Mi Az apa szerepe a szocializációban?

Régóta ismeret tény, hogy a gyermek fejlődésében igen nagy jelentőséggel bír az apa, illetve az általa közvetített minták, értékek. Ennek ellenére sem a média, sem a témával foglalkozó szakirodalom nem fektet erre kellő hangsúlyt. De miért olyan fontos az apa szerepe a családban? Mi az apák leglényegesebb feladata? És mi történik, ha hiányzik az apa a családból?

apa család nevelés szocializáció gyerek gyermek pszichológia környezet szülő apasprint

Ha körbenézünk a médiában megjelenő tartalmak vagy akár a család témában megjelenő szakirodalmak között, akkor azt látjuk, hogy túlsúlyban vannak az anya-gyermek centrikus modellek. Ez azt jelenti, hogy a fókusz az anya és gyermek kapcsolatára esik, nem pedig az anya, apa és gyermek hármas viszonyrendszerre. Ez azért óriási probléma, mert az apának legalább olyan nagy szerepe van a felnövekvő gyermek személyiségfejlődésében, mint a másik szülőnek.

Sok szülő – beleértve az anyákat és apákat egyaránt – esik abba a hibába, hogy az ideje nagyobb részét munkával tölti – jobb esetben azért, hogy a gyerekének minél többet megadhasson. Azonban arról elfeledkezik, hogy épp a legfontosabbat nem adja meg gyerekének: az együtt töltött minőségi idő örömét. Ez különösen igaz a férfiakra, aminek az egyik fő oka az apa családfenntartó szerepét hangsúlyozó szemléletmód: „az apa keres, az anya nevel”. Csakhogy az apának ennél messzemenőn nagyobb szerepe van a gyermek szocializációjában.

Az ikerkutatások

Az elpbbiekre, illetve magának a családi mintának a meghatározó szerepére a pszichológiában többek között az ikerkutatásokból nyert adatok világítanak rá. Ezek lényege, hogy a kutatók külön nevelt ikreket vizsgálnak a személyiségbeli különbségekre és hasonlóságokra fókuszálva. Például az ismert Minnesota-vizsgálatában a résztvevőket sok-sok képesség és személyiségvonás tekintetében vizsgálták és számos megdöbbentő hasonlóságot találtak. Egy ezek közül, a legnagyobb mértékben különböző hátterű ikerpár (Oskar Stohr és Jack Yufe) esete, akik Trinidadben születtek zsidó apától és német anyától, majd röviddel születésük után elváltak útjaik. Egyikük katolikus vallású náciként, míg másikuk zsidóként nevelkedett, ifjúkorában egy izraeli kibucban élt, egészen különböző életvitelt folytatva. Negyvenes éveik végén kerültek a vizsgálatba, ami előtt csak egyszer, húsz évvel korábban találkoztak. Néhány a meghökkentőbb hasonlóságok közül: kék, kétsoros, váll-lapos inget és drótkeretes szemüveget hordtak, szórakozottak voltak, szerették a vajas pirítóst kávéba mártogatni, és élvezettel ijesztgettek másokat azzal, hogy tüsszentettek a liftben.

apa család nevelés szocializáció gyerek gyermek pszichológia környezet szülő apasprintTermészetesen nem léteznek liftben ijesztgető vagy öltözködés-meghatározó gének. Ezek az egybeesések (a véletlenek mellett) csupán az alapvetőbb személyiségvonások örökölhetőségét tükrözik. Azonban fontos leszögezni, hogy nagyon csekély arra az esély, hogy a gének magukban is elegendőek legyenek a külön nevelt ikerpárok efféle hasonlóságainak magyarázatához.

Erre világított rá több, antiszociális viselkedést vizsgáló kutatás. Ezek lényegében azt mondják, hogy habár az antiszociális viselkedést produkáló gyerekeknek van hajlamuk erre a személyiségzavarra, nem alakul ki náluk, ha nem kerülnek olyan környezetbe, amely az ilyen viselkedést támogatja. És itt lép be az apa szerepe a képbe.

Az apa szerepe

Napjainkban az apa-gyerek kapcsolat tekintetében elsősorban az apai személyiséget és a gyermekhez való hozzáállást vizsgálják a kutatók. Ennek egyik oldala a kötődéstípusokkal kapcsolatos vonatkozások. Ez úgy összegezhető, hogy a biztonságos kötődés kialakulása apa és gyermeke között ugyanolyan fontossággal bír, mint az anya és gyermeke között, jóllehet a jellege eltérő.

