Mi az az arcmunka és mire jó?

A nyelvészetben van egy olyan fogalom, hogy arc vagy másképpen arculat – ezzel minden ember rendelkezik. Mit jelent ez és miért fontos? Mit értünk az alatt, hogy arcmunka? Hogyan védhetjük meg az arculatunkat és milyen tényezők fenyegetik? És vajon mi köze mindennek a (nyelvi) udvariassághoz?                                                                                                                                                  

munkasprint pragmatika nyelvészet nyelvi udvariasság kommunikáció arc arculat

A nyelvészetben, azon belül a pragmatikában rendszerint megjelenő fogalom az arc vagy arculat (egyes szakirodalmakban: homlokzat). Ez nem más, mint a külvilágnak önmagunkról nyújtott, mutatott kép, tulajdonképpen egy énkép, amit a társadalmilag jóváhagyott tulajdonságok körvonalaznak. Ezt számos dolog befolyásolja – az adott kultúrától kezdve a családi mintákig – és bizony nem ritkán sérül is, ám nem feltétlen külső hatások miatt. Itt jön elő egy másik fogalom, az arcmunka.

Az arcmunka az olyan cselekedeteket jelöli, melyeket valaki annak érdekében tesz, hogy összhangban maradjon az általa mutatott arccal.

Itt kétféle arctípus érvényesül. Az egyik a tartózkodó arc, ami a mások befolyásától való függetlenségünket (freedom of imposition), önálló döntéseinket, a cselekedeteink szabadságát jelenti. Ezzel szemben a közelítő arc a beszédpartnerrel való közösségre, egyetértésre törekvésünket szimbolizálja. Ennek alapja a kölcsönös elfogadás igényének megjelenítése, azáltal egy kedvező kép kialakítása a hallgatóban.

munkasprint pragmatika nyelvészet nyelvi udvariasság kommunikáció arc arculat

Ahhoz, hogy két ember között a kapcsolat zavartalan legyen, szükség van egymás arcának elfogadására és megőrzésre. Ebben fontos tényező, hogy az egyén milyen stratégiák használatával próbálja önmaga és a hallgatója arcát megőrizni vagy épp rombolni (a stratégiák az illető adott helyzetben mutatott arcához alkalmazkodva változnak, ami ilyen értelemben az udvariasság megnyilvánulását jelzi).

Az arcfenyegető aktusok a klasszikus értelmezés szerint alapvetően kétfélék lehetnek: ún. mikrofonba (on record) és mikrofon mellé (off record) stratéfiák – feltéve, ha az adott egyén egyáltlaán megcselekszi az adott arcfenyegető aktust.

A mikrofonba stratégia, amikor valaki szándékát nyíltan, direkt módon juttatja kifejezésre, míg a mikrofon mellé stratégia esetében, közvetetten, valódi szándékát elrejtve történik ugyanez.

munkasprint pragmatika nyelvészet nyelvi udvariasság kommunikáció arc arculat

A két stratégiát tovább differenciálhatjuk. A mikrofonba stratégiát megvalósíthatjuk pőrén (bald-on-record), valamint orvoslással (with redress). Az előbbit alkalmazzuk például, ha a külső tényezők (veszély, végzett tevékenység hatékonysága), arra késztetnek bennünket, hogy direkt módon fejezzük ki magunkat. Továbbá az olyan esetekben is, amikor nem félünk a címzett megtorlásától, vagy a felek egyetértenek abban, hogy a sürgősség, eredményesség érdekében felfüggeszthető arcvédő munka, avagy értelmetlen az, hiszen az adott cselekedet a hallgató számára előnyös.

Az orvosló stratégiával – ami kétféleképpen, közelítő és távolító udvariassággal történhet – az illető jelzi, hogy tisztában van megnyilvánulása arcromboló hatásával, illetve hogy a másik jogosan igényli az elszenvedett károk méltánylását. Ezen orvosló stratégiákon belül számos alstratégia létezik, a közelítő udvariassággal történőnél konkrétan 15 (pl. nézeteltérés kerülése, viccelés), míg a távolítónál 10 (pl. konvencionális közvetettség, tiszteletadás, általánosítás).

munkasprint pragmatika nyelvészet nyelvi udvariasság kommunikáció arc arculat

Vegyünk egy konkrét hétköznapi példát: az ismerősünk késik. Először is eldönthetjük, hogy szóvá tesszük e ezt a tényt. Ha igen, akkor megtehetjük pőrén, ha közöljük: késtél (nem örülök neki). Ha az orvoslás közelítő udvariasság stratégiát választjuk, akkor mondhatjuk például viccelődve (nem baj, hogy késtél, úgysincs jobb dolgom) vagy a nézeteltérést elkerülve (nem baj, én is szoktam késni – holott ez mondjuk nem igaz). Az orvoslás távolító udvariasság stratégiánál pedig megfogalmazhatjuk az arcfenyegető aktust mint általános szabályt (úriember nem késik) vagy például a „kérdezz, biztosíts!” stratégiával (lehet, hogy nem kéne jeleznem, de zavar a késésedet).

