A család szerepe az egyéni fejlődésben: amit a gyerek otthonról hoz

Köztudott, hogy a gyerek, amit otthon megtanul, azt továbbviszi az iskolába, ez pedig sokszor problémákat okoz. Sok-sok iskola konfliktus forrása az iskolai és az otthoni különbségekből származik, de mit kezd ezzel a pedagógus? Mit visz a gyerek otthonról és hogyan kezeli ezt az iskola? A családi háttér mennyire meghatározó?                                                                                                                  

csalad család iskola közoktatás nevelés oktatás otthoni kultúra szelekció hátrányos helyzetAz elmúlt hetekben a PISA eredményektől volt hangos a sajtó. Sokan írtak sok szempontból az oktatási rendszerünk sikertelenségéről, az egyes problémákról és azok szükségszerű kezeléséről. Az azonban kevésbé volt hangsúlyos, hogy az oktatási rendszerünk kudarcai részben abból származnak, hogy a magyar közoktatás általánosságban továbbra sem tud mit kezdeni a különböző családi háttérrel rendelkező gyermekekkel.

Az otthoni és az iskolai kultúra között általában konfliktus feszül: illeszkedési problémák vannak e kettő között. A konfliktus abból adódik, hogy a diáknak választani kell, hogy szimbolikusan megtagadja elsődleges közösségét és identitását, mentesülve így a negatív hatásoktól, kudarcoktól; avagy fordítva tesz, és felvállalja identitását, ezzel együtt azonban részben lemond az iskolai és a későbbi társadalmi sikerességről.

Ez számos módon racionalizálódhat a nevelési és oktatási folyamatban, az eltérő családi szocializációból származó beilleszkedési zavarok megjelenésétől kezdve egészen a fizikai erőszakig. Ám a pedagógusok ezt ritkán tudatosítják magukban, ami persze érthető (gondoljunk csak bele, hogy milyen nehéz egy csapat gyerekre figyelni, megismerni őket), de kevésbé hatékony. Azért nem hatékony, mert a konfliktusnak legfeljebb a felületi kezelése történik meg. A tanár elmondja, hogy ilyet nem szabad csinálni, szankcionálja az iskolai kultúrába nem illeszkedő magatartásformákat stb. Azonban ez az új tudásanyag (legyen az ismeret vagy viselkedési forma) nem feltétlen fog illeszkedni a régihez a gyerek fejében, tehát a konfliktus nem lesz feloldva.

csalad család iskola közoktatás nevelés oktatás otthoni kultúra szelekció hátrányos helyzet

A vizsgálatok azt mutatják, hogy az oktatási rendszerünk meglehetősen szelektív – méghozzá a családi háttér alapján történik a szelekció. Magyarországon még mindig makacsul tartja magát az nézet, mely szerint a lassabban haladókkal külön csoportokban kell foglalkozni, hogy ne húzzák vissza a jobbakat. Ugyanígy a jobbakat is el kell különíteni azért, hogy kibontakoztassák tehetségüket, és gyorsabban fejlődjenek. Csak az probléma, hogy ez a felfogás – a statisztikák és a tapasztalatok alapján – elavult és téves. Elég csak a PISA-vizsgálatok eredményeire gondolni, ahol a legeredményesebb országok (pl. a sokat emlegetett Finnország) integráltan oktatnak, nem pedig szelektíven.

A (korai) szelekcióval szembeni egyik érv, hogy a képességek fejlődése nem egyenletes, hanem életkoronként változó egyazon tanulónál is. Vagyis a képességek fejlettségi rangsorában számtalanszor helyet cserélnek a gyerekek (a pedagógiai gyakorlatban azonban ezt az iskola figyelmen kívül hagyja). Ennek következtében azt mondhatjuk, hogy a fejlődés korai szakaszában, például az iskolába való belépéskor lehetetlen megjósolni az elérhető végső tudás- és képességszintet. Ergo még akkor sem tudnánk különbséget tenni „jó” és „kevésbé jó” képességű gyerekek között, ha a pedagógusok esetlegesen rendelkeznének valamiféle objektív mérési módszerrel ehhez. Tehát nem tudunk a tanulás szempontjából központi jelentőségű adottságok szerint szelektálni.

csalad család iskola közoktatás nevelés oktatás otthoni kultúra szelekció hátrányos helyzet

A szelekció legnagyobb átka az, hogy sok-sok tehetséget nagyon korán veszítünk el anélkül, hogy ennek egyáltalán tudatában lennénk. Egy hátrányos helyzetű tanulónak nagyon kevés az esélye, hogy egy jó középiskolába, később pedig egyetemre kerüljön. Holott nem feltétlen arról van szó, hogy ő kevésbé tehetséges, kompetens ugyanabban, mint hátrány nélküli társai. Ám az iskolarendszer a családi (szociokulturális) háttér alapján előre determinálja a hátrányos helyzetű gyermek iskola kudarcát, ezzel a társadalmi különbségek csökkentése helyett átörökíti vagy fokozza azokat.

