A Tévé (és média) szerepe a férfi-női szerepcserében

Már jó néhány évtizede zajlik a klasszikus férfi és női szerepek felcserélődése. Ennek több oka is van, az egyik kiemelt jelentőségű a televízió hatása. Hogyan változtak a férfi-nő szerepek az elmúlt évtizedekben, hogyan cserélődtek fel a nemekhez tartozó viselkedésformák? Mi köze ehhez a televíziónak azon túl, hogy egy ideálisnak vélt testképet közvetít mindkét nem irányába?

tévé tvsprint férfi nő férfi-nő média szerep társadalom

Azt tudjuk, hogy igen nagy különbségek lehetnek női és férfi szerepek között a különféle kultúráktól függően, ám van néhány egyetemes jellemző már az ősidők óta. Például a gyermeknevelés és az otthon fenntartása elsődlegesen a nők feladata a legtöbb kultúrában, míg a fizikai munka a férfiaké. Ugyanígy a szépítkezés, a test csinosítása a nők privilégiuma volt eredetileg, azonban néhány évtizede ezen a területen is változott a férfi-női szerepviszony. Lássuk hogyan és miért.

A kiindulópont, mint az élet sok más területén is a hatalom, illetve az annak a megszerzésére és megtartására való törekvés. Ez a férfi nem esetében jelentősen lényegesebb, mint a nőknél. A rangsorképzés, versengés egyik legfőbb eszköze, ami azt jelenti, hogy a hatalmat (ideértve a tudás-, kapcsolat- és pénzharácsolást is) használják arra, hogy feltűnjenek az ellenkező nem képviselőinek és a társaik közül kiemelkedjenek. A nőknél ugyanez a rangsorképzés elsősorban nem hatalmi síkon zajlik, hanem a külsőségek mentén alapvetően. Az attraktivitás az, amire a nő már kezdetektől fogva odafigyel, amivel felhívja magára a figyelmet és amit – nem utolsósorban – a konkurens személyeknél (más nők) kikezd, támad (persze mindezt a legkifinomultabb módszerekkel).

tévé tvsprint férfi nő férfi-nő média szerep társadalom

Az előbbi rangsorképző „küzdelem” célja eredetileg mindkét nem esetében a másik félnek való imponálás, tetszéskeltés volt. Azonban valahol ez elkezdett megváltozni, a küzdelem elszakadni látszódik eredeti céljától. Ebben a folyamatban pedig megkérdőjelezhetetlen a média, elsődleges a televízió szerepe.

Mindez a nők esetében a testképzavarokban érhető tetten a leginkább. A televízióban sorra tűntek fel azok a szépségideálok, melyek az olyan betegségek tömeges kialakulását segítették elő, mint például az anorexia. Ezzel párhuzamosan már nem a férfiak elbűvölése, hanem a verseny maga vált fontossá: ki a soványabb, nem pedig, hogy ki a vonzóbb a másik nem számára. Természetesen ezt támogatta egy olyan, média által sugallt képzet, hogy a (kóros) soványság vonzó. De nem csupán a nőknél jelent meg egy ilyen irányú változás.

A fentiekben említett hatalom-attraktivitás szembenállása a két nemnél elkezdett elhalványulni, az attraktivitás jelentősége fokozatosan megjelent a férfinál is. Nagyjából a 70-es évektől kezdődően felbukkan egyfajta feminin férfiideál a televízióban, ami az ismert férfiszínészek által remekül nyomon követhető. Valószínűleg Arnold Schwarzenegger volt az első, aki a kigyúrt testével (avagy: annak ellenére) férfiideálnak számított, azzal együtt pedig egészen szép karriert futott be. Schwarzenegger előtt az ilyesmi nem igazán volt jellemző a filmiparra (l. John Wayne, Alain Delon, Gary Cooper, Sean Coonery): a férfi – habár nyilvánvalóan lehetett jóképű – szemmel láthatóan nem tett erőfeszítéseket a külső attraktivitásának növelése érdekében.

tévé tvsprint férfi nő férfi-nő média szerep társadalom

Az, hogy a férfi foglalkozik a testével, egy alapvetően feminin vonás. A férfi a társadalmi szerepének megfelelően évezredeken keresztül nem foglalkozott olyan dolgokkal, mint a teste – egyszerűen nem volt erre szüksége, mivel nem ez számított a két fő szükséglet, a túlélés és szaporodás szempontjából. Nem gyúrt, nem formálta-faragta tökéletesre az egyes izomcsoportjait, csak végezte a dolgát. Azonban napjainkban más a helyzet: a kidolgozott test ideálisnak vagy legalábbis vonzónak számít. Ehhez természetesen társul, társulni kell a női ízlésvilág, azzal együtt a nők törekvéseinek megváltozásának is.

