tovább

A harag mint a hazugság jele​​​​​​​

A kutatók összesen hét alapérzelmet szoktak megkülönböztetni, ezek egyike a harag vagy más néven düh. De hogy jelenik meg ez az érzelem az emberi testbeszédben és mi köze van a hazugsághoz? Hogyan árulnak el a testünk egyes jelzései minket, amikor hazudunk? Alapérzelmekről, hazugságról, testbeszédről és mikro-arckifejezésekről lesz szó, középpontba állítva a haragot.

harag test testbeszéd haragsprint düh érzelmek arc mikroarc nonverbális kommunikáció hazugság hazudj

 

A kutatók összesen hét alapérzelmet szoktak megkülönböztetni, melyek legtipikusabb megjelenési felülete az arc. Nem véletlen az olyan mondások, mint például a „kiül az arcára a bánata”, „tombol a harag a szemeiben”. A különféle érzelmeink számtalan módon kiülhetnek az arcunkra vagy megjelenthetnek a testünk többi részén. A kérdés csak az, hogy pontosan hol, valamint hogy ezek hogyan használhatóak fel, ha az esetlegesen felmerülő hazugságot szeretnénk leleplezni.

A hazugságról és annak leleplezéséről

A hazugság fogalmának meghatározása nem a legegyszerűbb feladat, hiszen sok olyan eset van, amikor nehéz eldönteni, hogy valami hazugságnak számít-e vagy sem. A blöff nem azonos kategória a füllentéssel vagy a lódítással, ahogy egy flörtölés elhallgatása sem egy bűncselekmény információinak megmásításával.

Általánosságban hazugságról akkor beszélhetünk, ha

egy ember tudatosan, előre megfontolt szándékkal vezet félre egy másikat anélkül, hogy ezen szándékára figyelmeztetné az áldozatot, illetve hogy az áldozat erre kifejezetten kérte volna.

Ennek értelmében nem tekinthetőek például hazugnak a színészek, mivel a közönség beleegyezik a „megtévesztésbe”, hiszen ezért mentek színházba. Ugyanígy a pókerjátékosok sem (játék közben), hiszen a póker eleve előzetes figyelmeztetést hordoz magában, hogy a résztvevők megpróbálják félrevezetni egymást.

harag test testbeszéd haragsprint düh érzelmek arc mikroarc nonverbális kommunikáció hazugság hazudj

 

Miután megismerkedtünk a hazugság fogalmával, és mielőtt megismerkednénk a hazugság árulkodó jeleivel nem árt tisztázni, hogy nagyon sok veszélyt is rejt a hazugságok fürkészése. Könnyen elkövethetünk ugyanis két – elsőre talán banálisnak tűnő – hibát. Nevezetesen, hogy egy igazmondót hiszünk hazugnak, vagy hogy egy hazugot vélünk őszintének.

Ahogy az ember egyre inkább tisztában van azzal, hogy mire kell figyelni a hazugságok észrevételéhez, annál nagyobb eséllyel fog olyasmit is kiszúrni, ami valójában épp az ellenkezőjét jelenti. Éppen ezért elővigyázatosnak kell lennünk, ahogy Pease írja:

„Apró figyelmeztetés: ha valaki téli fagyban a buszmegállóban áll és szaporán dörzsöli a tenyerét, nem feltétlenül azért teszi, mert számít a busz érkezésére. Egyszerűen fázik a keze”.

Az emblémák

Az emblémák, abban különböznek a többi gesztikulációs jeltől, hogy nagyon jól és pontosan körülhatárolt jelentésük van egy-egy (kulturális) csoporton belül. Ilyen például a beintés, a bólintás vagy a vállvonás, amik jelentését senkinek sem kell magyarázni. Ezek akár szavak helyett is használhatóak, és ami a legfontosabb, hogy szinte mindig szándékosan használjuk őket. Kivéve, amikor hazudunk.

Paul Ekman talán az legismertebb és legelismertebb hazugsággal és érzelmekkel foglalkozó kutató (nem mellesleg róla mintázták a Hazudj, ha tudsz c. sorozat főszereplőjét). A szakember egyik vizsgálatából az derült ki, hogy a harag vagy düh titkolásánál megjelennek olyan emblémák, mint például a beintés. Ezt abban a kísérletben vette észre Ekman, amikor egyik professzorát arra kérte, hogy beszélgessen pszichológus hallgatókkal olyan kérdésekről, amelyek érzékenyen érintik őket. Például, hogy mihez akarnak kezdeni az egyetem után vagy hogy voltak-e már beutalva pszichoterápiára. Egyetlen csavar volt a dologban: nem lehetett jó választ adni, a hallgató mindenképp szidást, megfeddést kapott. Ekkor figyelt fel Ekman arra, amit sem a diák, sem a professzor nem vettek észre: az első alany közel egy percig tartotta a középső ujját a professzor irányába, kezét az ölében tartva. Azok az érzések (a harag, düh és némi tehetetlenség), melyeket akaratlagosan megpróbált leplezni, így jelentek meg testbeszédében.