És hogy mely stratégia a leginkább eredményes? A válasz egyértelmű és egyben a legkevésbé sem az: mindig az adott helyzettől függ.

Felhasznált irodalom
Szili Katalin: Az udvariasság pragmatikája

 

A blog követése Facebookon.

0 Tovább

Miért teszik fel a férfiak ezt a „7 idegesítő kérdést” egy randin?

Az egyik ismert oldalon pár napja jelent meg egy „27 éves, csinos, szép, okos nő” levele, amiben a "legérdekesebb/legfurább/legviccesebb/legidegesítőbb vagy csak szimplán leghülyébb" kérdéseket taglalja a hölgy. Többek között ide tartozik, hogy „Meddig tartottak a komoly kapcsolataid?” vagy hogy „apukádról mit lehet tudni?”. Reflexió következik, hogy mi miért is van.

magánügy maganugy család levél elfogtunkegylevelet párkapcsolat kapcsolat férfi-nő kommunikáció

Kép forrása: http://www.edtpatips.com/

Pár napja egy – saját bevallása szerint – „27 éves, csinos, szép, okos nő” egy levelet küldött az egyik oldal szerkesztőségének. A levél megjelent, és a „legérdekesebb/legfurább/legviccesebb/legidegesítőbb vagy csak szimplán leghülyébb” kérdések szerepelnek benne, amiket egy férfi feltehet egy randin. Legalábbis a hölgy szerint. Ám ha ez az önbevallása szerint „okos nő” egy picikét a dolgok mögé nézne, talán rájönne, hogy a felsorolt kérdések többsége nagyon is helyénvaló. Sőt, neki sem ártana feltennie némelyiket. Lehet önmagának? Mi az, ami magánügy ezekből? Mi nem annyira? Mit miért kérdezünk a kiszemeltünktől?

1. Szereted a munkád?

A levélíró azt állítja, hogy „nincs ezzel a kérdéssel igazából semmi baj”, csakhát mégis, mivel „amikor már 50-edik alkalommal teszik fel nekem, és én sablonszerűen vágom rá a választ, hogy igen vagy nem, vagy éppen most hogy vagyok vele” – írja.

A helyzet az, ha valaki randizgatni jár, akkor számoljon azzal, hogy bizony egy-egy kérdés ismétlődhet. Minél többet randizik, annál nagyobb valószínűséggel. És ahogy sok-sok más kérdésre adott választ, úgy ezt is befolyásolja az aktuális lelkiállapotunk. Nincs ebben semmi fura/érdekes/idegesítő.

magánügy maganugy család levél elfogtunkegylevelet párkapcsolat kapcsolat férfi-nő kommunikáció

2. Mióta vagy szingli?

Erre érdemes a hölgy teljes reflexióját közölni:

„Sablonkérdésre sablonválasz. Már egy jó ideje. De egyébként is mi/ki számít szinglinek? Eddig is tök jól éreztem magam a bőrömben, de most már érzem, hogy készen állok a változásra, és jó lenne egy erőskezű álompasas, aki villanykörtét cserél, hozzábújhatok, és szereti a szexet, mert az a helyzet, hogy én is”

Haladjunk sorban. Először is ez egy nagyon lényeges kérdés, aminek egyszerű az oka. Ha valaki komoly kapcsolatot akar (és hajlandó a racionális, pszichológiailag alátámasztott tényeket is figyelembe venni), akkor

esze ágába nincs egy olyan lánnyal hosszú távra tervezni, aki nemrég szakított/vált el/csalódás érte.

Miért? Mert borítékolható, hogy a kapcsolat nem lesz jó: nagyjából ugyanaz a gyászfolyamat játszódik le szakításkor, mint a halál esetében. Valakit elvesztünk, ezt fel kell dolgozni, amihez időre van szükség.

Másodszor. A reakció nagy része nem kapcsolódik a kérdéshez. Az azért fontos, mert egy ilyen válasz épp az ellenkezőjét jelenti általában, mint amit mond. Magyarul: nem igaz az, hogy „eddig is tök jól éreztem magam a bőrömben”. Ha így lenne, akkor miért kéne változ(tat)ni? És miért kell ezt hangsúlyozni? Miért kell olyan kérdésnél feltüntetni, amihez nem tartozik? Valószínűleg azért, mert nincs rendbe az egoja és nincs harmóniában önmagával a levél írója.

magánügy maganugy család levél elfogtunkegylevelet párkapcsolat kapcsolat férfi-nő kommunikáció

3. Hány komoly kapcsolatod volt? Meddig tartottak?

Itt néminemű felháborodás érződik ki a válaszból, de ettől most tekintsünk el. Ez a kérdés ugyanolyan releváns lehet, mint az előző. Ugyanis,

ha egy személynek viszonylag sok, de rövidebb kapcsolata volt, különösen, ha egy-egy kapcsolat között kevés idő telt el, akkor jó eséllyel (pár)kapcsolatfüggő az illető.