Mit lehet(ne) tenni? Ha a tanulóknak biztosított körülményekben még sikerülne is elérni az (esély)egyenlőséget, az esélyek valódi egyenlősége akkor sem teljesülne (legalábbis a felkínált lehetőségek kihasználásában). Az esélyegyenlőség nem azt jelenti, hogy ugyanazt biztosítsuk mindenkinek, még akkor sem, ha hazánkban ez az uralkodó tendencia ebben a témakörben. Sokkal inkább arra hivatott e fogalom, és az ahhoz tartozó gyakorlat, hogy az egyenlőséget személyre szabottan, az egyéni különbségeket figyelembe véve teremtse meg.

Ennek egyik eszköze a differenciált oktatás, mely az egyéni fejlettségi szintet és fejlődést tartja szem előtt, azaz egyénileg foglalkozik a gyerekekkel. Ehhez persze egyrészt megfelelő képzésre lenne szükséges a pályán lévő pedagógusok és a pedagógusnak készülő tanárjelöltek számára. Másrészt csökkenteni kellene a tanárok leterheltségét, illetve ki kellene alakítani a megfelelő környezetet a differenciálás alkalmazásához. Mindehhez viszont az osztályok létszámának csökkentése elengedhetetlen.

csalad család iskola közoktatás nevelés oktatás otthoni kultúra szelekció hátrányos helyzet

Az előzőekhez hasonlóan a szelekció enyhítését szolgálhatná a törvényi szabályozás és azzal együtt a folyamatos monitorozása az iskoláknak. Ez azt jelentené, hogy szükséges lenne az iskolákat ellenőrizni az integrációs törekvéseik terén: milyen mértékű az integráció (ha egyáltalán van), mennyire szelektív az oktatás, milyen arányú és jellegű a továbbtanulás a különböző családi hátterű tanulók esetében, iskolából való elvándorlás mértéke, stb.

A pedagógusok bérezését sem szabad elfelejteni a szükséges változtatások számbavételénél. Az életpályamodell helyett érdemesebb lett volna egy olyan rendszert kialakítani, ami elismeri a többletteljesítményt, amely kétségtelenül a hátrányos helyzetű tanulókkal való foglalkozás egyik velejárója. Tehát nemcsak differenciáltan kell oktatni, hanem differenciáltan kell a pedagógusokat is bérezni – ennek (és még sok másnak) a függvényében.

A blog követése Facebookon.

6 Tovább

A család szerepe az egyéni fejlődésben: gének kontra környezet

Mi befolyásolja jobban az egyén fejlődését: a gének vagy a (családi) környezet? Az árvaházi gyermekek milyen felnőttekké válnak? Mi történik velük, ha változtatunk a környezetükön? Mennyit ér egy szerető család? Cikksorozat a család egyéni fejlődésben betöltött szerepéről, funkcióiról és mindenféle érdekességekről a családdal kapcsolatban.                                                            

család csalad genetika vs tanult szocializáció környezet személyiségfejlődés fejlődéslélektan

Az elsődleges szocializációs közeg a család, így nem meglepő, ha azt mondjuk, hogy az, hogy milyen családba születünk, az egész életünkre kihatással van. Szülői mintákat követünk és adunk tovább, kulturális elemeket sajátítunk el, megtanulunk beszélni, konfliktusokat kezelni és számos más dolgot. Ha hiányzik az egyik szülő a családból vagy nem megfelelő a kapcsolatunk valamelyik szülővel, esetleg nem kapunk elég törődést tőle, tőlük, az a későbbi kapcsolatainkra és személyiségünkre is kihat. De akkor mi a helyzet az öröklött tulajdonságainkkal? Vajon mennyire meghatározó a családi környezet a génekkel szemben? Melyik a fontosabb? A cikksorozat első részében erre keressük a választ.