harag test testbeszéd haragsprint düh érzelmek arc mikroarc nonverbális kommunikáció hazugság hazudjAz emblémák, amikor nem akaratlagosan, hanem hibaként jelentkeznek, akkor vagy töredékesen jelennek meg (pl. töredékes vállrándítás) és/vagy nem a szokásos helyükön (pl. beintésnél az ölben, lábon, nem a mellkas-nyak előtti zónában). Az észrevétel azonban nehéz, nyilván azért, mert a prezentációs zóna, ahol a megjelenés várható, kiesik a látókörünkből. Vagyis egyszerűen nem arra figyelünk.

Az arc árulkodó jelei

Az arckifejezéseink lehetnek hazugok vagy őszinték, sőt a kettő együtt is előfordulhat (ezt hívjuk kevert arckifejezésnek). Hogy aktuálisan melyikről van szó, a legtöbb ember számára felismerhetetlen az esetek többségében, ugyanis általában nem tudják elkülöníteni a hamis és a valós érzelmek arcbeli kifejeződését. Pedig az érzelmek viszonylag pontosan beazonosíthatóak az egyes arcterületeken, a kérdés csak az, hogy hol, valamint hogy ezek hogyan használhatóak fel, ha az esetlegesen felmerülő hazugságot szeretnénk leleplezni.

Ahhoz, hogy hatékonyan tudjuk a hazugságokat leleplezni az arcon megjelenő jelek segítségével, tisztában kell lennünk az érzelmek fajtáival. Az érzelmekkel foglalkozó kutatók általában hat alapérzelmet szoktak elkülöníteni, méghozzá: öröm, bánat, undor, félelem, meglepettség, valamint harag/düh (egyesek elkülönítik még a megvetést is). Ezek mindegyikéhez különböző non-verbális jelek tartoznak, melyek egy jelentős része az arcon jelenik meg, íme ezek:

harag test testbeszéd haragsprint düh érzelmek arc mikroarc nonverbális kommunikáció hazugság hazudj

 

 

A homlok az egyik, ha nem a legmegbízhatóbb színtere az ilyen jellegű arcizommozgásoknak. Az alapérzelmek közül a szomorúság, az egyéb, ahhoz kapcsolódó érzelmek közül pedig a gyász, aggodalom és a bűntudat egyértelmű jelei olvashatóak le a homlokról. Ilyenkor akaratunktól függetlenül húzódnak a szemöldök belső sarkai felfelé, ami háromszög alakba feszíti a felső szemhéjat, és némi ráncosodást idéz elő a homlok közepén. Íme:

harag test testbeszéd haragsprint düh érzelmek arc mikroarc nonverbális kommunikáció hazugság hazudj

Vagy egy nem szándékosan előidézett változat:

harag test testbeszéd haragsprint düh érzelmek arc mikroarc nonverbális kommunikáció hazugság hazudj

Az emberek nagyjából 15 százaléka képes arra, hogy ezt a mozgást akaratlagosan hajtsa végre. Vagyis ezek az arcmozgások nagyon nagy valószínűséggel nem jelennek meg az említett érzelmek – szomorúság, gyász, aggodalom, bűntudat – hamis ábrázolásánál, ellenben akkor is láthatóak, ha az adott érzelmeket megpróbálják elfedni.

Hasonló a helyzet a félelem vagy nyugtalanság jellemző megbízhatóizom-mozgásoknál. Ilyenkor a szemöldök felemelkedik (akárcsak meglepettség esetében) és összehúzódik. A felső szemhéj szintén emelkedő mozgást végez, az alsó pedig megfeszül (ez a tipikus jele a félelemnek):

harag test testbeszéd haragsprint düh érzelmek arc mikroarc nonverbális kommunikáció hazugság hazudj

Az előbbieken kívül még számos jelzést tudunk leolvasni a homlok környéki izmok mozgásából. Például a meglepettség tipikus jele a szemöldök felemelkedése, míg a dühről, haragról a szemöldök lefelé irányuló együttes összehúzása árulkodik. Egyetlen probléma van ezekkel: bármelyiket könnyedén kivitelezhetjük, komolyabb színészi tehetség nélkül. Így ezek nem is lehetnek megbízható alapjai a hazugság leleplezésének, legfeljebb csak akkor, ha mikroarckifejezésként találkozunk velük.