Ilyenkor érdemes menekülőre fogni, mert az ilyen ember nem hajlandó magában feldolgozni a szakítást, a csalódást stb., így nem is lesz soha boldog. A másik féltől várja el ezt, ám ez nem működőképes. Ugyanis, amíg egyedül nem boldog valaki, addig mással sem lesz az; akkor mindegy, hogy ki az épp aktuális párja, a saját hiányosságait pótolja vele.

A másik gyakori eset, hogy egy komoly kapcsolata volt sokáig az illetőnek. Ha ennek gyászolására nem hagyott elég időt, akkor szintén probléma lehet az új kapcsolatával.

4. Hol tanultál, diplomáztál és milyen szakon? […] ööö, szóval neked nincs diplomád?

Nincs neki, amivel az ég világon semmi baj. A probléma a reakcióval van. Egy mérhetetlenül frusztrált, ám a felszínen magabiztosnak látszó vagy annak látszatát keltő lány válasza ez. Csak egy rövid részletet idéznék:

„De ha a külsőségeket elengeded, akkor rájössz, hogy nem figyeltél eléggé, vagy más az értékrendünk, és akkor jobb is, ha gyorsan továbbállok. Dolgozom, és a munkámban sikeres vagyok. 27 évesen multinál csoportvezetőnek lenni, szerintem sok mindent elárul”

magánügy maganugy család levél elfogtunkegylevelet párkapcsolat kapcsolat férfi-nő kommunikáció

A külsőségek elengedésének említése egészen furcsán veszi ki magát az azt követő mondatok tükrében. A munkahelyi siker tök jó, de mi van a magánéletivel? Frusztráltság, teljes harmóniahiány – nagyjából.

5. Szüleid együtt vannak még vagy már elváltak?

A szülők elváltak, rendben. A reflexió vége már kevésbé: „egyébként mi közöd is van hozzá?” Nekem ugyan semmi, de azt jó tudni, hogy a szülők kapcsolatára (nem feltétlen a házasság-válás tematika mentén) mi jellemző.

A gyerek a szülői mintákat követi, és ezeket felülírni rendkívül nehéz. Így nagyon nagy az esélye, hogy a kapcsolatiban ugyanazokat a mintázatokat fogja produkálni, mint a szülők.

Nem véletlen a mondás: nézd meg az anyját, vedd el a lányát. A témával foglalkozó kutatók rendszerint hangsúlyozzák az elsődleges szocializációs közeg, a család szerepét a a kapcsolataink terén. A szülők által közvetített minták, értékek, normák beépülnek sajátként, ez lesz a kiindulópont, és öntudatlanul alkalmazzuk őket. Ugyanúgy kezeljük a konfliktusokat, hasonló a kommunikációs stílusunk, eszközrendszerünk, az ahogy másokkal bánunk stb. Tessék megnézni, hogy a szülők hogyan viselkednek egymással vagy hogyan kezelik az adott konfliktust, majd összehasonlítani a saját eljárásainkkal e téren!

magánügy maganugy család levél elfogtunkegylevelet párkapcsolat kapcsolat férfi-nő kommunikáció

6. Hogy dolgoztad fel a szüleid válását?

Ez talán az egyetlen olyan kérdés, ami tényleg nem szerencsés, de a későbbiekben nagyon fontos lehet. A levélíró nő nem érti a miértjét. Pedig egyszerű: a korai krízishelyzetek, főleg ha azok feldolgozatlanul maradnak, későbbi konfliktusok forrásaivá válnak. Nem véletlen, hogy a pszichológusok az ilyeneket (is) boncolgatják a pácienseikkel.

7. Apukádról mit lehet tudni?

A kérdés idesorolása az, ami meglepő, nem pedig maga a kérdés. Teljesen normális és ártatlan. Ám a válaszból sejteni lehet, hogy valamiért mégis kényelmetlen a hölgynek:

„Háh, cseles kis kérdés. Azt jelenti, figyeltél, amikor beszéltem. Észrevetted, hogy elmondtam – miután megkérdezted –, hogy a családom nagy része már a fővárosban lakik, de apukámat kihagytam a sorból. Egészen pontosan azért, mert ő vidéken él. Ott van az élete, a háza, a kertje, a munkája, és nem is szeretne elköltözni onnan. Szóval azt lehet tudni róla, hogy végigdolgozta az életét, csinált 2 csodás gyereket, és igen, ebből egy én vagyok. Te meg szerencsésnek mondhatod magad, mert leültem veled kávézni.”