Habár az apák is képesek az anyákhoz (vagy gondozóhoz) hasonló szerepet betölteni a kisgyermek életében, tény, hogy eleinte az apák nem hasonlítanak viselkedésükben, szerepükben az anyákra. Ettől független a gyermeknek szüksége van rá, hogy a szülei közelében lehessen, az apát ugyanúgy beleértve, akár az anyát. Egyfelől azért, mert a gyermek így érezheti a szeretetet és törődést, másfelől azért, mert a gyermekek elsősorban utánzással sajátítanak el dolgokat, és tanulják el a nemi- és társas szerepeket.

apa család nevelés szocializáció gyerek gyermek pszichológia környezet szülő apasprint

A fiúgyermek esetében az apák gyakran – bár legtöbbször nem tudatosan – elkövetik az a hibát, hogy a saját képükre próbálják formálni a gyermeket, olyan tevékenységeket végezve velük, amikben ők lelik örömüket. Így sokszor irracionális elvárásokat támasztanak fiaikkal szemben, és ha ez nem sikerül, a dicséret és bátorítás helyett az apa folyton csak kritizálja és bírálja gyermekét.

Ami a lánygyermeket illeti, az ő életében is nélkülözhetetlen szerepe van az apának. Bár példát csak korlátozottan vesz apjáról, ám önbizalma egy jelentős része az apjával való kapcsolatából származik. Az apának a lánya tevékenységeire adott reakciói (vagy azok hiánya), véleménye, egyáltalán a hozzá való viszonyulása, a számára közvetített értékek később meghatározzák lánya érzelmi világát, így a párválasztás és a férfiakkal való kapcsolatát is.

Az apa hiánya

Az apahiánya szétfeszítené jelen cikk kereteit, ugyanis számtalan személyiségvonás, viselkedésbeli sajátosság ide vezethető vissza. Arról nem is beszélve, hogy az apa hiánya jó pár módon megvalósulhat, a születéstől kezdődő apahiánytól egészen az édesapa későbbi elvesztéséig. Ennek következtében csak összefoglalóan járjuk körbe a kérdést

Több kutatás is igazolta, hogy az apa nélkül felnövő gyerekek életvitele, viselkedés több tekintetben is eltér a teljes családban felnövő társaikéhoz képest. Az érési folyamatok gyorsabbak és intenzívebbek náluk, a szabályszegő viselkedés is gyakoribb, illetve a lazább (pár)kapcsolatok vagy alkalmi kapcsolatok is jellemzőbbek. Azonban ez nagyban függ az apahiány okától.

apa család nevelés szocializáció gyerek gyermek pszichológia környezet szülő apasprint

Az özvegyek gyermekei például sokkal inkább a kétszülős családok gyermekeire hasonlítanak, nem az elvált szülők gyermekeire. Ez elmondható az antiszociális viselkedésre vonatkozóan éppúgy, mint például az első házasság időpontja vagy a házasság tartóssága tekintetében. Ennek oka feltételezhetően, hogy a gyerek nem csupán azonosul az apával vagy annak hiányára reagál. Reflektál és értelmezi, hogy milyen szerepet tölt vagy töltött be a családban. Ezt természetesen nagyban befolyásolja, hogy az apa bármilyen formájú (válás, halál, fizikai vagy lelki jelenlét korlátoltsága) hiánya, miként kerül feldolgozásra.

Zárszóként pedig érdemes Jorgen Lorentzen kutatási nézeteit megemlíteni. A norvég kutató két nagyon fontos gondolatot említ az apa szerepével kapcsolatban. Egyfelől azt, hogy ha egy társadalomban megváltoznak az apaszereppel kapcsolatos gondolatok, vélekedések, az az ezzel összefüggő gyakorlati gyermeknevelési magatartásra is kihatással lesz. Másfelől: az apa a „családért-apa” jelentésben a család eltartója szerepét tölti be, azonban ehhez társulhat a „családban-apa” koncepció. Az a jelenség, amikor az apa a gyermekekről gondoskodó, odafigyelő személyként jelen is van, s ténylegesen részt vesz a család életében.

apa család nevelés szocializáció gyerek gyermek pszichológia környezet szülő apasprintÉdesapám emlékére.

Felhasznált irodalom
Atkinson, L. R., Atkinson, C. R., Smith, E. E., Bem, J. D., Nolen-Hoeksema, S. (1999): Pszichológia. Budapest, Osiris, 479–496.
Benedek Szidónia Anna – Dorner László (2015): Az apa szerepe a kisgyermek életében. Gyermeknevelés 3/2, 1–14.
Bereczki Tamás: Fejlődés, szocializáció.