A másik megbízható izomcsoport a száj környékén található, bár tény, hogy ugyanez a színtere az egyik leggyakoribb hamis jelzésnek, a mosolynak is. A hazugság szempontjából kétféle mosolyt különböztethetünk meg. Az őszinte, belülről jövő mosolyt (Duchenne-mosoly), illetve a nem őszinte, nem Duchenne-mosolyt (pl. a szociális mosoly vagy vicsor). Azonban jó tudnunk, hogy ez utóbbi kategóriába nem szükségszerűen rossz és negatív mosolyfélék tartoznak. A szociális mosollyal például (ami bizonyos értelemben szintén hazugság) az együttérzésünket, jóindulatunkat fejezhetjük ki embertársaink iránt, valamint igen nagy szerepe van a kapcsolataink épülésében, építésében.

A hazugság száj környéki jeleivel kapcsolatban egy érzelmet mindenképp ki kell emelni, ami egyértelműen leolvasható a megbízható arcizmok segítségével. Ez nem más, mint a harag. A harag megjelenésének egyik legfőbb jellegzetessége, hogy az ajkak elkeskenyednek. Ilyenkor a piros területek kevésbé láthatóak, ám úgy, hogy az ajkakat nem szívjuk be vagy nyomjuk össze. Ezt az izommozgást még a színészek is csak nagyon nehezen tudják előidézni, megtanulni, hát még egy hétköznapi ember. Íme:

harag test testbeszéd haragsprint düh érzelmek arc mikroarc nonverbális kommunikáció hazugság hazudj

Vagy:

harag test testbeszéd haragsprint düh érzelmek arc mikroarc nonverbális kommunikáció hazugság hazudj

Annyit még érdemes tudni a mozdulatról, hogy általában akkor jelenik meg, amikor valakiben még nem tudatosul a harag érzete, csak elkezd dühös lenni („felmegy benne a pumpa”). Talán éppen ezért nagyon apró jelről van szó, így könnyű elfedni azt. Például egy mosollyal.

Felhasznált irodalom:

Allan Pease (1997): Testbeszéd : Gondolatolvasás gesztusokból, Park, Budapest.
Paul Ekman (2010): Beszédes hazugságok : A megtévesztés árulkodó jelei a politikában, az üzletben és a házasságban, Kelly, Budapest.

 

A blog követése Facebookon.

0 Tovább

A Tévé (és média) szerepe a férfi-női szerepcserében

Már jó néhány évtizede zajlik a klasszikus férfi és női szerepek felcserélődése. Ennek több oka is van, az egyik kiemelt jelentőségű a televízió hatása. Hogyan változtak a férfi-nő szerepek az elmúlt évtizedekben, hogyan cserélődtek fel a nemekhez tartozó viselkedésformák? Mi köze ehhez a televíziónak azon túl, hogy egy ideálisnak vélt testképet közvetít mindkét nem irányába?

tévé tvsprint férfi nő férfi-nő média szerep társadalom

Azt tudjuk, hogy igen nagy különbségek lehetnek női és férfi szerepek között a különféle kultúráktól függően, ám van néhány egyetemes jellemző már az ősidők óta. Például a gyermeknevelés és az otthon fenntartása elsődlegesen a nők feladata a legtöbb kultúrában, míg a fizikai munka a férfiaké. Ugyanígy a szépítkezés, a test csinosítása a nők privilégiuma volt eredetileg, azonban néhány évtizede ezen a területen is változott a férfi-női szerepviszony. Lássuk hogyan és miért.

A kiindulópont, mint az élet sok más területén is a hatalom, illetve az annak a megszerzésére és megtartására való törekvés. Ez a férfi nem esetében jelentősen lényegesebb, mint a nőknél. A rangsorképzés, versengés egyik legfőbb eszköze, ami azt jelenti, hogy a hatalmat (ideértve a tudás-, kapcsolat- és pénzharácsolást is) használják arra, hogy feltűnjenek az ellenkező nem képviselőinek és a társaik közül kiemelkedjenek. A nőknél ugyanez a rangsorképzés elsősorban nem hatalmi síkon zajlik, hanem a külsőségek mentén alapvetően. Az attraktivitás az, amire a nő már kezdetektől fogva odafigyel, amivel felhívja magára a figyelmet és amit – nem utolsósorban – a konkurens személyeknél (más nők) kikezd, támad (persze mindezt a legkifinomultabb módszerekkel).

tévé tvsprint férfi nő férfi-nő média szerep társadalom

Az előbbi rangsorképző „küzdelem” célja eredetileg mindkét nem esetében a másik félnek való imponálás, tetszéskeltés volt. Azonban valahol ez elkezdett megváltozni, a küzdelem elszakadni látszódik eredeti céljától. Ebben a folyamatban pedig megkérdőjelezhetetlen a média, elsődleges a televízió szerepe.