tévé tvsprint férfi nő férfi-nő média szerep társadalom

A nő kb. a XX. század derekától már nem csupán mint háziasszony, hanem mint kenyérkereső és önfenntartó is jelen van a társadalomban, ami eredendően egy hatalmas fejlődés, pozitívum. Csakhogy, ezáltal a férfi szépen lassan elvesztette, elveszti egyedüli családfenntartó szerepét, ezzel párhuzamosan egyfajta alacsonyabbrendűségi vagy fölöslegesség- érzés környékezi meg. Mivel a háztartáson belül a nőnek többnyire megmaradt az eredeti pozíciója, plusz kiegészült azzal, hogy nemcsak megszüli, hanem már el is tart(hat)ja a gyerekét, önállóan, így a férfinek sérül/megszűnik az eddigi szerepköre – vagyis: egyszerűen nem találja a helyét. Ilyen értelemben a nő elkezd férfiasodni (szerepét illetően), míg a férfi elkezd nőiesedni. Ezt pedig a tévé (és média) testképideálja előszeretettel támogatja, ugyanúgy, mint a 70-es években schwarzeneggeri testképépítést (gondoljunk az olyan, napjainkban is meghatározó idolokra, mint Brad Pitt vagy Zac Efron).

Végül fontos megjegyezni, hogy a férfiak elnőiesedése pozitív hozadékokkal is jár, legalábbis, ami a lelki részét illeti. Kétségtelen ugyanis, hogy ezekkel a szerepváltozásokkal nemcsak a külsőségekhez való viszonyulásban, hanem a lelkiek tekintetében is bekövetkeztek változások. A férfi is kimutathatja érzéseit, beszélhet róluk, kitárulkozhat, ami a lelki fejlődését és belső harmóniájának fejlődését nagyban elősegíti, ezáltal a (pár)kapcsolati viselkedésére is kedvezően hat.

A blog követése Facebookon.

0 Tovább

Iskola sikeresség: a szerencsén múlik?

Az iskolai eredményesség, vagyis az, hogy egy-egy tanuló az évek során mennyire teljesít jól, mit ér el a tanulmányai során, sok-sok tényezőtől függ. Vannak azonban ezek között, melyek a többinél jóval nagyobb súllyal esnek a latba. Ezeket sorra véve azt látjuk, hogy végső soron az iskolai sikeresség nagyban függ a szerencsétől.

szerencse szerencsesprint iskola MO közoktatás oktatás nevelés tanár pedagógus diák gyerek család szocializáció tanulás gyermek gének intelligencia nyelv hátrány hátrányoshelyzet

Sokan vélik úgy – köztük pedagógusok is –, hogy az iskolai eredményesség vagy sikeresség a tanuló teljesítményétől, hozzáállásától függ, attól, hogy mit tesz le az asztalra, mennyire szorgalmas stb. Azonban tudjuk, hogy a gyermekek iskolai előremenetele számos olyan tényezőn múlik, amire a tanulónak nincs befolyása. Ide tartozik, hogy milyen tulajdonságokat örökölt és tanult a szüleitől, hogy milyen családi háttérrel rendelkezik, mennyire kedveli őt az adott pedagógus és még sorolhatnánk.

A gének szerepe

A tudomány jelen állása szerint a gének és a családi környezet (vagyis az öröklött és tanult dolgok) körülbelül azonos mértékben befolyásolják az ember fejlődését, viselkedését. Az előbbiek, az öröklött tényezők azok, melyeken kevésbé vagy egyáltalán tudunk változtatni. Ezek között pedig számos olyan akad, ami az iskolai eredményesség szempontjából döntő jelentőségű.

szerencse szerencsesprint iskola MO közoktatás oktatás nevelés tanár pedagógus diák gyerek család szocializáció tanulás gyermek gének intelligencia nyelv hátrány hátrányoshelyzet

Ezek egyik öröklött jegy az intelligencia, amin a hétköznapi értelemben általában az egyén „okosságát”, „eszességét” értjük. Ez – különösen az iskolai életben – leginkább a nyelvi kifejezőkészségben és a gondolkodásban testesül meg. Aki választékosan fejezi ki magát vagy jó matematikából: okos. Aki ellenben jól tud énekelni vagy focizni: csupán ügyes. Csakhogy az intelligenciának több fajtája, típusa létezik. A probléma, hogy ezt az iskola általában figyelmen kívül hagyja, ahogy azt is, hogy

az intelligencia és a képességek fejlődése nem egyenletes.

Itt a szemfüles olvasónak feltűnhet, hogy az intelligencia fejlődik, tehát fejleszthető is. Ebből azt a (téves) következtetést is levonhatnánk, hogy ez esetben nem is egy öröklött faktorról van szó. Ám a helyzet úgy áll, hogy habár (optimális esetben) kb. a húszas éveink végéig fejlődik, növekszik az intelligenciánk (utána stagnál, majd később hanyatlásnak indul)

az alap intelligenciaszint adott és az fejlődik, fejlődhet a megfelelő környezet által.

szerencse szerencsesprint iskola MO közoktatás oktatás nevelés tanár pedagógus diák gyerek család szocializáció tanulás gyermek gének intelligencia nyelv hátrány hátrányoshelyzet

Hasonlóan az intelligenciához, a külső jegyeinket is elsősorban a gének határozzák meg (és akárcsak az intelligenciánál, a külsőségeknél is beszélhetünk fejlesztésről, változtatási lehetőségekről, de az alapok erőteljesen determináltak). Hogy hogy jön mindez az iskola sikerességhez? Egész egyszerűen úgy, hogy

hajlamosak vagyunk egyetlen külső tulajdonság alapján az egyén belső tulajdonságaira is következtetni.