Egyéni különbségek, egyéni hasonlóságok

Az emberek bizonyos szempontból ugyanolyanok, mint az összes többi ember, más szempontból olyanok, mint csak néhányan az emberek közül, és persze vannak olyan jellemzők, amikben senkire sem hasonlítanak. Mindenki másképp egyforma, azt is mondhatnánk. Az alapvető kérdés az, hogy az öröklött gének vagy a környezetünk miatt különbözünk egymástól?

Ha a baba sokat sír vagy épp kevésbé reagál a környezeti ingerekre, akkor indokolhatjuk azzal, hogy ő ilyen személyiség, ezt örökölte, de azzal is magyarázhatjuk, hogy az anya szorongása, a nem megfelelő kötődése hat vissza rá. Ha egy gyermek túlsúlyos, állhat a háttérben örökletes elhízási hajlam, de lehetséges, hogy egész egyszerűen csak a szülei által összeállított étrend nem megfelelő. A példák sorát a végtelenségig lehetne folytatni.

család csalad genetika vs tanult szocializáció környezet személyiségfejlődés fejlődéslélektan

A tudomány jelen állása szerint a gének és a (családi) környezet, azaz az öröklött és tanult dolgok nagyjából azonos mértékben befolyásolják az ember fejlődését, cselekvését, azaz a későbbi életét.

Az ember pszichológiai jellemzőinek stabilitása tehát éppannyira függ a családi környezet stabilitásától, mint a genetikai felépítéstől. Az elmúlt néhány évtizedben több kutatás is igazolta ezt. Azok a kutatások például, amelyek árvaházi gyerekeket vizsgáltak, azt találták, hogy a csecsemőkortól serdülőkorig csak minimális gondozást nyújtó árvaházakban felnövő egyének fásultak és alacsony intelligenciájúak. Továbbá nagyobb eséllyel lesznek nehézségeik értelmi és érzelmi szempontból egyaránt.

Öröklött és tanult magatartásformák

Amint az a fentiekből látszik, az ember viselkedésének, cselekvéseinek egy része öröklött, míg másik részük tanult alapokon nyugszik. A fiziológiai reflexek – úgymint a nyelési, légzési vagy pislogó reflex – minden egészséges embernél megtalálhatóak (hiányuk valamilyen betegségre utal). Ezek már a születésünktől kezdődően jelen vannak életünkben: ezek irányítják a mozgásunkat, a létszükségletek (pl. légzés, táplálkozás) kielégítését, a környezettel való kommunikációt.

Ám nem csupán öröklött jellemzőkből épül fel személyiségünk. Sok-sok tanult elem is beépül az évek előrehaladtával viselkedésünkbe a különféle tapasztalatok, minket érő ingerek hatására. Vagyis a környezet, különösen az elsődleges szocializációs közeg, a család nagyon lényeges szereppel bír a 

fejlődésben. Ezt a legkülönfélébb vizsgálatokkal támasztották alá a kutatók, a tanuláselméletektől (pl. klasszikus és operáns kondicionálás, belátásos tanulás, szociális tanulás) kezdődően egészen az ikervizsgálatokig.

család csalad genetika vs tanult szocializáció környezet személyiségfejlődés fejlődéslélektan

Ez egyik legismertebb a családi környezet hatását bemutató kutatások közül Bowlby vizsgálata, amely az egyes kötődéstípusokat kívánta feltárni. Az ún. „idegen helyzet teszt” során az anya és gyermeke megjelenik a laboratóriumban, amely egy játékokkal berendezett szobát jelent esetünkben. A gyermek itt néhány percet tölt az anyával, egy idegennel, majd egyedül. Az egyes szakaszokban produkált viselkedésből, reakciókból nagy biztonsággal megállapítható a kötődés típusa, ami egy meglehetősen állandó személyiségjegy.

Bowlby három altípusát különítette el a kötődésnek:

A) aggodalmas-elkerülő
A gyermek a megközelítés-eltávolodás konfliktust mutatja. A visszatérő anya elé szalad, majd megtorpan. Az ebbe a típusba sorolt gyerekek dühösek, ám ez nem az anya felé irányul.

B) biztonságosan kötődő
A gyermek az anyát biztonsági alapként használja a környezet felderítése során. Ha az anya eltávozik, nem vagy kevesebbet sír, mint a többi típus, illetve a visszatérő anyát örömmel és azonnal üdvözli.