Mindez a nők esetében a testképzavarokban érhető tetten a leginkább. A televízióban sorra tűntek fel azok a szépségideálok, melyek az olyan betegségek tömeges kialakulását segítették elő, mint például az anorexia. Ezzel párhuzamosan már nem a férfiak elbűvölése, hanem a verseny maga vált fontossá: ki a soványabb, nem pedig, hogy ki a vonzóbb a másik nem számára. Természetesen ezt támogatta egy olyan, média által sugallt képzet, hogy a (kóros) soványság vonzó. De nem csupán a nőknél jelent meg egy ilyen irányú változás.

A fentiekben említett hatalom-attraktivitás szembenállása a két nemnél elkezdett elhalványulni, az attraktivitás jelentősége fokozatosan megjelent a férfinál is. Nagyjából a 70-es évektől kezdődően felbukkan egyfajta feminin férfiideál a televízióban, ami az ismert férfiszínészek által remekül nyomon követhető. Valószínűleg Arnold Schwarzenegger volt az első, aki a kigyúrt testével (avagy: annak ellenére) férfiideálnak számított, azzal együtt pedig egészen szép karriert futott be. Schwarzenegger előtt az ilyesmi nem igazán volt jellemző a filmiparra (l. John Wayne, Alain Delon, Gary Cooper, Sean Coonery): a férfi – habár nyilvánvalóan lehetett jóképű – szemmel láthatóan nem tett erőfeszítéseket a külső attraktivitásának növelése érdekében.

tévé tvsprint férfi nő férfi-nő média szerep társadalom

Az, hogy a férfi foglalkozik a testével, egy alapvetően feminin vonás. A férfi a társadalmi szerepének megfelelően évezredeken keresztül nem foglalkozott olyan dolgokkal, mint a teste – egyszerűen nem volt erre szüksége, mivel nem ez számított a két fő szükséglet, a túlélés és szaporodás szempontjából. Nem gyúrt, nem formálta-faragta tökéletesre az egyes izomcsoportjait, csak végezte a dolgát. Azonban napjainkban más a helyzet: a kidolgozott test ideálisnak vagy legalábbis vonzónak számít. Ehhez természetesen társul, társulni kell a női ízlésvilág, azzal együtt a nők törekvéseinek megváltozásának is.

tévé tvsprint férfi nő férfi-nő média szerep társadalom

A nő kb. a XX. század derekától már nem csupán mint háziasszony, hanem mint kenyérkereső és önfenntartó is jelen van a társadalomban, ami eredendően egy hatalmas fejlődés, pozitívum. Csakhogy, ezáltal a férfi szépen lassan elvesztette, elveszti egyedüli családfenntartó szerepét, ezzel párhuzamosan egyfajta alacsonyabbrendűségi vagy fölöslegesség- érzés környékezi meg. Mivel a háztartáson belül a nőnek többnyire megmaradt az eredeti pozíciója, plusz kiegészült azzal, hogy nemcsak megszüli, hanem már el is tart(hat)ja a gyerekét, önállóan, így a férfinek sérül/megszűnik az eddigi szerepköre – vagyis: egyszerűen nem találja a helyét. Ilyen értelemben a nő elkezd férfiasodni (szerepét illetően), míg a férfi elkezd nőiesedni. Ezt pedig a tévé (és média) testképideálja előszeretettel támogatja, ugyanúgy, mint a 70-es években schwarzeneggeri testképépítést (gondoljunk az olyan, napjainkban is meghatározó idolokra, mint Brad Pitt vagy Zac Efron).

Végül fontos megjegyezni, hogy a férfiak elnőiesedése pozitív hozadékokkal is jár, legalábbis, ami a lelki részét illeti. Kétségtelen ugyanis, hogy ezekkel a szerepváltozásokkal nemcsak a külsőségekhez való viszonyulásban, hanem a lelkiek tekintetében is bekövetkeztek változások. A férfi is kimutathatja érzéseit, beszélhet róluk, kitárulkozhat, ami a lelki fejlődését és belső harmóniájának fejlődését nagyban elősegíti, ezáltal a (pár)kapcsolati viselkedésére is kedvezően hat.

A blog követése Facebookon.

0 Tovább

Iskola sikeresség: a szerencsén múlik?