A blog követése Facebookon.

A blog követése Instagramon.

1 Tovább

Son-rise: program az autista gyermekek fejlesztésére

Az autizmus egyre nagyobb figyelmet kap mind nemzetközi, mind pedig hazai viszonylatban. Sokat tudunk róla, ám arról még mindig nem eleget, hogy hogyan álljunk az ilyen gyermekekhez. Mit lehet tenni az érdekükben? Hogyan fejlesszük őket? Az autizmusról és a Son-rise nevű, autista gyermekek fejlesztésére létrehozott programról lesz szó.

autizmus autista autizmus spektrumzavar nagydologsprint nevelés fejlesztés

Hogy mi az autizmus, mi tartozik bele és mi nem, korántsem egyszerű kérdés. Az autizmusnak többféle meghatározása és típusa létezik (nem véletlen az autizmus egyik frissebb megnevezése, az autizmus spektrumzavar). Ami az autizmussal kapcsolatos szakirodalmakban általában közös pont, hogy a szociális, kommunikációs és kognitív készségek fejlődési zavarait helyezik a középpontba az autizmus definiálása során. Ez nem véletlen, ugyanis az autizmus leginkább a következő jelenségekben nyilvánulhat meg:

  • a kommunikáció problémáiban (pl. a beszéd hiánya, a nyelv szó szerinti értelmezése, szokatlan hanghordozása, elvárt kommunikációs szinthez viszonyított komolyabb elmaradás)
  • az érdeklődés, aktivitás zavaraiban (pl. szokatlan, sztereotip, repetitív tevékenységek, hobbik preferálása)
  • a társas kapcsolatok zavaraiban (pl. társakkal való interakció hiánya, szeparáció, szokatlan közeledés)
  • a gondolkodásban és a mindennapi alkalmazkodásban jelentkező nehézségek (pl. ragaszkodás az állandósághoz, megszokotthoz)

autizmus autista autizmus spektrumzavar nagydologsprint nevelés fejlesztés

A fentiek tekintetében a gyermekek a legsúlyosabb tüneteket 2-5 éves koruk között mutatják. Ezután természetesen – mint minden kisgyermeknél – sokat változik a környezetükhöz való viszonyuk, ám az alapprobléma megmarad. A szociális és/vagy kommunikációs területen jelentkező zavarok az autizmussal élő személyek egész életét végigkísérik, bár súlyosságuk egyénenként eltér. A kérdés csak az, hogy mit kezdjünk az alapproblémával? Mit kezdjünk az autista gyermekkel? Hogyan fejleszthető egy ilyen gyermek, ha épp a fő fejlesztési csatornák, a kommunikáció és a szociális interakciók problémásak? Mire vállalkozik, aki autistákon szeretne segíteni? Nagy dolog-e mindez?

A Son-Rise program

A Son-Rise program egy amerikai házaspár nevéhez fűződik. Barry Neil Kaufman és Samahria Lyte Kaufman fiánál, Ruannál autizmust diagnosztizáltak a 70-es években. A szülők – az ekkoriban uralkodó felfogással szembemenve – nem tartották reménytelennek fiuk helyzetét, és elkezdtek egy programot kidolgozni az autizmus „kezelésére”. A programot napjainkban számos országban alkalmazzák az autista gyermekek fejlesztésére – otthoni és intézményes környezetben egyaránt. Lássuk ennek részleteit.

A Son-Rise programot leginkább a szeretet és elfogadás szemléleteként, módszereként és nyelveként lehetne definiálni. Ennek alapja, hogy a gyermek viselkedését nem a saját normáink és szempontrendszerünk szerint próbáljuk módosítani:

az autista gyermek világába belépve, ahhoz csatlakozva próbálunk kapcsolatot keresni a gyermekkel, majd ahhoz alkalmazkodva elérni kisebb-nagyobb változásokat a viselkedésében.

autizmus autista autizmus spektrumzavar nagydologsprint nevelés fejlesztés

Ez többek között azt jelenti, hogy az autizmus egyik fő ismérvét, a sztereotip, repetitív viselkedést teljes mértékben elfogadjuk, csatlakozunk az ilyen jellegű tevékenységekhez (ha például a gyerek billeg a széken, mi is vele mozgunk). Ez nem puszta utánzást jelent, hanem beleélést, ami azért fontos, mert ezáltal nyerhetünk bepillantást a gyermek világába, megérthetjük miért olyan fontos, érdekes számára egy-egy viselkedésforma

