A zárványos szegregátumok húzzák le az oktatásunk színvonalát

Kósa Lajos nemrég nyilatkozott a közoktatásunkkal kapcsolatban. Bár ne tette volna...szerinte az oktatásunk jó irányba halad, két fontos lépés már megtörtént, a harmadik ezután jön: az integráció „dogmájának” átgondolása. Merthogy az oktatásunk színvonalát azok a bizonyos „szegregátumok, amelyek ilyen zárványos helyeken és struktúrában működnek”, na azok húzzák le.

kósa lajos fidesz szegregáció integráció szegregál korai szelekció szelekció közoktatás életpálya

Kósa Lajos két napja nyilatkozott az ATV esti műsorában, elsősorban oktatási kérdésekkel kapcsolatban. Ami rögtön szembetűnik, hogy a Fidesz frakcióvezetője vagy nincs tisztában a magyar közoktatás helyzetével vagy gátlástalanul hazudik, de mindenesetre iszonyú ostobaságokat beszél:

Szóval, lényegében megtudtuk Kósa Lajostól, hogy három lépésben fog megújulni az oktatásunk, amiből kettő már meg is valósult. Az első a KLIK-rendszer, a második a még most is zajló pedagógus-életpályamodell. Ezek nyilván zseniálisan működnek, azért lázadtak fel a pedagógusok, azért nincs kréta sem az iskolákban, ahogy fizetése se a tanároknak (a nagyszerű reformhadműveletről bővebben itt olvashat).

Végül a harmadik állomás ebben a sikertörténetben – kapaszkodjon meg a kedves olvasó – az integrációs kísérletek felszámolása lesz. Kósa megfogalmazásában:

„a harmadik lépés az az, hogy újragondoljuk azt a dogmát […] hogy kizárólag csak az integrált oktatási modell lehet Magyarországon, ami megvalósul”

Vagyis a hátrányos helyzetű tanulókat nem integráltan kellene oktatni – a Fidesz frakcióvezetője szerint – hanem szegregáltan, ami „a gyerekek érdekében történne”. Mindezt azért, mert Kósa szerint az integrációs oktatási modellről

„azt mutatják a felmérések és a statisztikák, hogy ez kudarc. Olyan olyan zárványok jönnek létre az oktatási rendszerben, amelyek a társadalmi egyenlőtlenségeket újra termeik […] a magyar oktatási rendszer egésze […] rossz teljesítményt mutat, de ez azért megtévesztő, mert az átlagot ezek a szegregátumok, amelyek ilyen zárványos helyeken és struktúrában működnek, húzzák le – nagyon”

kósa lajos fidesz szegregáció integráció szegregál korai szelekció szelekció közoktatás életpálya

Oh, ha ezt Bourdieu vagy Bernstein megélhette volna! Az idézet első mondata nyilvánvaló hazugság, hiszen az összes kutatás és szakirodalom éppen az ellenkezőjét mondja az elhangzottaknak (l. pl. Kertesi és Kézdi tanulmányát). A gond az, hogy Magyarországon még mindig makacsul tartja magát az nézet, mely szerint a lassabban haladókkal külön csoportokban kell foglalkozni, hogy ne húzzák vissza a jobbakat. Ugyanígy a jobbakat is el kell különíteni azért, hogy kibontakoztassák tehetségüket, és gyorsabban fejlődjenek. Csak az probléma, hogy ez a felfogás – a statisztikák, kutatások alapján – elavult és téves. Elég csak a PISA-vizsgálatok eredményeire gondolni, ahol a legeredményesebb országok (pl. a sokat emlegetett Finnország) integráltan oktatnak, nem pedig szelektíven.

Továbbá igencsak elgondolkodtató, hogy az fel sem merül Kósa Lajos úrban, hogy nem az integrációs modell a rossz, hanem a kivitelezése, ami valljuk be, itthon egy cseppet sem lenne meglepő. Miféle integráció, kérem

az nem integráció, hogy 20 fehér bőrszínű tanuló közé berakunk 10 romát.