Az iskolai eredményesség, vagyis az, hogy egy-egy tanuló az évek során mennyire teljesít jól, mit ér el a tanulmányai során, sok-sok tényezőtől függ. Vannak azonban ezek között, melyek a többinél jóval nagyobb súllyal esnek a latba. Ezeket sorra véve azt látjuk, hogy végső soron az iskolai sikeresség nagyban függ a szerencsétől.

szerencse szerencsesprint iskola MO közoktatás oktatás nevelés tanár pedagógus diák gyerek család szocializáció tanulás gyermek gének intelligencia nyelv hátrány hátrányoshelyzet

Sokan vélik úgy – köztük pedagógusok is –, hogy az iskolai eredményesség vagy sikeresség a tanuló teljesítményétől, hozzáállásától függ, attól, hogy mit tesz le az asztalra, mennyire szorgalmas stb. Azonban tudjuk, hogy a gyermekek iskolai előremenetele számos olyan tényezőn múlik, amire a tanulónak nincs befolyása. Ide tartozik, hogy milyen tulajdonságokat örökölt és tanult a szüleitől, hogy milyen családi háttérrel rendelkezik, mennyire kedveli őt az adott pedagógus és még sorolhatnánk.

A gének szerepe

A tudomány jelen állása szerint a gének és a családi környezet (vagyis az öröklött és tanult dolgok) körülbelül azonos mértékben befolyásolják az ember fejlődését, viselkedését. Az előbbiek, az öröklött tényezők azok, melyeken kevésbé vagy egyáltalán tudunk változtatni. Ezek között pedig számos olyan akad, ami az iskolai eredményesség szempontjából döntő jelentőségű.

szerencse szerencsesprint iskola MO közoktatás oktatás nevelés tanár pedagógus diák gyerek család szocializáció tanulás gyermek gének intelligencia nyelv hátrány hátrányoshelyzet

Ezek egyik öröklött jegy az intelligencia, amin a hétköznapi értelemben általában az egyén „okosságát”, „eszességét” értjük. Ez – különösen az iskolai életben – leginkább a nyelvi kifejezőkészségben és a gondolkodásban testesül meg. Aki választékosan fejezi ki magát vagy jó matematikából: okos. Aki ellenben jól tud énekelni vagy focizni: csupán ügyes. Csakhogy az intelligenciának több fajtája, típusa létezik. A probléma, hogy ezt az iskola általában figyelmen kívül hagyja, ahogy azt is, hogy

az intelligencia és a képességek fejlődése nem egyenletes.

Itt a szemfüles olvasónak feltűnhet, hogy az intelligencia fejlődik, tehát fejleszthető is. Ebből azt a (téves) következtetést is levonhatnánk, hogy ez esetben nem is egy öröklött faktorról van szó. Ám a helyzet úgy áll, hogy habár (optimális esetben) kb. a húszas éveink végéig fejlődik, növekszik az intelligenciánk (utána stagnál, majd később hanyatlásnak indul)

az alap intelligenciaszint adott és az fejlődik, fejlődhet a megfelelő környezet által.

szerencse szerencsesprint iskola MO közoktatás oktatás nevelés tanár pedagógus diák gyerek család szocializáció tanulás gyermek gének intelligencia nyelv hátrány hátrányoshelyzet

Hasonlóan az intelligenciához, a külső jegyeinket is elsősorban a gének határozzák meg (és akárcsak az intelligenciánál, a külsőségeknél is beszélhetünk fejlesztésről, változtatási lehetőségekről, de az alapok erőteljesen determináltak). Hogy hogy jön mindez az iskola sikerességhez? Egész egyszerűen úgy, hogy

hajlamosak vagyunk egyetlen külső tulajdonság alapján az egyén belső tulajdonságaira is következtetni.

Ha szemüveges valaki, akkor okos; ha mosolygós, akkor kedves; ha lefelé görbülő, nagy orra van, akkor gonosz; ha öltönyben van, intelligens – néhány klasszikus példa, amikor külső jegyek alapján olyan belső tulajdonságokat is feltételezünk, amikről valójában semmit sem tudunk (ezt hívjuk holdudvar-hatásnak).

szerencse szerencsesprint iskola MO közoktatás oktatás nevelés tanár pedagógus diák gyerek család szocializáció tanulás gyermek gének intelligencia nyelv hátrány hátrányoshelyzet

Ez a hatás mindannyiunkra jellemző. Nem kivételek ez alól a pedagógusok sem, azaz az iskolában is fontos szerepe van annak, hogy ki milyen fizimiskával rendelkezik. Ugyanígy rengeteg más, valójában csak a szerencsén (vagy inkább balszerencsén) múló öröklött tényező van hatással az iskolai eredményességre. Ezek egy nagy csoportja az organikus eredetű betegségek, problémák, úgymint a érzék- és mozgásszervi problémák, autizmus, beszédzavarok stb.