C) aggodalmas-ellenálló
Az A-típushoz hasonlóan ez a gyermek is erőteljes belső konfliktusokat él át. Ám nem kerüli az anyját, épp ellenkezőleg: csüng rajta és ellenáll, ha az anyja a játékok felé terelné őt és figyelmét.

család csalad genetika vs tanult szocializáció környezet személyiségfejlődés fejlődéslélektan

Bár az alapvető ösztönt a kötődő kapcsolatok kialakítására biológiai folyamatok hozzák létre, a gyerekek szüleikkel, gondozóikkal kialakított kapcsolatait személyes élményeik, tanult dolgok formálják. Az egyes típusok közötti különbségek nem csupán a kísérlet során jelentkeznek. Részei a mindennapoknak is, valamint a későbbi felnőttkori kapcsolatokban is fellelhetőek a nyomai, sőt egyes kutatók szerint a párkapcsolatainkban is pontosan ezeket a mintákat követjük. De vajon mi kell ahhoz, hogy a gyermek fejlődése megfelelő, egészséges legyen?

Az egészséges fejlődést eredményező és gátló tényezők

Jó néhány tényező van, ami szükséges ahhoz, hogy a család helyesen töltse be az egészséges fejlődést elősegítő funkcióját. Ezek közül a legfontosabbak a következőek:

  1. Nyújtsa a biológiai gondozás feltételeit
  2. Biztonságot nyújtson
  3. Szülő hatékony perszonális mintát nyújtson (mintaadás – modellnyújtás)
  4. Szülők közötti összehangoltság a nevelés kérdéseiben, szülők kiegyensúlyozott kapcsolata
  5. Szülők fejlesszék önmagukat a nevelés-lélektani ismereteik terén
  6. Nevelés meleg-engedékeny környezetben történjen a nevelés
  7. A szülők ne támasszanak gyermekükkel szemben elérhetetlen elvárásokat
  8. Pozitív énképet formáljanak, ne csak kritizálják a gyermeküket
  9. Dicséret esetében mindig az adott teljesítményt értékeljék, ne általánosságokat mondjanak
  10. Elsőssegítség serdülőkor után a leválás folyamatát

család csalad genetika vs tanult szocializáció környezet személyiségfejlődés fejlődéslélektan

Az egészséges fejlődést gátló tényezők nyilvánvalóan ezek ellentétei. Ezek közül klasszikus esetek a szélsőséges nevelői magatartásformák:

  1. Túlzott kényeztetés (nem edződik a gyerek a valós életre)
  2. Túlzott keménység és szigor (nem tud a gyerekben a szeretet kifejlődni, nem fogad el másokat)
  3. Hideg-engedékeny (érzelmi szeretet kifejezésének a hiánya, helyette a negatívakat fejti ki – rideg agresszív lesz a gyermek)
  4. Hideg-korlátozó (negatív érzelmi viszonyulás, nem ritkán testi bántalmazások és/vagy szülők azt mondják magukról, hogy feláldozták az életüket a gyermekükért, aki hálátlan velük szemben, gyerekben szorongás, bűntudat keletkezik ennek hatására)
  5. Meleg-korlátozó (túlszerető, túlvédő, a gyerek nem nyilváníthatja ki ellenérzéseit, ezért befeléforduló lesz)

A cikksorozat következő részében a család és az iskola kapcsolatáról lesz szó.

A blog követése Facebookon.

2 Tovább

Néhány tévhit a melegekről

Az Orbán-féle családdefiníció kritikája több olyan hozzászólót is megihletett, aki nem átallotta megosztani véleményét homoszexualitás témakörben. A melegeket gyerekkorukban molesztálták? Sérültek ezek az emberek? A homoszexualitás tanult viselkedési forma? Meggdöbbentő tévhitek a homoszexualitásról.

melegek homoszexualitás Orbán család tévhit

Kép forrás: bulistar.hu

Az előző, Orbán-féle családdefinícióról szóló poszt heves vitát váltott ki a blog olvasói között. Természetesen vita tárgyát képezte, hogy mit nevezhetünk családnak, s mit nem, és nem meglepő módon a meleg párok, illetve maga a homoszexualitás témaköre is előkerült. Sokak olyan súlyos tévhiteket fogalmaztak meg ennek kapcsán, hogy nem mehetek el mellette szó nélkül. Úgyhogy – heteroszexuális férfiként – kötelességemnek érzem szélesíteni szintén hetero férfitársaim látásmódját.