Ha szemüveges valaki, akkor okos; ha mosolygós, akkor kedves; ha lefelé görbülő, nagy orra van, akkor gonosz; ha öltönyben van, intelligens – néhány klasszikus példa, amikor külső jegyek alapján olyan belső tulajdonságokat is feltételezünk, amikről valójában semmit sem tudunk (ezt hívjuk holdudvar-hatásnak).

szerencse szerencsesprint iskola MO közoktatás oktatás nevelés tanár pedagógus diák gyerek család szocializáció tanulás gyermek gének intelligencia nyelv hátrány hátrányoshelyzet

Ez a hatás mindannyiunkra jellemző. Nem kivételek ez alól a pedagógusok sem, azaz az iskolában is fontos szerepe van annak, hogy ki milyen fizimiskával rendelkezik. Ugyanígy rengeteg más, valójában csak a szerencsén (vagy inkább balszerencsén) múló öröklött tényező van hatással az iskolai eredményességre. Ezek egy nagy csoportja az organikus eredetű betegségek, problémák, úgymint a érzék- és mozgásszervi problémák, autizmus, beszédzavarok stb.

A környezet szerepe

Az elsődleges szocializációs közeg a család, a másodlagos pedig az iskola. Az, hogy milyen családba születünk, milyen szülői mintákat követünk vagy milyen kulturális elemeket sajátítunk el nagy hatással van a későbbi életünkre, így az iskolai teljesítményünkre is, tehát

a családi háttér kulcsfontosságú az iskola sikerességben.

Ha hiányzik az egyik szülő a családból vagy nem megfelelő a kapcsolatunk valamelyik szülővel, az a későbbi kapcsolatainkra és személyiségünkre is kihat. Ha szüleink a fizikai munkát preferálják a szellemi tevékenységek helyett, akkor jó eséllyel mi is így teszünk. A sort még sokáig lehetne folytatni.

szerencse szerencsesprint iskola MO közoktatás oktatás nevelés tanár pedagógus diák gyerek család szocializáció tanulás gyermek gének intelligencia nyelv hátrány hátrányoshelyzet

A családi környezetből származó különbségeket az iskolarendszer nagyon nehezen tudja kezelni. A különböző hátterű gyerekek különböző kulturális szokásokkal, nyelvi háttérrel, gondolkodásmóddal lépnek be a közoktatásba. Az iskolában viszont van egy norma, aminek meg kell felelni. Ez egyes gyerekeknek könnyen megy, mivel az ő otthoni környezetükben is hasonló norma dominál. Más gyerekek ellenben nem ezt szokták meg, így – a tananyag mellett – ezt is el kell sajátítaniuk, amennyiben érvényesülni szeretnének.

Ez azt vonja maga után, hogy egyfelől

a hátrányos helyzetű tanulóknak többet kell megtanulniuk, mint szerencsésebb társaiknak, másfelől szimbolikusan meg is kell tagadniuk identitásuk egy részét az érvényesüléshez.

Persze, számos más tényező is nehezíti a kevésbé szerencsés gyermekek iskolai sikerességét. A kedvezőtlen társadalmi státusz számos más formában, például elégtelen táplálkozás, rossz lakásviszonyok, különórák lehetőségének hiánya, társadalmi és iskolai izoláció stb. is jelentkezhet.

szerencse szerencsesprint iskola MO közoktatás oktatás nevelés tanár pedagógus diák gyerek család szocializáció tanulás gyermek gének intelligencia nyelv hátrány hátrányoshelyzet

A fentiekből az körvonalazódik, hogy az iskolai eredményesség jelentős részben nem más, mint puszta szerencse. Hogy mit öröklünk, milyen családba születünk és mit viszünk onnan tovább, tőlünk független, akárcsak az, hogy a pedagógus hogyan kezeli ezt. Az már más kérdés, hogy mindezekből mit hozunk ki, de ne legyenek illúzióink:

a statisztikai adatok azt mutatják, hogy aki valamilyen formában hátrányos helyzetű, nagyon kicsi eséllyel lesz eredményes az iskolai évei alatt.

Közülük kevesen mennek „jó” iskolákba, még kevesebben tanulnak tovább gimnáziumokban, majd az egyetemeken. Vagyis: nagyon sok tehetséget nagyon korán elveszítünk.

A blog követése Facebookon.

A blog követése Instagramon.

0 Tovább

A pedagógusok pályaelhagyásának okairól

A pedagógusok pályaelhagyása világszerte egyre komolyabb problémát jelent. Számos frissen diplomázott pályakezdő pedagógus rá sem lép erre a pályára, aki pedig tanításra adja a fejét, gyakran pár év után otthagyja az iskolát. Miért hagyja el a pályát pedagógus itthon (és külföldön is)?                                                                                                                                                                                             

iskola iskolasprint suli tanár diák oktatás nevelés MO pedagógus pedagógia

Megvolt az iskolakezdés, a pedagógusok munkába lendültetek, már akik a pályán maradtak. Ám nem minden tanár és tanító tett így, sokan ugyanis más szakma után néznek, néztek. A pedagóguspálya elhagyása világszerte egyre nagyobb problémát jelent. A helyzet több szempontból is súlyos. Egyrészt a pálya kezd kiöregedni, vagyis egyre több a nyugdíjkorhatár küszöbén lévő tanár. Másrészt nemcsak a pályát elhagyó, korábban aktív pedagógusok száma növekszik, hanem azoké a frissen diplomázott pályakezdőké is, akik rá sem lépnek a pályára vagy pár hónap, év után hagyják ott. De vajon mi állhat a jelenség hátterében? Mi az oka a pedagógusok pályaelhagyásának?