Nem véletlen, hogy az ember „kihagy valakit a sorból”. Ez egy védekező reflex, nem ritka például gyerekeknél, amikor az elhunyt szülőről kellene beszélni, mesélni (pl. angolórán családbemutatásnál). Azt jelzi: valami nincs rendben (ami nyilván összefügg a válással, annak körülményeivel). Az apuka vidéken él – ennyit tudunk meg. Nemzett két gyereket, akiből az egyik a lelki problémáit ehhez hasonló védekező-hárító, a magabiztosság látszatát fenntartó reakciókkal palástólja.

magánügy maganugy család levél elfogtunkegylevelet párkapcsolat kapcsolat férfi-nő kommunikáció

Zárszó

Természetesen a fentiek egy része afféle célzott találgatás; lehet, hogy akad olyan, ami nem feltétlen állja meg a helyét. Ám a felgyülemlett lelki sérelmek és problémák megléte nyilvánvaló – ezek helyretétele nélkül sosem lehet hosszútávon boldog valaki. Párkapcsolatban sem.

Végül nem maradt más hátra, mint a levélíró hölgy „Szóval részemről indul a randiszabi, sok utazással, programokkal, mert azt a rengeteg időt, ami most felszabadul, ezekre fogom fordítani” sorára reagálni: helyes.


 

A blog követése Facebookon.

10 Tovább

Gesztusok és azok jelentése a különböző kultúrákban II. rész

Mit jelent Szíriában az orrtúrás? Hol számít rendkívül durva jelzésnek az "oké" jel? Mi az a "füge" és mit jelent? Miért nem tanácsos Japánban úgy hívni a pincért magunkhoz, mint Amerikában? Hol cuppantanak egyet a szájukkal, ha a pincér szolgálataira van szükségük? Milyen sértőgesztusok léteznek a beintésen kívül? Hívó és sértő gesztusok a világ minden tájáról.

test testbeszéd gesztus gesztusok sértés sértő gesztusok kultúra non verbális kommunikáció

Az előző, gesztusokkal foglalkozó cikkben az üdvözlési és búcsúzási gesztusokról volt szó, amelyek a világ különböző pontjain rendkívül eltérőek lehetnek. Nincs ez másképp a hívó és sértő jelzésekkel sem. Ezekről már csak azért is érdemes tudni, mert komoly félreértések és konfliktusok forrásai lehetnek.

Hívó gesztusok

A hívó gesztusok sokféle szituációban előfordulhatnak. Az egyik klasszikus eset, amikor a pincért/pincérnőt szeretnénk magunkhoz hívni, ami – saját tapasztalatból kiindulva – korántsem egy egyértelmű és egyszerű feladat. Milyen jelzést használjunk és mennyire intenzíven? Nem sértő-e az adott gesztus?

Idehaza és általában Európában a pincért a lehető legdiszkrétebben illik magunkhoz hívni. Ez azt jelenti, hogy mellőzni kell az intenzívebb mozdulatokat (csettintés, teljes kezes intés stb.) és a hangbeli jelzéseket. A szemkontaktus vagy egy diszkrét kézmozdulat (afféle szolid jelentkezés) bőven elég.

Az Egyesült Államokban a bevett szokás a határozott kézfeltartás a mutatóujjat kinyújtva, kb. fejmagasságban. Ennek számos változata létezik, tulajdonképpen ez az afféle aranyközépút a hívó gesztusok között. Ám egyes országokban, például Japán mérhetetlenül udvariatlannak számít az ujjal történő mutogatás.

test testbeszéd gesztus gesztusok sértés sértő gesztusok kultúra non verbális kommunikáció

Amerikában gyakori még az előbb említett mellett a klasszikus hívó mozdulat: az ember behajlítja, majd kiegyenesíti a mutatóujját, jelezvén, hogy „gyere ide”. Ez nálunk sem épp a legudvariasabb gesztus, de Malajziában vagy a jugoszláv utódállamok legtöbbjében kifejezetten sértő, ugyanis ezt az állatok hívására használják kizárólag. De lássunk néhány különösebb példát a pincér hívására a világ különböző tájairól.