1. Tévhit: a melegek sérültek és/vagy megrontották őket gyerekkorukban

Az egyik hozzászóló, muschong a következőt írja:

„A homoszexuálisok túlnyomó többsége megsérült gyermekkorában, megrontás áldozatává vált. Erről amerikai kutatási eredmények tanúskodnak.”

Jelenleg nem tudok ilyesféle kutatásról, de gyaníthatóan nem is létezik az említett vizsgálat. Hogy miért? Mivel ezt tudományos igénnyel felmérni gyakorlatilag lehetetlen. Ennek oka, hogy nem tudunk reprezentatív mintát képezni, tudniillik a molesztálás ténye a legtöbb esetben rejtve marad.

Maga az állítás pedig egész egyszerűen nevetséges. Számos olyan eset van, amikor valakit molesztáltak gyerekkorában, mégsem lett meleg. Vagy: mi a magyarázat az egypetéjű ikerpárok esetében a különböző nemi identitásnak? Vagy: miért fordul elő a jelenség az állatvilágban (például a farkasoknál, pingvineknél stb.)

melegek homoszexualitás Orbán család tévhitA molesztálás/gyerekkori trauma nincs összefüggésben a szexuális identitással.

2. Tévhit: a média ront meg

Az előző hozzászólás ekképp folytatódik:

Ma már lehet, hogy a média ront meg – nem “normális”, a normálisnak statisztikai, általános vagy átlagos értelmében sem.

A média hatása legfeljebb annyiban befolyásoló tényező, hogy nagyobb tömegekhez jut el a témakör. Ám a média nem „ront meg”, attól senki sem lesz meleg, hogy ezt látja, hallja, maximum könnyebben felvállalják a melegek szexualitásukat, kevésbé kell titkolózniuk. Ha pedig a médiát hibáztatjuk a jelenség miatt, akkor érdemes felidézni az ókori görögöket, akik között szintén akadtak szép számmal melegek és biszexuálisok is.

melegek homoszexualitás Orbán család tévhit

3. Tévhit: a homoszexualitás tanult viselkedési forma

Egy Angéla Mérkell nevű felhasználó a következőt írja:

A homoszexualitás tanult viselkedési forma!!!
Bizonyos környezetben, élethelyzetekben (fiát egyedül nevelő édesanya, azonos neműek zárt közössége, tartós sikertelenség a másik neműeknél stb.) nagyobb valószínűséggel tör felszínre, de sohasem genetikai alapú!

Egyszerű az állítás cáfolata, elég csak ismét az ikergyerekek példáját alapul venni. De, hogy tudományosak maradjunk: az eddigi talán legnagyobb volumenű, a homoszexualitás öröklött vagy tanult voltát vizsgáló kutatás (íme, hivatkozva) egyértelműen kimutatta:

a homoszexualitás veleszületett, genetikus dolog.

Vagyis ez nem egy hóbort, nem egy választott dolog. Nem a média hatására kialakuló valami, és nem is egy mintakövetés. Kódolt – ezt kellene megérteni mindenkinek.


 

A blog követése Facebookon.

18 Tovább

Mi a család? És Orbán szerint?

Orbán Viktor egy portugál lapnak adott interjút a minap. Beszélt a bevándorlókról, az alaptörvényről, valamint a család fogalmáról is. Kiderült, hogy rengetegen nem is családban élünk. Főleg azok, akik a több ezer éves hagyományunkra fittyet hányva nem házasodnak össze. Vagy örökbefogadtak egy gyereket. Vagy homoszexuálisok.

orbán MO család párkapcsolat fidesz family

Orbán Viktor a portugál Expresso című lapnak adott interjút – számolt be róla a 444.hu. A „Magyarországot nem lehet a bevándorlók befogadására kényszeríteni” és a „remekül működő alaptörvényünk” panelek mellett a miniszterelnök úr beszélt még a családról. Pontosabban arról, hogy mi család és mi nem az ma Magyarországon. Íme:

„úgy véljük, hogy egy nemzet alapja a család, és ezt védeni kell. Világossá tesszük azt, hogy csak egy férfi és egy nő házasodhat össze és alapíthat családot […] a homoszexuálisok csinálhatnak, amit akarnak, de nem köthetnek az állam által elismert házasságot”