Mivel az autista spektrumba tartozó gyerekek számára a legnagyobb kihívást a szociabilitás jelenti, így a program ennek különösen nagy jelentőséget tulajdonít. A program nagyjából 80%-nál a szocializáció alapkomponenseire kerül a hangsúly, melyek 6 fő terület köré szerveződnek (a fennmaradó 20% az önkiszolgálás, a kognitív készségek, valamint a finommotorika területei). Ezek közül a négy alapterület:

1. Szemkontaktus
2. Kommunikáció
3. Interaktív figyelem terjedelme
4. Testkontaktus

Illetve a haladó szociális készségek:

5. Kapcsolatteremtési készségek
6. Társalgási készségek

Az alapkomponensek szorosan összekapcsolódnak egymással, ám mindegyik fejlesztésénél hasonló alapelv érvényesül: hagyni a gyereket irányítani, így érve el az ő világához való csatlakozást. Ez a gyakorlatban a következőképpen néz ki az egyes területekre lebontva.

autizmus autista autizmus spektrumzavar nagydologsprint nevelés fejlesztés

A szemkontaktus esetében, ha a gyermek ránk néz, azonnal bátorítunk, hálát fejezünk ki cselekvéséért vagy akár ujjongunk. Éreztetjük, hogy mennyire örülünk annak, hogy felvette a szemkontaktust, hiszen ez az egyik alapja a szociális kontextus megértésének. A szemkontaktust felvételének elősegítésének érdekében különböző technikákat is alkalmazhatunk, mint például arcdekorációk, arckifejezés felélénkítése, racionális vagy szórakoztató magyarázatok a szemkontaktus igénylésére.

A kommunikáció területén 3 fő terültre fókuszál a program: a fizikai gesztusokra, a nyelvi elemekre, illetve a sírás/dühroham/nyafogás kommunikációs eszközként való használatára. Mindhárom esetében a hangsúly arra esik, hogy a nyelvi kommunikációt támogassuk, azt erősítsük meg pozitívan. Ez az autizmus spektrumzavaros gyermeknél azt jelenti, hogy a szóbeli megerősítés mellett a saját cselekvésünk tempóját is használhatjuk megerősítő gesztusként. Vagyis a nem kívánatos viselkedésre, amilyen például a dühroham, kevésbé gyorsan reagálunk, míg a beszédre azonnal és intenzíven.

Az interaktív figyelem kialakítása és növelése a program során a játéktevékenységre utal, aminek kialakításához fontos a gyerek bizalmának elnyerése. Ami az alapelveket illeti, fontos, hogy a játék egyszerű struktúrájú és a gyermek érdeklődési körébe tartozó legyen. Ha a gyermek bevonása sikerül, fontos a hálánk, örömünk kifejezése, ahogy az is, hogy meghagyjuk a kontrollt a gyermek kezében. Ugyanígy a testkontaktus esetében, amely különösen érzékenyen érintheti az autista gyermekeket.

A program természetesen ennél jóval összetettebb, az előbbiek csupán a lényegi magvát írják le. Számos technika, módszer és gyakorlati praktika tartozik még a Son-Rise programba, melyek egy későbbi blogbejegyzés témáját képezik majd.


 

A blog követése Facebookon.

A blog követése Instagramon.

0 Tovább

Megölnél egy ártatlan embert? Nagy dolog…

Nagy dolog egy ártatlan ember meggyilkolása? Ön képes lenne rá? Ha úgy gondolja, hogy semmiképp sem, jó eséllyel téved. Van egy kísérlet, ami bizony azt mutatja, hogy az olvasó is valószínűleg benne van abban a 65%-ban, aki képes lenne egy ártatlan személy meggyilkolására. Erről a kísérletről és a miértekről olvashat.                                                                                                       

pszichológia milgram kísérlet ideológia engedelmesség társadalom nagydologsprint norma

Vajon nagyon gonosz dolgokat csak nagyon gonosz emberek követhetnek el? A válasz nyilvánvaló, hiszen számos olyan esetről tudunk, akár a saját életünkből is, amikor jó emberek követtek el gonosz cselekedeteket. Vagy épp mi. De vajon miért? Miért tesz valaki ilyesmit, ha alapvetően jó ember és pszichikailag is rendben van?