  • Kolumbiában a pincért egy könnyedebb tapsolással hívjuk magunkhoz.
  • Kínában a teáscsésze lefelé fordítása a csészealjra jelzi a hívó szándékot, illetve hogy újabb teát szeretnénk.
  • Spanyolországban és Haitin bizonyos ajakhangokkal hívják magukhoz a pincért a vendégek, amik a „psssszt” vagy „hssssszt” hangjelzéshez hasonlítanak. Ezt egyes esetekben csettintéssel kísérik. Ám csak a helyi lakosok, idegenektől ugyanez nem elfogadott.
  • Mexikó egyes részein pedig egészen fura a pincérhívó jelzés: a vendégek összecsücsörítik a szájukat és cuppantanak vele, mintha puszit adnának.

test testbeszéd gesztus gesztusok sértés sértő gesztusok kultúra non verbális kommunikáció

Sértő gesztusok

Azt már láttuk, hogy Japánban az amerikai pincérhívási mód nem éppen a legmegfelelőbb, sőt kifejezetten udvariatlan. Ám ez nyilvánvalóan nem olyan súlyú jelzés, mint például a beintés nálunk. A beintést egyébként az antropológusok szerint több mint kétezer éve használjak, és a rómaiak még egy külön nevet is adtak neki: digitus impiducus, azaz 'szemtelen ujj'. Ez valószínűleg a leginkább internacionális jelzése a sértésnek, de vannak még ebben a kategóriában más versenyzők is.

A beintés módosított változataként is felfogható az arabok vagy az oroszok sértő gesztusa. Az arabok a mutatóujjukat lefelé tartják (karjukat kinyújtva) a jelzésnél. Az oroszok pedig hátrahajtják az egyik kezük középső ujját a másik kéz mutatóujjával. Ezt úgy nevezik, hogy „benézni a macska farka alá”.

Szintén a beintés egyik változata az alkarfelrántás, vagyis az alábbi gesztus:

test testbeszéd gesztus gesztusok sértés sértő gesztusok kultúra non verbális kommunikáció

Ez egy erőteljesen szexuális töltetű, fallikus szimbólum, nem véletlen nevezik Brazíliában "banán"-nak. Ennek aztán különféle módosulásai léteznek. A nem beintő kar lehet a könyéken, a vállon, de egyes helyeken arra egyáltalán nincs is szükség (pl. Macedóniában) rá.

A beintésen túl léteznek más sértő gesztusok is. Ilyen például az ún. „füge”, ami az orr előtt vagy a füleknél használatos. Erről van itt szó:

test testbeszéd gesztus gesztusok sértés sértő gesztusok kultúra non verbális kommunikáció

Ezeket szokták állati gesztusoknak is nevezni. A fülnél alkalmazott ilyen jellegű gesztus egyes kutatók szerint a szamarat szimbolizálja, míg az orr előtt mutogatott füge az ellenséges kakas fölfelé álló taraját. Persze ez csupán feltételezés.

Az eddigi sértő gesztusok valószínűleg mindenki számára ismerősek. Vannak azonban olyan sértő mozdulatok is, amiket csupán csak kevesen ismernek, mivel csak egyes országokra, kultúrákra jellemző.

Szíriában az orrtúrás jelentése: 'menj a pokolba!'.

A franciáknál, ha valaki úgy csinál, mintha egy képzeletbeli furulyán játszana, azzal azt jelzi, hogy a másik fél túl sokat beszél és kezdi unni.

Ha csukott szemmel ráharapunk a hüvelykujjunkra, Indiában és Pakisztánban komoly következményei lehetnek, ez ugyanis azt jelenti, hogy 'baszd meg magad és az egész családodat!'

Az USA-ban a lapátolás imitálása azt jelenti, hogy a beszélő egy nagy kupac ganét hoz létre.

A hollandoknál a homlok (mutatóujjal való) ütögetése azt jelenti, hogy a másik fél hülye. Ellenben ugyanez a halántékon épp ellentétes jelentéssel bír, az intelligencia szimbóluma.

Az "oké" jelzés nagyon durva jelzésnek számít például Brazíliában, Németországban vagy egyes orosz államokban.

A klasszikus metálvilla (kéz ökölben, a kisujj és a mutatóujj felfelé) több országban (pl. Brazília, Kolumbia, Portugália, Spanyolország, Olaszország) azt jelenti: 'a feleséged hűtlen (felszarvazott)'

test testbeszéd gesztus gesztusok sértés sértő gesztusok kultúra non verbális kommunikáció

Nagyon érdekes a görögök „moutza” gesztusa is. Ez ugyanaz a mozdulat, amit a legtöbb országban a 'stop' vagy a 'nem' jelzésére használnak: a másik irányába előretolt tenyér, kézelőretolás.