Az integráció nem erről szól, hanem arról, hogy – leképezve a társadalmat – vegyes osztályokat hozunk létre mindenhol, ahol foglalkozunk is a nehezebb helyzetben lévő gyerekekkel. Nem ám, hogy csak belökjük őket a „gyengébb, rosszabb” iskolákba. Az elitiskolákban ugyanúgy integrálni kellene az ilyen tanulókat, sőt: felmerül a kérdés, hogy jó-e egyáltalán, hogy vannak elitiskolák. A tehetőseknek biztosan.

kósa lajos fidesz szegregáció integráció szegregál korai szelekció szelekció közoktatás életpálya

A (korai) szelekcióval szembeni egyik érv, hogy

a képességek fejlődése nem egyenletes, hanem életkoronként változó egyazon tanulónál is.

Vagyis a képességek fejlettségi rangsorában számtalanszor helyet cserélnek a gyerekek (a pedagógiai gyakorlatban azonban ezt az iskola figyelmen kívül hagyja, ahogy Kósa Lajos is). Ennek következtében azt mondhatjuk, hogy a fejlődés korai szakaszában, például az iskolába való belépéskor lehetetlen megjósolni az elérhető végső tudás- és képességszintet. Ergo még akkor sem tudnánk különbséget tenni „jó” és „kevésbé jó” képességű gyerekek között, ha a pedagógusok esetlegesen rendelkeznének valamiféle objektív mérési módszerrel ehhez.

Fontos lenne a Kósa-félékkel tudatni, hogy az életpályamodell helyett érdemesebb lett volna egy olyan rendszert kialakítani, ami elismeri azt a többletteljesítményt, amely kétségtelenül a hátrányos helyzetű tanulókkal való foglalkozás egyik velejárója. Nemcsak differenciáltan kell oktatni, hanem differenciáltan kell a pedagógusokat is bérezni, és akkor talán az országos átlagok is javulnak. Mert a szegregáció erősítésével biztosan nem fognak.


(Aki kíváncsi a fentiek sok-sok adattal, statisztikávval alátámasztott tudományosabb változatára, annak ajánlom Nahalka István blogbejegyzést ugyanerről a Kósa-féle ámokfutásról.)


 

A blog követése Facebookon.

2 Tovább

Közoktatásunk tönkretételének legfontosabb állomásai

KLIK, PÖCS, tankönyvtörvény és még sok-sok egyéb, ami a közoktatásunk színvonalának a rohamléptékű csökkenését szolgálták és szolgálják. Jöjjenek a közoktatásunk tönkretételének legfőbb állomásai!                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                   

közoktatás fidesz magyar oktatás magyar közoktatás ofi pedagógus kar KLIK pedagógus képzés szakképzés NGM PÖCS élepálya életpályamodell tankönyvek kísérleti tankönyvek tankötelezettségi korhatár

Egy kicsit eltérek most a blog eredeti tematikájától, de erre alapos okom van. Nevezetesen az, hogy ami a mai magyar közoktatásban zajlik, tarthatatlan. És mint tudjuk, a közoktatáson múlik többek között, hogy milyen lesz a társadalmunk, ha úgy tetszik: mindenki másképp lesz-e egyforma, avagy ugyanolyan:

közoktatás fidesz magyar oktatás magyar közoktatás ofi pedagógus kar KLIK pedagógus képzés szakképzés NGM PÖCS élepálya életpályamodell tankönyvek kísérleti tankönyvek tankötelezettségi korhatár

2012. Tankötelezettségi korhatár leszállítása

Társadalmi szempontból sokkal nagyobb károkat okoz, mint amennyit spórolhat vele a társadalom és az állam. Egyrészt azért, mert sokkal nagyobb lesz a lemorzsolódás, és a lemorzsolódó fiatalok jó eséllyel nem fognak rendelkezni a munkaerőpiac által elvárt képességekkel, ismeretekkel. Az a plusz két év némi reményt jelentett arra nézve, hogy a szakiskolákban tanulók ezeket elsajátítsák. Azaz gyengén képzett munkaerőt bocsájtunk ki, aki nem mellesleg nagy valószínűséggel nem lesz képes alkalmazkodni a munkaerő-piaci változásokhoz. Ezenkívül a korhatárcsökkentés remek munkanélküli-generáló eszköz is egyben. Egy amerikai-izraeli közgazdász, Joshua Angrist így nyilatkozott a témáról:

„A kárvallottak jellemzően nem a leggazdagabbak lesznek, viszont ezáltal biztosan kevésbé lesznek értékesek a munkaerőpiacon, kevesebbet fognak keresni, ami az egész társadalomnak ráfizetés”


2012. KLIK

A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ bevezetésénél a legfontosabb cél nyilvánvalóan a költségcsökkentés volt, ezért alapból hiánnyal indultak. Ebből a költségvetési hiányból egy-egy intézményt fenntartani képtelenség. Ráadásul a beszerzéseknél többségében hozzá nem értő személyek ülnek a székekben, az ügyintézés pedig katasztrofális. Minderről egy pályáját már elhagyó pedagógus így mesélt nekem:

„Nem tudsz vetíteni abban a teremben, pedig az óráid arra épülnek és több hónap az átfutás a bürokrácia miatt. Ezért sok tanár inkább saját pénzből megveszi a kis dolgokat (kábelek, táblafilc, kréta, stb.), hogy tudjon dolgozni. Saját költségen, és ezért is van az, hogy rá tudják mondani, hogy nincs annyi panasz a klik-re és az iskolák el vannak látva dolgokkal.”


2013. Tankönyvellátás államosítása, új tankönyvtörvény, új taneszközök

Már a 2010-es évek elején pedzegette a kormány a tankönyvellátás államosításának gondolatát, amit később meg is valósított. Felvásároltak két kiadót, illetve létrehozták – nagyjából 3 hónap alatt – a kísérleti tankönyveket. Gyakorlatilag megszüntették a többi kiadót (köztük a Mozaikot), a versenypiacot szintén. És miért? Hogy olyan tankönyvek jöjjenek létre, amelyek nemhogy tankönyvnek, még kísérleti tankönyvnek sem alkalmasak (hasonló a helyzet a több milliárdba kerülő „digitális” tananyagokkal is, amelyekre nagyjából ugyanaz áll, mint a tankönyvekre). Minderről csupán egy rövid gondolat, amelyet Szilágyi N. Sándortól még a 80-as években mondott egy konferencián, ám sajnos jelenleg is aktuális:

„Ezek a tankönyvek a mi gyerekeink elleni merényletek”

közoktatás fidesz magyar oktatás magyar közoktatás ofi pedagógus kar KLIK pedagógus képzés szakképzés NGM PÖCS élepálya életpályamodell tankönyvek kísérleti tankönyvek tankötelezettségi korhatár


2013. Pedagógus-életpályamodell

Az egyik legnagyobb változás az életpályamodell bevezetése jelentette, ami azzal kecsegtetett, hogy „egzisztenciális biztonságot” hoz majd a pedagógusoknak, kiváltképp a pályakezdőknek. Ehhez képest egy gyakornok nem kapja meg két év után a megígért emelését, ugyanis ha megcsinálja a vizsgát, akkor a következő naptári év januárjától kap emelést. Azaz 3 év múlva. Hogy arról ne is beszéljünk, hogy a pályakezdők, ha óraadóként kezdenek (ami nem ritka), akkor ezen időszak nem számít bele a gyakorlati idejükbe.

De nem csak a pályakezdők szempontjából nézve problémás a modell. A már évtizedek óta pályán lévő tanárok sem értik, hogy miért van erre szükség, kinek jó az értelmetlen dokumentumgyártás. Gyakorlatilag az egésznek semmi értelme, különösképpen azért nem, mert valójában hazugságra épül az egész. Erről blogbejegyzésében így nyilatkozik egy tanár:

„Tanár vagyok – hazudok! Ez a dolgom! Éppen ezért portfóliót írok. Én vagyok a legszebb, a legjobb, a legokosabb. 30 évre visszamenőleg is pontosan tudom, hogy mikor, milyen órákat tartottam, hisz dokumentáltam, mert már akkor ígérték, hogy ez nekem jó lesz”