Stanley Milgram valószínűleg örökre beírta magát a pszichológia történetébe. Az amerikai szociálpszichológus a 60-as évek elejétől kezdődően azt vizsgálta, hogy hogyan képesek átlagos emberek parancsra agresszív viselkedésre, sőt gyilkolásra. Engedelmességi kísérletével (pontosabban: kísérleteivel) többek közt azt kívánta demonstrálni, hogy például a holokausztot elkövetők vagy a vietnami háborúban civileket mészárló amerikai katonák ugyanolyan normális, ép emberek voltak, mint mi. Csupán néhány tényező és néhány személy egész egyszerűen gyilkológépekké változtatta őket.

pszichológia milgram kísérlet ideológia engedelmesség társadalom nagydologsprint norma

A kísérlet

Milgram a vizsgálathoz újsághirdetésen keresztül toborzott résztvevőket. Miután a kísérleti alany megérkezett a laboratóriumba, közölték vele, hogy ő fogja játszani a tanár szerepét. Ez azt jelentette, hogy szópárokat kellett felolvasnia a másik félnek (tanuló), illetve hibás válasz esetén áramütéssel kellett büntetnie. A kísérleti személy látta, ahogy a tanulót leszíjazzak egy elektromos vezetékekkel felszerelt székbe, illetve egy elektródát kapcsolnak a csuklójára. Ezután a kísérleti személyt (tanárt) a szomszédos szobába kísérték. Itt egy vezérlőasztal elé ültették, amelyen 30 kapcsoló volt, egyenként címkézve 15-től („gyenge áramütés” felirattól) egészen 450 („veszélyes áramütés”). A kísérleti alany feladata egyszerű volt: minden egyes hibát követően eggyel magasabb fokozatú áramütést kellett adjon a tanított félnek.
 

A tanuló természetesen nem kapott tényleges áramütést, csupán a látszat volt meg. Egy 47 éves, kellemes modorú könyvelőt képeztek ki a szerepre, aki a szomszédos szobából kiáltott, tiltakozott a büntetés ellen. Ahogy egyre erősebb „áramütést kapott”, egyre hangosabban kiabált, káromkodott, majd 300 volt felett a falat rugdosta. Ezután nem válaszolt a kérdésekre, elnémult.

A várakozásnak megfelelően sok alany tiltakozott a kísérlet ellen, szerették volna abbahagyni ezt a gyötrelmes eljárást. Ám minden ilyen próbálkozásnál a kísérletvezető határozott utasítást adott a folytatásra. És az eredmény:

a kísérleti alanyok 65% százaléka mindvégig engedelmeskedett, elment a legmagasabb fokozatig, azaz a halálos áramütésig.

Mellékszál: egyetlen személy sem állt meg 300 volt alatt. De hogyan lehetséges mindez?

pszichológia milgram kísérlet ideológia engedelmesség társadalom nagydologsprint norma

Az okok

Milgram úgy vélte, hogy a tekintélynek való engedelmesség olyannyira nélkülözhetetlen követelmény a különféle társadalmakban, hogy valószínűleg az evolúció során épült be az emberi faj viselkedésébe. A szülőktől kezdve egészen az oktatási rendszerig minden ezt táplálja, az egyént állandóan emlékeztetik arra, hogy mennyire fontos mások utasításának a követése. Hogy mi győzi meg az egyéneket az önállóságuk feladásáról, és szinte bármely utasítás végrehajtásáról?

1. A szociális normák jelenléte
Ne felejtsük el, hogy az alanyok önként jelentkeztek a hirdetésre, és a jelentkezéssel implicit módon bele is egyeztek a kísérletvezetővel való együttműködésbe. Ez egy igen erős szociális norma, amit tovább fokoz, hogy a kísérletet szándékosan olyanra tervezték, hogy nagyon nehéz legyen megállni, ha egyszer már belekezdtek. Ugyanis a kilépéssel el kellene viselniük azt a bűntudatot, ami abból a hibából származik, hogy egyáltalán elkezdték a kísérletet.

2. Állandó felügyelet/jelenlét a kísérletvezető részéről
A kísérlet egy másik verziójában a kísérletet vezető elhagyta a szobát, és parancsait telefonon keresztül adta. Ennek következtében az engedelmesség 65 százalékról 21 százalékra esett vissza.

3. Áttételesség
Habár a kísérleti alanyok tudták, hogy erőszakos cselekedet követnek el, számos áttétel elfedte, homályossá tette ezt a tényt, illetve gyengítette a tapasztalat közvetlenségét. Például az az egyszerű kiindulópont, hogy az áldozat a másik szobában volt, már jelentősen növelte az engedelmességet. Milgram arról számolt be, hogy ha egy szobában voltak már csak 40 százalék engedelmeskedett, ha pedig a kísérleti személynek kellet az elektródát a tanulón kezén tartani, 30 százalékra esett az arány.