Az anyagiak

Nem nehéz kitalálni, hogy az egyik legalapvetőbb oka a közoktatás elhagyásának a pálya alulfizetettsége – ezt több itthoni kutatás is alátámasztotta korábban. Az 50-es évektől kezdődően egészen napjainkig megfigyelhető, hogy a pedagógusok (relatív) bére jóval alacsonyabb a többi diplomás foglalkozáshoz viszonyítva. Ez különösen problémás, mivel a bérezés az egyik leglényegesebb motivációs tényező a pályaválasztás során. Két fő szempontból jelent ez komoly gondot:

1. a jobb képességű tanulók egyre kisebb arányban választják a pedagóguspályát;

2. a pályára lépők közül sokan hagyják el a közoktatást (akár néhány éven belül).

iskola iskolasprint suli tanár diák oktatás nevelés MO pedagógus pedagógia

Lényeges, hogy a pálya vonzóbbá tételéhez, illetve az ott dolgozók maradásához az egyik leghatékonyabb megoldás a fizetések növelése. Számos külföldi országban ennek tudatában jártak el korábban, és a kezdő fizetések növelése mellett szigorították a felvételi rendszert. Az eredmény: az oktatás hatékonyságának, minőségének a javulása.

Fontos megjegyezni, hogy nem feltétlen kell magas bérezés ahhoz, hogy jól működjön az oktatás. A finneknél például a pedagógusok nagyjából az OECD-átlagnak megfelelő fizetést visznek haza (a magyar pedagógusok nagyjából annak az 50-60%-át), ami nem számít kiugróan magasnak Finnországban. Ám magát a tanári hivatást nagyra becsüli a társadalom. Ez többek között annak köszönhető, hogy a szülők bíznak a pedagógusokban, azoknak a szakértelmében (ez természetesen nem véletlen, hiszen északi nyelvrokonaink már elég régóta tisztában vannak azzal, hogy egy kisebb társadalom fejlődésének egyik legfőbb záloga a minőségi oktatás).

A szakma megbecsültsége

Míg a finneknél a tanári pálya társadalmi megbecsültsége igen magas, addig ennek a fordítottja igaz a magyar társadalomra. Magyarországon a pedagóguspálya nem tartozik a magas presztízsű szakmák közé, sőt sok pedagógus egyenes szégyellnivalónak érzi munkáját, ami egyfelől nagyban összefügg az előbb említettekkel.

iskola iskolasprint suli tanár diák oktatás nevelés MO pedagógus pedagógia

Másfelől sok más egyéb tényező is szerepet játszik a problémában, például az életpályamodell bevezetése vagy az iskolák központosítása. Igaz ugyan, hogy az életpályamodell bevezetésével a tanárok bére emelkedett, de a bérekkel párhuzamosan megnövekedett az órák száma is, illetve az anyagi előrelépés még mindig nem teljesítményhez kötött. Emellett a minősítési eljárások méréseinek diszfunkciói sem hatottak kedvezően a pedagógusok attitűdjére, például mert az idősebb kollégák munkáját nem feltétlen ismerte el.

Munkaidő: mennyi az annyi?

A tanári szakma esetében csak kevesen gondolnak arra, hogy a tanárok életéből mennyi időt vesz el az iskola. Akkor is, amikor fizikailag nincsenek bent. A pedagógusoknak a szabadidejük egy tetemes hányadát kell olyan dolgokra fordítaniuk, amit ők munkának élnek meg. Fel kell készülniük egy-egy órára, dolgozatokat kell javítaniuk, iskolán kívüli programokat kell szervezniük stb. Mindez nyilvánvalóan a családjuk vagy épp a hobbijuk rovására.

iskola iskolasprint suli tanár diák oktatás nevelés MO pedagógus pedagógia

A másik probléma az anyagiakkal függ össze. Ha kiszámolnánk, hogy egy tanár mennyit dolgozik valójában, biztosan meglepődnénk. Egy pedagógus nagyjából reggel 8-tól délután 4-ig dolgozik, ahogy mindenki más. Ám amikor hazamegy, nem teheti meg, hogy ne vigye haza munkáját, mivel akkor nem végezné megfelelően azt. Viszont ezt senki sem számolja a ledolgozott órák számánál.

Többszörös tehetetlenség(érzet)

A tehetetlenség az iskolai élet több aspektusára is kiterjed. Az egyik legjelentősebb ezek közül az oktatás szereplőivel, főként a tanulókkal szembeni tehetetlenség, de meg lehet még említeni a szülőket, valamint sokszor a kollégákat is.