A moutza gyökerei egészen az ókorig nyúlnak vissza. A foglyokat (egyes források szerint hadifoglyokat) egy szamárhoz láncolva vitték végig a városon, arcukba pedig fekáliát, hamut és sarat dörzsöltek, így alázva meg őket. Ez a moutza gesztussal történt, ezért válhatott sértővé. A jelentése – amellett, hogy 'szart dörzsölök az arcodba' – a 'menj a pokolba' vagy 'megyek és megerőszakolom a nővéredet/húgodat'. Úgyhogy csak óvatosan, ha Görögországban (egyébként egyes afrikai országokban és Pakisztánban is), ha öt sört kérünk vagy elutasítunk valamit.

test testbeszéd gesztus gesztusok sértés sértő gesztusok kultúra non verbális kommunikáció

Felhasznált irodalom

Allan Pease, Barbara Pease (2006): A testbeszéd enciklopédiája, Park Könyvkiadó, Budapest
Roger E. Axtell (1998): Gesztusok, Alexandra.


 

A blog követése Facebookon.

3 Tovább

Gesztusok és azok jelentése a különböző kultúrákban

Hogyan üdvözlik egymást a maori bennszülöttek? Hol fájdalmas egy-egy találkozás? Hogyan hívjuk a pincért Mexikóban? Miért nem tanácsos Nyugat-Afrikában vagy Görögországban előretolt kézzel, öt ujjunkat kitárva visszautasítani valamit? Az oké jelzés mindenütt oké? Ajánlott és kevésbé ajánlott gesztusok a világ minden tájáról – első rész: üdvözlés és búcsúzás.

test testbeszéd gesztusok non-verbális kommunikáció üdvözlés

A testbeszéddel, gesztusokkal foglalkozó kutatók több százezer különböző testünk által megvalósított jelzést különítenek el. Ezek közül néhány szerte a világon ugyanazt jelöli, azonban többségükben más és más jelentést hordoznak egyes kultúrákban, társadalmakban. Gondolta volna, hogy az „OK” jelzés például sértő bizonyos országokban? És hogy nem mindenhol tolerálják az intimebb kommunikációt, például a puszit az arcra? Ilyen és ehhez hasonló gesztusokról és azok jelentéséről lesz szó. Első körben az üdvözlés és búcsúzás gesztusait nézzük meg.

Az üdvözlésnek számos formája létezik. Nemcsak országonként változik, hogy hogyan üdvözlünk valakit hanem egy adott országon belül is. Más gesztusokat használnak a közeli barátok és a távoli ismerősök, a családtagok és a távoli rokonok, a fiatalok és idősebbek stb. Idehaza az általános üdvözlési gesztus a kézfogás. Ennek vannak bizonyos íratlan szabályai: határozott, relatíve erős szorítás, illetve a másik szemébe nézés a bevett formula. Ám nem mindenhol van ez így.

Az indiaik például a namaszté üdvözlési módot használjak. Ennél az üdvözlésnél az egymást köszöntő személyek összetett, imádkozó kezüket a homlokukhoz érintik vagy a mellkas magasságába helyezik, majd enyhén meghajolva azt mondják: „namaszté”, vagyis 'hódolatomat ajánlom neked'.

test testbeszéd gesztusok non-verbális kommunikáció üdvözlés

Talán ennél is érdekesebb egy európai számára a Közel-Keleten használatos üdvözlési formula. Az idősebb generáció itt az ún. szálem köszöntést használja. Ebben a gesztusban a kéz fölfelé halad: először a szívet, majd a homlokot érinti meg, végül fölfelé és kifelé int (egyes esetekben biccentéssel kísérve). Közben a „szálem ajekum”, azaz 'béke veled' szavak hangzanak el.

Végül néhány, európai szemmel egészen extrém és szokatlan példa az üdvözlésre.

  • Az eszkimók vállon vagy fejbe csapják egymást, amikor találkoznak.
  • A polinéziai férfiak sem kerülik a fizikai kontaktus szorosabb formáját: ők megölelik a másikat, valamint megdörzsölik a hátát.
  • A matavai barátok, akik rég találkoztak cápafoggal vakarják meg egymás fejét és halántékát (nem ritkán egészen vérzésig)
  • Az új-zélandi maori bennszülöttek az orrukat dörgölik össze (ezt az eszkimók is használják, ám csakis bensőségesebb viszonyban).
  • Egyes kelet afrikai törzsek tagjai pedig egymás lába elé köpnek találkozásnál.
  • A tibeti bennszülöttek egyes források szerint kiöltött nyelvvel köszöntik egymást.

test testbeszéd gesztusok non-verbális kommunikáció üdvözlés

Visszakanyarodva a kézrázáshoz, fontos megemlíteni, hogy ezt az üdvözlési módot gyakran más gesztusok is kísérik. Az oroszoknál (és általában a Szovjetunió utódállamaiban) például a kézfogást az ún. „medveölelés” követi a közeli barátok esetében (érdekesség, hogy a szomszédos finnek ezt határozottan elutasítják). Hasonló gesztus a latin-amerikai országokban az abrazo, ami egész egyszerűen 'ölelést' jelent, és amit sok esetben kedves hátba veregetés követ.