4. Ideológiai igazolás
Az egyén egy számára teljesen meggyőző és elfogadható ideológiát kapott, amely legitimálta a hatalommal rendelkező személy tekintélyét, igazolta utasítása helyességét. A Milgram-féle kísérletben az ideológiai alapot a tudomány jelentette. A náci Németországban ugyanezt a fajelmélet szolgáltatta.

Mindezeket figyelembe véve már kevésbé tűnik érthetetlennek, amit például a náci tisztek tettek a zsidókkal vagy az amerikai katonák ártatlan civilekkel. Természetesen ez semmi esetre sem felmentés a számukra: a bűnük ugyanolyan szörnyű bűn marad, attól függetlenül, hogy ismerjük a pszichológiai hátterét.

Irodalom:
Atkinson, L. R., Atkinson, C. R., Smith, E. E., Bem, J. D., Nolen-Hoeksema, S. (1999): Pszichológia, Budapest, Osiris, 524-549.

 

 

blog követése Facebookon.

1 Tovább

Hogyan ismerhető fel a munkamánia és miben különbözik a magas teljesítménytől?

Gyakran gondol arra, hogy hogyan lehetne több időt teremtenie a munkájának? Esetleg előnyben részesíti a munkáját a szabadidős tevékenységekkel, kikapcsolódási lehetőségekkel szemben? Ha igen, akkor könnyen elképzelhető, hogy ön is munkamániás. Hogy ez mit is jelent pontosan, illetve hogyan lehet felismerni, valamint hogy mivel nem szabad összekeverni, kiderül a cikkből.

munka munkasprint munkamánia pszichológia stressz életmód

Napjainkra a munkamánia (az angolban kreatívan csak workaholic) egy igen gyakori függőség. Sőt egyes szakértők szerint egyenesen betegség, aminek következményei nemcsak lelki, hanem testi síkon is jelentkezhetnek. De mit is jelent pontosan a munkamánia és hogyan ismerhető fel?

Ahogy a legtöbb tudományos fogalomnak, úgy a munkamániának is többféle értelmezése lehetséges. Az egyes meghatározásokban azonban közös, hogy a munka szembekerül a személyes kapcsolatainkkal (l. család, párkapcsolat, barátok), szabadidős tevékenységeinkkel, valamint az egészségi állapotunkkal. Vagyis

munkamániának tekintjük azt a függőségi állapotot, amikor az egyén túlságosan erős munkamotivációval rendelkezik és túlságosan sok energiát fektet a munkájába, mindezt a szociális és családi kapcsolatinak, szabadidős tevékenységeinek, valamint egészségének a rovására.

munka munkasprint munkamánia pszichológia stressz életmódHabár a fentiekből látszik, hogy a munkamánia kedvezőtlenül hat az ember életére, mégis sokan vélik úgy, hogy alapvetően nincs vele semmi gond. Ennek egyik legfőbb oka, hogy sokan összekeverik a munkamániát a magas teljesítményű munkavégzéssel. Ám a kettő gyökeresen különbözik egymástól, ugyanis

míg a magas teljesítményű munkavégzés egy egészségesen fenntartható, inspiratív és boldogságérzettel párosuló út, addig a munkamánia ennek ellentettje, ami végül kiégéshez és súlyos fizikai panaszokhoz vezet.

Ha mindezt az egyén szintjén vizsgáljuk, akkor három elemi különbség van a munkamániás személy és a magas teljesítményű munkavégző között:

1. A magas teljesítményű munkavégző tisztában van a saját értékeivel, míg a munkamániásnak mások (pl. főnök, kollégák, kliensek) határozzák meg az értékeit

2. A magas teljesítményű munkavégző 100%-ot ad bele jó időben, a munkamániás 110%-ot mindig, azaz mindkettő hatékony, csak az utóbbi nem gazdaságos a legtöbb szempontból

3. A magas teljesítményű munkavégző eléri az eredményeket, a munkamániás el van foglalva (vagy azt a látszatot kelti) velük

munka munkasprint munkamánia pszichológia stressz életmód

Ugyan a különbség a két típus között egészen nyilvánvaló, ám sokan mégsem ismerik fel, hogy munkamániában szenvednek. Vagy egész egyszerűen nem akarják felismerni, aminek több oka is lehet, de az egyik leggyakoribb, hogy az illető a munkába menekül, azzal kompenzál az élet egyéb területiről hiányzó dolgokat (pl. párkapcsolati boldogságot, önbecsülést). Bárhogy is legyen, ha Ön kíváncsi rá, hogy munkamániás-e, akkor kétféle módszert is kipróbálhat ennek kiderítésére.