Nem meglepő módon több kutatás is azt támasztja alá, hogy a kezdő pedagógus legfőbb pedagógiai nehézségei között az egyik leglényegesebb a fegyelmezés. Hiába a tanári jó szándék és hivatástudat: mindig lesznek olyan diákok, akik próbára teszik az ember türelmét. Nagyon gyakran a szóbeli megrovás éppoly eredménytelen, mint az írásbeli, az elégtelen érdemjegy pedig – amellett, hogy a fegyelmezés eszközeként inadekvát pedagógiai értékelés – szintén hatástalan.

iskola iskolasprint suli tanár diák oktatás nevelés MO pedagógus pedagógia

Továbbá nincs eszköz a tanár kezében, nem hiteles, hiányzik az alapvető tekintélye, valamint nem hirdetheti a tudás értelmét és értékét. Nem mondhatja, hogy „gyerekek tanuljatok, mert akkor jó lesz nektek, jól kerestek stb.”, mert a gyerek rögtön visszakérdez: „mire ment ön a sok tanulással, tudással?”. Vagyis ismét a tanári megbecsültség jelenti a probléma gyökerét, minek hiányában nincs meg a megfelelő társadalmi feltételrendszer a pedagógus hitelességéhez.

Végül létezik egy másfajta tehetetlenségérzet is a tanárban, ám nem az oktatásban résztvevők irányába, hanem az oktatási rendszer felé. A Nemzeti alaptanterv által szabályzott tananyag tartalom, központosított iskolák, tankötelezettség alsó korhatárának lecsökkentése – csak néhány azon problémák közül, amik az oktatási rendszerünket érintik, és a pedagógusoknak nem sok beleszólásuk van. Az oktatáspolitika állandóan változik, éppen ezért mindig az aktuálisan hatályban lévő koncepcióknak kell megfelelni. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy a pedagógusoknak nincs beleszólása a pálya alakulásába, az oktatás tervezésébe, azaz a tanárok csak passzív elszenvedői a változtatásoknak.

Kiégés és stressz

A kiégés vagy más néven burnout szindróma egy olyan állapot, amelyben az egyébként motivált, lelkes személyiség telítődik azokkal a mindennapos problémákkal, amiket a munkája, tevékenysége hordoz. Ennek oka a tartós, ismételt érzelmi terhelés, mely a kiégés későbbi fokozatainál már fizikai tünetekkel is jár.

iskola iskolasprint suli tanár diák oktatás nevelés MO pedagógus pedagógia

A pedagógusok fokozottan ki vannak téve ennek veszélyének, hiszen munkájukat folyamatos emocionális megterhelés és stressz kíséri. Mivel a jelenség az empátiás kapacitás kimerülésével jár, az illető nem tudja hatékonyan gyakorolni a hivatását, de ennél aggasztóbb, hogy nagyon sok pszichés és szomatikus tünetet is produkál. A kilátástalanság, életuntság érzete, a testi kimerültség vagy pánikrohamok mind-mind tünetei a szindrómának, melyek közül jó néhány csak szakorvos segítségével orvosolható.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy – minden nehézség és probléma ellenére – a pedagógusszakmának számos pozitívuma is van. Ha ezek találkoznának egyfajta anyagi és társadalmi megbecsültséggel is, akkor valószínűleg jóval kevesebb pedagógus távozna a pályáról. Ezáltal pedig nagyobb lenne az esély a minősége oktatásra.

Felhasznált irodalom:

Kazár Ádám (2016): A közoktatást elhagyó pedagógusok pályaváltásának okai és munkaerő-piaci lehetőségei. Budapest. [szakdolgozat]
Kocsis Mihály (2002): Tanárok véleménye a pályáról és a képzésről. Iskolakultúra, 12/5. 66–79.
Mihály Ildikó (2010): Pedagógusok pályaelhagyása. Szakképzési Szemle XXVI. 2010/1. sz., 105-110.
Szivák Judit (1998): A kezdő pedagógus in: Falus Iván: Didaktika. Elméleti alapok a tanítás tanulásához, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 418-434.
Varga Júlia (2011): A tanárok foglalkoztatása és bérezése – hazai és nemzetközi kitekintés.

A blog követése Facebookon.

A blog követése Instagramon.

0 Tovább

Motiváció pedagógusoknak iskolakezdéshez

Elkezdődött az újabb tanesztendő, aminek a szülők és nagyszülők nagyon, a tanárkollégák valószínűleg kevésbé örülnek. Papírhalmok az asztalon, rebellis diákok a termekben, feszült légkör a tanáriban. De ne felejtsük el, hogy megannyi szépsége is van ennek a hivatásnak. Jöjjenek ezek, hogy a tanévkezdés kevésbé szórakoztató pillanataiban támaszt nyújtsanak. Vagy csak egyszerűen, hogy mosolyt csaljanak az arcunkra.

nevelés oktatás iskola iskolasprint suli tanár tanuló diák pedagógus tanárság közoktatás MO

A tanári-tanítói szakma korántsem egy leányálom. Az órák megtervezésével, a tanórai munka koordinálásával, a dokumentációval, a tanulók fejlődésének elősegítésével és még számtalan cseppet sem könnyű feladattal kell a pedagógusoknak szembenézniük nap mint nap. Ehhez hozzáadódik a „hazavitt munka” problémája, az alacsony fizetés és még sok más. Ezekről rengeteget hallani mindenhonnan. Éppen ezért most azokról a tényezőkről lesz szó, melyek a tanárság pozitív oldalához tartoznak.