Van egy – a testbeszéd szempontjából – különlegesebb eset a kézrázást kísérő gesztusoknál. Ez a politikusoknál egészen gyakori mozdulat, amikor az egyik vagy mindkét fél a másik kezét is bevonja a kézfogásba. Egyes antropológusok szerint ez bensőségesebbé teszi az üdvözlést. Ám más kutatók úgy vélik, hogy ezzel az illető hatalmat, dominanciát kíván sugározni partnere felé.

Akárcsak az üdvözlések, a különféle búcsúzási gesztusok is nagyban eltérhetnek az egyes társadalmakban, bár kétségtelenül nem olyan nagy mértékben és gyakran, mint az előbbiek. Ám ez is félreértéseket okozhat.

test testbeszéd gesztusok non-verbális kommunikáció üdvözlés

Amerikában általános a felfelé tartott kézzel, előretartott tenyérrel és merev csuklóval történő viszlát-intés. Ez széttárt ujjakkal történik, amiket jobbra-balra mozgatnak az alkarjukkal együtt. Mindez nálunk az elutasító 'nem' jelentésben használatos.

Az olaszoknál és a görögöknél sem ritka a miénktől eltérő búcsúzási gesztus. Ők sokszor úgy köszönnek el, hogy fölfelé néző tenyérrel nyújtják előre a karjukat, majd az összes ujjukat maguk felé hajlítják és kinyújtják. Ezt nem nehéz számunkra (és még sok-sok más ország lakóinak számára) 'gyere ide' jelentésnek értelmezni.

Felhasznált irodalom

Allan Pease, Barbara Pease (2006): A testbeszéd enciklopédiája, Park Könyvkiadó, Budapest
Roger E. Axtell (1998): Gesztusok, Alexandra.


 

A blog követése Facebookon.

5 Tovább

Mi az a nyelvi erőszak?

Az erőszaknak sokféle megjelenési formája létezik. Ezek közül az egyik legérdekesebb a verbális vagy nyelvi erőszak. Mi az a nyelvi erőszak és hogyan valósulhat meg? A káromkodás nyelvi erőszak? Mi a különbség a férfiak és nők között a témában? És az egyes kultúrák között? Általános ismeretterjesztő egy mindenki számára ismert, ám kevésbé tudatosított erőszakformáról.   

pszichológia élet életmód ember tudomány közélet arc arculat nyelv erószak nyelvi agresszió nyelvészet kommunikáció erőszak

Kép forrása: http://www.adforum.com/

(Először is egy rövid magyarázat a témát, illetve a blog előző havi szünetelését illetően. A kihagyás oka a disszertációírás volt, ahogy a téma alapja is - részben. Nyelvi diszkriminációval foglalkozom, ennek kutatása során többek között a nyelvi agresszióval kapcsolatosan is olvastam néhány tanulmányt az elmúlt hónapokban. A versenykiírást látva pedig jó ötletnek tűnik kamatoztatni ezen ismereteket.)

Az agresszió és erőszak kutatásával sok-sok tudományterület foglalkozik a pszichológiától kezdve az etológiáig. A nyelvészet sem kivétel ez alól, jóllehet itt elsősorban a verbális úton megjelenő agresszió képezheti a vizsgálódások tárgyát. A probléma csak az, hogy a nyelvi agresszió körülhatárolása közel sem olyan egyszerű feladat, mint pl. a szociálpszichológiai értelemben vett erőszaké.

pszichológia élet életmód ember tudomány közélet arc arculat nyelv erószak nyelvi agresszió nyelvészet kommunikáció erőszak

A nyelvi erőszak általános meghatározás szerint

olyan szóbeli viselkedésforma, melynek során a beszélő szándéka az, hogy a megnyilatkozása tartalmával és/vagy minőségével (pl. hangerő, stílus) egy másik személyt bántalmazzon, szidalmazzon, megsértsen.

Ez persze már ősidők óta jelen van az ember hétköznapjaiban. A különböző érzelmek (pl. a harag, düh, de akár az öröm is) vagy épp a tehetetlenség nyelvi síkra történő átültetése is ily módon jelenik meg. Csakhogy a káromkodás vagy a durvább stílus még nem feltétlen tekinthető nyelvi erőszaknak. Ennek oka, hogy

a nyelvnek különböző funkciói vannak és a különböző szituációkban ezek a funkciók más-más súllyal bírnak.