Az egyik a közismert amerikai (tévés) pszichológus, Philip McGraw (Dr. Phil) által javasolt listázás, aminek lényege, hogy

1. Írjunk egy listát – de őszintén – magunknak arról, hogy mik a legfontosabb dolgok az életünkben. Ha egy egészséges listát írtunk, akkor olyan dolgok szerepelnek a sor elején, mint például a család, egészség, szabadidős tevékenységek, a végén pedig a munka és az ahhoz köthető dolgok.
2. Most fordítsuk meg a listát!
3. Ha az inverz lista pontosabban tükrözi azt, hogy hol és mivel/kivel töltjük el az időnket, mint az eredeti, akkor jó eséllyel munkamániások vagyunk.

munka munkasprint munkamánia pszichológia stressz életmód

A másik lehetséges módszer a munkamánia felismerésére egy norvég kutatásból származik. Ebben a kutatók a munkamániát egy „munkafüggőségi skála” segítségével határozták meg. A vizsgálatban részt vevő személyeknek hét, tulajdonképpen tünetet kellett 1-től 5-ig (1: soha, 2: ritkán, 3: néha, 4: gyakran, 5: mindig) értékelniük. Ezek a következők voltak (ha kíváncsi, osztályozza Ön is ezeket):

  1. Milyen gyakran gondolsz arra, hogy hogyan tudnál több időt felszabadítani a munkának?
  2. Milyen gyakran dolgozol sokkal többet, mint azt korábban tervezted?
  3. Szoktál azért dolgozni, hogy kevésbé érezz bűntudatot, kevésbé szorongjál, illetve ne érezd magadat tehetetlennek vagy depressziósnak?
  4. Előfordul, hogy azt mondják, kevesebbet kéne dolgoznod, de te nem fogadod meg a tanácsot?
  5. Stresszelsz, ha eltiltanak a munkától?
  6. Előnyben részesíted a munkát a hobbiddal, szabadidős tevékenységeiddel és a testmozgással szemben?
  7. Annyit dolgozol, hogy annak már rossz hatása van az egészségedre?

Aki a hétből legalább négy kérdésre 4-est vagy 5-öst adott, az munkamániásnak számít a vizsgálatot végző szakemberek szerint. Ez a norvégok 8,3%-ra volt jellemző, azaz nagyjából minden 12. személy. Ez az arány nálunk valószínűleg sokkal rosszabb. És talán a legfőbb gond, hogy az érintettek nem veszik komolyan a függőséket, hiszen a társadalmi megítélése a munkamániának jóval kedvezőbb, mint a legtöbb függőségé. Pedig nem véletlen az angol workaholic megnevezés, hiszen az egyén szempontjából a munkamánia végső soron ugyanolyan problémákhoz vezet, mint az alkoholizmus.
 

A blog követése Facebookon.

0 Tovább

Mi az az arcmunka és mire jó?

A nyelvészetben van egy olyan fogalom, hogy arc vagy másképpen arculat – ezzel minden ember rendelkezik. Mit jelent ez és miért fontos? Mit értünk az alatt, hogy arcmunka? Hogyan védhetjük meg az arculatunkat és milyen tényezők fenyegetik? És vajon mi köze mindennek a (nyelvi) udvariassághoz?                                                                                                                                                  

munkasprint pragmatika nyelvészet nyelvi udvariasság kommunikáció arc arculat

A nyelvészetben, azon belül a pragmatikában rendszerint megjelenő fogalom az arc vagy arculat (egyes szakirodalmakban: homlokzat). Ez nem más, mint a külvilágnak önmagunkról nyújtott, mutatott kép, tulajdonképpen egy énkép, amit a társadalmilag jóváhagyott tulajdonságok körvonalaznak. Ezt számos dolog befolyásolja – az adott kultúrától kezdve a családi mintákig – és bizony nem ritkán sérül is, ám nem feltétlen külső hatások miatt. Itt jön elő egy másik fogalom, az arcmunka.

Az arcmunka az olyan cselekedeteket jelöli, melyeket valaki annak érdekében tesz, hogy összhangban maradjon az általa mutatott arccal.