Kreativitás kiélése

Nem kell tanárnak vagy művésznek lenni ahhoz, hogy tudjuk: kreratív módon tulajdonképpen bármit lehet végezni, a főzéstől kezdve egészen a takarításig. Azoknak, akiknek ez lényeges, a tanításban könnyedén kiteljesedhetnek, még akkor is, ha a Nemzeti alaptanterv némileg megköti a pedagógusok kezét. Hogy mit tanítunk, adott, ellenben az, hogy hogyan tanítunk, a saját döntésünk. Lehet új ötleteket kipróbálni, a tankönyvet egy kicsit a sarokba hajítani, és gondolkodni, hogy milyen érdekességgel, újdonsággal lehetne feldobni az órát. Ez pedig nemcsak a tanulónak szempontjából jó, hanem a tanárnak is kellemes időtöltésként szolgálhat. Még akkor is, ha ez gyakran sok időt vesz igénybe.

nevelés oktatás iskola iskolasprint suli tanár tanuló diák pedagógus tanárság közoktatás MO

A tanítás öröme

Közhelynek tűnhet, talán ezért is vagyunk hajlamosak elfelejteni, azt randkívül fontos dolgot, hogy maga a tanítás is örömforrás. Természetesen nagyon sok negatív élmény is hozzátartozik a pedagógus munkájához, de ha tényleg szereti, amit csinál, akkor örömét leli a tanórákban. Boldog a tanítás perceiben, sokszor részesül a flow élményében, vagyis arra a néhány percre, órára nem foglalkozik mással és gondtalan pillanatokat él át. Nyilván ennek az ellenkezője is ugyanúgy bekövetkezik, de a következő nap, következő órája újabb örömteli perceket hozhat.

Felelősség a következő generációért

A tanárok társadalmi jelentősége megkérdőjelezhetetlen, még akkor is, ha gyakran úgy érezzük, hogy kevésbé megbecsült szakmák egyikéről van szó. A katedra nem éppen a legjövedelmezőbb munkahely, ez tény, ám bizonyos vonatkozásában mégiscsak jövedelmező ez a pálya, ugyanis a következő generáció egy része a tanár kezei közül kerül ki. Ez azt jelenti, hogy az általa közvetített kulturális elemeket (szokásokat, értékeket, normákat) a gyerekek jó eséllyel továbbviszik, mivel a szocializáció egyik legfontosabb színtere a család mellett az iskola. Így tehát, ha egy jobb világban szeretnénk élni vagy szeretnénk, hogy a gyerekeink, unokáink abban éljenek, akkor többek között ekképp járulhatunk hozzá.

A tanuló személyiségének fejlődése

A Nemzeti alaptanterv a tanulók személyiségének fejlesztését többször is kiemeli, ami nem véletlen, hiszen ez egy rendkívül sarkalatos pontja a nevelésnek és oktatásnak. De miért jó ez a tanárnak? Egyrészt az előbbiekben említettek miatt, másrészt, mert egy pedagógusnak az egyik legfőbb örömforrás a gyerek fejlődése. A tanár ilyenkor azt érzékeli, hogy nem volt hiábavaló a fáradozása és annak látható eredménye van, ezáltal a büszkeség és az elégedettség érzése fogja el. A tanuló fejlődése megerősíti abban, hogy amit csinál, pozitív visszajelzésként hat, ami a legtöbb esetben a motivációszintre kedvezően hat.

nevelés oktatás iskola iskolasprint suli tanár tanuló diák pedagógus tanárság közoktatás MO

A tanár személyiségének fejlődése

Nemcsak a tanuló személyisége fejlődik folyamatosan, hanem a tanáré is. Az ember mindig tanul valami újat. Ez lehet egy új ismeret, egy friss információ vagy egy korszerű módszer, de lehet akár egy tanulóktól vagy kollégáktól kapott más nézőpont is. A tanár a tanulóval együtt tanul – és nem csak a tananyagra vonatkozóan. Különösen igaz ez a mai, modern világban, ahol pillanatok alatt változnak a különféle technológiai eszközök, szokások és a többi.

Szünetek

„Azért jó tanárnak lenni, mert ott van a nyári meg a téli szünet” – ehhez hasonló kijelentéssel már nagy valószínűséggel minden tanár találkozott. Persze ezeknek a szüneteknek egy része ugyanúgy munkával telik, mint a tanítási időszakban. Készülni kell az órákra, összeegyeztetni a különböző tárgyak időpontját, megírni a tanmenetet stb. Ám a kötelességek csak egy részét teszik ki ennek az időszaknak, a maradék szünettel szabadon gazdálkodhat a pedagógus.