Például. Ha valaki rácsap a kezére egy kalapáccsal, akkor az gyakran káromkodáshoz vezet, de az illetőnek nem állt szándékában mások sértegetése. Vagy: egyes káromkodások egy-egy társaságban, csoportban a csoportidentitás kifejezőeszközei, nincs bántalmazó vagy sértő szerepük.

pszichológia élet életmód ember tudomány közélet arc arculat nyelv erószak nyelvi agresszió nyelvészet kommunikáció erőszak

Vagyis az egyik feltétele a nyelvi erőszaknak, hogy ugyanúgy sérülést okozzon a bántalmazott félben, mint a fizikai erőszak. Természetesen ez esetben nem testi, hanem lelki sérülés lesz a kimenetel – ám ettől még ugyanúgy fájdalommal jár (sokszor még nagyobbal is, mint a fizikai erőszak). Így mondhatjuk, hogy a nyelvi erőszak éppúgy elítélendő, mint bármely más erőszakforma, vagy ahogy a témával foglalkozó egyik kutató fogalmaz:

„a másik ember lelki terrorizálása, önmagáról alkotott képének verbális megsemmisítése, önértékelése alapjául szolgáló vonatkozásainak és attribútumainak (pl. szerelmi és családi kapcsolatok, vallás, etnikai eredet) szisztematikus negatív verbalizálása pszichikai bántalmazásnak minősül”

pszichológia élet életmód ember tudomány közélet arc arculat nyelv erószak nyelvi agresszió nyelvészet kommunikáció erőszak

A verbális agresszió számos formában megjelenhet. Egyrészt alapvetően a közlés tényleges tartalmában, valamint a közlés módjában: abban amit mondunk és ahogy mondjuk. Másrészt, lehet ez az agresszió direkt és indirekt. Direkt agresszió például a csúfolás, a beszólás, minősítés, káromkodás. Indirekt ezzel szemben például a hazugság, a rágalmazás vagy a rosszindulatú pletyka. Ezek azért is nagyon problémásak, mert sokszor nem is tekintjük erőszaknak, hogy verbális agresszió áldozatává vált az illető.

Egyes kutatók elkülönítik még a verbális agresszió passzív és aktív változatát. Az előbbi azt jelöli, amikor a kommunikációban részt vevő felek egyike nem válaszol, megtagadja a válaszadást, ezzel szándékosan okozva sérülést a másiknak (aktív változat nyilván minden egyéb).

Ezzel függ össze Erving Goffman szociológus arc vagy arculat fogalma. Az arculat az ő szociálpszichológiai értelmezésében az az énkép, amit a beszélők magukról mások felé szeretnének közvetíteni. Ennek fenntartására folyamatosan figyelni kell, mivel az arculat sérülékeny, rombolható (és egyben vissza is építhető). Ez a rombolhatóság a nyelvi erőszak által nagyon gyakran meg is valósul – ezt hívják arculatromboló tevékenységnek.

pszichológia élet életmód ember tudomány közélet arc arculat nyelv erószak nyelvi agresszió nyelvészet kommunikáció erőszak

Végezetül érdemes kitérni az egyes emberek és embercsoportok közötti különbségekre. Általánosságban az emberiség egészére jellemző a nyelvi agresszió, erőszak, ám lényeges eltérések mutatkoznak kultúránként, társadalmanként, társadalmi csoportonként, és így tovább. Például több (néprajz)kutató szerint a dél-amerikai yanomamók a legagresszívebbek, míg az afrikai busmanok a legkevésbé azok. Az egyes társadalmi csoportok közül a leggyakoribb a nyelv erőszak előfordulása: a fiatalok körében, a katonaságnál és a börtönben

Közismert továbbá, hogy a férfiak többet élnek a nyelvi agresszióval, mint a nők, és másként is viszonyulnak a káromkodáshoz. Azonban ez nem igaz minden társadalomra: például Madagaszkáron a nők beszéde tartalmaz több erőszakos megnyilvánulást. És ne feledjük, hogy a rosszindulatú pletykálkodás és a hírbehozás szintén a nők beszédére jellemzőbb, akárcsak a passzív agresszió. Ezzel kapcsolatban pedig az a legérdekesebb, hogy a kutatások tanulságai szerint a nők az említett nyelvierőszak-formákat nem a férfiakkal folytatott beszélgetésük során alkalmazzák gyakrabban, hanem más nőkkel szemben.

Idézet forrása:
Kegyesné Szekeres Erika 2008: Verbális agresszió és nemi sztereotípiák. In: Zimányi Árpád (szerk.) Az agressziókutatásról interdiszciplináris keretben. Eger, EKF Líceum Kiadó, 61–90.

A blog követése Facebookon.

8 Tovább
«
123

Mindenki másképp egyforma

blogavatar

Az emberek hülyék - gyakran mondjuk ezt a legkülönfélébb dolgok miatt. De mi vajon mások vagyunk-e? Mit mond a tudomány erről? A blog célja, hogy közéleti eseményeken keresztül mutassa be: a sok-sok köztünk lévő különbség ellenére, mégis milyen hasonlóak vagyunk.

Utolsó kommentek