A környezet szerepe

Az elsődleges szocializációs közeg a család, a másodlagos pedig az iskola. Az, hogy milyen családba születünk, milyen szülői mintákat követünk vagy milyen kulturális elemeket sajátítunk el nagy hatással van a későbbi életünkre, így az iskolai teljesítményünkre is, tehát

a családi háttér kulcsfontosságú az iskola sikerességben.

Ha hiányzik az egyik szülő a családból vagy nem megfelelő a kapcsolatunk valamelyik szülővel, az a későbbi kapcsolatainkra és személyiségünkre is kihat. Ha szüleink a fizikai munkát preferálják a szellemi tevékenységek helyett, akkor jó eséllyel mi is így teszünk. A sort még sokáig lehetne folytatni.

szerencse szerencsesprint iskola MO közoktatás oktatás nevelés tanár pedagógus diák gyerek család szocializáció tanulás gyermek gének intelligencia nyelv hátrány hátrányoshelyzet

A családi környezetből származó különbségeket az iskolarendszer nagyon nehezen tudja kezelni. A különböző hátterű gyerekek különböző kulturális szokásokkal, nyelvi háttérrel, gondolkodásmóddal lépnek be a közoktatásba. Az iskolában viszont van egy norma, aminek meg kell felelni. Ez egyes gyerekeknek könnyen megy, mivel az ő otthoni környezetükben is hasonló norma dominál. Más gyerekek ellenben nem ezt szokták meg, így – a tananyag mellett – ezt is el kell sajátítaniuk, amennyiben érvényesülni szeretnének.

Ez azt vonja maga után, hogy egyfelől

a hátrányos helyzetű tanulóknak többet kell megtanulniuk, mint szerencsésebb társaiknak, másfelől szimbolikusan meg is kell tagadniuk identitásuk egy részét az érvényesüléshez.

Persze, számos más tényező is nehezíti a kevésbé szerencsés gyermekek iskolai sikerességét. A kedvezőtlen társadalmi státusz számos más formában, például elégtelen táplálkozás, rossz lakásviszonyok, különórák lehetőségének hiánya, társadalmi és iskolai izoláció stb. is jelentkezhet.

szerencse szerencsesprint iskola MO közoktatás oktatás nevelés tanár pedagógus diák gyerek család szocializáció tanulás gyermek gének intelligencia nyelv hátrány hátrányoshelyzet

A fentiekből az körvonalazódik, hogy az iskolai eredményesség jelentős részben nem más, mint puszta szerencse. Hogy mit öröklünk, milyen családba születünk és mit viszünk onnan tovább, tőlünk független, akárcsak az, hogy a pedagógus hogyan kezeli ezt. Az már más kérdés, hogy mindezekből mit hozunk ki, de ne legyenek illúzióink:

a statisztikai adatok azt mutatják, hogy aki valamilyen formában hátrányos helyzetű, nagyon kicsi eséllyel lesz eredményes az iskolai évei alatt.

Közülük kevesen mennek „jó” iskolákba, még kevesebben tanulnak tovább gimnáziumokban, majd az egyetemeken. Vagyis: nagyon sok tehetséget nagyon korán elveszítünk.

A blog követése Facebookon.

A blog követése Instagramon.

0 Tovább

A pedagógusok pályaelhagyásának okairól

A pedagógusok pályaelhagyása világszerte egyre komolyabb problémát jelent. Számos frissen diplomázott pályakezdő pedagógus rá sem lép erre a pályára, aki pedig tanításra adja a fejét, gyakran pár év után otthagyja az iskolát. Miért hagyja el a pályát pedagógus itthon (és külföldön is)?                                                                                                                                                                                             

iskola iskolasprint suli tanár diák oktatás nevelés MO pedagógus pedagógia

Megvolt az iskolakezdés, a pedagógusok munkába lendültetek, már akik a pályán maradtak. Ám nem minden tanár és tanító tett így, sokan ugyanis más szakma után néznek, néztek. A pedagóguspálya elhagyása világszerte egyre nagyobb problémát jelent. A helyzet több szempontból is súlyos. Egyrészt a pálya kezd kiöregedni, vagyis egyre több a nyugdíjkorhatár küszöbén lévő tanár. Másrészt nemcsak a pályát elhagyó, korábban aktív pedagógusok száma növekszik, hanem azoké a frissen diplomázott pályakezdőké is, akik rá sem lépnek a pályára vagy pár hónap, év után hagyják ott. De vajon mi állhat a jelenség hátterében? Mi az oka a pedagógusok pályaelhagyásának?