Nevetés

Ahogy a legtöbb munkakör esetében, úgy a tanári pályán is számtalan komikus helyzet alakul ki. Még a legszigorúbb, legmorcosabb tanítónak is mosolyt csal az arcára egy-egy humoros megjegyzés, a dolgozatokban nem ritkán előforduló „nem tudom a választ, de azért megpróbálom kitalálni” típusú megoldás vagy a hihetetlenebbnél hihetetlenebb magyarázkodások a házi feladat hiánya miatt. Persze egyénfüggő, hogy ki mit tart humorosnak, de kevés olyan ember van, aki az iskolai évekről mesélve ne tudna legalább egy vicces történetet felidézni.

De ha mindez mégsem lenne elég, akkor néhány kikezdhetetlen érv a pedagógusi szakma mellett:

1. Nemsoká ismét szünet lesz, amikor is behozhatjuk a munkahelyi elmaradásainkat.

2. Nem kell szülői/orvosi aláírásokat hamisítani, elég csak a portfólióhoz tartozó dokumentumokat.

3. Nem szól ránk senki, ha billegünk a székkel, rágózunk vagy épp beszélünk az órán.

4. Akkor is nevetnek a vicceinken, ha azok egyáltalán nem viccesek.

5. Munkánk közben értesülhetünk – nem mellesleg: teljesen ingyen – a legújabb technológiai és divattrendekről: a legújabb telefonos applikációkról, őszi ruhaviseletről, popzenekarok számairól, celebek kapcsolati státuszáról stb.

6. Bármikor elmesélhetjük a legunalmasabb és legérdektelenebb életrajzi történetünket (pl. hogy egy sérülés következtében miért nem lettünk élsportolók vagy hogy 30 éve hogyan nem jutottunk ki külföldre) anélkül, hogy bárkin is látszódna az unalom jele.

7. Bármikor elnevethetjük magunkat az óra közepén úgy, hogy komolyabb következményei lennének.

Ha pedagógusként borzalmas nap elé nézünk, gondoljunk ezekre!

A blog követése Facebookon.

A blog követése Instagramon.

0 Tovább

Szavak börtönében

Előfordult már, hogy úgy érezte, nem tudja e elmondani, ami a fejében van? Hogy nem tudja megfogalmazni a mondandóját úgy, ahogy azt szeretné, vagy nem értik úgy, ahogy szeretné? Mostl megtudhatja, hogy mi ennek az oka, és hogy miért jelent ez súlyos problémát például az iskolában. Nyelvről, nyelvhasználatról, meg- és félreértésről, és egy kis filozófiáról lesz szó.

bortonsprint kommunikáció nyelv nyelvi hátrány nyelvészet prototípus barlanghasonlat platon nyelvi diszkrimináció iskola család otthon nevelés oktatás tanár pedagógia pedagógus

Sokszor érzi úgy az ember a kommunikáció során, hogy szeretne számára fontos dolgokról beszélni, de ez mégsem sikerül vagy nem úgy, ahogy szeretné. Nem tudja kellően kifejezni magát, nem képes átadni azt, ami a fejében olyan jól összeállt. És sokszor persze nem is úgy értik mások, ahogy szerinte kellene. De miért van ez így?

Az egyik alapvető oka a jelenségnek a kognitív pszichológiából és szemantikából ismert prototípus-elv. A pszicholingvisztikából jól tudjuk, hogy minden egyes szavunk különböző képeket, fogalmakat, sémákat stb. aktivál, illetve minden egyes szóhoz egy vagy több jelentést társítunk. A protípus-elv értelmében egy-egy szóhoz tartozik egy protipikus jelentés, ami azt jelenti, hogy ez a jelentés hívódik elő leggyakrabban az adott szó hallatán. Ha például azt mondjuk, hogy madár, akkor a legtöbb embernél egy veréb- vagy galambszerű, repülő, tollas jószág jut eszébe – ez a protipikus minta. Ennél sokkal ritkább, hogy például a strucc vagy a pingvin jusson eszünkbe, pedig kétségtelenül ezen állatok is a madár gyűjtőfogalomba tartoznak – ezek kevésbé protipikusak. Vagyis egy-egy szó jelentése személyenként eltér, annak ellenére, hogy gyakoriság szerint vannak tipikus esetek, jelentések, az asztalnál például a négylábú, fából készült bútor, s nem a háromlábú, üveglappal lefedett, fém bútordarab.

bortonsprint kommunikáció nyelv nyelvi hátrány nyelvészet prototípus barlanghasonlat platon nyelvi diszkrimináció iskola család otthon nevelés oktatás tanár pedagógia pedagógus

A probléma ott kezdődik, hogy a beszélgetéseink során számos szót használunk, amit az agyunk folyamatosan értelmez a különféle, általunk ismert jelentések mentén. Ez egy rendkívül gyors, automatikus folyamat, és bizony nincs idő, hogy minden egyes szón külön-külön elgondolkozzunk. Sem a beszédértelmezésnél, sem pedig a beszédprodukciónál. Így nem ritka, hogy nem mindent úgy fejezünk ki szóban, ahogy szeretnénk; ezért könnyebb írásban, hiszen ott több időnk van átgondolni és megformálni a szavainkat, mondatainkat.