Itt kétféle arctípus érvényesül. Az egyik a tartózkodó arc, ami a mások befolyásától való függetlenségünket (freedom of imposition), önálló döntéseinket, a cselekedeteink szabadságát jelenti. Ezzel szemben a közelítő arc a beszédpartnerrel való közösségre, egyetértésre törekvésünket szimbolizálja. Ennek alapja a kölcsönös elfogadás igényének megjelenítése, azáltal egy kedvező kép kialakítása a hallgatóban.

munkasprint pragmatika nyelvészet nyelvi udvariasság kommunikáció arc arculat

Ahhoz, hogy két ember között a kapcsolat zavartalan legyen, szükség van egymás arcának elfogadására és megőrzésre. Ebben fontos tényező, hogy az egyén milyen stratégiák használatával próbálja önmaga és a hallgatója arcát megőrizni vagy épp rombolni (a stratégiák az illető adott helyzetben mutatott arcához alkalmazkodva változnak, ami ilyen értelemben az udvariasság megnyilvánulását jelzi).

Az arcfenyegető aktusok a klasszikus értelmezés szerint alapvetően kétfélék lehetnek: ún. mikrofonba (on record) és mikrofon mellé (off record) stratéfiák – feltéve, ha az adott egyén egyáltlaán megcselekszi az adott arcfenyegető aktust.

A mikrofonba stratégia, amikor valaki szándékát nyíltan, direkt módon juttatja kifejezésre, míg a mikrofon mellé stratégia esetében, közvetetten, valódi szándékát elrejtve történik ugyanez.

munkasprint pragmatika nyelvészet nyelvi udvariasság kommunikáció arc arculat

A két stratégiát tovább differenciálhatjuk. A mikrofonba stratégiát megvalósíthatjuk pőrén (bald-on-record), valamint orvoslással (with redress). Az előbbit alkalmazzuk például, ha a külső tényezők (veszély, végzett tevékenység hatékonysága), arra késztetnek bennünket, hogy direkt módon fejezzük ki magunkat. Továbbá az olyan esetekben is, amikor nem félünk a címzett megtorlásától, vagy a felek egyetértenek abban, hogy a sürgősség, eredményesség érdekében felfüggeszthető arcvédő munka, avagy értelmetlen az, hiszen az adott cselekedet a hallgató számára előnyös.

Az orvosló stratégiával – ami kétféleképpen, közelítő és távolító udvariassággal történhet – az illető jelzi, hogy tisztában van megnyilvánulása arcromboló hatásával, illetve hogy a másik jogosan igényli az elszenvedett károk méltánylását. Ezen orvosló stratégiákon belül számos alstratégia létezik, a közelítő udvariassággal történőnél konkrétan 15 (pl. nézeteltérés kerülése, viccelés), míg a távolítónál 10 (pl. konvencionális közvetettség, tiszteletadás, általánosítás).

munkasprint pragmatika nyelvészet nyelvi udvariasság kommunikáció arc arculat

Vegyünk egy konkrét hétköznapi példát: az ismerősünk késik. Először is eldönthetjük, hogy szóvá tesszük e ezt a tényt. Ha igen, akkor megtehetjük pőrén, ha közöljük: késtél (nem örülök neki). Ha az orvoslás közelítő udvariasság stratégiát választjuk, akkor mondhatjuk például viccelődve (nem baj, hogy késtél, úgysincs jobb dolgom) vagy a nézeteltérést elkerülve (nem baj, én is szoktam késni – holott ez mondjuk nem igaz). Az orvoslás távolító udvariasság stratégiánál pedig megfogalmazhatjuk az arcfenyegető aktust mint általános szabályt (úriember nem késik) vagy például a „kérdezz, biztosíts!” stratégiával (lehet, hogy nem kéne jeleznem, de zavar a késésedet).

És hogy mely stratégia a leginkább eredményes? A válasz egyértelmű és egyben a legkevésbé sem az: mindig az adott helyzettől függ.

Felhasznált irodalom
Szili Katalin: Az udvariasság pragmatikája

 

A blog követése Facebookon.

0 Tovább

Mindenki másképp egyforma

blogavatar

Az emberek hülyék - gyakran mondjuk ezt a legkülönfélébb dolgok miatt. De mi vajon mások vagyunk-e? Mit mond a tudomány erről? A blog célja, hogy közéleti eseményeken keresztül mutassa be: a sok-sok köztünk lévő különbség ellenére, mégis milyen hasonlóak vagyunk.

Utolsó kommentek