2013. Nemzeti Pedagógus Kar

Az Nemzeti Pedagógus Kar egy felülről létrehozott és irányított szervezet, amely többnyire a kormányhoz lojális pedagógusokból jött létre. Ebből nem nehéz kitalálni, hogy a fő célja nem az, hogy a pedagógusokat is bevonják a döntéshozatalba (ez csupán a látszat), hanem hogy egy széles, önálló véleménnyel rendelkező értelmiségi réteget megregulázzon. Erről egy régóta pályán lévő tanár, Tóth László a következőt mondta:

„úgy szervezték, akár az előző átkosban, Rákosi és Kádár idejében: mintha alulról kezdeményezték volna. Ez számomra azt is jelenti, hogy elvből szembehelyezkedem. A tanár nem azért viselkedik úgy, ahogy egy tanárnak kell, mert ők ott fönt megmondják.”

közoktatás fidesz magyar oktatás magyar közoktatás ofi pedagógus kar KLIK pedagógus képzés szakképzés NGM PÖCS élepálya életpályamodell tankönyvek kísérleti tankönyvek tankötelezettségi korhatár
2015. PÖCS-ök felállítása, etikai kódex

A Pedagógus Önértékelési Csoport, amely a szerencsétlen névválasztás miatt már BECS (Belső Önértékelési Csoport) néven is fut, sokak szerint nem más, mint egy közönséges besúgórendszer. Ezen felül rengeteg papírmunkával is jár, és ha ez nem lenne elég, akkor itt van még az etikai kódex, amely szabályozni kívánja a tanár viselkedését, öltözködését, magánéletét. Mindezek ellen tiltakozva egy budaörsi gimnázium tanárai nyilatkozatot adtak ki, amiben többek között az írják, hogy:

"Jól emlékszünk az önbírálat hivatalos gyakorlását, valamint az egymás viselkedéséről szóló jelentéstételt etikai normaként kezelő korszakra, és nem vagyunk hajlandók részt venni ennek feltámasztásában"


2015. Szakképzés, szakképző iskolák átkerülése az NGM-hez

2015. július elsejétől több száz szakképző iskola került a KLIK-től az Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) fennhatósága alá, amelyek ún. szakképzési centrumok alá szerveződtek. Ennek következtében az iskolák tagintézmények, az igazgatók jobb esetben azok vezetői, rosszabb esetben munkanélküliek lettek. És nem mellesleg mai napig nincs Szervezeti és Működési Szabályzat (SzMSz). Erről egy budapesti szakközépiskola igazgatója írt levelet, amiben így fogalmaz:

„ez sem más, mint egy jó kis hatalmi játék: lebegtetjük az állást, a megélhetést, tessék igába hajtani a fejet, így lehet igazi alattvalókat gyártani.”

Mindehhez még hozzájön az elmúlt napok két vezető híre. Az egyik, hogy a pedagógusbérek késnek, ami tovább rombolja a tanárok amúgy sem túl rózsás helyzetét és hangulatát. A másik a kilencosztályos általános iskola bevezetése, amihez két megjegyzést fűznék. Először is: Szlovákiában megpróbálták, jelenleg is ez a rendszer van, és nagyjából ugyanolyan „jól teljesít”, mint a mienk.

Másodszor, amíg ilyen feltételek és körülmények között tanítanak a tanáraink és tanulnak a diákjaink, amíg rendre elmarad a kompetenciák fejlesztése a túl sok ismeretanyag miatt, amíg hozzá nem értők ülnek azokon a bizonyos helyeken, addig nem lesz változás (tökmindegy, hogy 5 vagy 15 osztályos az iskola).

(Képek forrása: hivatlanul.com és index.hu)

15 Tovább
1234
»

Mindenki másképp egyforma

blogavatar

Az emberek hülyék - gyakran mondjuk ezt a legkülönfélébb dolgok miatt. De mi vajon mások vagyunk-e? Mit mond a tudomány erről? A blog célja, hogy közéleti eseményeken keresztül mutassa be: a sok-sok köztünk lévő különbség ellenére, mégis milyen hasonlóak vagyunk.

Utolsó kommentek