Mindehhez hozzátartozik, hogy egyes szavak nem találhatóak meg a mentális lexikonunkban, azaz nem sajátítottuk és raktároztuk el se a szót, se a jelentését. Ez leginkább nyelvtanulásánál, valamint általánosságban, az iskolában jelent problémát.

Minél több alternatíva (beleértve a szavak mellett a szintaktikai elemeket) közül tudunk, minél rugalmasabban választani a beszédprodukció során, annál hatékonyabb lesz a kommunikációnk.

Ha például egy gyermek csupán tőmondatokat hall otthon, akkor más színtereken, többek között az iskolában is tőmondatokat fog használni. Nem meglepő módon ezen gyermekek a legtöbb esetben kevésbé jó családi háttérrel rendelkeznek, és az iskola nem hogy nem igyekszik enyhíteni a szociális háttérből származó különbségeket: tovább mélyíti a szakadékot az egyes tanulók között.

bortonsprint kommunikáció nyelv nyelvi hátrány nyelvészet prototípus barlanghasonlat platon nyelvi diszkrimináció iskola család otthon nevelés oktatás tanár pedagógia pedagógusHogy hogyan? Egyrészt a pedagógus a saját nyelvváltozatával és az általa használt nyelvi formákkal (valamint azok elrendezésével) hátrányos helyzetbe hozhatja azokat a tanulókat, akik más nyelvi környezetből származnak. Egyfelől azért, mert ezen beszélőközösség nyelvhasználata és -változata eltér az otthonitól, így a gyermek rögtön hátrányból indul, hiszen az új tárgyi ismereteken felül egy új nyelvváltozatot is meg kell tanulnia. Mindezt paradox módon egy számára idegen nyelvváltozat közvetítésével.

Másfelől a diák még ha próbálja is megérteni, fogalmi rendszerébe beépíteni az említett eltéréseket, nem lesz rá képes, amennyiben a beszéde miatt folyton kijavítják, félbeszakítják vagy rosszabb esetben megalázzák. Nem utolsó sorban: a pedagógiai értékelés során a gyermek egyéni nyelvi repertoárja, alapnyelve alapján ítélik meg az ő teljesítményét olyan esetekben (is), melyek során az ismeretjellegű tudást kívánják mérni a pedagógusok.

A témához szorosan kötődik még egy fogalom, nevezetesen Platón talán legismertebb hasonlata, a barlanghasonlat. Ennek értelmében mi, emberek valójában egy barlang mélyén ülünk, hozzáláncolva a barlang falához, életünk tapasztalatai pedig csupán a barlang előttünk lévő falán táncoló árnyképek sora adja (valahol mögöttük tűz ég, amögött formák váltakoznak és azoknak az árnyékát látjuk). Ezt érzékeljük mi életnek. Ám egyszer valaki közülünk (értelemszerűen a filozófus) letöri a láncait és óvatosan felmászik a barlang szájához, ahol megpillantja az igazi világot, melyet a nap világít meg. Bár felfogni nem tudja, mégis ezzel az örömhírrel tér vissza a hozzánk, akik persze nem hiszünk neki és jól megverjük, mondván borzolja a kedélyeket.

bortonsprint kommunikáció nyelv nyelvi hátrány nyelvészet prototípus barlanghasonlat platon nyelvi diszkrimináció iskola család otthon nevelés oktatás tanár pedagógia pedagógus

Sokszor egészen hasonló dolog játszódik, amikor valamilyen komolyabb, elvontabb, tudományos igényű stb. témakörről szeretnénk beszélni. Gyakran hiányzik ugyanis a közös referencia, vagyis – Platón hasonlatának megfelelően – míg mi az eredeti tárgyat látjuk, addig a beszélgetőpartner csupán annak árnyékát.

Természetesen a kommunikáció egy nagyon fontos eleme, hogy a felek közös erőfeszítéseket tegyenek a valóság, aktuális téma közös leképezésére. Ám ez nem minden esetben valósul meg, vagy legalábbis nem maradéktalanul. Nem tudjuk, hogy beszélőpartnerünk mentális lexikonában mely szavak, kifejezések találhatóak, ahogy azt sem, hogy egyes szavakhoz az általunk protipikusnak vélt jelentést társítja-e a másik fél. Gondoljunk csak a saját szakterületünkre: sokszor rendkívül nehéz erről beszélni, hiszen nem tudjuk, hogy a beszélőpartnerünk mennyire szakavatott a témában.

Hogy mit lehet tenni? A legfontosabb, hogy a kommunikációt a másik félhez igazítsuk, alkalmazkodjunk az ő tudásához, nyelvi sajátosságaihoz. Legyen az egy gyermek, akti tanítunk vagy egy felnőtt, akivel több ponton is különböző a nyelvi repertoárunk.

A blog követése Facebookon.

A blog követése Instagramon.

0 Tovább

Mindenki másképp egyforma

blogavatar

Az emberek hülyék - gyakran mondjuk ezt a legkülönfélébb dolgok miatt. De mi vajon mások vagyunk-e? Mit mond a tudomány erről? A blog célja, hogy közéleti eseményeken keresztül mutassa be: a sok-sok köztünk lévő különbség ellenére, mégis milyen hasonlóak vagyunk.

Utolsó kommentek