Az anyagiak

Nem nehéz kitalálni, hogy az egyik legalapvetőbb oka a közoktatás elhagyásának a pálya alulfizetettsége – ezt több itthoni kutatás is alátámasztotta korábban. Az 50-es évektől kezdődően egészen napjainkig megfigyelhető, hogy a pedagógusok (relatív) bére jóval alacsonyabb a többi diplomás foglalkozáshoz viszonyítva. Ez különösen problémás, mivel a bérezés az egyik leglényegesebb motivációs tényező a pályaválasztás során. Két fő szempontból jelent ez komoly gondot:

1. a jobb képességű tanulók egyre kisebb arányban választják a pedagóguspályát;

2. a pályára lépők közül sokan hagyják el a közoktatást (akár néhány éven belül).

iskola iskolasprint suli tanár diák oktatás nevelés MO pedagógus pedagógia

Lényeges, hogy a pálya vonzóbbá tételéhez, illetve az ott dolgozók maradásához az egyik leghatékonyabb megoldás a fizetések növelése. Számos külföldi országban ennek tudatában jártak el korábban, és a kezdő fizetések növelése mellett szigorították a felvételi rendszert. Az eredmény: az oktatás hatékonyságának, minőségének a javulása.

Fontos megjegyezni, hogy nem feltétlen kell magas bérezés ahhoz, hogy jól működjön az oktatás. A finneknél például a pedagógusok nagyjából az OECD-átlagnak megfelelő fizetést visznek haza (a magyar pedagógusok nagyjából annak az 50-60%-át), ami nem számít kiugróan magasnak Finnországban. Ám magát a tanári hivatást nagyra becsüli a társadalom. Ez többek között annak köszönhető, hogy a szülők bíznak a pedagógusokban, azoknak a szakértelmében (ez természetesen nem véletlen, hiszen északi nyelvrokonaink már elég régóta tisztában vannak azzal, hogy egy kisebb társadalom fejlődésének egyik legfőbb záloga a minőségi oktatás).

A szakma megbecsültsége

Míg a finneknél a tanári pálya társadalmi megbecsültsége igen magas, addig ennek a fordítottja igaz a magyar társadalomra. Magyarországon a pedagóguspálya nem tartozik a magas presztízsű szakmák közé, sőt sok pedagógus egyenes szégyellnivalónak érzi munkáját, ami egyfelől nagyban összefügg az előbb említettekkel.

iskola iskolasprint suli tanár diák oktatás nevelés MO pedagógus pedagógia

Másfelől sok más egyéb tényező is szerepet játszik a problémában, például az életpályamodell bevezetése vagy az iskolák központosítása. Igaz ugyan, hogy az életpályamodell bevezetésével a tanárok bére emelkedett, de a bérekkel párhuzamosan megnövekedett az órák száma is, illetve az anyagi előrelépés még mindig nem teljesítményhez kötött. Emellett a minősítési eljárások méréseinek diszfunkciói sem hatottak kedvezően a pedagógusok attitűdjére, például mert az idősebb kollégák munkáját nem feltétlen ismerte el.

Munkaidő: mennyi az annyi?

A tanári szakma esetében csak kevesen gondolnak arra, hogy a tanárok életéből mennyi időt vesz el az iskola. Akkor is, amikor fizikailag nincsenek bent. A pedagógusoknak a szabadidejük egy tetemes hányadát kell olyan dolgokra fordítaniuk, amit ők munkának élnek meg. Fel kell készülniük egy-egy órára, dolgozatokat kell javítaniuk, iskolán kívüli programokat kell szervezniük stb. Mindez nyilvánvalóan a családjuk vagy épp a hobbijuk rovására.

iskola iskolasprint suli tanár diák oktatás nevelés MO pedagógus pedagógia

A másik probléma az anyagiakkal függ össze. Ha kiszámolnánk, hogy egy tanár mennyit dolgozik valójában, biztosan meglepődnénk. Egy pedagógus nagyjából reggel 8-tól délután 4-ig dolgozik, ahogy mindenki más. Ám amikor hazamegy, nem teheti meg, hogy ne vigye haza munkáját, mivel akkor nem végezné megfelelően azt. Viszont ezt senki sem számolja a ledolgozott órák számánál.

Többszörös tehetetlenség(érzet)

A tehetetlenség az iskolai élet több aspektusára is kiterjed. Az egyik legjelentősebb ezek közül az oktatás szereplőivel, főként a tanulókkal szembeni tehetetlenség, de meg lehet még említeni a szülőket, valamint sokszor a kollégákat is.