Valamint fontos kitétel az Orbán-féle definícióban, hogy:

„Ha egy ember egy másikkal él együtt és nem akarnak gyerekeket, nem ápolja a több ezer éves magyar hagyományt, amelynek értelmében a férfi és a nő házasodik. Ha egy férfi és egy nő együtt él, összeházasodik, gyerekeik születnek, ezt hívjuk családnak. Ez nem emberi jogi kérdés, hanem nevén nevezzük a dolgokat"

orbán MO család párkapcsolat fidesz family

Tehát az Orbán-féle meghatározás alapján nem tekinthetők családnak többek között:

  • a homoszexuálisok (még örökbefogadott, tisztességesen felnevelt gyerekkel sem)
  • a gyerek nélküli párok
  • gyereküket egyedül nevelő szülők
  • az egy vagy több gyerekkel rendelkező, ám nem házasságban élő párok
  • az egy vagy több örökbefogadott gyerekkel rendelkező párok, házastársak (még akkor sem, ha sajátjukként szeretik a gyereküket)

Viszont a meghatározás nem zárja ki például:

  • a gyerekeikkel nemtörődő, ámde együtt élő, házas szülőket
  • a gyerekeiket bántalmazó, molesztáló, ámde együtt élő, házas szülőket
  • a gyerekeiknek a lehető legrosszabb példát mutató (pl. alkoholizmus, egymás mellett élés stb.). de együtt élő, házas szülőket

orbán MO család párkapcsolat fidesz family

(Kép forrása: alfahír.hu)

De hogy némileg tudományosak is legyünk, tegyük fel a kérdést, hogy mi is a család. A szakirodalomban számos meghatározás létezik a fogalomra, még azonos tudományterületeken belül sincs konszenzus.

A szociológiában például a család szerkezetéből indulnak ki: ha csak két generáció (szülők, gyerekek) él együtt, akkor családmagról, vagyis nukleáris családról beszélhetünk, ha pedig kettőnél több generáció él együtt, akkor nagycsaládról van szó.

Ezzel szemben a néprajzi megközelítés a házasságból indul ki, eszerint a családok három típusát különbözteti meg:

  1. monogám család (egy férfi és egy nő házassága)
  2. poligám család (a házasságot egy férfi több nővel köti)
  3. poliandrén család (egy nő több férfival házasodik)

Végül egyes kutatók a családot a funkciók szerint próbálják megragadni, így a családra mint a társadalom olyan mikrostrukturális kiscsoportjára tekintenek, amely

  • önmagában is többnyire teljes rendszerként működik
  • tagjai (családtagok) egymással rendszeres, életvitelüket átszövő kapcsolatban vannak
  • folyamatos működésében a családtagokat pszichoszociális, létfenntartási és szellemi-kulturális értékek és érdekek kötik össze

Lehetne még számos meghatározást hozni példának a család fogalmára, ám jó eséllyel egy sem egyezne az Orbán-féle család fogalmával. Szerencsére. A probléma az, hogy az Orbán-féle felfogás roppantul igazságtalan, felháborító és sértő azokra nézve, akik tisztességesen, szeretetteljes légkörben, sokszor erőn felül nevelnek gyereket. Akár házasok, akár nem. Akár melegek, akár nem. Akár Orbán családmodelljét követik, akár nem.

A blog követése Facebookon.

34 Tovább

A liberális nevelés megbukott?

Egy cikk szerint igen, állítólag ez tény. Sőt, az is, hogy ezzel minden szakember egyetért. Vajon tényleg így van? A liberális nevelés megbukott? Ha igen, akkor mikor, hogyan és miért? És úgy egyáltalán: mi az a liberális nevelés?                                                                                                                                                                                                                                                                                                                

nevelés oktatás gyerek gyermek Kurt Lewin vezetés vezetési stílus liberális nevelés laissez-faire családMinap olvastam egy irományt, amely azt állítja, hogy a liberális nevelés megbukott. A kijelentést állítólag József István gyerekpszichológus tette a Kaposvárimami Egyesület családi és információs napján. De vajon tényleg így lenne? A liberális nevelés – feltéve, ha van olyan – tényleg megbukott?

Rögtön az elején felmerül egy elemi probléma: mi az a liberális nevelés? Eléggé egyértelmű, hogy a fent említett cikkek a liberális nevelés fogalmát a laissez-faire vezetői (jelen esetben nevelési) stílussal mossák össze. Ezt Kurt Lewin nevéhez köthetjük, aki ezen kívül még három vezetési stílust határozott meg: az autokratikust és a demokratikust. Hogy ezek hogy néznek ki, arról íme egy nagyszerű videó:

A laissez-faire vezetés az egyes személyek önálló és részben független tevékenykedést jelenti a csoporton belül. Ilyenkor a normák, szabályok, feladatok behatárolása legfeljebb részleges és a vezető minimális koordinációt valósít meg. Nagyjából erről szól mindkét említett írás, olyan erős kijelentésekkel tarkítva, mint pl.: „Minden, amit tesz [megj.: a gyerek], amivé válik az a mi munkánk gyümölcse vagy munkánk hiánya!”. Persze a genetikáról egy szó sem esik, annak ellenére, hogy a neveléstudomány és pszichológia jelen állása szerint hasonlóképpen meghatározó, mint a tanult dolgok. De vissza az eredeti problémakörhöz!

Tehát

a liberális nevelés nem egyenlő a laissez-faire neveléssel, vezetéssel

(már csak azért sem, mert azt ha ideológiai jelzővel látják el, akkor azt az „anarchikus” jelzőt használva teszik). De akkor mégis mi az a liberális nevelés?

nevelés oktatás gyerek gyermek Kurt Lewin vezetés vezetési stílus liberális nevelés laissez-faire család

A családi nevelést gyakran 3 dimenzió mentén osztályozzák a szakemberek, amik a következőek:

1. A család érzelmi légköre (hideg-meleg)
2. A nevelés rugalmassága (nyílt-zárt)
3. A követelmények határozottsága (erős-gyenge)

(megjegyzés: úgy vélem, hogy az egyes dimenziók milyenségét skálaszerűen kell értelmezni, nem pedig „fekete-fehér” alapon)

Ezek alapján meghatározhatjuk az alábbi nevelést:

1. Harmonikus nevelés (meleg-nyílt-erős)
2. Liberális nevelés (meleg-nyílt-gyenge)
3. Normatív nevelés (meleg-zárt- erős)
4. Túlvédő nevelés (meleg-zárt gyenge)
5. Autonóm-demokratikus nevelés (hideg-nyílt-erős)
6. Elhanyagoló nevelés (hideg-nyílt-gyenge)
7. Kemény nevelés (hideg-zárt-erős)
8. Diszharmonikus nevelés (hideg-zárt-gyenge)

nevelés oktatás gyerek gyermek Kurt Lewin vezetés vezetési stílus liberális nevelés laissez-faire család

Ezek szerint a liberális nevelés akkor áll fenn, amikor: a család érzelmi légköre meleg, a nevelés rugalmassága nyílt, ám a követelmények határozottsága gyenge. Ez utóbbi természetesen hibaként is felfogható, ám ez függ a gyengeség mértékétől. Továbbá, ha megnézzük az egyes típusokat, látjuk, hogy ez egyáltalán nem a legrosszabb eset, sőt.

Nem tudhatom, hogy mit értettek pontosan liberális nevelés alatt az érintettek. Ám azt tudom, hogy nem szerencsés olyan kijelentéseket tenni, amelyek egy szubjektív véleményt objektív tényként, általános igazságként tüntetnek fel („a mai gyerkőcök...” – ez nagyjából olyan, mint a „régen minden jobb volt” kijelentés). Továbbá az sem túlságosan előnyös, ha a dolgokat csakis fekete-fehérben látjuk és láttatjuk. Ezekben a cikkekben leginkább az érzékelhető, hogy a „liberális” (valójában: laissez-faire) áll szemben a normatív (valójában: autokratikus) neveléssel. Holott a fentiekből látszik, hogy közel sem csak ez a két végpont létezik. Még a Lewin-féle elmélet szerint sem: bizony a kettő között kell megtalálni a középutat.

A blog követése Facebookon.

2 Tovább
12
»

Mindenki másképp egyforma

blogavatar

Az emberek hülyék - gyakran mondjuk ezt a legkülönfélébb dolgok miatt. De mi vajon mások vagyunk-e? Mit mond a tudomány erről? A blog célja, hogy közéleti eseményeken keresztül mutassa be: a sok-sok köztünk lévő különbség ellenére, mégis milyen hasonlóak vagyunk.

Utolsó kommentek