Nem meglepő módon több kutatás is azt támasztja alá, hogy a kezdő pedagógus legfőbb pedagógiai nehézségei között az egyik leglényegesebb a fegyelmezés. Hiába a tanári jó szándék és hivatástudat: mindig lesznek olyan diákok, akik próbára teszik az ember türelmét. Nagyon gyakran a szóbeli megrovás éppoly eredménytelen, mint az írásbeli, az elégtelen érdemjegy pedig – amellett, hogy a fegyelmezés eszközeként inadekvát pedagógiai értékelés – szintén hatástalan.

iskola iskolasprint suli tanár diák oktatás nevelés MO pedagógus pedagógia

Továbbá nincs eszköz a tanár kezében, nem hiteles, hiányzik az alapvető tekintélye, valamint nem hirdetheti a tudás értelmét és értékét. Nem mondhatja, hogy „gyerekek tanuljatok, mert akkor jó lesz nektek, jól kerestek stb.”, mert a gyerek rögtön visszakérdez: „mire ment ön a sok tanulással, tudással?”. Vagyis ismét a tanári megbecsültség jelenti a probléma gyökerét, minek hiányában nincs meg a megfelelő társadalmi feltételrendszer a pedagógus hitelességéhez.

Végül létezik egy másfajta tehetetlenségérzet is a tanárban, ám nem az oktatásban résztvevők irányába, hanem az oktatási rendszer felé. A Nemzeti alaptanterv által szabályzott tananyag tartalom, központosított iskolák, tankötelezettség alsó korhatárának lecsökkentése – csak néhány azon problémák közül, amik az oktatási rendszerünket érintik, és a pedagógusoknak nem sok beleszólásuk van. Az oktatáspolitika állandóan változik, éppen ezért mindig az aktuálisan hatályban lévő koncepcióknak kell megfelelni. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy a pedagógusoknak nincs beleszólása a pálya alakulásába, az oktatás tervezésébe, azaz a tanárok csak passzív elszenvedői a változtatásoknak.

Kiégés és stressz

A kiégés vagy más néven burnout szindróma egy olyan állapot, amelyben az egyébként motivált, lelkes személyiség telítődik azokkal a mindennapos problémákkal, amiket a munkája, tevékenysége hordoz. Ennek oka a tartós, ismételt érzelmi terhelés, mely a kiégés későbbi fokozatainál már fizikai tünetekkel is jár.

iskola iskolasprint suli tanár diák oktatás nevelés MO pedagógus pedagógia

A pedagógusok fokozottan ki vannak téve ennek veszélyének, hiszen munkájukat folyamatos emocionális megterhelés és stressz kíséri. Mivel a jelenség az empátiás kapacitás kimerülésével jár, az illető nem tudja hatékonyan gyakorolni a hivatását, de ennél aggasztóbb, hogy nagyon sok pszichés és szomatikus tünetet is produkál. A kilátástalanság, életuntság érzete, a testi kimerültség vagy pánikrohamok mind-mind tünetei a szindrómának, melyek közül jó néhány csak szakorvos segítségével orvosolható.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy – minden nehézség és probléma ellenére – a pedagógusszakmának számos pozitívuma is van. Ha ezek találkoznának egyfajta anyagi és társadalmi megbecsültséggel is, akkor valószínűleg jóval kevesebb pedagógus távozna a pályáról. Ezáltal pedig nagyobb lenne az esély a minősége oktatásra.

Felhasznált irodalom:

Kazár Ádám (2016): A közoktatást elhagyó pedagógusok pályaváltásának okai és munkaerő-piaci lehetőségei. Budapest. [szakdolgozat]
Kocsis Mihály (2002): Tanárok véleménye a pályáról és a képzésről. Iskolakultúra, 12/5. 66–79.
Mihály Ildikó (2010): Pedagógusok pályaelhagyása. Szakképzési Szemle XXVI. 2010/1. sz., 105-110.
Szivák Judit (1998): A kezdő pedagógus in: Falus Iván: Didaktika. Elméleti alapok a tanítás tanulásához, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 418-434.
Varga Júlia (2011): A tanárok foglalkoztatása és bérezése – hazai és nemzetközi kitekintés.

A blog követése Facebookon.

A blog követése Instagramon.

0 Tovább

Mindenki másképp egyforma

blogavatar

Az emberek hülyék - gyakran mondjuk ezt a legkülönfélébb dolgok miatt. De mi vajon mások vagyunk-e? Mit mond a tudomány erről? A blog célja, hogy közéleti eseményeken keresztül mutassa be: a sok-sok köztünk lévő különbség ellenére, mégis milyen hasonlóak vagyunk.

Utolsó kommentek